Forrai Miklós

Magyarszék, 1913. október 19 – Budapest, 1998. december 27
Forrai Miklós (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye)Meglehet, ide nem illő a személyes intonáció: e fejezet iródeákja hat évtizede őrzi emlékezetében első hangversenye tartós élményét. 1940 vagy 41, a Kis Filhar- mónia Mozart- délutánja a Zeneakadémia Nagytermében, középiskolásoknak – én még nem voltam az. Kis éji zene, Exsultate jubilate, közös ének gyanánt Mozart-kánon. A Székesfővárosi Zenekart (Ma Nemzeti Filharmonikusok) Forrai Miklós vezényelte, szoprán szólistája a karmester hitvese, a feledhetetlen Gyurkovics Mária.
 
Forrai Miklós nyolc gimnáziumi évével párhuzamosan Debrecen messze földön híres Városi Zenedéjében tanult zongorát, zeneszerzést. 1931-től a Zeneművé- szeti Főiskola trombita-, kétéves egyházzenei-, majd egyéves egyházkarnagy- képző hallgatója. Szerzett iskolai énektanári képesítést is, 1935 őszén Kodály fogadta zeneszerzés-növendékei közé s mindjárt a III. akadémiai osztályba.
1934-ben (más adatok szerint 1936-ban) megalapította a nevét viselő 16 tagú kamarakórust, mely megszűntéig (1948) száznál több hangversenyen, rádiószereplésen népszerűsítette a reneszánsz karirodalmát. Forrai vezette az első életképes kamarakórust Magyarországon.
 
Tanárai révén (Bárdos Lajos, Harmat Artúr) csatlakozott a Magyar Kórus kottakiadó köréhez. Ott jelent meg a Karvezető című kézikönyve (1936), a Fallalla madrigálgyűjtemény (1939), az Ezer év kórusa antológia (1943). Sok éven át volt a Szent Imre herceg (ma: Villányi) úti ciszterci templom regens chorija s elnöke az 1936-ban alakult Okleveles Egyházkarnagyok Szövetségének. A Magyar Kórus égisze alatt rendezett Kis Filharmónia ifjúsági hangversenyek lelke. Máig érvényes az általa kialakított modell (szóbeli zenemagyarázat, csak teljes mű hangozhat el, kiragadott tétel nem, a koncert közös énekléssel érjen véget). 1941-től több mint három évtizeden át tanított – 11 tantárgyat – a Zeneművészeti Főiskolán, 1957-1963 között az ének tanszak vezetője.
 
Roppant tudást gyűjtött, nem véletlenül választotta hanglemezes zenetörténeteinek (Musica Hungarica 1965, Musica Mundana 1975) társszerkesztőjéül Szabolcsi Bence. A munka megszállottja volt s kiváló szervezőkézség birtokosa. Méltán bízta 1948-ban Bárdos Lajos az általa alapított Budapesti Kórust Forrai Miklósra. Az új karnagy a történelem viharai közepette őrizte meg a jeles oratórium-énekkar arcát harminc éven át s méltán lett örökös karnagya 1978-ban, amikor a pálcát kezéből letette. Repertoárja Bachtól és Händeltől a magyar és külföldi kortársak alkotásáig ívelt. 1956 tavaszán Forrai vezényelte Kodály nyolc éve készült zenekaros Missa brevisének magyarországi bemutatóját, 1958-ban Honegger Johanna a máglyán című oratóriumának első hazai előadását. Ő ismertetett meg Walton, Orff zenéjével, magyar oratorikus alkotásokkal Farkas Ferenctől Szabó Ferencig. Keze alá dolgozott Klemperernek, Guinak, Scherchennek, Mehtának, sok más kiváló külföldi karmesternek, a mieink közül elsősorban Ferencsiknek.
 
1973-ban a Forrai Miklós nevű nyugdíjas feltámasztotta haló poraiból a Liszt Ferenc Társaságot. Míg vezényelt, Liszt oratorikus alkotásai központi helyet töltöttek be repertoárján. Az emlékét őrző Társaság újjáalakítása önnön jelentőségén messze túlmutatott. Az ifjú pártállam 1948-49 táján megszüntette a zenekultúra civil szervezeteit, mind, folytattak légyen bármily közhasznú tevékenységet; mert ellenőrizhetetlenek voltak mindazon társadalmi formációk, ahol „négy-öt magyar összehajol". Forrai professzor, nem kis ellenállást legyőzve hozta létre a Liszt Ferenc Társaságot s vezette főtitkári poszton, míg egészsége erre módot nyújtott. Nevéhez fűződik a Liszt hanglemez-nagydíj nemzetközi bevezetése, a kutatás fellendítése, valamint a civil muzsikus-társadalom specifikus működési formáinak elismertetése.
 
Forrai Miklós élete és műve, munkabírással ötvözött tudása életmű, s mint ilyen, zenetörténetünkből kitörölhetetlen.
 
Breuer János

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár