Gianicelli Károly

Gaming (Alsó-Ausztria), 1860. április 24 – Bayreuth, 1939. június 9
Gianicelli Károly (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye)Mert mindaddig, míg az ország nagyobb városaiban önálló zenekarok működni nem fognak, a zeneművészet, zenei szellem, fogékonyság és ízlés fejlesztéséről szó sem lehet. (...) Ha tehát hazai ifjúságunk előtt, nemcsak a nemzeti köz- vagyonosodás, hanem a művészet fejlesztésének szempontjából is, a kereset ezen forrását meg akarjuk nyitni, akkor mindenek előtt szükséges, hogy őket az összes zenekari hangszerek oktatásában részesítsük. Ez a néhány mondat 1887. december 17-én a Nemzet című napilapban jelent meg, és teljes mértékben tükrözi Mihalovich Ödön zeneoktatásról vallott koncepcióját. Ennek jegyében indult el 1890-ben a gordon szak oktatása is, amelynek első tanára Gianicelli Károly volt.
 
Gianicelli Károly Festetits Gábor gróf tiszttartójának fiaként, gyermekéveit Tolnán töltötte, ahol elemi iskolai tanulmányait is folytatta. 1870-től a wiedeni főreáliskola hallgatója volt. 1877-ben felvételizett a bécsi zenei Konzervatóriumba. Tanulmányait 1881-ben kiváló sikerrel fejezte be és gordon művészi oklevelet nyert. 1881 és 1884 között a hannoveri Királyi Színház zenekarának tagja volt és megkapta a királyi porosz kamarazenész címet.
 
1884-ben a budapesti Magyar Királyi Operaház zenekarához szerződött, ahol előbb negyedik „gordonjátszó", 1888-tól a gordon szólam vezetője. 1886-ban a bayreuthi ünnepi előadásokhoz nyert meghívást, ahol évtizedeken keresztül minden ünnepi előadás évében mint első gordonjátszó működött.
 
1890-ben nevezték ki a Zeneakadémia tanárává. Kiváló zenei képességeit széleskörű tudással ötvözte. Pontos, lelkiismeretes és szigorú tanár volt, aki a kötelességet nem csak tanítványaitól követelte meg, hanem maga járt jó példával előttük. Az új tanszak tantervének összeállításáért és fokozatos bevezetéséért is Gianicelli volt felelős.
 
Mint kiváló ízlésű és tudású művész, aki a Filharmóniai Társaság választmányának is tagja volt, éveken át működött közre a filharmóniai hangversenyek műsorának összeállításában.
 
Szellemességével, műveltségével kedvelt volt társasági körökben, a lipótvárosi Kaszinó művészestélyeinek is lelkes szervezőjeként és művészeti vezetőjeként tevékenykedett.
 
1912-ben Bayreuthba költözött. Ettől fogva nincs életéről adatunk. Az utolsó híradások a minden évben megrendezett bayreuthi Liszt-ünnepségek alkalmával jutottak el Magyarországra, ahol a Liszt Ferenc Zeneakadémia nevében koszorút helyezett el a Mester sírjánál. Utoljára 1938-ban.
 
Szirányi Gábor

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár