Hamari Júlia

Budapest, 1942. november 21.
Hamari Júlia (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye - Felvégi Andrea fotó)Budapesten, a Zeneakadémián Maleczky Oszkár és Sipos Jenő tanítványa volt 1961 és 1966 között; még főiskolai hallgatóként nyerte el a nemzetközi Erkel énekverseny első díját.
 
Budapesti tanulmányai befejezése után, 1966-ban a stuttgarti opera ösztöndíjasa lett; a hetvenes években a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein tagja volt. Nemzetközi pályája már 1966-ban elindult, amikor a Bécsi Ünnepi Heteken – Karl Richter meghívására - a János passió altszólóját énekelte. 1971-ben, az akkor ifjú tehetségként számon tartott Wolfgang Gönnenwein vezényletével a Zeneakadémián is elénekelte ezt az oratóriumot „mesterségbeli tudás, hivatásos szakmai színvonal méltó képviseletében". Későbbi budapesti vendégszereplésein jó néhány Bach-kantáta bensőséges, személyes-érzelmes előadásával győzte meg hallgatóit muzikalitásáról és stílusismeretéről.
 
1967-ben már Karajan salzburgi Carmenjében énekelte Mercedest, s azóta is Európa egyik legkeresettebb oratórium-szólistája és dalénekese, valamint számos operaház vendégművésze. Gyönyörű hanganyag, nagy énektudás, briliáns virtuozitás, kitűnő színészi játék, de mindenekelőtt nagy karakterizáló képesség és elsőrangú stíluskészség jellemzi.
 
Nemzetközi karrierje gyors tempóban bontakozott ki: Dorabella szerepe a Flandriai fesztiválon, majd sorozatban a nagy Rossini-szerepek (az Olasz nő Algírban, Hamupipőke, Ory grófja, A sevillai borbély) Jean-Pierre Ponelle rendezésében. Ponelle irányításával és Kertész István vezényletével énekelte a Kölni Operaház nevezetes Titus előadásában Sextus szerepét, amelyben egyik legnagyobb sikerét aratta. Remek erőkkel, közöttük is díszhelyen Hamari Júliával a Kölni Operaház egy vendégszereplés alkalmával Budapesten is bemutatta a Titust, de Händel Giulio Cesaréjának részleteit is hallhattuk koncertszerűen káprázatos virtuozitással és meggyőző technikai biztonsággal.
 
Rendszeresen szerepelt a világ legnagyobb karmestereivel (Giulini, Abbado, Muti, Jochum, Kubelik, Solti, Doráti, Rilling és mások) és a legjelentősebb fesztiválokon (Salzburg, Edinburgh, Bécs, München). A firenzei Maggio Musicale Orfeo-produkciójában olyan kiemelkedő sikert aratott, hogy az előadást a következő évben ismét műsorra kellett tűzni.
 
Művészi pályafutásának 35. évfordulója (és 50. születésnapja) alkalmából két koncertszerű előadáson énekelte az Operaházban a számára oly testreszabott Bellini opera, I Capuleti e i Montecchi nadrágszerepét.
 
Különleges helyet kaptak pályáján a dalok, amelyeket teljes átlényegüléssel énekelt az előadóművészet nagy óráit jelentő hangversenyein. Legnagyobb pályatársnőivel összemérhetően járta be a műfaj birodalmát, stílusismerete kristálytiszta. Mélységükig érezte és éreztette a romantika kulcsszavainak ((éjszaka, halál, holdfény, vándorlás) primér jelentését. „Nem a zsáner, nem a helyzetkép, nem is a humor Hamari Júlia fő területe, hanem az a fajta dalköltészet, amelyhez csak átszellemülten lehet közeledni, amely lehetővé teszi az érzelmek szinte áhítatos kifejezését" – mondta Kroó György a művésznő 1979-es budapesti dalestjét követően.
 
Emlékezetes fellépése volt az egyik Budapesti Művészeti Hetek nyitókoncertjén előadott Kékszakállú herceg vára, amit még Ferencsik vezényelt és a fiatal Polgár László énekelte a címszerepet.
 
A nagy hanglemezgyárak (DG, EMI, Decca, Phillips, CBS) pályája kezdete óta foglalkoztatják. Teljes operák és oratóriumok főszerepeit énekli a felvételeken és több szólólemeze is megjelent.
 
Tóth Anna