Herzfeld Viktor

Pozsony, 1856. október 9 – Budapest, 1919. február 20.
Herzfeld ViktorZeneszerző, tanár, zenei író. Bécsben kezdte zenei tanulmányait, Krenn, Riedl, Joseph Hermesberger tanároknál, majd Berlinben Kiel és Grell zeneszerzés mesteriskolájában tanult 1883-1885-ig. Opera karmester volt Linzben 1881/82-ben, majd Lipcsében 1882/83-ban. Budapestre költözött 1886-ban, a Hubay-Popper vonósnégyesben a második hegedű szólamát játszotta.
 
Zenekritikákat írt: a Neues Pester Journal-nál1888-90-ig, a Pester Lloyd-nál 1907-1908-ig jelentek meg írásai. Zeneszerzői műveinek jó része kéziratban maradt, bár több pályadíjat is nyert. Nyomtatásban megjelent kompozíciói többek között: Vonósszerenád (1901); Wiegenlied - románc hegedűre és zenekarra (1902); Bunte Reihe – zongoradarabok (1906); Ünnepi induló (1907, a Zeneakadémia új palotájának felavatására). Tankönyvet is írt: A fuga címmel, mely 1913-ban jelent meg a Rozsnyai kiadónál.
 
A Zeneakadémián zeneelméletet tanított 1886-tól, zeneszerzést 1908-tól, ahol tanítványai voltak többek között Ábrahám Pál, Lajtha László, Kesztler Lőrinc. Kodály Zoltán így emlékezett rá: „[tagja volt] annak a kiváló zenészkolóniának, amelyet egy emberöltővel ezelőtt a magyar zenei ugar feltörésére ide telepítettek. Valamennyiük közül ő jutott hozzánk legközelebb, kilépett a kolónia zárt szigetéből, megtanulta nyelvünket, akart, igyekezett új hazájában gyökeret verni.
 
Bízott az itteni ifjúságban: a bécsivel összehasonlítva ugyan alacsonyabb kultúrát, de több morális erőt, komolyságot látott benne. […] Érdeklődése mindenre kiterjedt, kultúrája európai volt. Egyetemet járt, a nagy nyugati irodalmakat eredetiben olvasta. Mint zenész sem merevedett egy irányba: a legkülönbözőbb stílusok elismerő megértője volt. Mint zenekritikus következetesen küzdött félművelt zeneéletünk visszásságai ellen. […] Legtöbb öröme telt utolsó évei tanárkodásában. Itt érvényesülhetett egész tudása, műveltsége, egyéniséget tisztelő loyalitása, éles kritikus szeme.[…] Az utolsó időkben lakásán fogadta tanítványait, s a munkát nem hagyta abba – szinte haláláig."
 
(Csanda Mária)

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár