Mohayné Katanics Mária

Baja, 1929. április 20.
Mohayné Katanics Mária (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye)
Mohayné Katanics Mária
(Fotó: Zeneakadémia
képgyűjteménye)
„Legnagyobb énekkari művészünk ő; ha mérhető bárkihez egyáltalán, olyan óriásokhoz, amilyen a hagyományteremtő Bárdos-Vásáhelyi nemzedék volt" – írja Breuer János 2000 márciusában. Egy 1980-as hangverseny kapcsán pedig Kroó György írta: „Talán Kodály Pünkösdölője képviseli legteljesebben azt a sokféle értéket, amellyel Katanics Mária kórusa szolgálja a magyar művelődés ügyét".
 
A Pünkösdölő ősbemutatójának hetében született kislány Baján Bálint Ferenc, majd a tanítóképzőben Gajdán Olga nővér országszerte híres kórusában énekelt, s tíz évig tanult zongorázni Recska Ilonánál, a volt Kovács Sándor-tanítványnál. Odahaza, az iskolából hazatérve minden nap édesanyja zongorajátéka, Beethoven, Schubert, Schumann zenéje fogadta. A két nagyobb testvérrel eltöltött boldog, gondtalan gyermekkor kerete a muzsika volt, Baja városának kórusai, jeles művészek ottani hangversenyei, majd Bárdos Lajos látogatása.
 
Egyenes út vezetett a Zeneakadémiára, ahol 1948 és 1952 között Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Ádám Jenő, Horusitzky Zoltán vezetésével végezte el a középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakot. Énekelt Forrai Miklós Budapesti Kórusában és a Mátyás Templomban vasárnaponként Bárdos Lajos dirigálása alatt. Népdalgyűjtő körutakon Lajtha László vezetésével járta nyaranta az országot. Friss diplomásként a cinkotai tanítóképzőbe került. Egy zeneakadémiai koncerten hallotta nagyszerű kórusát Bálint Béla, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium akkori igazgatója, aki a legendás hírű, de már igen idős karnagy, Sztojanovits Adrienne utódául hívta meg iskolájába. 1959 szeptemberében kezdett Katanics Mária itt tanítani. Novemberben, a hagyományos Erzsébet-napi ünnepély után, amelynek fényét Kodály és Bárdos személyes jelenléte is növelte, a lelkes 150 tagú kórus 30 tagjával megalapította a ma, 2000-ben is működő Szilágyi Erzsébet Nőikart. 30 külföldi út, hangverseny szinte minden magyar városban Soprontól Nyíregyházáig, számtalan rádió- és tévéfelvétel, élő adás, mintegy 25 ősbemutató, mintegy ötven díj nemzetközi versenyeken – ezek a száraz adatok a kórus működéséről.
 
Hatalmas tehetség, munka és végtelen szeretet rejlik e teljesítmény mögött. „Mohayné Katanics Mária érzékeny és nagy tehetségű muzsikus, akinek biztos és megalapozott elképzelései vannak minden előadásra kerülő műről. Ez természetesen a kóruson is meglátszik. Finoman és tisztán szól…" – írta Pernye András az alig tíz éves énekkarról. „Csodálatos, ha énekkar jut el olyan technikai magaslatra, amely csak a legtisztábban intonáló hangszeres együtteseket jellemzi! Ugyanakkor – az emberi hang érzelmi kifejező erejével – felette is áll bármilyen hangszernek […] Egy-egy harmónia fényes megszólalása, a szólamok közötti dinamikai- és hangszín-arány a legszebb esztétikai örömben részesíti a hallgatót" – e mondatokkal dicséri Lendvay Kamilló Katanics Mária több évtizedes munkáját.
 
Kórusának tagjait nem csupán zenére neveli (figyelemre méltó, hogy a „Szilágyi"-ból mintegy hatvanan lettek hivatásos muzsikusok, köztük Eckhardt Mária, a Liszt Múzeum igazgatója, Csengery Adrienne operaénekes és a karvezetés-tanszak jelenlegi vezetője, Kollár Éva, és néhány évig a kórusban énekelt Komlós Katalin is, a zeneelmélet-tanszék mostani vezetője), hanem egész életével követendő példát jelent.
 
A Szilágyi Gimnáziumban eltöltött 12 év után Katanics Mária iskolát váltott: a Marczibányi téri Ének-Zenei Általános iskolát azért választotta, mert a gimnazista korosztály mellett gyermekekkel is akart foglalkozni. Mindkét iskolájában a Zeneakadémia gyakorlat-vezető tanára volt. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt: a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola énektanára és kórusvezetője, ezzel párhuzamosan az ELTE Tanárképző Kara Ének-Zene Tanszékének tanára. Az ország minden sarkába hívják rendszeresen továbbképző előadásokat tartani, zsürizni – s nem utolsósorban: vezényelni. Évekig rendszeres vendégkarnagy volt a Rádióénekkarnál, több hangversenyen vezényelte a Nemzeti Énekkart. Japánban kétszer, az Egyesült Államokban nyolcszor volt vendégprofesszor. Két könyve jelent nagy segítséget az ország karvezetőinek (Bartók 27 egyneműkara, 1982; Válogatás Kodály kórusműveiből, 1986). Munkásságát Liszt- és Kodály-díjjal, valamint a Magyar Köztársaság Kiskeresztjével ismerték el. Joggal nevezi őt Breuer János „a legmélyebben átélt szellem mágusának, ki karnagyként énekkarát, hallgatóit egyaránt rabul ejti". 2005-ben Bartók-Pásztory díjban részelült.
 
Gádor Ágnes