Rózsa Vera

Budapest, 1914. május 16 - London, 2010. október 15.
Rózsa Vera (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye - Felvégi Andrea fotó)
Rózsa Vera
(Fotó: Zeneakadémia
képgyűjteménye
Felvégi Andrea fotó)
Zongorázni kezdett és karmester akart lenni, ehhez azonban zeneszerzést kellett tanulnia. El is kezdte a stúdiumokat Kodály Zoltán osztályában, de néhány hónap elteltével énekelni kezdett. A Zeneakadémián 1932 és 1938 között Molnár Imre, majd Rosthy Anna növendéke volt. Már az ének tanszakon kiderült, hogy nem elsősorban operaénekesnek kell készülnie, hanem olyan előadóművésznek, aki karakterek megformálásával és természetes humor tolmácsolásával vonzza közönségét.
 
Első dalestjét még főiskolás korában, a Zeneakadémia Nagytermében adta, ahol Herz Ottó volt zongorista kamarapartnere. Ezen a hangversenyen a nem sokkal korábban elhunyt Reinitz Béla egyik Kosztolányi vers-megzenésítését, az Üllői úti fákat is elénekelte. Az új magyar dalirodalom remekei továbbra is repertoárján maradtak. Amikor az Universal Kiadó Bécsben közreadta Bartók és Kodály új dalait, Kodály kérésére Rózsa Vera utazott a Staatsoperba elénekelni azokat, ahol Josef Kripsnek is bemutatkozhatott.
 
1943-ban debütált az OMIKE Opera együttesben, Cherubinként. 1945/46-ban az Operaház tagja, majd 1951-ig a bécsi Staatsoper művésze volt. Énekelt Rómában és Brüsszelben is (Carmen, Hamupipőke. Azucena, alt-Rosina). 1945 óta Londonban él és tanít. Nagyszerű hangverseny énekesnő, a modern művek propagálója. A háború illetve a háborús eseményekkel járó viszontagságok következményeként Rózsa Vera fizikailag is képtelenné vált a kitartó éneklésre, azaz operák előadására. Félig bénult rekeszizmaival csak rövid lélegzetű darabok előadására tudta testét alkalmassá tenni. Minden baljós előjel ellenére tovább énekel: dalesteket adott és tanítani kezdett.
 
Az így megtalált harmónia helyszíne már London volt, ahol néhány év után Starker Jánossal és Kuttner Mihállyal találkozott. Egy sikeres Pierrot lunaire-előadás után kereste meg Cox úr, a Manchester College vezetője, hogy tanítani invitálja Rózsa Verát. Tíz évig tanított ott, majd párizsi periódus következett, ahol az operastúdió tanára volt. Visszatérve Londonba a Guildhall School igazgatója kereste fel; a megbeszélés eredménye két évtizedes Guildhall School-beli együttműködés lett. Közben kurzusokat tartott a világ számos országában, számos nemzet lányait-fiait tanította a legkülönbözőbb nyelveken és – amire a legbüszkébb – tanítványai közül egyetlen egynek sem kellett gégészhez mennie.
 
A rendszeres tanítás és a mesterkurzus közti különbség tudatos vállalásának híve, hiszen a rendszeres tanításnál a tanáré a felelősség, ő formálja a növendék tehetségét, ő aknázza ki adottságait. A mesterkurzuson tudni kell újat mondani úgy, hogy a növendéket ne térítsék el attól, amit eredendően csinál. Ott ehhez kell valami többletet adni, lehet olyat tanácsolni, amit az énekes addig talán még nem hallott, esetleg ellenvéleményt is lehet nyilvánítani. Pályája megkoronázásának tartja, hogy 1999-ben London díszpolgára lett. Az ünnepi szónok szerint Kossuth Lajos óta ő volt az első magyar, aki ebben a kitüntetésben részesült.
 
Tóth Anna

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár