Schiff András

Budapest, 1953. december 21.
Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye - Felvégi Andrea fotó
Fotó: Zeneakadémia
képgyűjteménye
Felvégi Andrea fotó
Generációjának egyik legkiemelkedőbb, nemzetközi rangú zongoraművésze. Nem muzsikus családban nevelkedett, de édesanyja a Zeneakadémián zongora szakra járt. Öt éves korában kezdett zongorázni Vadász Erzsébet növendékeként. 1968-ban, 14 éves korában megnyerte a Magyar Televízió „Ki mit tud" versenyét, és ez országosan ismertté tette nevét. Még ugyanebben az évben felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Kadosa Pál tanította abban a legendás korszakban, amelyben többek között Jandó Jenő Kocsis Zoltán, Ránki Dezső is látogatták Kadosa óráit. Kamarazenei tanulmányait Kurtág György, majd Rados Ferenc irányította. Még akadémista évei alatt kapcsolatba került a híres brit zongora- és csembalóművésszel, George Malcolmmal, akinél hosszú ideig rendszeresen tovább képezte magát. Pályájának meghatározó tanáregyéniségei voltak még: Kabos Ilonka, Simon Albert, Amadeus Webersinke, Tatjana Nikolajeva, Bella Davidovics.
 
Főiskolai évei után az Országos Filharmónia szólistája lett, s ez a pódiumgyakorlat megszerzését biztosította számára. Ugyanekkor kamarazene-tanítást is vállalt a Zeneakadémián, két éven át. Nemzetközi karrierje már a 70-es évek közepén kezdett kibontakozni, olyan fontos helyszíneken, mint Nagy Britannia, az Egyesült Államok (turné Ferencsik Jánossal és az ÁHZ-val), vagy Japán.
 
1979-ben Londonba költözött, de rendszeresen tartózkodott New Yorkban is. Egyre növekvő hírnévre tett szert, és rendkívüli sikereket aratott azokkal a koncertjeivel, amelyeken nagy sorozatokat, vagy életmű-részeket (pl.: Bach: Wohltemperiertes Klavier, teljes Mozart-, vagy Schubert szonáta-ciklus stb.) tűzött műsorára. Bach-játéka révén a kritikusok Glenn Gould utódjaként emlegették. Repertoárja gerincét ekkor elsősorban Bach, Haydn, Mozart, Schubert, Bartók művei képezték, később ehhez társultak Beethoven, Schumann, és további romantikus, illetve igen nagy számban huszadik századi komponisták művei. Egyre több világhírű művésszel lépett föl kamarazenei hangversenyeken (többek között: Végh Sándor, Perényi Miklós, Gidon Kremer, a Julliard és a Guarneri Quartett, Rudolf Serkin, Mieczyslaw Horszowski, a karmesterek közül: Solti György, Zubin Mehta, Bernard Haitink, Kurt Masur). Kiemelkedően fontos szakmai kapcsolat fűzi a svájci oboaművész-karmester Heinz Holligerhez. Pályája kezdete óta előszeretettel vállalt dalesteket pl. Peter Schreier, Dietrich Fischer-Dieskau, Juliane Banse, Robert Holl, Polgár László, Barbara Hendricks és újabban Cecilia Bartoli partnereként.
 
1986-ban Salzburgba költözött. 1989-ben megalapította és tíz éven át vezette a Salzburgi Fesztivált követő időszakban megrendezésre kerülő kamarazene centrikus „Mondsee" fesztivált, amely nagy népszerűségre tett szert. Több mint másfél évtizedig meghatározó szerepet vállalt a feldkirchi „Schubertiade" elnevezésű rendezvényeken. Az utóbbi években Vicenzában, a Teatro Olimpico-hoz kapcsolódva szervez zenei fesztivált.
Schiff András 1996 óta Firenzében lakik. Néhány esztendő óta zongoraművészi munkája mellett egyre kiterjedtebb karmesteri tevékenységet is folytat. 1999-ben megalakította a „Camerata Andrea Barca" elnevezésű kamarazenekart. Az együttes művészi koncepciójában kiemelkedő fontosságúnak tekinti Végh Sándor szellemi-zenei örökségének ápolását.
Schiff András igen sok hangfelvételt készített a Decca és a Teldec lemezcégek exkluzív művészeként, számos ezek közül rangos elismerésekben részesült, (pl. három Grammy-díj). Schiff Andrást 1991-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal, 1994-ben „Claudio Arrau" Emlékéremmel, 1996-ban Kossuth díjjal, 1997-ben „Leonie Sonnings"-díjjal tüntették ki.
2003-ban Schiff András a zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról címmel megjelent könyvében az alábbiakat írja: "Ha tehetem, minden koncert előtt elmegyek egy múzeumba. Ha Schubertot játszom, mindig nagyon inspirálónak érzem Caspar David Friedrich festményeit. Ugyanez a helyzet az irodalommal és a nyelvvel. Amit az ember lát, olvas vagy átél, egészen biztosan kihat a zenélésére is. Horszowszki vagy Arrau muzsikálásán lehetett érezni, hogy sokat élt, látott és olvasott. Igaz, például Benedetti-Michelangelin mindez nem érződött, ő fantasztikusan játszott, alighanem minden idejét a zongora mellett töltötte. Engem mindig jobban vonzottak azok a zenészek, akik sokat tudtak a világról. Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása. Egy Cézanne-képet kiakasztanak a múzeumban, és mindenki megnézheti. Egy Bach-mű kéziratát azonban hiába akasztják ki a falra, bármilyen szép is, csak akkor lesz Bach-mű, ha valaki kilép a pódiumra és megszólaltatja. Az elődadó médium a szerző és a közönség között. Nélküle az egész nyugati zenezirodalom holt kincs."
 
Mácsai János