„Az adni tudás öröme ösztönöz a munkámban” – interjú Eötvös József gitárművész-tanszékvezetővel

2017. október 31.

A Zeneakadémián oktat, a Vonós Tanszéket vezeti, eközben fesztivált és versenyt is szervez, hivatását a fiatalok karrierjének, és a gitár ügyének előmozdítására szenteli. A Liszt-díjas Eötvös József a gitár tanszéki csoport történetéről, a művészetmenedzsmentről és a közelgő Nemzetközi Gitárversenyről mesélt részletesen.

Gitárművész létére a Vonós Tanszéket vezeti – bevett gyakorlat világszerte a zeneakadémiákon, hogy a tanárokat nem feltétlenül saját hangszerük tanszakának élére állítják. Hogyan éli meg ezt a pozíciót?

2002-ben alapítottam a Zeneakadémián a gitár tanszakot, amely eleinte a Vonós, majd az Akkordikus, aztán ismét a Vonós Tanszék alá tartozott. 2015 januárjában vettem át a Vonós Tanszék vezetését, ami egyrészt hatalmas megtiszteltetés számomra, másrészt nagy kihívást is jelent. Maximalista ember vagyok, igyekszem mindent száz százalékosan csinálni. Ez azt hiszem mindent elmond a kihívásról. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 142 éves történelme alatt mindig hegedűművészek voltak a Vonós Tanszék vezetői, ezért át kellett szervezni a tradicionális tanszékvezetői munkát, a szakmai döntésekben több önállóságot adva a csoportvezetőknek. Ugyanakkor az, hogy nem vonós hangszeren játszom, rengeteget segít abban, hogy távolabbról, egy másik nézőpontból lássam a tanszék és benne a tanárok munkáját. Gyakran kemény munkával, ugyanakkor sok örömmel jár, ha módom van valamilyen formában segíteni a tanszék tanárainak, a kollégáimnak.

Mit gondol a művészetmenedzsmentről, illetve a vezetői képességekről a zenei felsőoktatásban?

A vezetői képességekhez nem sokat fűznék, mert nálam ez abból áll, hogy igyekszem mindig emberi, korrekt, őszinte, és igazságos lenni. Én ebben hiszek, igyekszem mindig ilyen lenni és hogy ez mennyire sikerül, azt talán a tanszék tanárai tudnák megmondani. Ami a kérdés első felét illeti, egy tanár a növendékéért, mint teljes emberért felelős. Nem csak a heti két tanórában merül ki e kapcsolat, hanem oda kell figyelni a fiatalok problémáira, akiknek olykor tanácsra, véleményre is szükségük van. Természetesen karrierjük egyengetésében is kulcsszerepet játszik a tanár. Mindenki más jellegű segítséget igényel, nem ugyanarra van szüksége egy szólista pályára vagy egy tanári pályára készülő hallgatónak. A művész- és a művészetmenedzsment is nagyon fontos dolog, és sokan, sokat tesznek azért, hogy ezek a területek működjenek. Igyekszem én is megtenni mindent -  a magam szerény eszközeivel - azért, hogy művészt és művészetet támogassunk, ezért alapítottam az Eötvös Zeneművészeti Tehetségsegítő Alapítványt, amely célul tűzte ki a zenei pályára készülő művészpalánták támogatását, valamint a gitárkedvelő közönség létszámának növelését koncertek, versenyek szervezésén keresztül.

Öt éve kezdték a munkát az alapítványnál.

Eötvös Zitával a feleségemmel hoztuk létre az alapítványt, akivel remek csapatot alkotunk, ő a szíve és a lelke is ennek az egész munkának. Egyik célunk, hogy a tehetséges gitáros növendékeket inspiráló, ma már nemzetközi versenyeken kötelező, jó minőségű mesterhangszerekhez juttassuk. Jelenleg húsz ilyen gitár áll rendelkezésünkre, amelyet nem pénzért, hanem „self-menedzsmentért” adunk cserébe. Ezt azt jelenti, hogy a hallgatóknak – miután egy meghallgatás után „megküzdöttek” a hangszerért – egy évadban tíz saját koncertet kell megszervezniük, ez által megtanulják önmagukat menedzselni, ráadásul támogatottanként 10 gitárkoncerttel több lesz országhatáron belül vagy akár az országhatáron kívül is. Ez megszorozva a húsz mesterhangszerrel, évi 200 koncert. Az alapítványi hangszereseket ösztönözzük a versenyeken való részvételre is, így az elmúlt évben összesen 31 dobogós helyezést, ebből tizenkilenc első helyezést hoztak haza ezek a növendékek. Az idei évben nagy büszkeségünkre az egyik támogatottunk, Szalai Lotti – aki a Rendkívüli Tehetségek Képzőjében tanítványom -  Junior Príma díjat is kapott. Remélem, hogy ehhez az alapítványi támogatásunk is hozzájárult valamelyest.

 

Eötvös József

 

Vannak kifejezetten megható történeteim is az alapítványunkkal kapcsolatban: például az első 6 db gitárunk gyönyörűen becsomagolva, de hangszertok nélkül érkezett meg Japánból. Elkezdtük keresni, hogy honnan lehetne hirtelen, az alapítványunk számára megfizethető áron tokot vásárolni. Erről hallott az egyik legnevesebb nagy brit tokgyártó cég, akik hezitálás nélkül becsomagoltak 6 db tokot és egyszer csak egy futár állt meg a házunk előtt, kipakoltak belőle egy tucat gitártokot, amelyeket nekünk készítettek ajándékba. Nem is jelezték előre, így igazán nagy volt az öröm és a meglepetés.

Sikeres vállalkozásaik sorából különösen kiemelkedik a Nemzetközi Gitárverseny, amelyet az Eötvös Zeneművészeti Tehetségsegítő Alapítvány rendez.

Bár Magyarország a gitárosok között nemzetközi szinten is ismert (főként az 1973-2009 között megrendezett Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál miatt), ennek ellenére sosem rendeztek még nálunk igazi nagy nemzetközi gitárversenyt. Régóta gondolkoztam a megvalósításon, hiszen jó versenyhez megfelelő helyszín, kiváló szakmai kompetenciával bíró zsűri, és magas díjak kellenek. Végül minden lett. Magas díjak az NKA támogatásával, kompetens, jó zsűri a nemzetközi gitáréletben elismert művésztanár-professzor kollégáim közül, s nem utolsó sorban, lett igazán impozáns helyszín is a Zeneakadémia falai között. Az első versenyünk 2014-ben volt, ahol a döntőbe már csak olyan versenyzők jutottak be, akik már többszörös versenygyőztesek voltak, így elmondhatjuk, hogy jó versenyzők is lettek.

 Mire számíthat a közönség és a versenyzők?

Elsősorban 32 tehetséges ifjú művészre a világ tizenkilenc országából. Közülük hat versenyző magyar, közülük négyen a Zeneakadémia színeiben indulnak a megmérettetésen. Amire különösen büszke vagyok, az a verseny díjazása. Természetesen vannak hagyományos pénzdíjakat és tárgyi díjakat is, de sokkal fontosabbak a nyereménnyel járó fellépési lehetőségek. Ezúttal a győztes 16 európai és ázsiai koncertmeghívást kap, amelyek nagyban segítik majd a pályán való előre jutását. A felsorolt díjak mellett az első helyezett egy japán mestergitárt, a második helyezett pedig egy magyar mestergitárt nyer, amely Gulyás László hangszerkészítő mesterműve. A versenyzőket egy tizenkét tagú nemzetközi zsűri díjazza, három fordulóban. Bízom benne, hogy sok fiatal tehetséget fedezünk fel és mind szélesebb körben ismertetjük meg a klasszikusgitár irodalmát, hangzását, és a jövő híres gitárművészeit.