BA Csembaló tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Filozófia

Esztétika

Etika

Művelődési ismeretek

Általános zenetörténet

Magyar zenetörténet

Műismeret

Népzene

Akusztika

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet

Szolfézs

Continuo-játék

Zongora

Kamarazene

Historikus hangolás

Historikus előadói gyakorlat

Historikus tánc

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Csembaló főtárgy

Repertoárismeret

Előadói gyakorlat

Felkészülés a diplomahangversenyre

 

Alapozó ismeretek

Filozófia

 

A képzés célja:

a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

- Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához

- Preszókratikusok

- Platón

- Arisztotelész

- Sztoa és szkepticizmus

- A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika

- Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon

- Descartes és a racionalizmus

- Locke és az empirizmus

- Berkeley és Hume

- Francia felvilágosodás

- Kant

- Schopenhauer

- Hegel és a német idealizmus

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

2. szemeszter

- Comte és a pozitivizmus

- Nietzsche

- Freud

- M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus

- Wittgenstein és a nyelvfilozófia

- Heidegger

- Sartre és az egzisztencializmus

- Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában

- Gadamer és a hermeneutika

- Feyerabend és a posztmodern

- Derrida és a dekonstrukció

- Rorty és a neopragmatizmus

- Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

Ajánlott szakirodalom:

 

Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)

Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)

Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)

Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)

Filozófiai kalauz (Bp., 1997)

 

Számonkérés módja:

 

Mindkét szemeszter végén kollokvium

Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

Esztétika

 

A tantárgy felépítése:

 

I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai

Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai" és az „általános művészetelméleti" felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.

 

II. Az esztétika sajátos jellege

Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,

a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.

 

III. Az esztétikum emberközpontúsága

Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.

 

IV. A különös és a tipikus

A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális" és „reális" művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.

 

V. A művészetek osztályozása

Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek" és „cselekvények": Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.

 

VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai

Az „utánzás"-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem" esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.

 

VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze

A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.

 

VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai

Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.

 

IX. A zene és külső környezete

Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.

 

X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái

A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.

 

XI. A művészet társadalmi életmódja

A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.

 

XII. A szép problematikája

Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein" és „Sollen" dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.

 

 

Etika

 

A képzés célja:

 

Bevezetés az erkölcsfilozófia alapvető fogalmaiba.

Az erkölcsfilozófia történetének áttekintése.

Etikai dilemmák vizsgálata szépművészeti alkotásokban.

A hallgatók általános morális érzékenységének fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

- Az etika, a morál és az erkölcs fogalmának tisztázása. Leíró, normatív és metaetika. A jelenkor erkölcsi pluralizmusa/krízise
- Az erkölcsfilozófia jelenleg legerősebb áramlatai
- Az etika története. Hellén kezdetek és Arisztotelész erényetikája
- A hellenizmus individualista erényetikái (sztoa, hedonizmus, künikosz morál, epikureizmus)
- A kereszténység erkölcsteológiája I. (Szent Ágoston, Abélard)
- A kereszténység erkölcsteológiája II. (A. Szent Tamás erényfelfogása)
- Néhány erény a gyakorlati életben. Közös értelmezés (igazságosság, türelem, őszinteség stb.)
- A 16. század mint fordulópont. Reneszánsz, racionalizmus, szabadság és szubjektivizmus. (Machiavelli)
- Individuum és morál. A felvilágosodás dilemmái. (Locke, De Sade, Hume és Diderot)
- A modernitás megoldási kísérletei. Kant erkölcsfilozófiája mint deontológia (jog- és kötelességelvűség)
- Deontológia II. (J. Rawls igazságosságelmélete)
- Konzekvencionalizmus és utilitarizmus. (Bentham és J. S. Mill)
- Utilitarizmus a 20. században. (Liberális és autokrata utilitarizmusok)
- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

2. szemeszter

- Szubjektivista erkölcsfilozófia a 19. században (Sören Kierkegaard)
- Kierkegaard II.
- Friedrich Nietzsche morálfilozófiája
- Nietzsche II.
- Az erkölcs ábrázolásának lehetőségei a szépirodalomban: didaxis, dezilluzionizmus és irónia
- Kemény Zsigmond: Két boldog című beszélyének közös elemzése (otthoni olvasás után)
- Filmelemzés etikai szempontból (J. Jarmusch: Lakókocsi, éjjel)
- Gyakorlati erkölcsi dilemmák, többjelentésű morális szituációk I. Az abortusz
- Gyakorlati erkölcs II. Az eutanázia
- Gyakorlati erkölcs III. Tudomány, technológia és bioetika
- Gyakorlati erkölcs IV. Politika és morál
- Filmelemzés: F. Fellini: Zenekari próba
- Az erkölcsfilozófia kérdéseinek összefoglalása
- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

Ajánlott szakirodalom:

 

Turgonyi Zoltán: Etika (Bp., 2002)

Nyíri Tamás: Alapvető etika (Bp., 1994)

Böckle, Franz: A morálteológia alapfogalmai (Bécs, 1975)

Beran Ferenc szerk.: Emberismeret és etika (Bp., 2002)

Sebestyén Jenő: Református etika (Bp. – Gödöllő, 2000)

Comte-Sponville, André: Kis könyv a nagy erényekről (Bp., 2001)

MacIntyre, Alasdair: Az erény nyomában (Bp., 1999)

Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán: Bioetika (Bp., 2003)

 

Számonkérés módja:

 

Mindkét szemeszter végén kollokvium.

Felvételének feltétele a Filozófiat tárgy elvégzése. Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása, illetve tanulmányok otthoni feldolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

 

Művelődési ismeretek

 

A tárgy feladata:

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

 

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

  • művészettörténet
  • szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)
  • verstan
  • színháztörténet és dramaturgia
  • művelődéstörténet
  • egyháztörténet
  • a magyar irodalmi nyelv
  • irodalomtörténet és műelemzés
  • néprajz
  • várostörténet
  • eszmetörténeti mozgalmak
  • általános stílustörténet

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:

     Magyar Értelmező Kéziszótár

     Arany János tanulmányai

     Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

     Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

     Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

     Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

     Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Számonkérés módja:

 

Az egyetem évente 4-5, egyenként 1 kredit értékű (heti 1 kontaktóra és 1 további munkaóra) kurzust hirdet, melyből a hallgatók (évfolyamra való tekintet nélkül) választhatnak. A hallgatónak a BA ciklusban 4 kreditet kell szereznie.

Az egyes kurzusok végén gyakorlati jegy.

 

 

Általános zenetörténet

 

Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné.

 

Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.

 

I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).

 

Ajánlott szakirodalom:

     Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

     Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

     Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

     Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

     Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

 

II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976

     Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

     Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

     Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

     Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

 

III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970

     Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

     Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987

     Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

     Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974

 

IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980

     Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986

     Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975

     Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

     Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

     Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978

 

V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

     Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

     Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959

     Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

     Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980

 

VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.

 

Ajánlott szakirodalom:

     White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976

     Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

     Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997

     Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974

     Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983

 

Számonkérés módja:

1-5. szemeszter során kollokvium (írásbeli teszt és szóbeli felelet, 5-fokozatú osztályzat e kettő átlaga alapján). A tanulmányok végén szigorlat.

 

 

Magyar zenetörténet

 

A magyar zenetörténet tanításakor mindenekelőtt két fogalmat kell tisztázni: a „magyar" jelző a magyarországi használatra, a történelmi Magyarország egész területére vonatkozik. A „zenetörténet" pedig nemcsak a zeneműveket és szerzőit, hanem egyes korszakok zeneéletét, intézményrendszerét öleli át. A tantárgy oktatásában a következő problémákat kell kezelni.

Nemcsak a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású emlékeket helyezzük előtérbe (amint az korábban, pl. Szabolcsi összefoglalásában történt), hanem az egyházi zene intenzív művelésének korszakában a latin nyelvű, a barokk korban pedig a német nyelvű zenét, valamint a Magyarországra importált zenét is.

Nem szabad sem túlbecsülni, sem alábecsülni egyes korszakok műveit és szerzőit, az ún. „hazai alkotásokat", hanem az ismert európai jelenségekkel párhuzamosan, lehetőleg objektív módon kell tárgyalni.

Fontos, hogy a magyar zenetörténet teljes vonulatába beemeljük a népzenei jelenségek történeti tárgyalását is.

Az első szemeszterben a tanárnak a honfoglalás korától nagyjából a 19. századi magyar zenéig kell eljutnia. Itt kerülhet sor Liszt magyaros műveinek tárgyalására is. E kurzus során a tanár a hallgatók aktív, gyakorlati közreműködésére is számíthat (pl. úgy, hogy felvételről való bemutatás helyett egyes műveket a hallgatók kisebb-nagyobb önkéntes együttesei szólaltatnak meg, előzetes megbeszélés alapján).

A második szemeszter a 20. század magyar zenéjét mutatja be. A kurzus gerincét Bartók és Kodály életművének tárgyalása képezi. E mellett feltétlenül sor kell keríteni a második világháború utáni évtizedek magyar zenéjének és zenei életének ismertetésére is.

 

Fontosabb szakirodalom:

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, II, Budapest 1959, 1961.

Dobszay László: Magyar zenetörténet, Budapest 1998.

Legány Dezső: A magyar zene krónikája, Budapest 1962.

Tallián Tibor: Bartók Béla. Bp, 1981

 

Számonkérés módja:

Az első szemeszter során kollokvium, a második végén összevont szigorlat az Általános zenetörténet tárggyal.

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Népzene

 

A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:

1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.

2.)  A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.

A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.

Ajánlott irodalomjegyzék:

     Kodály Zoltán: A magyar népzene

     Bartók Béla: A magyar népdal

     Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje

     Rajeczky Benjamin Írásai

     Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei

 

 

Akusztika

 

Az akusztikai (pszichoakusztikai) alapelvek, természettörvények megismerésével a zenével való mindenfajta foglalatoskodás teljesebb, összefüggéseiben átláthatóbb elméleti és az előadói praktikumra is kiható gyakorlati alapot kap. Korunk zeneszerzője (zenetudósa) a technika eszközeit használó alkotóművész. Kommunikációs zavarokhoz, technikai tökéletlenségekhez vezethet az akusztikai alapelvek hiányos tudása.

 

A képzés célja:

A hallgató tudja és értse a hang fogalmának bevezetésén keresztül a hangforrás- hangtér – hallás hármas egységét. Fedezze fel az anyagi világ zenei világra gyakorolt determinisztikus hatását. Ismerje meg a hangok pszichoakusztikai tulajdonságait, különös tekintettel a zenei következményekre. Képes legyen használható és bővíthető akusztikai fogalomrendszer használatára. Szerezzen alapfokú jártasságot a hangszerkesztési és felvételi technikákban. Képes legyen zenei alkotói gyakorlatában a hangszerek (énekesek) és a termek akusztikai tulajdonságairól tanultakat alkalmazni.

 

A tantárgy felépítése:

1. szemeszter:

- A hang fogalma
- Rezgéstani alapfogalmak
- A hanghullám fogalma, hangterjedés, hangelnyelés, hanggátlás és -szigetelés
- Teremakusztikai alapfogalmak
- Zenei célú termek fejlődése
- A fül szerkezete
- A hallás idegi mechanizmusa
- Pszichoakusztikai alapfogalmak: szubjektív és objektív hangparaméterek (hangmagasság, dinamika, hangszín, idő és tér), harmóniaérzet, hangrendszerek kialakulás, zenei időérzékelés, térbeli hallás
- Elektronikus hangkreációk pszichoakusztikai paradoxonjai

 

2. szemeszter:

- Hangfelvétel-technika mint kompozíció
- Hangszerkesztési technika
- Zenei előadói gyakorlat és a termek akusztikai tulajdonságai
- A kompozíció és a tér viszonya
- A hangszerek felépítése
- A hangszerek működésének akusztikai elvei
- A hangszerek hangsugárzása, ülésrendek
- Akusztikai és hangantropológiai szemléletű hangszerfejlődés-elemzés
- A hangszerelés pszichoakusztikai elvei
- A hangszerjáték akusztikai háttere

 

Ajánlott szakirodalom:

Pap János: Hang-ember-hang. Vince Kiadó, 2002

Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika. Zeneműkiadó, 1980

Pap János: Bevezetés a hangszerakusztikába. Főiskolai Jegyzet, 1994

Lakatos Gergely: Stúdiógyakorlat. Egyetemi kézirat

Benade, A. H.: Fundamentals of Musical Acoustics. Oxford Univ. Press, 1978

Rösing, H.- Oerter, R.-Bruhn, H.: Musikpsychologie. Rowohlt, 1993

Meyer, J.: Akustik und musikalische Aufführungspraxis. Verlag Erwin Bochinsky, 1999

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zeneelmélet-szolfézs

 

A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.

 

Tanegységek:

     1. Reneszánsz (modális) stílus: hangsorok, hangkészlet, C-kulcsok, egyházi és világi műfajok.

     2. Barokk korszak: a tonális dúr-moll nyelv kialakulása, barokk műfajok és formák, a

         basso continuo gyakorlata.

     3. Klasszikus stílus/1: a klasszikus harmóniai nyelv, diatónikus, kromatikus és enharmónikus

         modulációk.

     4. Klasszikus stílus/2: a klasszikus formák – elemzések, a „szonáta-elv" a klasszikus gondolkodásban.

     5. 19. század: romantikus harmóniavilág; új hangnem-kapcsolatok; distanciális elv, hangszeres és

         vokális műfajok.

     6. 20. század: Bartók-elemzések, 20. századi irányzatok: dodekafónia, szerializmus, stb.

 

Számonkérés módja:

Gyakorlati feladatok hétről-hétre szóban, írásban, vagy zongorán; szemeszterenként legalább egy írásbeli dolgozat; az 1-5. szemeszterben gyakorlati jegy.

A 6. szemeszterben szigorlat, mely írásbeli és szóbeli részből áll; a szóbeli követelményeit tételsor, és kijelölt vizsgadarabok alkotják.

 

 

Continuo-játék

 

A barokk stílus alapjának tekinthető számozott basszus játék (basso continuo) elméletének és gyakorlatának elsajátítása; korabeli traktátusok tanulmányozása; az 1600-1750 között keletkezett vokális és hangszeres repertoárból vett szemelvények számozott basszus szólamának értelmezése, és zongorán való realizálása.

 

 

Zongora

 

A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása. (A zongora szakirány hallgatói számára e tárgy helyett a zongorakíséret, lapról játék kötelező.)

 

Ajánlott szintjelző műjegyzék (záróvizsga követelménye; a kotta nélküli játék nem követelmény)

Bach: egy kétszólamú invenció vagy egy darab a 18 kis prelúdium sorozatból; Haydn, Mozart vagy Beethoven kisebb szonátáiból egy tétel, vagy könnyű szonatina; Bartók zongoradarabjai legalább a Mikrokozmosz IV. szintjén; vagy Bartók kortársának darabja, egy virtuóz (allegro tempó-karakterű) darab; tetszés szerinti mű kísérete, partnerrel előadva.

 

 

Kamarazene

 

Mivel a barokk kamarairodalom túlnyomó része nem obligát csembalóra, hanem generálbasszusra (számozott basszus) íródott, egy csembalista számára, akinek munkája nagyrészt kamarazenélésből áll, elengedhetetlenül szükséges a számozott basszus játék alapos ismerete. Az első négy szemeszter során a hallgatók megismerkednek a generálbasszus-játék alapjaival, valamint a francia és a német játékstílussal. Az 5. és 6. szemeszterben rendszeres hangszeres közreműködéssel zajlik az oktatás, az előző 4 szemeszterben tanultak elmélyítésén kívül az olasz stílussal ismerkednek meg a hallgatók. Értékelés: az 1-5. szemeszterben gyakorlati jegy, a 6. szemeszter végén kollokvium.

 

 

Historikus hangolás

 

Hangszerismeret, historikus hangolások (2 szemeszter): Mivel a csembalót gyakran kell hangolni és pengető- ill. húrcserére is szükség lehet, egy csembalistának tudnia kell hangszerét fölhangolni és a legalapvetőbb karbantartási műveleteket elvégezni. A különféle historikus hangolásokkal való megismerkedés ma szintén világszerte alapkövetelmény egy csembalista számára. Értékelés: az 1. szemeszter végén gyakorlati jegy, a 2. szemeszter végén kollokvium.

 

 

Historikus előadói gyakorlat

 

A csembalisták repertoárjának döntő része (16-18. század) olyan korban született, amelyben a komponálás, a kottaírás, a játék-és előadásmód a későbbi korokétól alapjaiban eltérő volt. Ez egy olyan „zenei nyelv", amelynek sajátosságait a korok, nemzetek, stílusok kutatásával, a korabeli gondolkodás, értelmezés megismerésével lehet és kell egy jövendő művésznek elsajátítani. A tananyag legnagyobb része a tárgyalt kor billentyűs iskoláinak feldolgozása, kitekintéssel a többi hangszerre ill. az énekre vonatkozó elméleti munkákra. Értékelés: gyakorlati jegy, az 5-6. szemeszterben kollokvium.

 

 

Historikus tánc

 

 16-18. századi táncok, és ezek hatása a zenei-előadói gyakorlatra (szvitek, partiták).

 

 

Kórus

 

A tantárgy programja:

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú zenekar illetve énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközileg elismert, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást a zenekari ill. énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.

A zenekar és énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.

Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.

 

Számonkérés módja, értékelés:

A szemeszterek végén az együttest vezető tanár minősített aláírással ismeri el a közös munkában való részvételt, illetve annak művészi minőségét.

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Csembaló főtárgy

 

A csembaló-oktatás célja:

A csembaló-művészi egyetemi oktatás célja olyan muzsikusok kibocsátása, akik művészi fokon csembalóznak; nagy repertoárt építettek fel különböző korok és nemzetek csembalóirodalmából; tisztában vannak az előadandó művek stiláris sajátosságaival; átfogó ismereteik vannak a historikus előadói hagyományok területén (pl. korabeli notáció, táncok, tempók, ornamensek, stb.); gyakorlottak a kamarazenélés különböző területein (obligát csembalós repertoár, continuo-játék szólóhangszerekkel ill. zenekarral); ismerik és munkájukban felhasználják a magyar- és az idegen nyelvű zenetudomány kutatási eredményeit; eligazodnak a csembaló felépítésével, karbantartásával kapcsolatos tennivalók terén; ismerik, és művelik az un. historikus hangolásokat.

A növendékek lehetőleg Urtext kottákból játsszanak, sőt szorgalmazzuk a fakszimilé-ből való tanulást. Az igényes, kiérlelt, csiszolt előadás előkészítésének egyik jól bevált eszköze a hangfelvételek készítése, majd ezek közös visszahallgatása. Hasznos a kamarazenélés minden formája (különös súllyal a 2 csembalós és a 4 kezes irodalomra), és rendszeresen alkalmat kell keresni a zenekarral való fellépésre. Nagyon ösztönzők a közös órák, egyéni műsorok előjátszásával és közös kiértékelésével. A szakmai kapcsolatok, nyelvtudás, kitekintés fontossága miatt szorgalmazni kell a részvételt mesterkurzusokon, versenyeken, külföldi professzorok magyarországi szemináriumain.

 

Az oktatás tárgyai (az előrehaladás rendjében):

Az alapok megerősítése: ülés, tartás, billentés; artikuláció, frazeálás, rövid-hosszú,- jó-rossz-, súlyos-súlytalan hangok; hangképzés, szólamvezetés; historikus ujjazatok, a „movimento ordinario" elve; éneklő játékmód; a csembalójáték korok, nemzeti stílusok, hangszertípusok szerinti módjai; notációs elvek, fakszimile-olvasás; kis formák, karakterdarabok, ornamensek fajtái, kivitelezése, stb. – Akkordjáték, törések, polifón játék, a tagolások (frazeálás, artikuláció) önálló kialakítása; olasz és francia ornamensek; tempó- ritmusmódosulások, „Style luthé", szabad Prelude, Frescobaldi Toccata-stílusa, stb. – A csembalóhang differenciálása, a dinamikai hatások „titkai"; önálló díszítés-gyakorlat kialakítása; – „Empfindsamer Stil", Bach-fiúk, Haydn.

 

Válogatott irodalom:

     Angol virginálzene

     Diruta: Ricercere-ok

     17-18. századi századi francia csembalózene (Chambonnière, L. Couperin, D'Anglebert): táncok,

     variációs művek (Chaconne, Passacaglia), Duphly, Balbastre, Royer

     Froberger: Szvit, Tombeau v. Lamento, toccaták

     Scheidt/Sweelinck variációsorozat Frescobaldi toccaták,

     J. S. Bach: Wohltemperiertes Klavier, Duettek, angol szvitek, partiták, egy csembalóverseny

     D. Scarlatti: Essercizi

     D. Scarlatti: Szonáták

     F. Couperin Prelude-jei, szabad Prelude-ök

     Händel: Szvit / Chaconne

     C. P. E. Bach: 2 Szonáta

     Haydn: 2 Szonáta

     Bartók: Mikrokozmosz

 

Repertoárismeret

 

A tárgy szerepe a zenészképzésben:

Az egyéni hangszeres órákon bár nem kizárólagos, mégis domináns az egyes művekre koncentráló intenzív munka. Ugyanilyen fontos azonban a hallgató fejlődésére nézve az, hogy nagy mennyiségű repertoárt ismerjen meg és játsszon át. Az ilyen repertoár-megismerés nem végső kicsiszoltságra törekszik, ám mással nem pótolható módon növeli a hallgató mű- és stílusismeretét, megismerteti őt hangszerének repertoárjával, fejleszti alkalmazkodó-képes technikáját, lapról olvasó készségét, gyors helyzetfelismerő képességét, szolgálja a társas zenélésben való részvétel képességét (zenekari szólamismeret, lapról olvasás, zongorakísérés, stb.)

A hangszeres művész repertoárismerete főként két részterületre vonatkozik: egyik a hangszer szólóirodalma, a másik pedig a zenekari irodalom vonatkozó szólamanyaga. A kettő arányát a hangszer sajátságai döntik el. A hangszeres repertoárismeret gyakorlása hozzákapcsolható a kötelező tárgyak sorában szereplő „zenekari játék" foglalkozáshoz is.

 

A számonkérés módja:

A repertoárismeret a hallgató otthoni munkáját tételezi fel, kontaktóra – a beszámolóktól eltekintve – nem tartozik hozzá. A mértékeket és anyagot a tantárgyi program határozza, s ez rögzíti a számonkérés módját is. A legtöbb esetben a megoldás az, hogy az adott hangszer tanárai minden kredithez tematikus egységeket alkotó (szóló darabokat és/vagy zenekari szólamokat alkotó) műlistákat rendelnek, megjelölve az azokból átjátszandó tételek számát; az időről-időre kitűzött beszámolók előtt néhány nappal a beszámolóra jelentkezett hallgató benyújtja az általa átjátszott tételek jegyzékét, melyből a bizottság kiválasztja az eljátszandó darabokat, s azok bemutatása után a kreditet megadja.

A repertoárismerethez rendelt kreditek összes száma 4, melyből a 3-6. szemeszter során tanévenként legalább 2 kreditet meg kell a hallgatóknak szerezniük. A tárgyat a bizottság ötfokozatú gyakorlati jeggyel értékeli

 

 

Előadói gyakorlat

 

A tanulmányok közvetlen célja és egyben a végső célok elérésének egyik legfontosabb eszköze a tanítvány hangverseny-tevékenysége. A hangversenyek nem csak impulzust adnak a tanítványnak az intenzív munkára, nem csak jól érzékelhető szakaszokra bontják a több éves tanulmányt, s nem csak az előrehaladás ellenőrzését segítik, hanem egy belső érlelődés fontos állomásai. A mű, annak előadása egy hangversenyen kapja meg „végleges", egyszeri arculatát; itt válik egész a részekből, és itt sugárzik vissza az egész a részekre. Mivel a zene időbeli művészet, csak a ténylegesen átélt, a mű által meghatározott időben igazolódik mind annak érvényessége, mely a gyakorlásban felhalmozódott. A hangverseny eredményeként alakul ki és fejlődik tovább magában a tanítványban is az integrált kép mind a műről, mind a zene és zenélés lényegéről.

 

A számonkérés módja:

Az alapkövetelmény szemeszterenként legalább egy hangversenyen való közreműködés szóló vagy kamarazenei produkcióban. A hangversenyek tényleges számát, gyakoriságát, műsor-összeállítását, terjedelmét a tantárgyi programok határozzák meg. A hangverseny megtartását a növendék tanárja – az előadás minőségét is mérlegelve – háromfokozatú (minősített) aláírással ismeri el.

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár