Gyöngyössy Zoltán

Komló, 1958. február 20 - Budapest, 2011. december 29.
Gyöngyössy Zoltán (Fotó: Schiller Kata)Tanulmányait a komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában kezdte, ahol Apagyi Mária zongorázni, Révész Mária fuvolázni tanította. 1972-ben a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába került, ahol Barth Istvánnál tanult fuvolázni, 1976-tól pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Prőhle Henrik osztályába járt, 1981-ben kitüntetéssel diplomázott. Ezután egy évet töltött Drezdában. 1982-ben ösztöndíjjal kiutazhatott a párizsi IRCAM-ba három hónapra. Hazatértekor az 1983-ban induló Fesztiválzenekar tagja lett, a Szombathelyi Bartók Szeminárium munkájában rendszeresen részt vett. 1986-ban szólófuvolása volt a Claudio Abbado vezette Európa Kamarazenekarnak
 
Gyöngyössy Zoltán kiváló előadója volt a magyar kortárs zeneszerzők műveinek. Nagyon fontosnak érzem kortárs zeneszerzőkkel való munkakapcsolatomat. Vonzó, sokféle egyéniséget, szemléletet, szakmaszeretetet ismerhetek meg. A minőségtől függetlenül szívügyem, hogy minden darab hangozzon el. Fiókban ne maradjon elkészült, megírt mű - Gyöngyössy Zoltán: Önarckép hagokkal (Bartók Rádió, 1999. május 18.) Számtalan kortárszenei bemutatón vett részt, több zeneszerző ajánlotta neki darabját. Kurtág György megtiszteltetésnek érezte, hogy kompozícióit a fuvolaművész játszotta lemezre. Többször is elnyerte az Artisjus-díjat a kortárszene tolmácsolásáért. 1993-ban Liszt-díjjal ismerték el munkáját. Ugyanebben az évben az Ensemble Modernnel turnézott. Rendszeresen játszott szólistaként a Budapesti Vonósokkal, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokkal és az Erkel Kamarazenekarral.
 
2001 és 2007 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának tanszékvezetője volt, 2001-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2008-tól pedig az egyetem Doktori Iskolájának fúvósprogram-vezetője, 2009-től szakcsoportvezetője volt. Legutóbb a Componensemble, az UMZE és az Intermoduláció együttesek tagjaként hallhattuk.
 
Életem során eljutottam egy olyan pontra, hogy számot kellett adnom magamnak, miért fuvolázom. Szinte teljesen lebénultam addig a pillanatig, amig valamiféle magyarázatot, magyarázatokat nem találtam. Kinyílt a világ, (...) mikor lépésről-lépésre végiggondoltan, hangszerrel a kezemben megismerhetem a körülöttem levő világot, megismerhetem önmagam (...), ki is fejezhetem önmagamat. (Önarckép hangokkal).
 
2010 szeptemberétől tanulhattam nála. Egyre jobban megismertük egymást, de még most sem ismerem eléggé...
Nagyszerű pedagógus volt, a növendékekre odafigyelt szakmailag és emberileg is. Kifogyhatatlan volt újdonságokból, megoldásokból, mindig a tökéletesre törekedett. Meg tudta fogalmazni gondolatait, át tudta adni ismereteit. Tanítványai (s gondolom barátai és ismerősei is) folyton tanulhattak tőle, s nemcsak a fuvola terén, más zenei területek, a pedagógia, emberi kapcsolatok terén is. A pedagógia számomra egy nagyon összetett feladat. A szakma technikai problémáin jóval tulmutató részét is minden pillanatban számításba kell venni. A legtöbb, ha a növendék valamilyen szemléletet kap tanárától. (...) Azt hiszem, a legfontosabb, hogy a tanár önmagát hogy tanítja. Jó magyar közmondással élve, vajon vizet prédikál-e, és bort iszik, vagy ugyanúgy a teljességet csinálja. (Önarckép hangokkal).
 
Sosem felejtem el visszaemlékezéseit, hányszor mesélt nekünk munkájáról, életéről. Utolsó találkozásunkkor elköszönt, hiszen Sapporóba készült.
2011. december 29-én még levelet írtam neki....
 
Kerner Mária

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library