Szirmai Albert

Budapest, 1880. július 2 – New York, 1967. január 15.
Szirmai Albert (Fotó: Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona)
Szirmai Albert
(Fotó: Az Országos Széchényi
Könyvtár tulajdona)
Hans Koessler legendás zeneszerzés-osztályában Szirmai Albert volt Kálmán Imre és Jacobi Viktor mellett az „operett-triász" harmadik tagja. 1902-től 1905-ig látogatta Koessler óráit, az említett fiatal komponistákon kívül többek között Bartók, Kodály és Weiner pályatársaként. Miként Kálmán, Szirmai sem rögtön operettekkel kezdte zeneszerzői karrierjét, hanem zongoradarabokkal. Talán a fiatal komponista rejtőzik azok mögött a szalondarabok mögött, amelyek 1902-ben Párizsban láttak napvilágot, Berty Szirmai neve alatt. Kétséget kizáróan ő a szerzője a franciás ihletésű Hat zongoradarabnak (1909), amely a magyar zeneszerzés palettáján akkoriban még szokatlan színként megjelenő neoklasszikus stílusjegyeket tartalmaz. Egyik, gavott-jellegű tételének szerzői utasításában Szirmai Watteau-figurákra hivatkozik. Akkorra már jól ismerte nevét a budapesti közönség, modern operett szerzőként is. Modernnek azért nevezhető, mert – hasonlóan Jacobihoz, de valamivel korábban – a műfaj angol ágát próbálta a magyar (és osztrák) operett-talajon meghonosítani. A Sárga dominó (1907) szinte megelőzte korát: Telefon-dala akkor vált Budapesten népszerűvé, amikor a technika eme csodája éppen hogy megkezdte hódító karrierjét.
 
Szirmai a pesti kabaré sajátos „folklórjához" is hozzájárult. Gábor Andor verseire rövid kuplékat komponált, párizsi mintára. A hangulatos album Fehér kabarédalok címmel jelent meg 1911-ben a Bárd-kiadónál. „Ezt a magyar kabarét röviden és találóan úgy lehetne jellemezni: újságírás a színpadon" – írták az előszóban a szerzők, s huszonöt dallal bizonyították koncepciójuk létjogosultságát, megénekelve a pesti lármát, a villamost, a hölgyek kalapját, a lepedők poloskáit, a „Zserbót", a „TéHázat", a gőzfürdőt és a tőzsdét. Ugyanebből a korszakból Szirmai egy másik dala, A minét is sláger lett, Medgyaszay Vilma előadásában. Közben Szirmai igazi újságírást is folytatott, előbb a Pester Lloyd majd a Polgár lapjain, zenekritikusként. A Sárga dominót további operett sikerek követték, mindenekelőtt a Táncos huszárok (1909) és a Mexikói lány (1912).
 
Jacobihoz hasonlóan Szirmai sem Bécs, hanem London felé kereste az utat a nemzetközi karrierhez (The Girl on the Film, 1913), szerencséjére még a világháború kitörése előtt. Viszont Jacobival ellentétben Szirmai nem maradt Londonban, hanem hazajött, és megkomponálta az egyik legnépszerűbb magyar operettet, a Mágnás Miskát (1916). A grófot játszó inas meséje (Bakonyi Károly), Gábor Andor szellemes dalszövegei és a slágerré vált, olykor magyaros színezetű dallamok halhatatlanná tették Szirmai Albert nevét a szórakoztató zenés színpad történetében. A Mágnás Miska után még több operett következett, budapesti, londoni, New York-i bemutatókkal (Szirmai utolsó operettjének premierje 1964-ben volt Budapesten), a szerző mégis profilt váltott: 1926-ban, az európai „amerikanizmus"-divat évtizedének közepén New Yorkban telepedett le, majd a Chappell-kiadót irányította. Pályájának és személyiségének egyik érdekessége, hogy George Gershwin baráti köréhez tartozott, több művének, kiadója lett. Leonard Bernstein ugyancsak megbecsüléssel nyilatkozott róla.
 
Batta András

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library