BA fuvola tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Filozófia

Esztétika

Etika

Művelődési ismeretek

Általános Zenetörténet/Magyar zenetörténet

Műismeret

Népzene

Akusztika

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet/Szolfézs

Zongora

Kamarazene

Kortárszene

Zenekar

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Fuvola főtárgy

Zenekari szólamismeret

Hangszertechnikai ismeretek

Előadói gyakorlat

Felkészülés a diplomahangversenyre

 

Alapozó ismeretek

 

 

Filozófia

 

A képzés célja:

 

a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

     Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához. – Preszókratikusok – Platón – Arisztotelész – Sztoa és szkepticizmus – A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika – Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon – Descartes és a racionalizmus – Locke és az empirizmus – Berkeley és Hume – Francia felvilágosodás – Kant – Schopenhauer – Hegel és a német idealizmus – Konzultáció, az értékelés előkészítése.

 

2. szemeszter

     Comte és a pozitivizmus – Nietzsche – Freud – M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus – Wittgenstein és a nyelvfilozófia – Heidegger – Sartre és az egzisztencializmus – Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában – Gadamer és a hermeneutika – Feyerabend és a posztmodern – Derrida és a dekonstrukció – Rorty és a neopragmatizmus – Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése – Konzultáció, az értékelés előkészítése.

 

Ajánlott szakirodalom:

 

     Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)

     Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)

     Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)

     Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)

     Filozófiai kalauz (Bp., 1997)

 

Számonkérés módja:

 

     Mindkét szemeszter végén kollokvium

     Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

Esztétika

 

A tantárgy felépítése:

 

I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai

Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai" és az „általános művészetelméleti" felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.

 

II. Az esztétika sajátos jellege

Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,

a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.

 

III. Az esztétikum emberközpontúsága

Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.

 

IV. A különös és a tipikus

A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális" és „reális" művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.

 

V. A művészetek osztályozása

Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek" és „cselekvények": Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.

 

VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai

Az „utánzás"-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem" esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.

 

VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze

A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.

 

VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai

Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.

 

IX. A zene és külső környezete

Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.

 

X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái

A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.

 

XI. A művészet társadalmi életmódja

A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.

 

XII. A szép problematikája

Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein" és „Sollen" dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.

 

 

Etika

A képzés célja:

 Bevezetés az erkölcsfilozófia alapvető fogalmaiba; az erkölcsfilozófia történetének áttekintése; etikai dilemmák vizsgálata szépművészeti alkotásokban; a hallgatók általános morális érzékenységének fejlesztése.

 

A tárgyalandó témakörök:

Az etika, a morál és az erkölcs fogalmának tisztázása. Leíró, normatív és metaetika. A jelenkor erkölcsi pluralizmusa/krízise – Az erkölcsfilozófia jelenleg legerősebb áramlatai – Az etika története. (Hellén kezdetek, Arisztotelész, sztoa, hedonizmus, künikosz morál, epikureizmus; a kereszténység erkölcsteológiája; a 16. századi fordulópont¸ reneszánsz, racionalizmus, szabadság és szubjektivizmus; a felvilágosodás dilemmái; a modernitás megoldási kísérletei; Kant erkölcsfilozófiája és a deontológia; Konzekvencionalizmus és utilitarizmus; .szubjektivista erkölcsfilozófia a 19. században (Kierkegaard); Friedrich Nietzsche; az erkölcs ábrázolásának lehetőségei a szépirodalomban: didaxis, dezilluzionizmus és irónia; gyakorlati erkölcsi dilemmák, többjelentésű morális szituáció, az erkölcsfilozófia kérdéseinek összefoglalása – Konzultáció, az értékelés előkészítése.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Turgonyi Zoltán: Etika (Bp., 2002)

     Nyíri Tamás: Alapvető etika (Bp., 1994)

     Böckle, Franz: A morálteológia alapfogalmai (Bécs, 1975)

     Beran Ferenc szerk.: Emberismeret és etika (Bp., 2002)

     Sebestyén Jenő: Református etika (Bp. – Gödöllő, 2000)

     Comte-Sponville, André: Kis könyv a nagy erényekről (Bp., 2001)

     MacIntyre, Alasdair: Az erény nyomában (Bp., 1999)

     Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán: Bioetika (Bp., 2003)

 

Számonkérés módja:

1. szemeszter végén minősített aláírás, 2. szemeszter végén kollokvium

Felvételének feltétele a Filozófiatörténet tárgy elvégzése.

Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása, illetve tanulmányok otthoni feldolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

Művelődési ismeretek

 

A tárgy feladata:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

 

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

-          művészettörténet

-          szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

-          verstan

-          színháztörténet és dramaturgia

-          művelődéstörténet

-          egyháztörténet

-          a magyar irodalmi nyelv

-          irodalomtörténet és műelemzés

-          néprajz

-          várostörténet

-          eszmetörténeti mozgalmak

-          általános stílustörténet

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:

     Magyar Értelmező Kéziszótár

     Arany János tanulmányai

     Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

     Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

     Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

     Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

     Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Számonkérés módja:

 

Az egyetem évente 4-5, egyenként 1 kredit értékű (heti 1 kontaktóra és 1 további munkaóra) kurzust hirdet, melyből a hallgatók (évfolyamra való tekintet nélkül) választhatnak. A hallgatónak a BA ciklusban 4 kreditet kell szereznie.

Az egyes kurzusok végén gyakorlati jegy.

 

 

Általános Zenetörténet

 

Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné.

 

Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.

 

I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).

 

Ajánlott szakirodalom:

     Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

     Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

     Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

     Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

     Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

 

II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976

     Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

     Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

     Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

     Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

 

III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970

     Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

     Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987

     Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

     Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974

 

IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980

     Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986

     Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975

     Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

     Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

     Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978

 

V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

     Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

     Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959

     Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

     Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980

 

VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.

 

Ajánlott szakirodalom:

     White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976

     Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

     Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997

     Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974

     Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983

 

 

Számonkérés módja:

1-5. szemeszter során kollokvium (írásbeli teszt és szóbeli felelet, 5-fokozatú osztályzat e kettő átlaga alapján). A tanulmányok végén szigorlat.

 

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

 

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

 

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

 

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Népzene

 

A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:

 

1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.

 

2.)  A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.

 

A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.

 

Ajánlott irodalomjegyzék:

 

     Kodály Zoltán: A magyar népzene

     Bartók Béla: A magyar népdal

     Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje

     Rajeczky Benjamin Írásai

     Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei

 

Számonkérés módja:

 

     Mindkét szemeszter kollokviummal zárul.

 

Akusztika

 

Az akusztikai (pszichoakusztikai) alapelvek, természettörvények megismerésével a zenével való mindenfajta foglalatoskodás teljesebb, összefüggéseiben átláthatóbb elméleti és az előadói praktikumra is kiható gyakorlati alapot kap. A technika eszközeivel naponta találkozó előadóművész e tudás hiányában nem tud megfelelően kommunikálni, és nem tudja megoldani előadói-hangfelvételi problémáit. Az akusztikai háttér nélkül saját hangszerének működését sem ismerheti meg.

A képzés célja:

A hallgató tudja és értse a hang fogalmának bevezetésén keresztül a hangforrás- hangtér – hallás hármas egységét. Fedezze fel az anyagi világ zenei világra gyakorolt determinisztikus hatását. Ismerje meg a hangok pszichoakusztikai tulajdonságait, különös tekintettel a zenei következményekre. Képes legyen használható és bővíthető akusztikai fogalomrendszer használatára. Szerezzen alapfokú jártasságot a hangfelvétel-technikában. Képes legyen zenei előadói gyakorlatában a termek akusztikai tulajdonságait figyelembe vevő előadásmódra. Értse hangszerének (az énekes hangképző szerveinek is) akusztikai működési elveit, és képes legyen e tudást művészetében alkalmazni.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Pap János: Hang-ember-hang. Vince Kiadó, 2002

     Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika. Zeneműkiadó, 1980

     Pap János: Bevezetés a hangszerakusztikába. Főiskolai Jegyzet, 1994

     Lakatos Gergely: Stúdiógyakorlat. Egyetemi kézirat

     Benade, Arthur H.: Fundamentals of Musical Acoustics. Oxford Univ. Press, 1978

     Meyer, Jürgen: Akustik und musikalische Aufführungspraxis. Verl. Erwin Bochinsky, 1999

 

Számonkérés és értékelés módja:

Mindkét szemeszter végén kollokvium, ötfokozatú jegy.

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zeneelmélet-szolfézs

 

A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.

 

Tanegységek:

     1. Reneszánsz (modális) stílus: hangsorok, hangkészlet, C-kulcsok, egyházi és világi műfajok.

     2. Barokk korszak: a tonális dúr-moll nyelv kialakulása, barokk műfajok és formák, a basso continuo gyakorlata.

     3. Klasszikus stílus/1: a klasszikus harmóniai nyelv, diatónikus, kromatikus és enharmónikus modulációk.

     4. Klasszikus stílus/2: a klasszikus formák – elemzések, a „szonáta-elv" a klasszikus gondolkodásban.

     5. 19. század: romantikus harmóniavilág; új hangnem-kapcsolatok; distanciális elv, hangszeres és vokális műfajok.

     6. 20. század: Bartók-elemzések, 20. századi irányzatok: dodekafónia, szerializmus, stb.

 

Számonkérés módja:

Gyakorlati feladatok hétről-hétre szóban, írásban, vagy zongorán; szemeszterenként legalább egy írásbeli dolgozat; az 1-5. szemeszterben gyakorlati jegy.

A 6. szemeszterben szigorlat, mely írásbeli és szóbeli részből áll; a szóbeli követelményeit tételsor, és kijelölt vizsgadarabok alkotják.

 

 

Zongora

 

A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása. (A zongora szakirány hallgatói számára e tárgy helyett a zongorakíséret, lapról játék kötelező.)

 

Ajánlott szintjelző műjegyzék (záróvizsga követelménye; a kotta nélküli játék nem követelmény):

 

Vonós, Fúvós, Csembaló szakirányon: Bach: egy kétszólamú invenció vagy egy darab a 18 kis prelúdium sorozatból; Haydn, Mozart vagy Beethoven kisebb szonátáiból egy tétel, vagy könnyű szonatina; Bartók zongoradarabjai legalább a Mikrokozmosz IV. szintjén; vagy Bartók kortársának darabja, egy virtuóz (allegro tempó-karakterű) darab; tetszés szerinti mű kísérete, partnerrel előadva.

 

 

Kamarazene

 

A hangszeres előadóművészetnek legelső kezdetei óta alapvető gyakorlata a társas zenélés. Irodalma hatalmas, egy élethossz alatt szinte megismerhetetlen, és biztosan megtanulhatatlan. A tárgy keretében meg kell értetni a növendékekkel a kamarazenélés lényegét, fontosságát, jártassá tenni őket a különböző zenei stílusokban. A klasszikus kamarazenei törzsanyagon kívül helyet kell benne kapnia olyan speciális, ma már nem mellőzhető tudásnak, mint a „régi zene" illetve a „kortárs zene" kamarazenéjének olvasata.

A kamarazene a zeneirodalom kiemelkedő értékű műfajainak megismertetésével együtt fejleszti a zenész alkalmazkodó képességét, a ritmusérzékét, a dinamikai kontrollját; egy sor más fontos zenei komponens főként e környezetben gyakorolható. A tárgyhoz tartozik a különféle stílusok jellegzetes kamarazenei formációinak, műfajainak, műformáinak és stílusnormáinak megismerése és a tudatosan szervezett és célirányosan végzett próbamunka gyakorlatának kialakítása, fejlesztése.

A kamarazene műveléséhez előfeltétel, hogy a növendékek technikailag akadály nélkül, művészi színvonalon játszanak hangszerükön. Így az egyetem alapképzési programjába a legfontosabb (a főtárgy után legtöbb kreditet adó) kötelező melléktárgy

Az ajánlott irodalom a szakirányok sajátságaihoz igazodik. A zongoristák, vonósok és fúvósok esetében a szonáta, a duó, trió, kvartett, kvintett irodalom a barokk, klasszikus, romantikus és 20. századi zeneirodalomból egyaránt felmérhetetlen mennyiségű és értékű kínál. A vonósoknál a vonósnégyes kiemelkedő jelentőségére tekintettel a követelmények előírják a szonátajátékkal és vegyes összeállítású társas zenéléssel párhuzamosan a hetenkénti kvartett-játékot is.

 

 

Kortárszene

 

A kortárszenei gyakorlat célja az új társas-zenei formációkban, többnyire szabadon választott hangszerekkel (köztük ütőhangszerekkel vagy hangkeltő eszközökkel) előadott vagy szabályozottan improvizált művek megszólaltatása, valamint a kortárs zenei notáció eljárásainak megismerése. Az új társas-zenei formációk utóbbi évtizedekben kialakult speciális formációja az un. ensemble-játék, amelyre e tárgy keretében lehet felkészíteni a hangszereseket. Az egyéb, sok esetben darabról-darabra változó összetételű formációkban pedig azok a hallgatók is alapvető gyakorlati ismeretekre tehetnek szert a kortárs zenei együttjáték tekintetében, akik a professzionális hangszeres tudást igénylő ensemble-játékban nem tudnak részt venni.

 

Ajánlott irodalom:

Bármely ensemble-ra vagy nagyobb méretű kamaregyüttesre írott mű az alábbi XX. századi klasszikus és kortárs szerzők műveiből: Berg, Berio, Boulez, Cage, Donatoni, Feldman, Kagel, Kurtág, Ligeti, Lutoslawski, Maderna, Messiaen, Reich, Schönberg, Stockhausen, Stravinsky, Varèse, Webern, Chr. Wolff

Szabad hangszeres összeállítású kamaraművek: elsősorban Cage, Cardew, Reich, Rzewski, Wolff művek; Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok

 

Értékelés módja:

Mindkét szemeszterben gyakorlati jegy.

 

 

Zenekar

 

A tantárgy programja:

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú zenekar illetve énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközileg elismert, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást a zenekari ill. énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.

A zenekar és énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.

Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.

 

Számonkérés módja, értékelés:

A szemeszterek végén az együttest vezető tanár minősített aláírással ismeri el a közös munkában való részvételt, illetve annak művészi minőségét.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Fuvola főtárgy

 

A fuvola főtárgy céljai és feladatai:

A hallgatók felkészítése a zenekari játékra, a kamarazenélésre, a művészi lehetőségek kibontakoztatására.

A zenei jártasság, tájékozódás megszerzése, a legjobb értelemben vett kottaolvasás elsajátítása.

A hallgatók hangszeres, zenei és emberi képességeinek fejlesztése olyan szintre, amely lehetővé teszi a továbbképzést, a mesterképzésben való részvételüket a hazai és külföldi (EU) mesterképzésben egyaránt.

Javasolt tananyag:
 
1. szemeszter:
Hangképző és technikai etűdök (Andersen Op. 60, Moyse, Jean-Jean)
Händel: e-moll szonáta
Vivaldi: c-moll fuvolaverseny, a-moll concerto (fuvola-fagott), „Il Pastor Fido" szonáták
Telemann: 12 szólófantázia, 12 „Methodische Sonaten"
J. S. Bach: C-dúr, g-moll, Esz-dúr, E-dúr szonáták
Mozart: C-dúr Andante
Stamitz: G-dúr fuvolaverseny
Schumann: 3 Románc
Taffanel: „Mignon" fantázia
Hindemith: Szonáta
Honegger: Danse de la Chevre
Fauré: Fantázia
Varese: „Density"21.5

2. szemeszter:

a hallgató felkészültségének megfelelő további hangképző és technikai etűdök

Paganini: 24 Capriccio-ból

J. S. Bach: e-moll, h-moll, A-dúr szonáták, c-moll partita, „Musikalisches Opfer"

C. Ph. E. Bach: G-dúr fuvolaverseny, a-moll szólószonáta, szonáták

Marin Marais: Les Folies d'Espagne

Devienne: Fuvolaversenyekből, e-moll szonáta

Mozart: D-dúr Rondo

Doppler: Magyar fantázia

Blodek: Concerto

Taffanel: Andante Pastorale et Scherzettino

Debussy: Syrinx

Bozza: Image

Ibert: Piece

 

3. szemeszter:

Paganini: Capricciok

Moyse: Virtuóz etűdök

Mozart: D-dúr fuvolaverseny

Beethoven: D-dúr szerenád

Hummel: Fuvola-zongora művek

Kuhlau: 6 Divertimento

Mercadante: e-moll fuvolaverseny

Böhm: Fantázia egy Schubert témára

Karg-Elert: Synfonische Kanzone

Walter Gieseking: Szonáta

Dutilleux: Szonatina

Sancan: Szonatina

Widor: Suite

 

4. szemeszter:

Schubert: Arpeggione Sonata

Romberg: fuvolaverseny

Tulou: Gr. Szólók

Demerssemann: Solo de Concert

Böhm: Grande Polonaise

Doppler: két-fuvolás művek

Borne: Carmen fantázia

Gaubert: Nocturne

Busser: Andalucia

Burton: Szonatina

Takemitsu: Aria

Jolivet: 1-2 varázsige

 

5. szemeszter.

Lorenzo: 9 Grosse Etüden

Reinecke: „Undine"

Taffanel: „Freischütz" variációk

Schubert: „Trockne" Blumen

Mozart: G-dúr fuvolaverseny

Genin: Fantaisie sur La Traviata

Molique: Concerto

Briccialdi: Velencei Karnevál

Lorenzo: L'Appassionato

Mel Bonis: Szonáta

Poulenc: Szonáta

Jeney: Soliloquium

Szőllősy: Tre Pezzi

 

6. szemeszter:

Karg-Elert: Suite Pointilistique

Hindemith: 8 szólódarab

Prokofjev: Szonáta

Otaka: Concerto

Debussy: Triószonáta

Mouquet: „Pan" szonáta

Rivier: Concerto

Francaix: Divertimento

Jolivet: 5 Varázsige

Yun: Garak

 

 

Előadói gyakorlat

 

A tanulmányok közvetlen célja és egyben a végső célok elérésének egyik legfontosabb eszköze a tanítvány hangverseny-tevékenysége. A hangversenyek nem csak impulzust adnak a tanítványnak az intenzív munkára, nem csak jól érzékelhető szakaszokra bontják a több éves tanulmányt, s nem csak az előrehaladás ellenőrzését segítik, hanem egy belső érlelődés fontos állomásai. A mű, annak előadása egy hangversenyen kapja meg „végleges", egyszeri arculatát; itt válik egész a részekből, és itt sugárzik vissza az egész a részekre. Mivel a zene időbeli művészet, csak a ténylegesen átélt, a mű által meghatározott időben igazolódik mind annak érvényessége, mely a gyakorlásban felhalmozódott. A hangverseny eredményeként alakul ki és fejlődik tovább magában a tanítványban is az integrált kép mind a műről, mind a zene és zenélés lényegéről.

 

 

A számonkérés módja:

Az alapkövetelmény szemeszterenként legalább egy hangversenyen való közreműködés szóló vagy kamarazenei produkcióban. A hangversenyek tényleges számát, gyakoriságát, műsor-összeállítását, terjedelmét a tantárgyi programok határozzák meg. A hangverseny megtartását a növendék tanárja – az előadás minőségét is mérlegelve – háromfokozatú (minősített) aláírással ismeri el.

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library