BA Harmonika tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Filozófia

Esztétika

Művelődési ismeretek

Általános Zenetörténet

Műismeret

Népzene

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet-szolfézs

Zongora

Kamarazene

Kortárszene

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Harmonika főtárgy

 

 

Alapozó ismeretek

 

Filozófia

 

A képzés célja:

 

a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

     Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához. – Preszókratikusok – Platón – Arisztotelész – Sztoa és szkepticizmus – A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika – Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon – Descartes és a racionalizmus – Locke és az empirizmus – Berkeley és Hume – Francia felvilágosodás – Kant – Schopenhauer – Hegel és a német idealizmus – Konzultáció, az értékelés előkészítése.

 

2. szemeszter

     Comte és a pozitivizmus – Nietzsche – Freud – M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus – Wittgenstein és a nyelvfilozófia – Heidegger – Sartre és az egzisztencializmus – Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában – Gadamer és a hermeneutika – Feyerabend és a posztmodern – Derrida és a dekonstrukció – Rorty és a neopragmatizmus – Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése – Konzultáció, az értékelés előkészítése.

 

Ajánlott szakirodalom:

 

     Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)

     Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)

     Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)

     Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)

     Filozófiai kalauz (Bp., 1997)

 

Számonkérés módja:

 

     Mindkét szemeszter végén kollokvium

     Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

Esztétika

 

A tantárgy felépítése:

 

I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai

Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai" és az „általános művészetelméleti" felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.

 

II. Az esztétika sajátos jellege

Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,

a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.

 

III. Az esztétikum emberközpontúsága

Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.

 

IV. A különös és a tipikus

A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális" és „reális" művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.

 

V. A művészetek osztályozása

Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek" és „cselekvények": Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.

 

VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai

Az „utánzás"-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem" esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.

 

VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze

A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.

 

VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai

Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.

 

IX. A zene és külső környezete

Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.

 

X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái

A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.

 

XI. A művészet társadalmi életmódja

A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.

 

XII. A szép problematikája

Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein" és „Sollen" dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.

 

 

Számonkérés módja:

 

1. szemeszter végén minősített aláírás, a 2. szemeszter végén kollokvium.

Az értékelés előre megadott tételek alapján szóban történik.

 

 

Művelődési ismeretek

 

A tárgy feladata:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:

- Magyar Értelmező Kéziszótár

- Arany János tanulmányai

- Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

- Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

- Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

- Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

- Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Számonkérés módja:

Az egyetem évente 4-5, egyenként 1 kredit értékű (heti 1 kontaktóra és 1 további munkaóra) kurzust hirdet, melyből a hallgatók (évfolyamra való tekintet nélkül) választhatnak. A hallgatónak a BA ciklusban 4 kreditet kell szereznie.

Az egyes kurzusok végén gyakorlati jegy.

 

 

Általános Zenetörténet

 

Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné.

Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.

 

I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).

 

Ajánlott szakirodalom:

     Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

     Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

     Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

     Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

     Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

 

II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976

     Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

     Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

     Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

     Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

 

III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970

     Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

     Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987

     Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

     Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974

 

IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980

     Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986

     Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975

     Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

     Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

     Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978

 

V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

     Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

     Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959

     Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

     Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980

 

VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.

 

Ajánlott szakirodalom:

     White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976

     Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

     Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997

     Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974

     Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983

 

 

Számonkérés módja:

1-5. szemeszter során kollokvium (írásbeli teszt és szóbeli felelet, 5-fokozatú osztályzat e kettő átlaga alapján). A tanulmányok végén szigorlat.

 

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

 

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Népzene

 

A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:

 

1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.

 

2.)  A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.

 

A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.

 

Ajánlott irodalomjegyzék:

 

     Kodály Zoltán: A magyar népzene

     Bartók Béla: A magyar népdal

     Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje

     Rajeczky Benjamin Írásai

     Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei

 

Számonkérés módja:

 

     Mindkét szemeszter kollokviummal zárul.

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zeneelmélet-szolfézs

 

A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.

 

Tanegységek:

     1. Reneszánsz (modális) stílus: hangsorok, hangkészlet, C-kulcsok, egyházi és világi műfajok.

     2. Barokk korszak: a tonális dúr-moll nyelv kialakulása, barokk műfajok és formák, a basso continuo

         gyakorlata.

     3. Klasszikus stílus/1: a klasszikus harmóniai nyelv, diatónikus, kromatikus és enharmónikus modulációk.

     4. Klasszikus stílus/2: a klasszikus formák – elemzések, a „szonáta-elv" a klasszikus gondolkodásban.

     5. 19. század: romantikus harmóniavilág; új hangnem-kapcsolatok; distanciális elv, hangszeres és

         vokális műfajok.

     6. 20. század: Bartók-elemzések, 20. századi irányzatok: dodekafónia, szerializmus, stb.

 

Számonkérés módja:

 

Gyakorlati feladatok hétről-hétre szóban, írásban, vagy zongorán; szemeszterenként legalább egy írásbeli dolgozat; az 1-5. szemeszterben gyakorlati jegy.

A 6. szemeszterben szigorlat, mely írásbeli és szóbeli részből áll; a szóbeli követelményeit tételsor, és kijelölt vizsgadarabok alkotják.

 

 

Zongora

 

A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása. (A zongora szakirány hallgatói számára e tárgy helyett a zongorakíséret, lapról játék kötelező.)

 

Ajánlott szintjelző műjegyzék (záróvizsga követelménye; a kotta nélküli játék nem követelmény)

 

Vonós, Fúvós, Csembaló szakirányon: Bach: egy kétszólamú invenció vagy egy darab a 18 kis prelúdium sorozatból; Haydn, Mozart vagy Beethoven kisebb szonátáiból egy tétel, vagy könnyű szonatina; Bartók zongoradarabjai legalább a Mikrokozmosz IV. szintjén; vagy Bartók kortársának darabja, egy virtuóz (allegro tempó-karakterű) darab; tetszés szerinti mű kísérete, partnerrel előadva.

 

Orgona szakirányon: Bach: Prelúdium és fuga a Wohltemperiertes Klavier I-II. sorozatból; egy ciklikus Bach-mű három tétele vagy más önálló mű (például Kromatikus fantázia és fuga), esetleg egy versenymű egy tétele; Haydn, Mozart, Beethoven, esetleg Schubert egy szonátájának egy gyors és egy lassú tétele a Beethoven szonáták nehézségi szintjén; három különböző stílusú mű (kivéve a fenti korokat), közülük egy virtuóz jellegű és egy Bartók vagy Bartók kortársának darabja.

 

Ének szakirányon: mint a hangszeres szakoknál (a kíséret értelemszerűen dal-, vagy ária). A szakmai minimummal választható: Bach: 18 kis prelúdium vagy egy kétszólamú invenció; Könnyű szonatinák; Schumann: Jugendalbum, Mendelssohn: Lieder ohne Worte, Chopin: Keringők, Prelűdök; egy Bartók mű, vagy Bartók kortársának darabja.

 

Az értékelés módja:

Gyakorlati jegy, a 6. félévben kollokvium.

 

 

Kamarazene

 

A tanulmányok közvetlen célja és egyben a végső célok elérésének egyik legfontosabb eszköze a tanítvány hangverseny-tevékenysége. A hangversenyek nem csak impulzust adnak a tanítványnak az intenzív munkára, nem csak jól érzékelhető szakaszokra bontják a több éves tanulmányt, s nem csak az előrehaladás ellenőrzését segítik, hanem egy belső érlelődés fontos állomásai. A mű, annak előadása egy hangversenyen kapja meg „végleges", egyszeri arculatát; itt válik egész a részekből, és itt sugárzik vissza az egész a részekre. Mivel a zene időbeli művészet, csak a ténylegesen átélt, a mű által meghatározott időben igazolódik mind annak érvényessége, mely a gyakorlásban felhalmozódott. A hangverseny eredményeként alakul ki és fejlődik tovább magában a tanítványban is az integrált kép mind a műről, mind a zene és zenélés lényegéről.

 

A számonkérés módja:

 

Az alapkövetelmény szemeszterenként legalább egy hangversenyen való közreműködés szóló vagy kamarazenei produkcióban. A hangversenyek tényleges számát, gyakoriságát, műsor-összeállítását, terjedelmét a tantárgyi programok határozzák meg. A hangverseny megtartását a növendék tanárja – az előadás minőségét is mérlegelve – háromfokozatú (minősített) aláírással ismeri el.

 

 

Kortárszene

 

A kortárszenei gyakorlat célja az új társas-zenei formációkban, többnyire szabadon választott hangszerekkel (köztük ütőhangszerekkel vagy hangkeltő eszközökkel) előadott vagy szabályozottan improvizált művek megszólaltatása, valamint a kortárs zenei notáció eljárásainak megismerése. Az új társas-zenei formációk utóbbi évtizedekben kialakult speciális formációja az un. ensemble-játék, amelyre e tárgy keretében lehet felkészíteni a hangszereseket. Az egyéb, sok esetben darabról-darabra változó összetételű formációkban pedig azok a hallgatók is alapvető gyakorlati ismeretekre tehetnek szert a kortárs zenei együttjáték tekintetében, akik a professzionális hangszeres tudást igénylő ensemble-játékban nem tudnak részt venni.

 

Ajánlott irodalom:

Bármely ensemble-ra vagy nagyobb méretű kamaregyüttesre írott mű az alábbi XX. századi klasszikus és kortárs szerzők műveiből: Berg, Berio, Boulez, Cage, Donatoni, Feldman, Kagel, Kurtág, Ligeti, Lutoslawski, Maderna, Messiaen, Reich, Schönberg, Stockhausen, Stravinsky, Varèse, Webern, Chr. Wolff

Szabad hangszeres összeállítású kamaraművek: elsősorban Cage, Cardew, Reich, Rzewski, Wolff művek; Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok

 

Értékelés módja:

Mindkét szemeszterben gyakorlati jegy.

 

 

Kórus

 

A tantárgy programja:

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú zenekar illetve énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközileg elismert, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást a zenekari ill. énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.

A zenekar és énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.

Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.

 

Számonkérés módja, értékelés:

 

A szemeszterek végén az együttest vezető tanár minősített aláírással ismeri el a közös munkában való részvételt, illetve annak művészi minőségét.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Harmonika főtárgy

 

A harmonika főtárgy célja, hogy a hallgatók olyan szakmai tudást és általános zenei műveltséget sajátítsanak el, amely alkalmassá teszi őket a szakképzettségük szerinti munkakörök ellátására. Ismertesse meg a hallgatóval a magasrendű zenei kifejezéshez és a hivatásos zenész hangszerkezeléséhez szükséges játékmódokat, tudatosítsa a játékmódok és a zenei elképzelés összefüggő egységét. Fejlessze a hallgató zenei képességeit, ritmusérzékét, zenei hallását, a zenei emlékezetet, az alkotó képzelőerőt és az előadókészséget. Alakítsa ki a gondolkodás, az önálló szellemi irányítás képességét, az állandó önművelés igényét. A hangszer helyzetéből adódó kiemelt jelentőségű feladat a kortárs zene befogadására és művelésére való nevelés. Alakítson ki igényt a hangszer irodalmának állandó bővítésére, a harmonikára alkalmas művek felkutatására, mind az alapfokú, mind a pódiumzene szintjén.

Kortárs irodalom:
T. Lundquist, W. Jacobi, H. Brehme, O. Schmidt, N. Csajkin, V. Zolotarjov, A. Holminov, Bogár István, Bánkövi Gyula, Seiber Mátyás, P. Fiala. J. Bažant, V. Trojan, J. Matys, J. Hatrik, B. Dowlasz, H. Luck művei.

A számonkérés módja:
a 6. szemeszter kivételével minden szemeszter végén kollokvium, a 6. szemeszter végén diplomahangverseny.

További kötelezettségek:
Repertoárismeret az általános követelmény szerint, továbbá: a különböző nemzetek harmonika-kultúrájának sajátosságai, ezek legfontosabb pedagógiai és hangverseny irodalma; a billentyűs és gombos harmonikák legfontosabb pedagógiai és hangverseny irodalma.
Hangversenyezés: Minimális követelmény szemeszterenként három különböző stílusú mű, és egy kamaramű koncertszerű előadása.

A modul része:
Hangszerismeret: A hangszer felépítése, fizikája és legfontosabb paraméterei; a hangszer gondozásának, karbantartásának, rendszeres tisztításának módját; a hangszer műszeres hangolása; a meglazult nyelvsípok és szelepek javítása és cseréje.
Irodalom: Tarnóczi Tamás: Zenei akusztika; Gotthard Richter: Das Akkordeon

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library