A tanszék története

A zongora tanszak története

A zeneszerzés oktatása mellett a zongoratanítás tekint vissza a legnagyobb múltra a Zeneakadémia történtében. Az intézmény 1875-ös megalakulásakor az öt tanár közül ketten képezték az ifjú zongoraművészeket: az igazgató, Erkel Ferenc, valamint az alapító elnök, Liszt Ferenc.

Mihalovich Ödön igazgatósága alatt, az 1888-89-es tanévben a hegedű és a gordonka szakhoz hasonlóan a zongora szakon is megindulnak az első előkészítő osztályok az akadémiai osztályok mellett. Majd pedig ez az első szak, amelyiken 1891. október 8-án elkezdődik a tanárképzés.

1889-1907-ig tanít az intézményben a Liszt-tanítvány Thomán István, akinek a kezei alól olyan jeles növendékek kerülnek ki, mint Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Székely Arnold, Reiner Frigyes (Fritz Reiner), Engel Iván, Ungár Imre. A zongorázás technikájáról 1906-ban hatkötetes gyűjteményt jelentet meg, mely több generáción keresztül volt zeneakadémisták tananyaga. Bartók így ír egykori tanáráról 1927-ben: „…Thománnál tanulni több, mint a zongorajáték mesterségét kitűnően elsajátítani, az a nevelés, amelyet Thománnál kapok, nemcsak a zongorakéznek és a muzsikus fülnek szól, hanem közvetlenül az emberi léleknek is".

Thomán már említett két jeles növendékéből, Bartókból és Dohnányiból a következő „tanári generáció" kiemelkedő alakjai lettek. Bartók egy tanévet kihagyva 1906-tól 1940-ig tanította a zongoristákat, Dohnányi pedig az 1916-17-es tanévben kezdte meg tanári működését, a nyugalomba vonult Chován Kálmán tanszékét vette át. Chován volt egyébként az, aki Szendy Árpáddal közösen kidolgozta a tanszak tananyagát.

Dohnányi 1917-ben tantervi és strukturális reform tervével lépett elő, amelyet azonban, – mivel szembefordult Mihalovich egész addigi tevékenységével –, elvetettek (többek között el akarta törölni az osztályzást és a vizsgáztatást). 1919-ben főigazgató lett majdnem egy évig, majd 1934-től 1943-ig ismét betöltötte ezt a funkciót. Olyan növendékek kerültek ki kezei alól, mint Anda Géza, Böszörményi-Nagy Béla, Faragó György, Fischer Annie, Földes Andor, Petri Endre, Solymos Péter, Szegedi Ernő, Wehner Tibor. Rövid ideig tanította Cziffra Györgyöt és Dániel Ernőt is. Dániel később tanított a Zeneakadémián is, valamint az Egyesült Államokban is, tanítványai közül a legjelentősebbek Tusa Erzsébet, Van Cliburn és Todd Crow voltak.

Bartók tanítványai közül Sándor Györgyöt érdemes megemlítenünk, aki tanárához hasonlóan szintén az Egyesült Államokban telepedett le. Dohnányi és Bartók mellett jeles tanáregyéniség volt még Székely Arnold, aki olyan nagyszerű művészeket és tanárokat nevelt, mint Sebők György, Solti György, Nyíregyházi Ervin és Máthé Miklósné Kéri Klára. Ahogy mindenki ismerte, „Máthé Klári néni" az 1966-ban megalakult Előkészítő Tagozaton lett a fiatal tehetségek tanára, s olyan zongoristák tanultak nála gyerekként, mint Ránki Dezső, Szabó Csilla, Némethy Attila, Joó Árpád, Kiss Gyula, Szokolay Balázs, Nagy Péter, Csalog Gábor, Kecskés Balázs, Csoba Tünde, Pertis Attila, Bogányi Gergely.

A zeneszerző-zongoraművész Kadosa Pál nevéhez fűződik a tanszék II. világháború utáni egyik legjelentősebb korszaka. Kadosa több nemzetközi hírű pianistát indított útjára, olyanokat, mint Kocsis Zoltán, Schiff András, Ránki Dezső, Jandó Jenő. Kadosa mellett dolgozott egy ideig Kurtág György, majd  Rados Ferenc, mindketten nagyhatású pedagógusok. A korszak kiemelkedő tanára volt még Hernádi Lajos, az ő híres tanítványai közül ki kell emelnünk Vásáry Tamást és Frankl Pétert.

Dohnányinak és tanártársainak növendékei közül került ki az újabb generáció, akik közül kiemelhetjük Faragó György, Solymos Péter és Szegedi Ernő tanári munkáját. Faragó és Szegedi tanítványa volt Bächer Mihály, aki a jelenleg is a tanszéken tanító Falvai Sándornak (rektor: 1997- 2004) volt mestere, Solymos Péter pedig Lantos Istvánt tanította, aki 1994-től 1997-ig a Zeneakadémia rektora volt, majd pedig a zongoratanszék és a mesterképző tanfolyam vezetője.

Miután Batta András lett a Zeneakadémia rektora, Falvai Sándor átvette Lantos Istvántól a zongora tanszék irányítását, melyet 2007 és 2011 között  a fiatal generáció képviselője, Rados Ferenc tanítványa, Nagy Péter folytatott.

A kis hangszeres csoportok története

Az Akkordikus Tanszék, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyik legfiatalabb tanszékeként 2007-ben alakult meg mindazon hangszerek csoportjából, melyek akkordjátékra képesek. Magában foglalja a következő szakokat: cimbalom, csembaló, gitár, harmonika, hárfa, orgona, ütő.
Természetesen az előbb felsorolt szakok más tanszékekhez kapcsolódva már jóval korábban léteztek.

A tanszék megszűnése után a hangszerek csoportja a gitár kivételével a Zongora Tanszékkel egyesültek.
 
A cimbalom szak nemzetközi hírű elindítója 1936-ban Rácz Aladár volt, aki számos zeneszerzőt bűvolt el virtuóz játékával (Sztravinszkij, Bartók stb.), melynek köszönhetően több mint 200 eredeti lejegyzett kortárs mű áll rendelkezésükre a hallgatóknak. Rácz Aladárt tanítványa, Gerencsér Ferenc követte a tanszak élén, s napjainkban felesége, a Liszt-díjas Gerencsérné Szeverényi Ilona tanárnő irányítása alatt működik a szak. Számos nemzetközi versenygyőzelem jelzi magas színvonalú munkájukat.
 
A csembaló szakot 1970-ben alapította Sebestyén János tanár úr, mely eleinte fakultációban, majd 1996 óta önálló szakként működik. Ma Dr. Vadászné Horváth Anikó vezetése alatt áll. Számos nemzetközi versenygyőztes hallgatóval büszkélkedhetnek. A szak rendkívül aktívan vesz részt Európa régizenei életében, évente több mesterkurzust szerveznek a Zeneakadémián és egy nemzetközi fesztivál, a Csembalissimó megalapítása és folyamatos megrendezése is Horváth Anikó tanárnő nevéhez fűződik.

A Vonós Tanszékhez tartozó gitár szakot Eötvös József tanár úr alapította meg 2002-ben, aki a nemzetközi gitáros élet egyik legelismertebb alakja. Első és egyben legkitünőbb növendéke Csáki András, aki a létező összes nagy nemzetközi verseny győztese, mára már a Zeneakadémia tanára.

A harmonika felsőfokú képzése a LFZE Budapesti Tanárképző Intézetében az 1984/85-ös tanévben indult meg, azóta a szakot Ernyei László nemzetközileg is elismert szakember irányítja.
 
A hárfa szakot 1894-ben alapította Kastner Alfréd, aki Bécsből érkezett hozzánk és Antonio Zamara tanítványa volt. 1898-tól olyan világhírű művészek mint Mosshammer Román és testvére Ottó vették át a tanszak irányítását. Az Usa-ban, Párizsban és Londonban koncerteztek, valamint a Bayreuthi Ünnepi Játékok hárfásaiként fejtették ki tevékenységüket.  Őket követte Rékai Miklós, akit Dohnányi barátjának tekintett, majd növendéke Lubik Hedvig.Valamenyien a Budapesti Királyi később Állami Operaház hárfásai is voltak. Jelenleg Vigh Andrea tanít a szakon, akinek nevéhez fűződik a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál megalapítása, melyet a legrangosabb nemzetközi események között jegyeznek.
 
Az orgona szak a Zeneakadémia megalapítása után 7 évvel indul el 1882-ben,  Schlauch Lőrinc vezette igazgatótanács javaslatára.  Az orgona tanszak vezetésére a német Hans Koesslert kérték fel, aki zeneszerző, zenepedagógus, orgonista és karnagy volt. A tanszak első évében három növendéket vettek fel Kozlák László, Pöltzl Géza és Turnovszky Géza személyében. Koessler, aki a müncheni zenei főiskolán Rheinberger és Wüllner tanítványa volt, 1877-től 1881-ig a drezdai konzervatórium elmélettanára és kórusvezetője. Rövid kölni tartózkodás után, ahol a városi színház karmestere, 1882-től tanít a Zeneakadémia orgona tanszakán, 1883-tól, zeneszerzés tanár is. 1908-ig működött itt, ezalatt egy nagy magyar zeneszerző-nemzedék (Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Siklós Albert, Weiner Leó) mestere. 1920-tól négy éven át Hubay Jenő főigazgató hívására a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetője, majd visszatért Ansbachba, ahol az I. világháború végén letelepedett. Koessler 43 évig tanított Budapesten, munkájának eredményét híres személyiségek névsora illusztrálja.

A Zeneakadémia tizenkét orgonatanára a szak alapításától: Koessler János 1882-1908, Laub István 1907-1909, Antalffy-Zsiross Dezső 1909-1921 és 1925-1926, Geyer József 1920-1935, Zalánfy Aladár 1921-1950, Pécsi Sebestyén 1944-1968, Gergely Ferenc 1948-1998, Lehotka Gábor 1975-2008, Ruppert István 1987, Révész László 1994-1997, Pálúr János 1998, Fassang László 2008.
 
Az ütő szak első lépéseit Roubal Rezső irányította, aki kezdetben karmesterképzős hallgatókat oktatott ütőhangszerekre. Az 1970-es években Petz Ferenc vette át az irányítást. Az Ő munkásságával indul el az ütő főtárgy oktatás. Egyik kiemelkedő növendéke Rácz Zoltán volt, aki 1990 januárjától tanít a Zeneakadémián. Rácz Zoltán a világhírű Amadinda ütőegyüttes megalapítója (1984), Kossuth-díjas művész, valamint Franciaországban a Kulturális Miniszter a "Chevalier de l'orde des arts et des lettres" kitüntetésben részesítette.

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library