Gábor Lehotka

July 20, 1938. Vác – December 29, 2009. Vác
Lehotka Gábor (Fotó: Internet)
Lehotka Gábor (Fotó: Internet)
Az orgona választott engem és nem én őt" mondotta gyakran Lehotka Gábor, akinek hallására, zenei képességeire hamar felfigyeltek. Első tanára Pikéthy Tibor zeneszerző, a váci székesegyház főzeneigazgató orgonistája volt. 1953 és 1957 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Hammerschlag János, Halász Kálmán, Gergely Ferenc növendéke, míg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1958 és 1963 között Pécsi Sebestyén tanítványa volt. Zeneszerzésre Sugár Rezső, majd Szervánszky Endre oktatta.
 
1963-ban kapta kézhez diplomáját ezzel egy időben az Országos Filharmónia szólistája lett. Első zeneakadémiai koncertje után Breuer János ezekkel a szavakkal köszöntötte „Habemus organistam": új művésze született az orgonának a Zeneakadémiáról idén kikerült Lehotka Gábor személyében. 1965-től rengeteget koncertezett Magyarországon és külföldön egyaránt, visszatérő vendége volt a német és francia nyári fesztiváloknak. Koncertezett a párizsi Notre Dame-ban és a Saint-Germain-Des-Pres templomban is. Két évtizeden át visszatérő vendége volt Grignanban az Avignoni Fesztiválnak.
 
1978-tól tért vissza a zeneszerzéshez is: nemcsak orgonaműveket, hanem zenekari, kamara- és kórusműveket is komponált. Fő művei: Első orgonaverseny (1963), Hegedűverseny (1984), Jáki mise (1989), kórusművek az Amor Sanctus latin verseire (1991-1999), Latin mise (1993), Trombitaverseny (1998), Hegyi beszéd (oratórium, 2003), Második orgonaverseny (2003), Eszter (opera, 2005), Ünnepi zene Jeruzsálemben (oratórium). Három könyvet is írt: „Az én hangszerem, az orgona" (1993), Gorsium orgonaiskola (2000), Az orgonatanítás módszertana (2000).
Közel ötven hanglemezfelvételt készített. Közreműködött budapesti, kecskeméti, szekszárdi, szombathelyi és váci orgonák létrehozásában. Pályafutása során megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1974), 1978-ban Érdemes művész lett, 1983-ban diplomával jutalmazta a Kodály Társaság. 1986-ban Művészeti Lovagrendet kapott Franciaországban, 2005-ben a Cambridge-i Életrajz Központ tüntette ki.
 
1969-től 2008-ig folyamatosan tanított orgonát, orgona módszertant. 1969 és 1985 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1975-től párhuzamosan a Zeneakadémián, előbb óraadóként, 1985-től egyetemi docensként 1990-től tanárként. Alapító tagja volt a Liszt Ferenc és a Kodály Zoltán Társaságnak.
 
*
 
Számos személyes emlékem fűződik Hozzá. Keveset beszélt, röviden és határozottan fogalmazott. Kedvenc metaforája az „inga-elmélet" volt, ezt gyakran használta a közéletre, a mindennapi viszonyokra, még a zenei életre is. „Kérlek szépen ez olyan, mint az inga. Bizonyos esetekben, körülmények között kileng valamilyen irányban. A lengési erő hajtja egy darabig, ám mindig visszatér középre." 2006-ban vagy 2007-ben Izraelben volt turistaúton, amit feleségem szervezett a Tanár úr számára, én a „jegyhordó" szerepét töltöttem be. Hazatérte után megkeresett a könyvtárban, és hosszan, áradozva mesélt élményeiről, miközben többször is megkért feltétlenül tolmácsoljam feleségemnek hálás köszönetét. Azután kicsit zavartan még azt mondta: "beiratkoztam a teológiára." Tele volt életerővel, energiával. Nem gondoltam volna, hogy ekkor beszélgettünk utoljára hosszabban.
 
Szirányi Gábor

 

Notable alumni

Motto

Hirdetés

 

 

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library