BA muzikológia tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Filozófia

Esztétika

Etika

Művelődési ismeretek

Népzene

Műismeret

Akusztika

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet

Szolfézs

Zongora

Transzponálás és partitúrajáték

Zeneszerzés

Kortárszene

Bibliográfia

Paleográfia

Szakmai nyelv

Társas zene

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Általános és magyar zenetörténet főtárgy

Zenetörténeti kutatás főtárgy

Urtext

Szakdolgozat

 

Alapozó ismeretek

 

Filozófia

 

A képzés célja:

 

a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

- Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához

- Preszókratikusok

- Platón

- Arisztotelész

- Sztoa és szkepticizmus

- A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika

- Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon

- Descartes és a racionalizmus

- Locke és az empirizmus

- Berkeley és Hume

- Francia felvilágosodás

- Kant

- Schopenhauer

- Hegel és a német idealizmus

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

2. szemeszter

- Comte és a pozitivizmus

- Nietzsche

- Freud

- M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus

- Wittgenstein és a nyelvfilozófia

- Heidegger

- Sartre és az egzisztencializmus

- Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában

- Gadamer és a hermeneutika

- Feyerabend és a posztmodern

- Derrida és a dekonstrukció

- Rorty és a neopragmatizmus

- Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

Ajánlott szakirodalom:

 

Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)

Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)

Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)

Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)

Filozófiai kalauz (Bp., 1997)

 

 

Esztétika

 

A tantárgy felépítése:

 

I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai

Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai" és az „általános művészetelméleti" felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.

 

II. Az esztétika sajátos jellege

Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,

a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.

 

III. Az esztétikum emberközpontúsága

Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.

 

IV. A különös és a tipikus

A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális" és „reális" művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.

 

V. A művészetek osztályozása

Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek" és „cselekvények": Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.

 

VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai

Az „utánzás"-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem" esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.

 

VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze

A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.

 

VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai

Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.

 

IX. A zene és külső környezete

Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.

 

X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái

A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.

 

XI. A művészet társadalmi életmódja

A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.

 

XII. A szép problematikája

Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein" és „Sollen" dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.

 

 

Etika

 

A képzés célja:

 

Bevezetés az erkölcsfilozófia alapvető fogalmaiba.

Az erkölcsfilozófia történetének áttekintése.

Etikai dilemmák vizsgálata szépművészeti alkotásokban.

A hallgatók általános morális érzékenységének fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

- Az etika, a morál és az erkölcs fogalmának tisztázása. Leíró, normatív és metaetika. A jelenkor erkölcsi pluralizmusa/krízise
- Az erkölcsfilozófia jelenleg legerősebb áramlatai
- Az etika története. Hellén kezdetek és Arisztotelész erényetikája
- A hellenizmus individualista erényetikái (sztoa, hedonizmus, künikosz morál, epikureizmus)
- A kereszténység erkölcsteológiája I. (Szent Ágoston, Abélard)
- A kereszténység erkölcsteológiája II. (A. Szent Tamás erényfelfogása)
- Néhány erény a gyakorlati életben. Közös értelmezés (igazságosság, türelem, őszinteség stb.)
- A 16. század mint fordulópont. Reneszánsz, racionalizmus, szabadság és szubjektivizmus. (Machiavelli)
- Individuum és morál. A felvilágosodás dilemmái. (Locke, De Sade, Hume és Diderot)
- A modernitás megoldási kísérletei. Kant erkölcsfilozófiája mint deontológia (jog- és kötelességelvűség)
- Deontológia II. (J. Rawls igazságosságelmélete)
- Konzekvencionalizmus és utilitarizmus. (Bentham és J. S. Mill)
- Utilitarizmus a 20. században. (Liberális és autokrata utilitarizmusok)
- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

2. szemeszter

- Szubjektivista erkölcsfilozófia a 19. században (Sören Kierkegaard)
- Kierkegaard II.
- Friedrich Nietzsche morálfilozófiája
- Nietzsche II.
- Az erkölcs ábrázolásának lehetőségei a szépirodalomban: didaxis, dezilluzionizmus és irónia
- Kemény Zsigmond: Két boldog című beszélyének közös elemzése (otthoni olvasás után)
- Filmelemzés etikai szempontból (J. Jarmusch: Lakókocsi, éjjel)
- Gyakorlati erkölcsi dilemmák, többjelentésű morális szituációk I. Az abortusz
- Gyakorlati erkölcs II. Az eutanázia
- Gyakorlati erkölcs III. Tudomány, technológia és bioetika
- Gyakorlati erkölcs IV. Politika és morál
- Filmelemzés: F. Fellini: Zenekari próba
- Az erkölcsfilozófia kérdéseinek összefoglalása
- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

Ajánlott szakirodalom:

 

Turgonyi Zoltán: Etika (Bp., 2002)

Nyíri Tamás: Alapvető etika (Bp., 1994)

Böckle, Franz: A morálteológia alapfogalmai (Bécs, 1975)

Beran Ferenc szerk.: Emberismeret és etika (Bp., 2002)

Sebestyén Jenő: Református etika (Bp. – Gödöllő, 2000)

Comte-Sponville, André: Kis könyv a nagy erényekről (Bp., 2001)

MacIntyre, Alasdair: Az erény nyomában (Bp., 1999)

Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán: Bioetika (Bp., 2003)

 

Művelődési ismeretek

 

A tárgy feladata:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

 

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:

- Magyar Értelmező Kéziszótár

- Arany János tanulmányai

- Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

- Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

- Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

- Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

- Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Általános zenetörténet

 

Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné.

 

Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.

 

I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).

 

Ajánlott szakirodalom:

     Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

     Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

     Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

     Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

     Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

 

II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976

     Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

     Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

     Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

     Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

 

III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970

     Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

     Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987

     Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

     Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974

 

IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980

     Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986

     Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975

     Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

     Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

     Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978

 

V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

     Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

     Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959

     Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

     Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980

 

VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.

 

Ajánlott szakirodalom:

     White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976

     Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

     Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997

     Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974

     Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983

 

Magyar zenetörténet

 

A magyar zenetörténet tanításakor mindenekelőtt két fogalmat kell tisztázni: a „magyar" jelző a magyarországi használatra, a történelmi Magyarország egész területére vonatkozik. A „zenetörténet" pedig nemcsak a zeneműveket és szerzőit, hanem egyes korszakok zeneéletét, intézményrendszerét öleli át. A tantárgy oktatásában a következő problémákat kell kezelni.

 

Nemcsak a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású emlékeket helyezzük előtérbe (amint az korábban, pl. Szabolcsi összefoglalásában történt), hanem az egyházi zene intenzív művelésének korszakában a latin nyelvű, a barokk korban pedig a német nyelvű zenét, valamint a Magyarországra importált zenét is.

 

Nem szabad sem túlbecsülni, sem alábecsülni egyes korszakok műveit és szerzőit, az ún. „hazai alkotásokat", hanem az ismert európai jelenségekkel párhuzamosan, lehetőleg objektív módon kell tárgyalni.

 

Fontos, hogy a magyar zenetörténet teljes vonulatába beemeljük a népzenei jelenségek történeti tárgyalását is.

Az első szemeszterben a tanárnak a honfoglalás korától nagyjából a 19. századi magyar zenéig kell eljutnia. Itt kerülhet sor Liszt magyaros műveinek tárgyalására is. E kurzus során a tanár a hallgatók aktív, gyakorlati közreműködésére is számíthat (pl. úgy, hogy felvételről való bemutatás helyett egyes műveket a hallgatók kisebb-nagyobb önkéntes együttesei szólaltatnak meg, előzetes megbeszélés alapján).

 

A második szemeszter a 20. század magyar zenéjét mutatja be. A kurzus gerincét Bartók és Kodály életművének tárgyalása képezi. E mellett feltétlenül sor kell keríteni a második világháború utáni évtizedek magyar zenéjének és zenei életének ismertetésére is.

 

Fontosabb szakirodalom:

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, II, Budapest 1959, 1961.

Dobszay László: Magyar zenetörténet, Budapest 1998.

Legány Dezső: A magyar zene krónikája, Budapest 1962.

Tallián Tibor: Bartók Béla. Bp, 1981

 

Népzene

 

A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:

 

1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.

 

2.)  A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.

 

A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.

 

Ajánlott irodalomjegyzék:

     Kodály Zoltán: A magyar népzene

     Bartók Béla: A magyar népdal

     Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje

     Rajeczky Benjamin Írásai

     Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

 

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

 

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

 

Akusztika

 

Az akusztikai (pszichoakusztikai) alapelvek, természettörvények megismerésével a zenével való mindenfajta foglalatoskodás teljesebb, összefüggéseiben átláthatóbb elméleti és az előadói praktikumra is kiható gyakorlati alapot kap. Korunk zeneszerzője (zenetudósa) a technika eszközeit használó alkotóművész. Kommunikációs zavarokhoz, technikai tökéletlenségekhez vezethet az akusztikai alapelvek hiányos tudása.

 

A képzés célja:

A hallgató tudja és értse a hang fogalmának bevezetésén keresztül a hangforrás- hangtér – hallás hármas egységét. Fedezze fel az anyagi világ zenei világra gyakorolt determinisztikus hatását. Ismerje meg a hangok pszichoakusztikai tulajdonságait, különös tekintettel a zenei következményekre. Képes legyen használható és bővíthető akusztikai fogalomrendszer használatára. Szerezzen alapfokú jártasságot a hangszerkesztési és felvételi technikákban. Képes legyen zenei alkotói gyakorlatában a hangszerek (énekesek) és a termek akusztikai tulajdonságairól tanultakat alkalmazni.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter:

- A hang fogalma
- Rezgéstani alapfogalmak
- A hanghullám fogalma, hangterjedés, hangelnyelés, hanggátlás és -szigetelés
- Teremakusztikai alapfogalmak
- Zenei célú termek fejlődése
- A fül szerkezete
- A hallás idegi mechanizmusa
- Pszichoakusztikai alapfogalmak: szubjektív és objektív hangparaméterek (hangmagasság, dinamika, hangszín, idő és tér), harmóniaérzet, hangrendszerek kialakulás, zenei időérzékelés, térbeli hallás
- Elektronikus hangkreációk pszichoakusztikai paradoxonjai

 

2. szemeszter:

- Hangfelvétel-technika mint kompozíció
- Hangszerkesztési technika
- Zenei előadói gyakorlat és a termek akusztikai tulajdonságai
- A kompozíció és a tér viszonya
- A hangszerek felépítése
- A hangszerek működésének akusztikai elvei
- A hangszerek hangsugárzása, ülésrendek
- Akusztikai és hangantropológiai szemléletű hangszerfejlődés-elemzés
- A hangszerelés pszichoakusztikai elvei
- A hangszerjáték akusztikai háttere

 

Ajánlott szakirodalom:

Pap János: Hang-ember-hang. Vince Kiadó, 2002

Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika. Zeneműkiadó, 1980

Pap János: Bevezetés a hangszerakusztikába. Főiskolai Jegyzet, 1994

Lakatos Gergely: Stúdiógyakorlat. Egyetemi kézirat

Benade, A. H.: Fundamentals of Musical Acoustics. Oxford Univ. Press, 1978

Rösing, H.- Oerter, R.-Bruhn, H.: Musikpsychologie. Rowohlt, 1993

Meyer, J.: Akustik und musikalische Aufführungspraxis. Verlag Erwin Bochinsky, 1999

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zeneelmélet, Szolfézs

 

A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.

 

Tanegységi leírás:

1. szemeszter: Reneszánsz (modális) stílus: hangsorok, hangkészlet, C-kulcsok, egyházi és világi műfajok

2. szemeszter: Barokk korszak: a tonális dúr-moll nyelv kialakulása, barokk műfajok és formák, a basso continuo gyakorlata

3. szemeszter: Klasszikus stílus/1: a klasszikus harmóniai nyelv, diatónikus, kromatikus és enharmónikus modulációk

4. szemeszter: Klasszikus stílus/2: a klasszikus formák – elemzések, a „szonáta-elv" a klasszikus gondolkodásban

5. szemeszter: 19. század: romantikus harmóniavilág; új hangnem-kapcsolatok; distanciális elv, hangszeres és vokális műfajok

6. szemeszter: 20. század: Bartók-elemzések, 20. századi irányzatok: dodekafónia, szerializmus, stb.

 

Szakirodalom:

Bárdos Lajos: Modális harmóniák (Bp., 1961)

Jeppesen: Ellenpont (Bp., 1975)

Gárdonyi Zoltán: Elemző formatan (Bp., 1979)

J. S. Bach: 4-szólamú korálfeldolgozások

Különböző műfajú kompozíciók az európai zenetörténetből

 

Zongora

 

A zongora tanulása valamennyi szakirány esetében kötelező: e hangszer a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása.

 

Számonkérés:

Bach: bármely prelúdium és fuga a Wohltemperiertes Klavier I-II. sorozatból illetve egy ciklikus mű három tétele vagy más önálló mű (például Kromatikus fantázia és fuga), esetleg egy versenymű egy tétele

Haydn, Mozart, Beethoven, esetleg Schubert egy szonátájának egy gyors és egy lassú tétele a Beethoven szonáták nehézségi szintjén

Három különböző stílusú mű (kivéve a fenti korokat). Közülük egy virtuóz jellegű és egy Bartók vagy Bartók kortársának darabja legyen.

A kotta nélküli játék nem követelmény a vizsgákon.

 

Transzponálás és partitúrajáték

 

A tárgy célja a vokális és hangszeres partitúrák átlátása, gyakorlati megismerése, és zongorán való játszása egyéni oktatás keretében. A tanulmányok anyagát alkotja továbbá a C-kulcsok és transzponáló hangszerek ismerete, valamint egyszerűbb művek laprólolvasása (részben

4-kezes játék útján) és transzponálása.

 

Tanegységi leírás:

1. szemeszter

3- és 4-szólamú vokális és hangszeres partitúrák játszása, olvasása, transzponálása

2. szemeszter

4-szólamú vokális művek, klasszikus vonósnégyesek; Laprólolvasás, 4-kezes játék

3. szemeszter

Transzponáló hangszerek megismerése; könnyebb barokk és klasszikus partitúrák megszólaltatása

4. szemeszter

19. századi zenekari partitúrák; kamaraegyüttesre írt 20. századi művek

 

Szakirodalom:

Nagy Olivér: Partitúraolvasás-partitúrajáték (Bp., 1975)

Reneszánsz kórusirodalom

Barokk concertók, klasszikus vonósnégyesek

Szimfonikus és 20. századi kompozíciók

 

 

Zeneszerzés

 

A cél, hogy az ellenponttani és a formatani ismereteket a hallgatók elsősorban kompozíciós munka során sajátítsák el, mint ahogy ez évszázadokon keresztül - a zeneoktatás XX. századi túlzott szakosodása előtt - gyakorlat volt. A stílus és a technika elsajátítása a példaként szolgáló szerzők műveinek elemzése alapján történik modell-kompozíciók kiegészítésével, a minták utánzásával, önálló stílusgyakorlatok komponálásával.

 

Tárgykörök:

vokális és hangszeres ellenpont, korálharmonizálás, barokk és bécsi klasszikus formák

 

Tanegységek tartalma:

 

1-2. szemeszter: vokális ellenpont

Két- és három (esetleg) négyszólamú vokális ellenponttani gyakorlatok írása latin szövegre Palestrina nyomán Jeppesen könyvének felhasználásával (adott cantus firmusra: floridus, imitáció, két- és háromszólamú motetta, négyszólamú motetta illetve misetételek)

  • Szakirodalom:

Palestina illetve a klasszikus vokálpolifónia főbb mestereinek művei

Knud Jeppesen: Ellenpont

 

3. szemeszter: korál-harmonizálás (négyszólamú feldolgozás és egyszerűbb korálelőjáték írása)

  • Szakirodalom:

Bach koráok és korálelőjátékok

 

4. szemeszter: két- és háromszólamú invenció(k) (esetleg fuga) írása

  • Szakirodalom:

Bach két- és háromszólamú invenciói, valamint fugái

 

5-6. szemeszter: klasszikus stílusgyakorlat

kisformák - menüett, scherzo, kisrondó, variációs forma komponálása a bécsi klasszikus szerzők nyomán

  • Szakirodalom:

Haydn és Mozart menüettek, kisrondók, variációk, Beethoven variációk

Arnold Schönberg: A zeneszerzés alapjai

 

 

Kortárszene

 

A tárgy célja az, hogy a nem előadóművészi szakok (zenetudományi, zeneszerzés, más elméleti jellegű szakok) hallgatói valamilyen formában aktív zenei gyakorlat részesei legyenek. Miután e tanszakokon különböző előképzettségű hallgatókkal kell számolnunk, a gyakorlat konkrét formáit nem határozhatjuk meg mereven. Akik korábban sokéves hangszeres képzésben részesültek, s kellő jártasságot szereztek egy hangszer játékában, elsősorban a kamarazenei, vagy a zenekari előadásokban vehetnek részt. Akiknek nincs jelentős hangszeres előképzettségük, kórusokban, ének-kamaraegyüttesekben vállalhatnak szerepet. Olyan hallgatók számára, akik nem tagjai semmilyen együttesnek, a tanszék kamara-ének órákat, kamarazene-órákat szervez. Emellett a hallgatók részt vehetnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kórusának vagy valamilyen egyéb együttesének munkájában, illetve a kamarazene-tanszak által szervezett órákban. Munkájuk eredményéről a tanszak által rendezett rendszeres házikoncerteken adhatnak számot. Azt, hogy egy hallgató teljesítette-e az elvárható követelményeket, azaz folyamatosan, kb. heti rendszerességgel részt vett valamilyen zenei együttes munkájában, az illető együttes vezetőjének tanúsítványa, a kamaratanár igazolása, vagy/és a házikoncerten mutatott teljesítmény alapján a tanszékvezető, vagy az általa kijelölt oktató (pl. a zeneelmélet-szolfézs tárgy oktatója) jogosult elbírálni.

 

 

Bibliográfia

 

A tárgy a zenetudományi szak első éves hallgatói (BA) számára kötelező. Egy szemeszter, heti 2 óra, 2 kredit. Gyakorlati tárgy, erős elméleti résszel.

 

Tematika:

Tudománytörténeti áttekintés

Elméleti írások (theoretica)

Lexikonok, szótárak (lexikográfia)

Bibliográfia történeti áttekintés, a bibliográfiák fajtái, típusai, módszerei, könyvek és zeneművek bibliográfiai leírása

Historiográfia

Periodica

Összkiadások, gyűjteményes kiadások (monumenta)

Etnomuzikológia

 

Irodalom:

Jegyzet

Kárpáti János: Bevezetés a zenei bibliográfiába (Kézirat)

Brockman, William S.: Music: A Guide to Reference Literature. Littleton, Colorado, 1987.

Duckles, Vincent H.: Music Reference and Research Materials. New York, 1988.

Gócza Julianna (szerk.): Zenei könyvtári ismeretek. Budapest, 1999.

Gulyás Pál: A bibliográfia kézikönyve. Budapest, 1984.

Pruett, James W. – Slavens, Thomas P.: Research Guide to Musicology. Chicago, 1985.

 

 

Paleográfia

 

A többszólamú zene notációja (9-17. század)

A tárgy oktatására a mintatanterv előirányzata szerint a 2-4. szemeszterben kerül sor. A tárgyat elvileg más szakosok is felvehetik az MA képzésben.

 

Tantárgy ismertetése

A paleográfia a zenetudomány azon segédtudomány-ága, melynek elsajátításával a régi zene forrásait közvetlenül megismerhetjük. Bár a legfontosabb zenei források átírásban is hozzáférhetők, a zenetörténész hallgatónak mindenféle hagyománytól és tekintélytől mentesen kell saját magának is értelmezni az egyes forrásokat. A zenei paleográfia történeti áttekintése a zeneelméleti forrásokból vett értelmezésekre támaszkodik, melyek alapján az egyes források jelenségei, törvényszerűségei és szabálytalanságai magyarázhatók.

 

I. (mintatantervben 2. szemeszter):

A többszólamú zene lejegyzési módjainak elsajátítását –Apel könyvének (ld. irodalom) beosztását figyelembe véve– a mai írásmódhoz legközelebb álló notációval, a billentyűs szisztémákkal, tabulatúrákkal, partitúrákkal kezdjük. Majd a 16. század legelterjedtebb hangszerének, a lantnak területenként különböző írásmódjait vesszük sorra, melyekben a hangmagasságokat betűvel vagy számmal, illetve betűvel és számmal jelölték.

 

II-III (3.-4. szemeszter) – a két szemeszter anyaga oly szorosan összefügg, hogy nem célszerű köztük merev határvonalat húzni).

A vokális zene hangjegyírásának három nagy korszakát (quadrát vagy modális notáció, Franco féle és Ars nova, valamint a fehér menzurális notáció) a hangok, hangértékek, ligatúrák, járulékos jelek különféle használatával jellemezzük. A menzuratan által a régi zenében nemcsak a ma is használatos ütemfajtákat, hanem a zenei szerveződés különböző síkjait (tempus, prolatio, modus, maximodus) is meghatározzuk. A paleográfia egyik legbonyolultabb és legizgalmasabb része, a proportiotan a zeneszerző műhelyébe enged betekintést.

A stúdium arra is lehetőséget ad, hogy a hallgató a magyarországi források –olykor szabályos, olykor az általánostól eltérő– írásmódjával is megismerkedhessen. Sőt azt a célt is szolgálja, hogy önállóan is képes legyen a régi zenei források értelmezésére, átírására és kiadására.

 

Irodalom:

W. Apel: The Notation of Polyphonic Music 900–1600, Cambridge Ma, 1942 (revideált német kiadása 1962, 1970)

H. Besseler – P. Gülke: Schriftbild der mehrstimmigen Musik, Leipzig 1973.

New Grove Dictionary Notation-cikk (M. Bent) III. 3. Polyphonic Mensural Notation

F. A: Gallo: Die Notationslehre im 14. und 15. Jahrhundert, in: Geschichte der Musiktheorie 5, 257–356.

(J. Wolf: Handbuch der Notationskunde, Leipzig 1913)

 

 

Szakmai nyelv

 

a) Latin

 

Tantárgyi program:

Bevezetés a klasszikus és középkori latin nyelvbe, az alaktan teljes, a mondattan részleges tárgyalása, a zeneirodalom számára alapvető liturgikus szövegek fordítása és értelmezése, bevezetés az ókori római és a kora-keresztény kultúrába.

 

Tanegységi leírás:

 

1. szemeszter

Alaktan: igeragozás: indicativus activi, imperativus; névszóragozás: I–V. declinatio

Ferenczi–Monostori: Latin nyelvkönyv I/1–4. lecke

Madas: Latin liturgikus nyelvkönyv – a liturgikus év ünnepei, Ave Maria, Mária-antifónák

A gregorián énekeskönyv

 

2. szemeszter

Alaktan: Igeragozás: indicativus passivi, coniunctivus;

Mondattan: passziv szerkezetek, igeneves szerkezetek, alárendelő mellékmondat

Ferenczi–Monostori: Latin nyelvkönyv I/5–6., II/1–2. lecke

Madas: Latin liturgikus nyelvkönyv – a mise állandó szövegei, Pater noster, Nunc dimittis, Magnificat, példák a mise változó szövegeire

 

Szakirodalom, jegyzet, tankönyv:

Ferenczi Attila – Monostori Martina: Latin nyelvkönyv (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998)

Madas Edit: Liturgikus latin nyelvkönyv (LFZF, Bp. 1996)

Graduale Romanum, Liber Usualis (a II. vatikáni zsinat előtti, hagyományos szöveggel)

 

b) Angol

 

A tárgy voltaképpen angol nyelvű zenetörténeti stúdiumot jelent, angol anyanyelvű tanár vezetésével. Az egyes szemeszterek anyagát a tanár az angol zenetörténet, illetve az angol nyelvű zenetörténet- vagy zeneelmélet-írás történetének anyagából választja meg. Elsősorban azok a témakörök (korszakok) jöhetnek szóba, amelyek kimerítő tárgyalására az általános zenetörténet tárgy keretében nem, vagy alig kerülhet sor. Mind a tanár, mind a hallgatók az órák során kizárólag angolul beszélhetnek (elemi fokú angol nyelvismeret a zenetudományi tanszak hallgatóitól a második tanévben elvárható). A cél kettős: egyrészt az angol beszéd- és íráskészség javítása, csiszolása, a zenetudományi szakmai nyelv elsajátítása, másrészt az angol zenetörténet fontos korszakainak, mestereinek alaposabb megismerése.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Általános és magyar zenetörténet főtárgy

 

Az általános és magyar zenetörténet mint főtárgy a zenetudományi tanszak hallgatóinak tanmenetébe illeszkedik. A többi hallgató zenetörténet, ill. magyar zenetörténet tárgyaitól mindenekelőtt emelt óraszámában, illetve abban különbözik, hogy nagy teret ad a szeminárium jellegű munkának. A képzés minden szemeszterben két-két kurzusra (I/A, I/B stb) osztva párhuzamosan zajlik: az A és B jelű kurzusokat nem feltétlenül ugyanaz a tanár vezeti. A heti 6 (2x3) órából legalább 2 (2x1) szemináriumi jellegű foglalkozás, amely nagymértékben épít a tanulók otthoni munkájára is. A tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti  hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné. A kurzusok oktatói nagymértékben támaszkodhatnak a „zenetörténeti kutatás módszertana" c. tárgy, illetve az ennek keretében oktatott „színpadi zene" c. tárgy, valamint a paleográfia párhuzamos kurzusaira is – a szükséges koordináció megteremtése a tanszékvezető feladata.

A zenetudományi tanszak hallgatói esetében a tanár idegen nyelvű (angol vagy német) szakirodalom feldolgozására is számíthat Alapvető, a magyar zenetörténeti szemeszterek kivételével minden szemeszterben felhasználható irodalom:

Taruskin, R: The Oxford History of Western Music. Oxford, 2005

További irodalmat ld. az egyes szemesztereknél. Amennyiben egy könyvnek létezik magyar fordítása, úgy annak adatait adjuk meg. A bibliográfia természetesen csak tájékoztató jellegű, nem tér ki a kisebb (bár egy-egy részterületnél fontos) tanulmányokra, s csak a legszükségesebb adatokat sorolja fel.

 

I /A. szemeszter: zene keletkezésével kapcsolatos elméletek bemutatása után az ókori kultúrák zenéjével, részletesebben az ókori  görög zenével foglalkozik, majd a kereszténység zenéjéről, a középkori világi zenéről, az európai  többszólamúság kialakulásáról ad képet s  kb. a 14. századig, az Ars nováig jut el.

 

Fontosabb szakirodalom:

Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

Pöhlmann, E -- West, M. L.: Documents of ancient Greek Music. Oxford, 2000

West, M. L: Ancient Greek Music. Oxford, 1992

Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

Hiley, D: Western Plainchant. Oxford, 1993

Gülke, P: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

 

I/B szemeszter: a a koraklasszikától indul, áttekintést ad a szimfónia, vonósnégyes és szonáta kialakulásáról és a 18. századi operáról, Haydn, Mozart, Gluck és kortársaik életművéről. NB. a kurzus vezetője számolhat azzal, hogy a „zenetörténeti kutatás módszertana" tárgy keretében esetleg klasszikus zenével foglalkozó kurzusra, a színpadi zene tárgy keretében pedig Mozart-opera kurzusra kerül sor.

 

Fontosabb szakirodalom:

Sadie, S: Mozart. Grove, Bp. 1987

Hildesheimer, W: Mozart. Bp, 1985

Robbins Landon, H. C: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

Robbins Landon, H. C:  Haydn. Chronicle and Works 1-6. Oxford, 1980

 

II/A szemeszter: az Ars novától indul és a 16-17. század fordulójáig tart. Itt kerülhet sor a trecento itáliai zenéjének bemutatására, Dunstaple, Dufay, Ockeghem, Josquin és kortársai, majd a 16. századi madrigálszerzők művészetének megismertetésére, a reformáció és ellenreformáció (Palestrina) zenéjének bemutatására, a reneszánsz hangszeres zene tárgyalására.

 

Fontosabb szakirodalom:

Earp, L: G. de Machaut. A Guide to Research. NY, London, 1998

Brown, H. M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

Fallow, D: Dufay. London, 1982

Best, M: Dunstaple. London, 1981.

 

II/B szemeszter: folytatja a klasszika mestereinek bemutatását és kiegészíti azt ún. „szabadító opera" történetének ismertetésével, valamint Beethoven életművének alapos tárgyalásával.

 

Fontosabb szakirodalom:

Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

Szabolcsi Bence: Beethoven. Bp, 1976 (5. kiadás)

Kroó György: A „szabadító" opera. Bp, 1966

 

III/A szemeszter: az opera, oratórium stb. kialakulásától, a korabarokktól indul. Bővebben foglalkozik Monteverdi, Schütz, Purcell, Corelli, Vivaldi, A. és D. Scarlatti művészetével, valamint a francia barokkal és az opera történetét egészen Händelig követi.

 

Fontosabb szakirodalom:

Palisca, C. V: Barokk zene. Bp, 1976

Monteverdi levelei

Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

Companion to Baroque Music. Ed.: Sadie, J.A. Oxford, 1998

 

III/B szemeszter: a 19. század első felének romantikus zenéjével foglalkozik. Főbb műfajok, ill. témakörök: Lied, szimfónia és szimfonikus költemény, olasz, német és kisebb részben francia opera. Zeneszerzők: Weber, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin, Donizetti, Rossini, Bellini.

 

Fontosabb szakirodalom:

Fischer Dieskau, D: A Schubert dalok nyomában. Bp, 1975

Schubert. The Cambridge Companion. Ed.: Gibbs, Ch.H. Cambridge, 1997

McKay, E. N. F. Schubert: a Biography. Oxford, 1996

Taylor, R.: Robert Schumann. His Life and Work. London, 1982

Walker, A: Schumann. London, 1976

Robert Schumann. Interpretationen seiner Werke, I-II. Hrsg: Loss, H. Laaber, 2005

 

IV/A szemeszter: J.S. Bach és G. F. Händel életművével, valamint a jelentősebb kortársakkal (pl. Telemann) ismerteti meg a hallgatót.

 

Fontosabb szakirodalom:

Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

Dürr, A: J.S. Bach kantátái. Bp, 1982

 

IV/B szemeszter: a 19. század második felét dolgozza fel. Itt esik szó Berlioz, Liszt, Wagner, Verdi, Muszorgszkij, Brahms és Bruckner zenéjéről. A kurzus vezetője számíthat arra, hogy Liszt magyaros művei a magyar zenetörténet tárgyalása során is szóba kerülnek, illetve arra, hogy a „zenetörténeti kutatás módszertana" tárgy keretében sor kerül alapos Liszt-kurzusra, a színpadi zene tárgy keretében pedig vagy Wagner- vagy Verdi-kurzusra is.

 

Fontosabb szakirodalom:

Walker, A: Liszt Ferenc, I-III. Bp, 1986-2003

Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

Budden, J: Verdi. London, 1995

Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

 

V/A szemeszter: a 19-20. század fordulójának zenéjével kezd, és két irányban haladhat: vagy a francia Hatok, az ún. neo-irányzatok, a szovjet-orosz zene, illetve Stravisnky zenéjével foglalkozik, vagy a bécsi iskola szerzőit mutatja be előbb.

 

VI/A szemeszter: a 20. század utolsó harmadáig követi a főbb irányzatokat, életműveket. Mindenképp itt kerül sor a második világháború utáni irányzatok ismertetésére (szerializmus, elektronikus zene, lengyel „iskola", Cage, minimalizmus, repetitív zene, neoromantika, posztmodern).

Megjegyzendő: noha Bartók művészete számos összefüggésben kerül szóba az V/A és VI/A szemeszterek, valamint a magyar zenetörténet VI/B szemesztere során, munkásságának alapos bemutatására a „zenetudományi kutatás módszertana" tárgy keretében van lehetőség – illetve a Master-fokozat speciális kurzusain.

 

Fontosabb szakirodalom:

Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

Stravisnky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

White, E. W: Stravisnky. Bp, 1976

Perle, G: The Operas of Alban Berg, I-II. Berkeley, 1980, 1985

Stuckenschmidt, H. H: A. Schönberg. Atlantis, Zürich, 1974

Moldenhauer, H – Moldenhauer, R: Anton von Webern. Atlantis, Zürich, 1980

Arnold Schoenberg levelei. Ford. Tallián Tibor. Bp, 1974

Taruskin, R: Stravinsky and the Russian Traditions. NY, 1996

 

V-VI. szemeszter:

Az „általános és magyar zenetörténet főtárgy" részeként, a mintatanterv szerint az 5-6. szemeszterben (V/B és VI/B) esetleg az első kettőben (I/B és II/B).

A magyar zenetörténet tanításakor mindenekelőtt két fogalmat kell tisztázni: a „magyar" jelző a magyarországi használatra, a történelmi Magyarország egész területére vonatkozik. A „zenetörténet" pedig nemcsak a zeneműveket és szerzőit, hanem egyes korszakok zeneéletét, intézményrendszerét öleli át. A tantárgy oktatásában a következő problémákat kell kezelni.

Nemcsak a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású emlékeket helyezzük előtérbe (amint az Szabolcsi összefoglalásában történt), hanem, pl. az egyházi zene intenzív művelésének korszakában a latin nyelvű, a barokk korban pedig a német nyelvű zenét, valamint a Magyarországra importált zenét is.

Mivel a forráshelyzet nem a legmegfelelőbb (bizonyos korszakokról elég szegényes és egyenetlen), az elsődleges forrásokat irodalmi adatokkal kell kiegészíteni.

Nem szabad sem túlbecsülni, sem alábecsülni egyes korszakok műveit és szerzőit, az ún. „hazai alkotásokat", hanem az ismert európai jelenségekkel párhuzamosan, lehetőleg objektív módon kell tárgyalni. Tudatosítanunk kell, hogy zenetörténetünk legfontosabb korszakaiban (középkor, klasszika, romantika, XX. század) az európai áramlatokkal egy időben vagy csak kevés eltéréssel fejtettük ki tevékenységünket. Fontos, hogy a magyar zenetörténet teljes vonulatába beemeljük a népzenei jelenségek történeti tárgyalását is.

 

Fontosabb szakirodalom:

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, II, Budapest 1959, 1961.

Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve, Budapest 1979.

Dobszay László: Magyar zenetörténet, Budapest 1998.

Legány Dezső: A magyar zene krónikája, Budapest 1962.

Musicalia Danubiana - forráskiadás sorozat az eddig megjelent 21 kötettel az MTA Zenetudományi Intézetének gondozásában

 

NB. a mintatanterv azzal számol, hogy a magyar zenetörténet oktatására az V. és VI. szemeszterben (V/B és VI/B) kerül sor. Elképzelhető azonban az a beosztás is, hogy a magyar zenetörténet kurzus rögtön az első évben elkezdődik (I/B és II/B szemeszter.) Ennek megfelelően természetesen a B-jelű kurzusok sora átrendeződik.

 

Zenetörténeti kutatás

 

Preludium

A tanmenetnek és a tantárgyaknak a „Bologna-folyamat" szellemében történő átszervezése a korábbiaktól némileg eltérő kurzusokat tételez fel. Szükségessé teszi például a zenetudományi alapképzés három évfolyamában egy olyan kurzus tervének kidolgozását, amelyre az általános zenetörténet kurzusok, valamint bibliográfia- és paleográfia-szemeszterek mellett kerül sor, s amely az itt tanultakat mintegy elmélyíti, kiegészíti. Az oktatási anyagot természetesen az előbb említett tárgyak anyagának figyelembe vételével kell összeállítani. A kellő összhang, a koordináció megteremtése alapvetően a tanszékvezető (illetve az általa vezetett tanszéki értekezlet) feladata. Az első év két szemeszterében a tárgy heti 3 órában oktatandó, amelyből legalább 2 szeminárium jellegű.

A további szemeszterekben a kurzus két (A és B-jelű) részre oszlik. Mindkettő felerészben szeminárium jellegű. Az „A" kurzus heti 2 órában egy-egy nagy zeneszerző művein keresztül mutatja a kutatás metodológiai kérdéseit. A téma a tanszéki értekezlet határozata alapján minden évben más lehet: pl. klasszikus zene (Haydn), Liszt, Bartók. Az alternatívákat ld. alább. Fontos szempont, hogy a zeneszerző hagyatékának (kéziratainak) egy része Magyarországon könnyen hozzáférhető, tanulmányozható legyen. A „B" kurzus mindig színpadi zenével (operával) foglalkozik. Itt is lehetnek alternatívák (Barokk opera, Mozart, Wagner, Verdi, stb).

Zenetörténeti kutatás módszertana – Ókor, középkor, reneszánsz. I. évfolyam, I-II szemeszter

Az I. és II. szemeszter mindenekelőtt az ókori és középkori zenetörténet anyagán mutatja be a kutatás lehetőségeit, metodológiai kérdéseit. Az alább felsorolt lehetséges témák közül a tanár a körülményeknek megfelelően választ. Az első szemeszteren inkább az a) és b) jelzésű témák, a másodikon a c) és d) jelzésűek kerülhetnek sorra.

 

a) Témák az antik görög zenetörténethez

A zene fogalma; „zene" és „muzsika"

Zenei mítoszok, Orpheusz az irodalomban és a zenetörténetben

Zene, hangszer, zenés alkalom Homérosznál

Arisztotelész Politika 8. könyve, a zene Platónnál és az éthosz fogalma

Zeneelmélet az antik görögöknél: a számoktól a betűkig

Görög zenei följegyzések (pl. az 1. delphoi-i Apollón-himnusz részletes költői-zenei elemzésével)

 

b) Témák az európai középkor zenetörténetéhez

Zsidóság, biblia és a zene a bibliában

Gregorián ének liturgiába ágyazottsága, ill. a liturgia a gregorián éneken keresztül (középpontba állítva egy jelentős szertartást, pl. Karácsonyi harmadik mise, Húsvétvasárnapi mise)

A középkori hangrendszer – theoria és praxis

Tropus és tropizálás: a nyitott mű (pl. a karácsonyi Puer natus est intoritus különféle tropusai példájából kiindulva)

 

c) Témák a középkori polifónia köréből

Zenetörténet vagy zenei repertoárok története?

Anonimitás és a szerzőség megnevezése a középkor zenéjében

A polifónia korai kéziratos forrásai: a másolat másolatai

Tropusból versus, clausulából motetta

A polifon mise kialakulása és típusai

Költői forma és zenei forma a 14. sz. világi zenéjében

Ars nova és ars antiqua / ars vetus – antiqui és moderni

 

d) Témák az európai reneszánsz zenetörténetéhez

A reneszánsz fogalma és korszakhatárai a zenetörténet-írásban

A motetta műfaj átalakulása: reprezentációs motetta kontra liturgikus tétel

Kompozíció, műfaj, funkció a reneszánsz zenéjében

A chansontól a madrigálig

Imitare le parole és imitare il concetto

A zenei hommage: mesterek és tanítványok a 15–16. század zenéjében

 

Fontosabb szakirodalom (az általános zenetörténetnél, bibliográfiánál, paleográfiánál említetteken túl):

Ritoók Zsigmond: Források az ókori görög zeneesztétika történetéhez Bp, 1982

Görgemanns, H – Neubecker, A. J: "Heterophonie' bei Platon". Archiv für Musikwissenschaft 1963/3, 151–169.

Barker, A: Greek Musical Writings I: The Musician and his Art. Cambridge,1989

Pöhlmann, E: Denkmäler griechischer Musik. München, 1970

Karp, Th: The Polyphony of Saint Martial and Santiago de Compostela, 2 kötet. Oxford, 1992

Tischler, H: The Parisian Two-Part Organa.  NY, 1988

Craig Wright: Music and Ceremony at Notre Dame of Paris 500–1500. Cambridge etc, 1989

James Mackinnon: Antiquity and the Middle Ages. From Ancient Greece to the 15th century. London, 1990

 

 

III/A-IV/A szemeszter: Liszt-kutatás, Liszt-problémák

 

Tantárgyi program:

A Liszt-életmű gyökerei, helye és jelentősége az európai zenetörténetben; a Liszt-kutatás időszerű kérdései, jellemző probléma-megközelítései (filológia, analízis–interpretáció)

 

1. szemeszter:

Középpontban a zongoraéletmű, valamint az érett stílus kialakulása (kb.1830–53);

témák:

a) egy mű – több verzió: a verziók értékelése kompozíciós és esztétikai szempontból, a kapcsolódó filológiai problémák (keletkezéstörténetük, közreadásuk módja) megoldásai;

b) a ciklusszervezés kérdései önálló darabok sorozata és variációsor esetében, önálló tételek – egybekomponált ciklus – átmenetek;

c) a népi–nemzeti zene liszti megközelítésmódjai, Liszt és a 19. századi magyar nemzeti zene (dallamfeldolgozások, ill. magyar–szimfonikus kompozíciós kísérletek), kiadott művek – kéziratban hagyottak – kiadás után átdolgozottak (kompozíciós problémák), Liszt és a magyarság kapcsolata

d) idegen szerzőségű művek szigorú átiratai ill. szabad feldolgozásai, ezek típusai (opera-, dal-, szimfónia-átdolgozások), jelentőségük a zeneszerző Liszt számára

 

2. szemeszter:

Középpontban a szimfonikus és az oratórikus műfajok (kb.1854–1886);

témák:

a) szonátaciklus-problémák zongora- és zenekari művek esetében,

a liszti szimfonikus stílus jegyei (versenymű, szimfónia, szimfonikus költemény);

b) Liszt álláspontja a programzene kontra abszolút zene-vitában (Liszt kompozíciói és a más zeneszerzők stílusáról írott tanulmányai tükrében), Liszt és az Újnémet Iskola: a szimfonikus stílus kortárs recepciója;

c) az oratórikus művek stílusa, opera kontra oratórium, Liszt és az ún. régi zene

d) a 19. századi magyar nemzeti zene beépítése Liszt kései stílusába

e) Liszt kései stílusa, hatása a 20. századi zeneszerzésre (érvek és ellenérvek)

 

Fontosabb szakirodalom, jegyzet, tankönyv (=Alapvető összefoglaló munkák):

Az Új Liszt Összkiadás zongoraművek két kézre I–II. sorozatának (EMB 1970–) teljes kéziratos és nyomtatott forrásanyaga

Alan Walker: Liszt Ferenc 1–3. (Ford., Zeneműkiadó, Bp. 1986–2003)

Carl Dahlhaus: Klassische und romantische Musikästhetik (Laaber 1988)

Eckhardt M. (szerk.): Problems relating to the thematic catalogues in preparation (az 1991-es budapesti konferencia anyaga). Studia Musicologica 34 (1992)

Detlef Altenburg (Hrsg.): Liszt und die Weimarer Klassik (Laaber 1997)

 

V/A-VI/A szemeszter: Bartók

 

A kurzus alapvető célja a kutatási módszereknek és kérdéseknek olyan életmű vizsgálatával való bemutatása, amelyről Magyarországon különösen sok dokumentum áll rendelkezésre. A két szemeszter, egymásra épül, de a az első inkább alapozás jellegű, a második a tanultak elmélyítésére szolgál. Ennek megfelelően az I. szemeszter tematikája általánosabb, a II. szemeszteré jóval speciálisabb. Az első szemeszter inkább elméleti, a másik inkább gyakorlati jellegű.

 

Az I. szemeszter fő célja a Bartók életrajzában és életművében való tájékozódás megalapozása. Egyúttal bevezet az általános Bartók-szakirodalomba, megismertet a főbb dokumentum-kiadásokkal (levél- és írásközreadások, műjegyzékek, ikonográfia, diszkográfia). A félév gerincét válogatott művek bemutatása alkotja. A művek tárgyalásakor Bartók önelemzéseit és művészi célkitűzéseit ismertető írásait is bevonjuk a vizsgálódásba. A tanárnak számítania kell arra, hogy számos kompozíciót a tanulók az otthoni munka során hallgatnak végig. E feladat elvégzését a tanár alkalmanként rövid tesztekkel ellenőrzi. Az I. félévet záró kollokvium írásbeli teszt-részén lényegében a teljes életmű szerepel felismerési anyagként.

 

A II. szemeszter mindenekelőtt az életrajzi és forráskutatás, a zenei filológia, a műelemzés, a hatásvizsgálat és a recepciótörténet különböző irányaiba, eredményeibe és lehetőségeibe bevezetve az életmű egyes részletkérdéseiben kíván elmélyülési lehetőséget nyújtani. A hallgatók a félév folyamán kisebb önálló kutatási témát dolgoznak ki, melyet egy szóbeli beszámolóban ismertetnek a kurzus keretében. Aki a dolgozatírást választja, e kutatási témájából írhat tanulmányt. Az egyes kutatási témákra a tanár javaslatot ad.

 

Szakirodalom:

Kiindulásként a kurzus hallgatói Tallián Tibor: Bartók Béla c. könyvét (Bp, 1981) és Somfai László: Bartók kompozíciós módszere c. könyvét (Bp, 2000) kötelesek elolvasni. A kurzus során lényegében minden dokumentum- és levélkötetet megismernek – ezek felsorolásától eltekintünk.

 

III/B-VI/B szemeszter: Színpadi zene

 

A tárgy a második tanévtől (harmadik szemesztertől) párhuzamosan folyik az „A"-jelű kurzusokkal.

A tárgy célja a zenetudományi kutatás módszereinek, problémáinak bemutatása színpadi zenén. A négy szemeszter során a színpadi zene négy különböző korszakát tanulmányozzák a hallgatók. A tanulmányok kiterjednek opera-rendezési kérdésekre, illetve a művek recepciótörténetére, értelmezéseire is. Alapvető segédeszköz a videofelvétel, illetve a DVD. Az egyes szemeszterek témáját a tanár némi szabadsággal választhatja meg – igazodhat pl. a Magyar Állami Operaház aktuális bemutatóihoz. Az általános zenetörténet tárggyal való koordináció kialakítása a tanszékvezető feladata.

 

Főbb témakörök:

Az opera kezdetei. Korabarokk és barokk opera. Monteverdi, Cavalli, Cesti, Alessandro Scarlatti, Vivaldi stb. operái. Opera seria. A kurzus alakulhat úgy, hogy kizárólag Monteverdi darabjai alkotják a vizsgálódás tárgyát, de alakulhat úgy is, hogy a jelentősebb francia operákat (Lully, Rameau), vagy a Händel-operákat veszi sorra.

Opera a 18. század második felében. A kurzus elsősorban a nagy Mozart-művek elemzésére és recepciótörténetére (különösképpen magyarországi recepciótörténetére) koncentrál. E mellett szó lehet Gluck, vagy Haydn és más kortársak operáiról.

A 19. század olasz operája. A kurzus tárgya lehet a „bel canto" bemutatása (Bellini, Rossini, Donizetti, korai Verdi), de választhatja a tanár azt a módszert is, hogy kizárólag Verdi-műveket von be a vizsgálódás körébe.

A 19. század német operája. Ismét tág a választási lehetőség: a kurzus kiindulhat Weber műveiből, Lortzing, Marschner, Flotow és mások darabjaiból, de koncentrálhat kizárólag Wagner műveire is (pl. a Nibelung gyűrűjére).

Alternatív kurzus a c) vagy d) helyett: a 19. század francia operája. A kurzus kezdődhet a szabadító operák bemutatásával (ide sorolva még Beethoven Fidelióját is), és folytatódhat a francia „nagyoperával" (Meyerbeer), s eljuthat akár a Carmenig.

Mindazok a fő témakörök, amelyek a szemeszterek során kimaradnak, meghirdethetők fakultatív, kiegészítő jellegű kurzusokon, alkalmasint kevesebb óraszámmal és kreditértékkel.

A szakirodalom felsorolásától a változtatható témakörök miatt ezúttal eltekintünk.

 

Urtext

 

Az Urtext a zenetudományi tanszak hallgatói számára a mintatanterv szerint BA fokozaton V-VI. szemeszterben oktatott tárgy (előfeltétele legalább két szemeszter elvégzése).

 

Az 1. szemeszter tematikája (nem időrendi, hanem tartalmi sorrendben):

Általános bevezetés; terminológia, irányzatok

A zeneszerzői kézirat – eredeti kéziratok, fakszimile kiadások és fotokópiák (Bach, Haydn, Mozart, Brahms, Stravinsky, Webern, Bartók stb.) tanulmányozása alapján

A régi kézirat fizikai vizsgálata eredeti kéziratok alapján: vízjel, rasztrál, kottaírás

Régi kottanyomtatványok vizsgálata: kottametszés, javított nyomás

Urtext kottaszöveg készítése egy forrás ill. több forrás alapján

Vázlatközreadás

Kritischer Bericht készítése.

 

A 2. szemeszter tematikája (ismét nem időrendi, hanem tartalmi sorrendben):

Speciális képzés egy zeneszerző (pl. Bartók Béla) primer forrásai alapján

Egy kiválasztott mű (pl. 1. vonósnégyes) összes forrásának megismerése

A források alapján a Stemma felállítása

A kottafőszöveg megszerkesztése az autográf partitúra, a metszőpéldány, a szerzői korrektúralevonat, az elsőkiadás, a szerző javító példánya és kiegészítő dokumentumok (levelezés, tempójavítások listája stb.) alapján

A vázlatanyag tanulmányozása és átírási módszerei

Kritischer Bericht készítése.

 

Ajánlott irodalom:

Somfai László témába vágó tanulmányai (válogatás):

„An Introduction to the Study of Haydn's String Quartet Autographs" in Christoph Wolff (ed.), The String Quartet Autographs of Haydn, Mozart, and Beethoven. Studies of the Autograph Manuscripts (Isham Library Papers 3) (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1980), 5–51.

„Vázlatkutatás és segédtudományok. Bartók-művek mikro-kronológiájának vizsgálati módszerei" in Magyar Zene 37/3 (1999 aug.), 225–236.

„Bartók's Notations in Composition and Transcriptions" in Elliott Antokoletz, Victoria Fischer, Benjamin Suchoff (ed.): Bartók Perspectives: Man, Composer, and Ethnomusicologist (New York: Oxford University Press, 2000), 213–225.

„»Staccato vonás?« Kottakép és jelentése" in MagyarZene 41/1 (2003), 49–61.

„»Written between the desk and the piano«: dating Béla Bartók's sketches" in Patricia Hall, Friedemann Sallis (ed.), A Handbook to Twentieth-Century Musical Sketches (Cambridge: Cambridge University Press, 2004), 114–130.

 

 

Szakdolgozat

 

I. Az egyes szemeszterek végén benyújtandó dolgozatok:

Betűtípus: 12 pontos Times New Roman, vagy más hasonló jellegű és méretű karakter

Oldalméret: A/4

Oldalbeállítás, stb.: szokványos

Sorköz: 1,5

Terjedelem: kb. 15-20 oldal, aminek legalább 2/3 része értekező szöveg és legföljebb 1/3 részét töltik ki kottapéldák, ábrák, táblázatok és egyéb illusztrációs anyagok. Amennyiben ennél indokolható módon több illusztrációs anyagra van szükség, az nem vehet el további terjedelmet az értekező szövegtől, hanem a 15-20 oldalon felüli terjedelemnövekedést kell létrehoznia.

Cím: A dolgozatnak legyen szabatosan megfogalmazott, az olvasóban lehetőleg érdeklődést ébresztő címe.

Címlap: A dolgozatnak legyen külön címlapja, mely nem számít bele a 15-20 oldalas terjedelembe.

Oldalszámozás: A dolgozat oldalszámozása az 1. szöveges oldalon kezdődjön.

Jegyzetek: A dolgozatot – tudományos szakszövegek módjára – kísérjék lapalji jegyzetek, szakirodalmi hivatkozásokkal. A jegyzetekben az irodalomra történő hivatkozás kövesse a magyar zenetudományi periodikák valamelyikének normáját (pl. Magyar Zene, Zenetudományi dolgozatok, Muzsika tudományos jellegű közlései). A hivatkozás a jegyzetekben legyen „rövid" (pl. szerző és cím kezdete), legföljebb az adott munka első előfordulásakor szerepeljen teljes hivatkozás (teljes szerzőnév, teljes cím, megjelenési adatok). A hivatkozott szakmunkák szabatos bibliográfiai leírása a dolgozat végén szereplő bibliográfiába kerüljön. Lásd alább.

Bibliográfia: A dolgozat végén (a 15-20 oldalas terjedelembe beszámítva, külön lapon kezdve) szerepeljen bibliográfia (avagy hivatkozott szakirodalom jegyzéke), melyben az egyes munkák egységes címleírási elv szerint valamilyen értelmes sorrendben (pl. szerzői ABC rendben, kronologikus sorrendben, hosszabb lista esetén ezen felül tematikus csoportosításban) kerüljenek felsorolásra. A munkák leírásánál alkalmazandó a bibliográfiai szabványokban (pl. a zenetudományi bibliográfiákban) alkalmazott címleírások valamelyike.

 

II. A BA-tanulmányok lezárásaként benyújtandó dolgozat:

Formailag megegyezik a fent említett dolgozatokkal. Terjedelme azonban legalább 20-30 oldalnyi. Témáját a hallgatónak legkésőbb az 5. szemeszter végére el kell fogadtatnia. A tanszék az 5. szemesztert lezáró értekezleten határozza meg, illetve véglegesíti (a hallgatóval egyetértésben) a témavezető tanár személyét.

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library