MA operaének tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Művelődési ismeretek

Zenetörténet-népzene

Műismeret

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Analízis

Korrepetíció

Stílustanulmányok

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Operaének főtárgy

Színpadi játék

Szerepgyakorlat

Előadói gyakorlat

Felkészülés a diplomahangversenyre

 

 

Alapozó ismeretek

 

Művelődési ismeretek

 

A tantárgy anyaga:

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon.

 

A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

Mintaképpen néhány alapmű:

Magyar Értelmező Kéziszótár

Arany János tanulmányai

Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

 

Zenetörténet-népzene

 

A tantárgy anyaga:

 

A BA ciklus hallgatói átfogó ismereteket kaptak e tárgykörökből. A Master-fokozaton az ismeretek kiegészítésére, részterületeken való elmélyítésére, a zenetörténeti/népzenei szemléletmód, ismeretszerzési eszköztár lés technika megszerzésére van lehetőség. Az alábbiakban tájékoztató jelleggel példákat sorolunk fel a meghirdethető kurzusokra. Az Egyetem minden félévre legalább 3 kurzust hirdet meg.

 

1.) Bartók-kurzus. Noha Bartók művészetéről a BA-kurzusok (általános zenetörténet, ill. magyar zenetörténet) során természetesen szó esik, az ott rendelkezésre álló idő kevés a zeneszerző életművének alapos megismertetésére, a Bartók zenéjéről szóló hatalmas irodalom tanulmányozására. Ez indokolja a kiegészítő jellegű egy vagy két szemeszternyi kurzus bevezetését a Master-fokozatban.

 

Főbb témakörök:

a)  Társadalmi és zenei körkép a 19. század végéről. Mit tapasztalhatott a fiatal Bartók? (Polgári – német – kamarazene, fővárosi Wagner-kultusz, magyaros zene, „negyedik nemzeti irály", a dzsentri zenéje, parasztzene a 19. század végén, a zeneakadémia tanárainak zenéje)

b)  Bartók gyermekkori és ifjúkori darabjai. Pozsonyi évek. „Béla von Bartók".

c)  A „Kossuth" időszaka. Bartók zenéje a parasztzene felfedezéséig.

d)  Parasztzene. Mit, mikor gyűjtött Bartók, milyen népek parasztzenéjét ismerte meg.

e)  Bartók, a tudós. Hogyan vált Bartók lelkes amatőrből pozitivista tudóssá.

f)   Bartók és Kodály. Közös elvek és eltérő elvek a gyűjtésnél, lejegyzésnél.

g)  Korszakok Bartók életművében.

h)  Bartók, a magánember fiai könyveinek tükrében.

i)   Bartók és Schönberg, Berg, Webern.

j)   Bartók és Stravisnky

k)  Bartók, az avantgarde szerző (Hegedű-zongora szonáták, clusterek, negyedhangok)

l)   Egy tételtípus Bartók életművében (az „éjszaka" zenéje)

m) Aranymetszés. valóság, vagy babona.

n)  Amerikai évek.

o)  Bartók, a zongorista.

A felsoroltak mellett külön téma lehet minden egyes színpadi mű, a Cantata profana, illetve külön téma lehet a Bartók-recepció története, főleg az ötvenes években. További lehetőség: Bartók hatása a magyar zenekultúrán kívül (Stockhausen, Lutoslawski)

 

2.) Bartók népzenei munkássága. A kurzus részletesen ismerteti Bartók gyűjtéseit, képet ad lejegyzési módszerének alakulásáról, változásáról, ismerteti tudományos munkáit, dallamcsoportosítási rendszereit. A legfontosabb szakirodalom: Bartók írásainak különféle gyűjteményes kiadásai és mindazok a népdal-kötetek, amelyeket Bartók összeállított. E mellett a hallgatók megismerkedhetnek a Zenetudományi Intézetben őrzött támlapokkal.

 

3.) Kodály népzenei munkássága. Az előbbi kurzus párja. A cél és a módszer hasonló.

 

4.) Roma zene. A hallgatók képet kapnak a roma társadalom tagozódásáról, a hangszeres és vokális roma zenéről. A tárgyat elsősorban óradíjas kutató, a roma kultúra alapos ismerője (pl. Kovalcsik Katalin) taníthatja.

 

5.) A Nibelung gyűrűje. A BA-kurzusok során ennek a monumentális alkotásnak a megismertetésére nehéz időt szakítani. Helyénvalónak látszik tehát, hogy ott Wagner más művei kerüljenek szóba, és a tetralógiára egy teljes szemesztert szánjunk. A szemeszter során a tanár különféle híres előadások video- vagy DVD-felvételeinek részleteivel illusztrálja az érdekesebb értelmezéseket, és nagy teret szenteljen a mitológiai háttér bemutatásának, elsősorban Kroó György kutatásai alapján.

 

6.) Zene és Biblia. A kurzus egyrészt megismerteti a hallgatót mindazzal, ami az ókori zsidó zenéről és a mai zsidó gyakorlatról tudható, majd bibliai szövegek (pl. zsoltárok) különféle feldolgozásairól ad képet, illetve bibliai történetek alapján készült műveket mutat be, lehetőleg úgy, hogy az azonos téma különféle feldolgozásait állítja egymás mellé. A kurzus lehet egy vagy két szemeszter.

 

7.) Görög drámák az európai zenében. A kurzus a Zene és Biblia kurzus párja: célja, módszere hasonló. A kurzus egy szemeszterig tart.

 

8.) Kottaírás és zene. Noha a BA-kurzusok során a tanár kitér a kottaírás változásaira, érdemes ezt a témát összefüggően is bemutatni, olyan részletekkel, amelyek a BA-kurzusok során nem kerülhettek szóba. A kurzus különösen hasznos lehet a „régi" zene helyes előadása ma divatos kérdéseinek felvetésében és megválaszolásában. A kurzuson a hallgatók árnyaltabb képet kapnak a gregorián ének és a középkori többszólamú zene lejegyzésének módozatairól, a reneszánsz kottaírásáról és mindazokról a kérdésekről, amelyeket a barokk és klasszikus zeneművek kottája a mai értelmező számára felvet. A kurzus nem feltétlenül követi a történelmi sorrendet: előre lehet venni pl. a reneszánsz-korabarokk billentyűs zene lejegyzését és a lant-tabulatúrákat, s később lehet tárgyalni az ezeknél bonyolultabb középkori-koraraneszánsz notációt (ahogy pl. a zenetudományi szakos hallgatók paleográfia-kurzusának tanmenete javasolja). A kurzus egy, vagy inkább két szemeszternyi.

 

9.) Egyházi zene, vagy zene és liturgia. A kurzus az egyházzenei tanszak hallgatóinak kivételével – akik ezt már BA szinten is tanulják -- minden más tanszak hallgatóira számít. Célja a különféle keresztény egyházak (katolikus, református, evangélikus, stb.) liturgiájának, liturgia-történetének és ahhoz kapcsolódó zenéjének bemutatása, a BA kurzusok során e téren szerzett ismeretek elmélyítése és rendszerezése. A kurzus lehet akár két szemeszternyi, ebben az esetben az első szemeszter a római katolikus egyház zenetörténetének részletes bemutatására vállalkozik (gregorián, Palestrina, stb.), a második fő témája pedig a lutheránus és református (esetleg a görög keleti) egyház zenéjének ismertetése.

 

10.) Kelet zenéje. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

11.) Régi zenei repertoár-ismeret. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon BA-fokozatban meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

12.) Gregorián. A kurzus célja az általános zenetörténet tárgy során megszerzett ismeretek bővítése, kiegészítése, a repertoár alaposabb megismertetése. Nem javasolt az egyházzenei tanszak hallgatóinak, akik már a BA-fokozat megszerzéséhez is elvégzik a megfelelő stúdiumokat. Javasolt viszont minden más szakon,. beleértve a zenetudományi szakot is.

 

13.) Liszt-kurzus. A kurzus azonos a zenetudományi szakon BA-fokozatban meghirdetett kurzussal (zenetudományi kutatás módszertana, III-IV/A).

 

14.) Színpadi zene. A kurzusok azonosak a zenetudományi tanszakon BA fokozatban meghirdetett III/B-VI/B kurzusokkal. Nem ajánlott az opera szakos hallgatóknak, akiknek tanmenetébe hasonló jellegű, de gyakorlatiasabb kurzus tartozik.

 

15.) Stravinsky-kurzus. Egy ilyen kurzus bevezetését elsősorban az indokolja, hogy rendelkezésre áll Stravisnky műveinek csaknem hiánytalan CD-összkiadása, amely javarészt a zeneszerző felügyeletével készült. A szemeszter során tehát a tanár az összes olyan művet is megismertetheti a hallgatókkal, amelyekre az általános zenetörténet kurzusok során a BA fokozatban bizonyosan nem kerül sor. Különösen nagy teret kaphatnak pl. a kései alkotások. Emellett a hallgatók megismerkedhetnek Stravinsky írásaival, nyilatkozataival (pl. a Craft-féle interjúkkal) és elemezhetnek előadási-kottaírási kérdéseket.

 

16.) Dodekafónia, szerializmus. Az általános zenetörténet során legfeljebb 4-5 alkalom nyílik a huszadik századi zene eme irányzatának tárgyalására. Itt teljes szemeszteren át a tanulók kiegészíthetik ismereteiket olyan művekkel és szerzőkkel, amelyek/akik a BA-fokozaton nem kerülhetnek szóba. Lépésről lépésre követhetik a dodekafónia kialakulását Schönberg életművében, megismerkedhetnek a gazdag vázlatanyaggal, több órát szentelhetnek Webern műveinek, szóba kerülhet Joseph Mathias Hauer, mindazok az oroszok, akik Schönberg előtt eljutottak a tizenkétfokúsághoz. És természetesen nagy teret kaphat a második világháborút követő szerializmus – pl. Stockhausen, Boulez (részben Messiaen) és mások. Különösen tanulságos lehet pl. Stockhausen zongoradarabjainak elemzése.

 

17.) Elektronikus zene. A tárgy a kezdeti kísérletektől (Trautonium, Ondes Martenot) a konkrét zenén át a kölni stúdióban kialakult zenéig, majd az azt követő évek elektronikus zenééig követi e sajátos művészeti ág alakulását. Természetesen szóba kerül Varese művészete. A tárgyat elsősorban a zeneszerzés-tanszak e művészeti ágban járatos tanára taníthatná. E tárgy elsősorban elméleti jellegű és a történeti eseményeket veszi sorra – egy másik, gyakorlati jellegű, de már nem a zenetörténet körébe tartozó tárgy ismertetheti meg a hallgatókat az elektronikus zene létrehozásának technikai részleteivel.

 

18.) Mahler. Az általános zenetörténet (BA) tárgy során Mahler művészetének tárgyalására legfeljebb egy alkalom (3 kontakt óra) jut. A 19-20. század fordulója „modern" szellemének jobb megértéséhez azonban Mahler műveinek és életútjának alaposabb tanulmányozása kiváltképp hasznos, többek közt azért is, mert Mahler a magyar zenetörténetben is szerepet játszott. A Mahler-életmű vizsgálata során az egykori Monarchia (benne Magyarország) szellemi életének számos fontos vonása kerülhet szóba. Különösen érdekes téma Mahler utóhatása, recepciója (pl. az Egyesült Államokban, vagy a Szovjetunióban – ld. Sosztakovics), illetve szerepe a 20. század végének neoromantikus-posztmodern művészetében. A kurzust a zenetudományi tanszak hallgatói is felvehetik.

 

19.) Richard Strauss. Mahleréhez hasonlóan az általános zenetörténet során röviden tárgyalt életműről van szó, amely azonban változatossága és ellentmondásossága miatt különösen tanulságos lehet.

 

20.) A zenekar és a karmesterség története. A kurzus a nagyobb zenei együttesek összeállításának és mellette az irányító szerepének változásait mutatja be, nagyjából a korabarokk időktől a 20. század második feléig.

 

21.) A „zongora". A kurzus a billentyűs hangszerek történetét vázolja fel (az orgona kivételével) a clavichordtól a virginálon, csembalón és fortepiano-fajtákon (Walter, Stein, angol zongorák, Pleyel, stb) át a modern zongoráig. Ismerteti a legfontosabb típusokat és azok irodalmát: bemutatja az egyes hangszertípusok előnyös tulajdonságait és korlátait. Igyekszik eligazítani abban a kérdésben, milyen korszak vagy komponista zenéje milyen típusú hangszeren szólaltatható meg ideálisan és miért, illetve milyen mértékben és hogyan transzponálható más („modern") hangszerekre. Elsősorban zongoristáknak, csembalistáknak ajánlott.

 

22.) MS-kurzus a zenetudományi szakon. Bartók-kurzus. E kurzus során a Bartók-kutatás egyik szaktekintélye a Bartók-kutatás részterületeibe avatja be a hallgatót. Elsősorban a kéziratok alapos tanulmányozására, Bartók kompozíciós módszerének feltárása a cél. A kurzus során a hallgatók felkészülnek egy leendő Bartók-összkiadás köteteinek megalkotására. A kurzust elvileg felvehetik más tanszakok doctorandus- hallgatói is., ha elvégezték az 1. pont alatt ismertetett MS-kurzust, vagy megfelelő előképzettségről adnak számot. A tárgy felvételének feltétele ez esetben egy írásbeli teszt sikeres – legalább 60%-os megoldása.

 

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Analízis

 

A tantárgy anyaga:

A tárgy funkciója azt elősegíteni, hogy a hallgató a BA-n megszerzett zeneelméleti tudást a zeneművek megértésében biztosan alkalmazza. Bár a munka során a teoretikus irodalomban bevett analitikus terminusokat és módszereket kell használni, a cél is, a megközelítés módja is gyakorlati jellegű. A zeneelmélet szak kivételével nem zeneelméleti problémák tárgyalására van szükség, hanem a művek olyan komplex elemzésére, melyek elősegítik, hogy a zenész a tényleges zenei összefüggéseket felismerve olvassa és interpretálja a műveket. Módszer tekintetében is a zenei gyakorlat követelményei irányadóak: a gyors hallási felismerést, a tapasztalatok objektív megragadását, a zenei megvalósítás szolgálatát előnyben kell részesíteni a pusztán verbális megközelítéssel szemben. Az elemzésre kerülő zeneművek kiválasztása a 8-10 fős csoportok összetételéhez igazodik.

 

Ajánlott irodalom:

A csoport összetétele szerint; a hallgatók többsége esetében általános repertoárként például ajánlott:

Bach: Brandenburgi versenyek és zenekari szvitek

Mozart: Vonósnégyesek és -ötösök

Schubert és Schumann dalai, zongoraművei

Bartók: Improvizációk; Hegedűduók, Kórusművek

A. Webern: II. kantáta

 

Korrepetíció

 

A tantárgy célja az énekes szakirodalom megismerése, megtanulása, művészi szintre emelése, az együttzenélés elsajátítása.

 

A tantárgy tartalma:

A korrepetítor közreműködik a főtárgy órákon, a vizsgákra felkészíti a hallgatót, részt vesz a hangversenyeken, segíti a különböző versenyekre való felkészülésben, és a darabok tökéletes elsajátításában.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Operaének főtárgy

 

A tantárgy célja:

Énekművészek képzése, akik technikai és zenei felkészültségük révén később megfelelnek koruk előadóművészi követelményeinek. Énekművészi végzettségük alapján alkalmassá válnak az előadóművészi követelmények teljesítésére.

Légzés- és hangszervi gyakorlatokkal, az adott hangfajon belüli lehetőségek ismeretével a lehető legtöbb anyag magas szintű elsajátítása (dalok, áriák, kamaraművek). A hallgató a különböző stíluskorszakok előadásmódjának megismerése, széles repertoár elsajátítása, a darabok lehetőleg eredeti nyelven való megtanulása révén részt vehessen külföldi versenyeken, kurzusokon. A legfontosabb, hogy fokozatos megterheléssel dolgozzunk, tehát a hangi adottságot mindig figyelembe véve.

 

A tantárgy anyaga:

Operák, főszerepek, illetve közép és kis szerepek tanulása, elemzése. A vizsgákra való felkészülés a színpadon történik a színpadi játék közben adódó énektechnikai hibák kiküszöbölése miatt. A hallgatónak 4 főszerepet és 2 kisebb szerepet kell eredeti nyelven megtanulni, előadni. A szemeszterek végi vizsgán a kiválasztott részleteket zongorakísérettel nyilvános vizsga keretében, év végén pedig ugyanezt zenekarral és karmesterrel kell koncertszerűen előadni. Ehhez a vizsgához kapcsolódik az operatanszaki vizsga, ahol operarészleteket kell előadni a színpadon eredeti ruhákkal, sminkkel, világítással.

Fontos egy gazdag repertoárismeret, annak bővítése, és a stilárisan korrekt, eleven előadás. Cél a színjátszás, a színpadi mozgás, a pódiumon való szereplés művészetének elsajátítása. Az énekesek legyenek képesek az operákban a szólamaikat tisztán, a stílus és a zeneszerző gondolkodásmódjának megfelelően előadni, az operakultúra megismerése és megtartása mellett az új irányzatoknak is eleget tenni.

 

Ajánlott irodalom:

Híres operaáriák különböző hangfajokra. Peters.

Operák zongorakivonatai (Ricordi, Peters, Universal stb.)

 

 

Színpadi játék, Szerepgyakorlat

 

A képzés célja a személyiség és a színpad készség fejlesztése. A hallgatók egymásra épülő tematikájú kurzusokon sajátítják el a színpadi létezés alapjait: az önismereti tréninget követően a könnyedség, a megfelelő fizikai és szellemi kondíció, a képzelőerő, a partnerrel való kontaktusteremtési képesség kialakítása adja az órák anyagát. Kiemelt jelentőséget kap a zene és az ének felhasználása, az énektanítási és a színészmesterség-oktatás összehangolása.

A hallgatók számára a zene, az ének gondolataik és érzések kifejezőeszközeként szerepeljenek a színészi munkában. A mesterségórákhoz összehangolt tananyaggal kapcsolódik a beszéd és mozgásoktatás is. A mozgásoktatás folyamatos tréninget jelent. Célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek fizikai lehetőségeikkel, a gesztusaikban rejlő kifejezőerővel: megtanuljanak bánni a testükkel, megszabaduljanak a görcsösségtől, merevségtől. A beszédoktatás 2-3 hetes intenzív kurzusokból áll, melyeken a beszédtechnika, a szövegértés és közlés alapjainak elsajátítása után a ritmus, a hangszín, a hanghordozás kifejező erejével foglalkoznak a résztvevők, hogy végül az énekben való expresszív kifejezéshez érjenek el. Az oktatás egy részét meghívott vendégtanárok végzik, félévenként 1-2 mesterség, 2-3 intenzív beszéd-kurzus kerül az órarendbe. A fő kurzusok mellé rövidebb workshopok is csatlakoznak. Ezeken, illetve bizonyos kurzusokon több évfolyam egyszerre vehet részt. Félévkor és év végén nyilvános vizsga keretében adnak számot a hallgatók fejlődésükről.

 

Az oktatás célja:

önismereti tréning

a görcsösségtől való felszabadítás kialakítása

a színpadi spontaneitás

 

Az oktatás anyaga (Színpadi játék):

pszichofizikai gyakorlatok

szituációs gyakorlatok

szöveges és néma improvizációk

könnyedség és képzelőerő fejlesztése

koncentráció kialakítása

a partnerrel való munka technikái

 

 

Az oktatás anyaga (Szerepgyakorlat):

szöveges improvizációk (novella, vers dramatizálása improvizációval)

zenés improvizáció (szimfonikus zenei etűdök dramatizálása)

Év végén a vizsga a kimunkált jelenetből. Az osztályzat a színészi játék, a mozgás és a beszéd értékelését is tartalmazza. (Összevont osztályzat.)

a formaérzék fejlesztése, a kötöttebb formákban való létezéstechnika

a karakterformálás alapjainak elsajátítása

 

Az oktatás három kurzusból áll.

 

1. kurzus:

Az ének, mint a személyes kifejezés lehetséges eszköze

Anyag: improvizáció dalokra

A kurzust nyilvános bemutató zárja.

2. kurzus:

A szöveg, a zene és a mozgás komplex felhasználása a színpadi munkában.

Anyag: drámarészletek színpadra állítása a tanult technikák felhasználásával

A kurzust félévkor bemutató zárja. A két kurzus értékelése összevont osztályzattal történik. (Gyakorlati jegy.)

3. kurzus:

A karakterformálás alapjai.

Anyag: Operett jelenetek színpadra állítása.

A kurzust év végén, bemutató keretében vizsga zárja. Az osztályzat a színészi játék, a mozgás és a beszéd értékelését is tartalmazza. (Összevont osztályzat.)

a megfogalmazási, kifejezési lehetőségek bővítése

a karakterformálás mélyítése

a drámai szituációkra való érzékenység kialakítása

 

1. kurzus:

Prózai kifejezőeszközök

Anyag: musical jelenetek

Klasszikus musical (tánc felhasználásával)

Modern, pszichologizáló musicalek (jellemábrázolás)

A kurzust félévkor bemutató zárja. Osztályzat összevont jeggyel történik.

2. kurzus:

Drámai szituációk

Anyag: párhuzamos dráma és azokból készült opera-jelenetek színpadra állítása

Vígjátékok/vígopera

A kurzust év végén nyilvános, 3 fős bizottság értékelésével záróvizsga zárja. Értékelés összevont jeggyel.

 

 

Előadói gyakorlat

 

A tanulmányok közvetlen célja és egyben a végső célok elérésének egyik legfontosabb eszköze a tanítvány hangverseny-tevékenysége. A hangversenyek nem csak impulzust adnak a tanítványnak az intenzív munkára, nem csak jól érzékelhető szakaszokra bontják a több éves tanulmányt, s nem csak az előrehaladás ellenőrzését segítik, hanem egy belső érlelődés fontos állomásai. A mű, annak előadása egy hangversenyen kapja meg „végleges", egyszeri arculatát; itt válik egész a részekből, és itt sugárzik vissza az egész a részekre. Mivel a zene időbeli művészet, csak a ténylegesen átélt, a mű által meghatározott időben igazolódik mind annak érvényessége, mely a gyakorlásban felhalmozódott. A hangverseny eredményeként alakul ki és fejlődik tovább magában a tanítványban is az integrált kép mind a műről, mind a zene és zenélés lényegéről.

 

A számonkérés módja:

Az alapkövetelmény szemeszterenként legalább egy hangversenyen való közreműködés szóló vagy kamarazenei produkcióban. A hangversenyek tényleges számát, gyakoriságát, műsor-összeállítását, terjedelmét a tantárgyi programok határozzák meg. A hangverseny megtartását a növendék tanárja – az előadás minőségét is mérlegelve – háromfokozatú (minősített) aláírással ismeri el.

 

 

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library