In Memoriam Szabó Tibor

2017. április 12.

A Zeneakadémia volt tanszékvezető tanára, a Bartók Béla Konzervatórium volt igazgatója, az esztergomi Balassa Bálint Énekkar volt karnagya röviddel 80. születésnapja után, 2017. március 8-án elhunyt. Porait 2017. április 26-án a Fiumei úti Sírkertben adják vissza a teremtő anyaföldnek, amelyből vétetett. Hamvasztás utáni búcsúztatása a református egyház szertartása szerint a temető ravatalozójában 13:30-kor kezdődik. Gyászolják felesége Judit, gyermekei Tibor, Réka és Dávid, menye Boriska és veje András, unokái Flóra, Rebeka, Zorka és Lujza, testvére Judit, unokahúga Csuti és lányai Luca, Lea, sógornői és sógorai Éva, Zsuzsanna, Reimar, András és a széles rokonság. Emléke családjának tagjai, kedves kollégái, volt gimnáziumi növendékei, főiskolai és egyetemi hallgatói, valamint hangversenyeinek látogatói körében él tovább.

A Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nevében Molnár Szabolcs zenetörténész soraival veszünk búcsút Szabó Tibortól:

Néhány hete, születésnapján szerettük volna köszönteni, de üzent, hogy egy kicsit gyengélkedik. Mi pedig bíztunk abban, hogy hamarosan pótolhatjuk majd a találkozót. Szabó Tibor 1960-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Iskolateremtő mesterek, Vásárhelyi Zoltán és Szőnyi Erzsébet növendékeként nem lehet véletlen, hogy ő is iskolateremtő pedagógussá vált. Sokoldalú muzsikus volt, aki szervezőként, karmesterként és karnagyként is tevékenykedett, de fő hivatása mindig is a tanítás volt. Tanított és vezette az Esz­ter­go­mi Ál­la­mi Ze­ne­is­ko­lát, nevelte a zenetanári, karnagyi utánpótlást a Liszt Fe­renc Ze­ne­művé­sze­ti Főiskola Zenetanárképző In­té­ze­tében. 1981 és 2003 kö­zött a bu­da­pes­ti Bar­tók Bé­la Ze­ne­művé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­la igaz­ga­tó­ja. Szerényen, alázattal, a zene szeretetét közvetítve tanított zeneelméletet, vezényelt énekkart és zenekart. Tudására a külföld is igényt tartott, hívták Né­met­or­szág­ba, Olasz­or­szág­ba és az Egye­sült Államok­ba. 1978 és 1990 kö­zött a bos­to­ni Ko­dály In­té­zet és a Hartfordi Egye­tem ven­dég­ta­ná­ra volt. A Ze­ne­ta­nár­ok Tár­sa­sá­gá­nak al­el­nö­keként, a Ma­­gyar Ze­nei Ta­nács el­nök­sé­gé­nek tag­jaként energikusan képviselte szakmája érdekeit. Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között Bar­tók és Ko­dály Em­lék­pla­kettel, az Apá­­czai Cse­re Já­nos-díjjal és az Artisjus-díjjal.

"Nagyon fog hiányozni bölcsessége, nyugalma, derűje és tapasztalata."


Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár