A kollégium épületének története

A nagypolgári villaépítészet legnevesebb mestere Vidor Emil. Pesten számos bérpalota, úrilak, polgári villa és gyárépület jegyzi munkásságát. E városban született 1867-ben. Építészeti tanulmányait szülővárosában, majd a müncheni és a charlottenburgi műegyetemeken végezte. Hazai önálló munkásságát 1894-ben kezdte meg.
Az ő nevéhez köthető négy fasori villa. A Városligeti fasor 23-as szám alatti Schwartz-villa (1903), a 24-es számú Egger-villa (1902), a 45. szám alatti Wodianer-ház (1907) és a 33-as számú Vidor-ház, a kollégium épülete.
 
A szecessziós építőművészet magyar képviselői közül az irányzatot elsősorban Lechner Ödön nevével kapcsolják össze. Mellette Pártos Gyula (Iparművészeti Múzeum), Komor Marcell, Jakab Dezső, Korb Flóris és Giergl Kálmán (Zeneakadémia), és nem utolsó sorban Vidor Emil (Bedő Béla műgyűjtő bérháza és a Gellérthegyi villa) neve fémjelzi a stílust.
 
 
 
Fotó: Zeneakadémia / Adrián Zoltán
 
 
A szecessziós stílus a XIX. század végi, XX. század eleji építészet egyik ága, egyes értelmezések szerint az avantgárd legkorábbi fázisa, az építőművészetet megfiatalító irányzat.
Stílusjegyeiben kerüli a szögben törő, egyenes vonalakat. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat kedveli. Arra törekszik, hogy az alakulóban lévő élet lendületét, a technikai fejlődés hatására mind jobban felgyorsuló jelent közvetítse. A szó jelentése: kivonulás. Azon művészeket sorolták a képviselői közé, akik az akadémikus művészettel szakítva, kvázi kivonultak, elkülönültek annak hagyományitól.
A szecesszió határozottan szembefordul az eklektika és a historizmus minden válfajával. A történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét kifejező formavilágot teremt. Felhasználja a növényvilág szabadon áramló motívumait. Kedveli a különleges, szimbolikus, bizarr témákat. Jellemzi az elvont szépségideál keresése, a dekadens életérzések kifejezése, az erőteljes stilizáltság, népi motívumok alkalmazása és a keleti művészetek iránti érdeklődés.
A szecesszió fontos eleme a mozgalmasság. A formák, díszítőelemek siklanak, úsznak, előre-hátra, fel- és lemozdulnak, összemosódnak és szétválnak. E hullámzás és lüktetés biztosítja a stílus jegyeit viselő bútorok, használati tárgyak, képzőművészeti alkotások, és nem utolsó sorban az épületeket díszítő ornamentikák belső dinamizmusát.
 
 
 
Fotó: Zeneakadémia / Adrián Zoltán
 
 
Budapest a polgári történelem épített emlékeiben gazdag város. Voltak fényes és sötét napjai, - történelmet fordítók is. Fennmaradását a szürkének tűnő, mégis írók és költők által sokszor megénekelt, múltat tisztelő, ám jövőt álmodó hétköznapjai biztosították. A 19–20. század fordulóján számos, a város képét és hangulatát hosszú időre meghatározó különleges épület született. Azt mondhatjuk, Budapest a szecesszió városa.
 
A kollégium épületén több a németes és historikus elem, mint az építész korábbi munkáin. A viszonylag egyszerű, polgárias utcafronti homlokzathoz képest, bámulatra méltóan bravúros építészeti elemekkel tűzdelt az udvari front verandás faszerkezete. Ez a struktúra a monarchia fürdőhelyein kedvelt, svájci típusú házakra emlékeztet. Gyönyörű az épület középső traktusában lévő, a múlt századot még most is megidéző hall kerámiaborítású kandallója, a lépcsőházi ablakok élő fára emlékeztető osztása, és a két bejárati ajtó. Ezek egyike aszimmetrikus, az egész századfordulós építészetben is párját ritkító alkotás. Ezt az épületet Vidor Emil saját családja részére építette 1905-ben. Jelentős örökség tette lehetővé annak idején létrejöttét. A homlokzatán olvasható emléktábla szerint e házban nevelkedett az építész nagybátyjának legidősebb fia, az atomkutatás úttörője, Szilárd Leó. Maga Vidor Emil azonban soha nem lakott itt. Ő egy saját tervezésű ötszintes sarokházban lakott a Liszt Ferenc téren. Itt rendezte be műtermét is. A Japán Kávéház törzstagja volt, művelt ember, műkedvelő nyelvész hírében állt. Utóbbi témában könyvet is írt. Gyakorló kamarazenészként rendszeresen brácsázott.
 
 
 
Fotó: Zeneakadémia / Adrián Zoltán
 
 
Vidor Emil, a zenekedvelő építész, aki a Zeneakadémia szomszédságában élt és alkotott, s ha kedve tartotta, csak kitárta ablakát egy kis minőségi hangzavarért, most családja egykori otthonában ifjú zenészeket fogad falai közé. A Vidor név tehát hosszú időre összenőtt a zenével is. Az épület méltó nevet kapott és méltó funkciót. E sorok írója is itt lakik és büszke erre.
 
Az épület máig megőrizte a polgári lét hangulatát, eredeti stílusjegyeit. A különleges faszerkezetek túlélték a század viharait. Belső tereiben még él az emlékezet, sok helyütt idézik a múltat — a lépcsőkorlát vasalata, a kandalló, az ajtók, a szinte eredeti arcukat őrző szobák. Kertjében, nagytermében valaha nagy bálok lehettek. Suhantak a selymek, pörögtek a szoknyák, ha szólt a zene. Ma melegítőnadrágos, pamut pólós lezser fiatalok sürögnek-forognak itt. A nagyváros zajától viszonylag távol, ebben a patinás villanegyedben, a múltat tisztelők és szép jövőt álmodók.
 
 
Horváth Adél