Egyházzene MA tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Művelődési ismeretek

Zenetörténet-népzene

Műismeret

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Stílusgyakorlat/zeneszerzés

Analízis

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

I. Főtárgyi modul: Polifon egyházzene

II. Főtárgyi modul - Egyszólamú egyházzene

III. főtárgyi modul: Orgona – orgonaismeret

IV. főtárgyi modul: liturgia

 

 

Alapozó ismeretek

 

Művelődési ismeretek

 

A tantárgy anyaga:

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Mintaképpen néhány alapmű:

- Magyar Értelmező Kéziszótár

- Arany János tanulmányai

- Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

- Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

- Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

- Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

- Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

 

Zenetörténet-népzene

 

A tantárgy anyaga:

 

A BA ciklus hallgatói átfogó ismereteket kaptak e tárgykörökből. A Master-fokozaton az ismeretek kiegészítésére, részterületeken való elmélyítésére, a zenetörténeti/népzenei szemléletmód, ismeretszerzési eszköztár lés technika megszerzésére van lehetőség. Az alábbiakban tájékoztató jelleggel példákat sorolunk fel a meghirdethető kurzusokra. Az Egyetem minden félévre legalább 3 kurzust hirdet meg.

 

1.) Bartók-kurzus. Noha Bartók művészetéről a BA-kurzusok (általános zenetörténet, ill. magyar zenetörténet) során természetesen szó esik, az ott rendelkezésre álló idő kevés a zeneszerző életművének alapos megismertetésére, a Bartók zenéjéről szóló hatalmas irodalom tanulmányozására. Ez indokolja a kiegészítő jellegű egy vagy két szemeszternyi kurzus bevezetését a Master-fokozatban.

 

Főbb témakörök:

a)  Társadalmi és zenei körkép a 19. század végéről. Mit tapasztalhatott a fiatal Bartók? (Polgári – német – kamarazene, fővárosi Wagner-kultusz, magyaros zene, „negyedik nemzeti irály", a dzsentri zenéje, parasztzene a 19. század végén, a zeneakadémia tanárainak zenéje)

b)  Bartók gyermekkori és ifjúkori darabjai. Pozsonyi évek. „Béla von Bartók".

c)  A „Kossuth" időszaka. Bartók zenéje a parasztzene felfedezéséig.

d)  Parasztzene. Mit, mikor gyűjtött Bartók, milyen népek parasztzenéjét ismerte meg.

e)  Bartók, a tudós. Hogyan vált Bartók lelkes amatőrből pozitivista tudóssá.

f)   Bartók és Kodály. Közös elvek és eltérő elvek a gyűjtésnél, lejegyzésnél.

g)  Korszakok Bartók életművében.

h)  Bartók, a magánember fiai könyveinek tükrében.

i)   Bartók és Schönberg, Berg, Webern.

j)   Bartók és Stravisnky

k)  Bartók, az avantgarde szerző (Hegedű-zongora szonáták, clusterek, negyedhangok)

l)   Egy tételtípus Bartók életművében (az „éjszaka" zenéje)

m) Aranymetszés. valóság, vagy babona.

n)  Amerikai évek.

o)  Bartók, a zongorista.

A felsoroltak mellett külön téma lehet minden egyes színpadi mű, a Cantata profana, illetve külön téma lehet a Bartók-recepció története, főleg az ötvenes években. További lehetőség: Bartók hatása a magyar zenekultúrán kívül (Stockhausen, Lutoslawski)

 

2.) Bartók népzenei munkássága. A kurzus részletesen ismerteti Bartók gyűjtéseit, képet ad lejegyzési módszerének alakulásáról, változásáról, ismerteti tudományos munkáit, dallamcsoportosítási rendszereit. A legfontosabb szakirodalom: Bartók írásainak különféle gyűjteményes kiadásai és mindazok a népdal-kötetek, amelyeket Bartók összeállított. E mellett a hallgatók megismerkedhetnek a Zenetudományi Intézetben őrzött támlapokkal.

 

3.) Kodály népzenei munkássága. Az előbbi kurzus párja. A cél és a módszer hasonló.

 

4.) Roma zene. A hallgatók képet kapnak a roma társadalom tagozódásáról, a hangszeres és vokális roma zenéről. A tárgyat elsősorban óradíjas kutató, a roma kultúra alapos ismerője (pl. Kovalcsik Katalin) taníthatja.

 

5.) A Nibelung gyűrűje. A BA-kurzusok során ennek a monumentális alkotásnak a megismertetésére nehéz időt szakítani. Helyénvalónak látszik tehát, hogy ott Wagner más művei kerüljenek szóba, és a tetralógiára egy teljes szemesztert szánjunk. A szemeszter során a tanár különféle híres előadások video- vagy DVD-felvételeinek részleteivel illusztrálja az érdekesebb értelmezéseket, és nagy teret szenteljen a mitológiai háttér bemutatásának, elsősorban Kroó György kutatásai alapján.

 

6.) Zene és Biblia. A kurzus egyrészt megismerteti a hallgatót mindazzal, ami az ókori zsidó zenéről és a mai zsidó gyakorlatról tudható, majd bibliai szövegek (pl. zsoltárok) különféle feldolgozásairól ad képet, illetve bibliai történetek alapján készült műveket mutat be, lehetőleg úgy, hogy az azonos téma különféle feldolgozásait állítja egymás mellé. A kurzus lehet egy vagy két szemeszter.

 

7.) Görög drámák az európai zenében. A kurzus a Zene és Biblia kurzus párja: célja, módszere hasonló. A kurzus egy szemeszterig tart.

 

8.) Kottaírás és zene. Noha a BA-kurzusok során a tanár kitér a kottaírás változásaira, érdemes ezt a témát összefüggően is bemutatni, olyan részletekkel, amelyek a BA-kurzusok során nem kerülhettek szóba. A kurzus különösen hasznos lehet a „régi" zene helyes előadása ma divatos kérdéseinek felvetésében és megválaszolásában. A kurzuson a hallgatók árnyaltabb képet kapnak a gregorián ének és a középkori többszólamú zene lejegyzésének módozatairól, a reneszánsz kottaírásáról és mindazokról a kérdésekről, amelyeket a barokk és klasszikus zeneművek kottája a mai értelmező számára felvet. A kurzus nem feltétlenül követi a történelmi sorrendet: előre lehet venni pl. a reneszánsz-korabarokk billentyűs zene lejegyzését és a lant-tabulatúrákat, s később lehet tárgyalni az ezeknél bonyolultabb középkori-koraraneszánsz notációt (ahogy pl. a zenetudományi szakos hallgatók paleográfia-kurzusának tanmenete javasolja). A kurzus egy, vagy inkább két szemeszternyi.

 

9.) Egyházi zene, vagy zene és liturgia. A kurzus az egyházzenei tanszak hallgatóinak kivételével – akik ezt már BA szinten is tanulják -- minden más tanszak hallgatóira számít. Célja a különféle keresztény egyházak (katolikus, református, evangélikus, stb.) liturgiájának, liturgia-történetének és ahhoz kapcsolódó zenéjének bemutatása, a BA kurzusok során e téren szerzett ismeretek elmélyítése és rendszerezése. A kurzus lehet akár két szemeszternyi, ebben az esetben az első szemeszter a római katolikus egyház zenetörténetének részletes bemutatására vállalkozik (gregorián, Palestrina, stb.), a második fő témája pedig a lutheránus és református (esetleg a görög keleti) egyház zenéjének ismertetése.

 

10.) Kelet zenéje. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

11.) Régi zenei repertoár-ismeret. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon BA-fokozatban meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

12.) Gregorián. A kurzus célja az általános zenetörténet tárgy során megszerzett ismeretek bővítése, kiegészítése, a repertoár alaposabb megismertetése. Nem javasolt az egyházzenei tanszak hallgatóinak, akik már a BA-fokozat megszerzéséhez is elvégzik a megfelelő stúdiumokat. Javasolt viszont minden más szakon,. beleértve a zenetudományi szakot is.

 

13.) Liszt-kurzus. A kurzus azonos a zenetudományi szakon BA-fokozatban meghirdetett kurzussal (zenetudományi kutatás módszertana, III-IV/A).

 

14.) Színpadi zene. A kurzusok azonosak a zenetudományi tanszakon BA fokozatban meghirdetett III/B-VI/B kurzusokkal. Nem ajánlott az opera szakos hallgatóknak, akiknek tanmenetébe hasonló jellegű, de gyakorlatiasabb kurzus tartozik.

 

15.) Stravinsky-kurzus. Egy ilyen kurzus bevezetését elsősorban az indokolja, hogy rendelkezésre áll Stravisnky műveinek csaknem hiánytalan CD-összkiadása, amely javarészt a zeneszerző felügyeletével készült. A szemeszter során tehát a tanár az összes olyan művet is megismertetheti a hallgatókkal, amelyekre az általános zenetörténet kurzusok során a BA fokozatban bizonyosan nem kerül sor. Különösen nagy teret kaphatnak pl. a kései alkotások. Emellett a hallgatók megismerkedhetnek Stravinsky írásaival, nyilatkozataival (pl. a Craft-féle interjúkkal) és elemezhetnek előadási-kottaírási kérdéseket.

 

16.) Dodekafónia, szerializmus. Az általános zenetörténet során legfeljebb 4-5 alkalom nyílik a huszadik századi zene eme irányzatának tárgyalására. Itt teljes szemeszteren át a tanulók kiegészíthetik ismereteiket olyan művekkel és szerzőkkel, amelyek/akik a BA-fokozaton nem kerülhetnek szóba. Lépésről lépésre követhetik a dodekafónia kialakulását Schönberg életművében, megismerkedhetnek a gazdag vázlatanyaggal, több órát szentelhetnek Webern műveinek, szóba kerülhet Joseph Mathias Hauer, mindazok az oroszok, akik Schönberg előtt eljutottak a tizenkétfokúsághoz. És természetesen nagy teret kaphat a második világháborút követő szerializmus – pl. Stockhausen, Boulez (részben Messiaen) és mások. Különösen tanulságos lehet pl. Stockhausen zongoradarabjainak elemzése.

 

17.) Elektronikus zene. A tárgy a kezdeti kísérletektől (Trautonium, Ondes Martenot) a konkrét zenén át a kölni stúdióban kialakult zenéig, majd az azt követő évek elektronikus zenééig követi e sajátos művészeti ág alakulását. Természetesen szóba kerül Varese művészete. A tárgyat elsősorban a zeneszerzés-tanszak e művészeti ágban járatos tanára taníthatná. E tárgy elsősorban elméleti jellegű és a történeti eseményeket veszi sorra – egy másik, gyakorlati jellegű, de már nem a zenetörténet körébe tartozó tárgy ismertetheti meg a hallgatókat az elektronikus zene létrehozásának technikai részleteivel.

 

18.) Mahler. Az általános zenetörténet (BA) tárgy során Mahler művészetének tárgyalására legfeljebb egy alkalom (3 kontakt óra) jut. A 19-20. század fordulója „modern" szellemének jobb megértéséhez azonban Mahler műveinek és életútjának alaposabb tanulmányozása kiváltképp hasznos, többek közt azért is, mert Mahler a magyar zenetörténetben is szerepet játszott. A Mahler-életmű vizsgálata során az egykori Monarchia (benne Magyarország) szellemi életének számos fontos vonása kerülhet szóba. Különösen érdekes téma Mahler utóhatása, recepciója (pl. az Egyesült Államokban, vagy a Szovjetunióban – ld. Sosztakovics), illetve szerepe a 20. század végének neoromantikus-posztmodern művészetében. A kurzust a zenetudományi tanszak hallgatói is felvehetik.

 

19.) Richard Strauss. Mahleréhez hasonlóan az általános zenetörténet során röviden tárgyalt életműről van szó, amely azonban változatossága és ellentmondásossága miatt különösen tanulságos lehet.

 

20.) A zenekar és a karmesterség története. A kurzus a nagyobb zenei együttesek összeállításának és mellette az irányító szerepének változásait mutatja be, nagyjából a korabarokk időktől a 20. század második feléig.

 

21.) A „zongora". A kurzus a billentyűs hangszerek történetét vázolja fel (az orgona kivételével) a clavichordtól a virginálon, csembalón és fortepiano-fajtákon (Walter, Stein, angol zongorák, Pleyel, stb) át a modern zongoráig. Ismerteti a legfontosabb típusokat és azok irodalmát: bemutatja az egyes hangszertípusok előnyös tulajdonságait és korlátait. Igyekszik eligazítani abban a kérdésben, milyen korszak vagy komponista zenéje milyen típusú hangszeren szólaltatható meg ideálisan és miért, illetve milyen mértékben és hogyan transzponálható más („modern") hangszerekre. Elsősorban zongoristáknak, csembalistáknak ajánlott.

 

22.) MS-kurzus a zenetudományi szakon. Bartók-kurzus. E kurzus során a Bartók-kutatás egyik szaktekintélye a Bartók-kutatás részterületeibe avatja be a hallgatót. Elsősorban a kéziratok alapos tanulmányozására, Bartók kompozíciós módszerének feltárása a cél. A kurzus során a hallgatók felkészülnek egy leendő Bartók-összkiadás köteteinek megalkotására. A kurzust elvileg felvehetik más tanszakok doctorandus- hallgatói is., ha elvégezték az 1. pont alatt ismertetett MS-kurzust, vagy megfelelő előképzettségről adnak számot. A tárgy felvételének feltétele ez esetben egy írásbeli teszt sikeres – legalább 60%-os megoldása.

 

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Stílusgyakorlat/zeneszerzés

 

A tantárgy anyaga:

A cél mindkét fokozaton, hogy az ismereteket a hallgatók elsősorban kreatív, kompozíciós munka során sajátítsák el. A stílusismeret elsajátítása a példaként szolgáló szerzők műveinek elemzése alapján történik minták utánzásával, egyszerű rekonstrukciós feladatok megoldásával, esetleg kisebb méretű stílusgyakorlatok írásával.

 

1. szemeszter:

- hangszerelés: rekonstrukciós gyakorlatok (rövid partitúra részletek kiegészítése) néhány ütemnyi particella visszahangszerelése az eredeti hangszerelés többszöri meghallgatása alapján; szerzői saját átiratok elemzése

- tárgyalt időszak: a barokktól a XIX. század első fele

 

Szakirodalom:

     Casella-Mortari: A mai zenekar technikája

     Adler, Samuel: The Study of Orchestration

     Leibowitz, René: Thinking for Orchestra

 

2. szemeszter:

- XX. századi stílusgyakorlatok

- Feladatok megoldása a század kiemelkedő, iskolateremtő irányzatainak és mestereinek tanulmányozása alapján Bartók Mikrokozmosza alapján: etűdök, kiegészítési és rekonstrukciós feladatok

- tizenkétfokú és szeriális komponálási módszer és technika: Reihe-manipulációk, rekonstrukciós feladatok

- preformált struktúrákon alapuló kompozíciós módszerek, ütőhangszeres zene, Cage: Szonáták és interlúdiumok, egyszerű preformált struktúrák szerkesztése

- a véletlen mint kompozíciós módszer

- kisebb feladatok kidolgozása Cage műveiből vett minták alapján

 

Szakirodalom:

     Bartók: Mikrokozmosz, Harvard előadások

     Schönberg, Weber, Boulez, Stockhausen művek és teoretikus írások

     Stravinsky szeriális művei

     Boulez-Cage levelezés

     Cage művek és teoretikus írások

 

 

Analízis

 

A zene belső rendjének, strukturális viszonyainak értő vizsgálata, az egyes zenetörténeti stíluskorszakok sajátságainak tanulmányozása révén. Különböző zeneművek átfogó elemzésének elemzésének megtanulása, az analitikus típusú gondolkodásmód iránti igényesség kialakítása.

Tanegységi leírás

1. szemeszter: Középkori, reneszánsz és barokk stílusú művek elemzési módszerei

2. szemeszter: A bécsi klasszikus nyelv

3. szemeszter: Romantikus stílusok és műfajok

4. szemeszter: 20. századi és kortárs zene analitikus megközelítése

 

Szakirodalom: 

Palisca: Barokk zene (Bp., 1976)

Charles Rosen: A klasszikus stílus (Bp., 1977)

Lendvai Ernő: Verdi és a 20. század (Bp., 1984)

Különböző stíluskorszakok mesterműveinek partitúrái

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

 

I. Főtárgyi modul: Polifon egyházzene

 

A tárgy feladata az, hogy a hallgatók komplex módon és egyes résztémákban elmélyedve megismerkedjenek az európai vokális egyházzenei örökséggel. A komplexitás azt jelenti, hogy a) a tárgy egyesíti az elméleti (zenetörténeti, stilisztikai, funkcionális, repertoár) és gyakorlati (előadóművészeti) megközelítésmódot; b) magába foglalja a repertoár összetételére (szerzők, műtípusok) elérhetőségére (tudományos és gyakorlati igényű kiadások ismerete) műfaji és stilisztikai jellemzőire (zenei struktúrák) előadói problémakörére (együttes-összeállítás, szólamelosztás és -helyettesítés, művészi megvalósítás, a stílus által adott ritmikai, harmóniai, hangzási feladatok) vonatkozó ismeretek és készségek megszerzését; c) részletesen kitér az egyes stílusok, műfajok egykori és mai liturgikus használatára ill. alkalmazhatóságára.

A vokális egyházzene a szóbeli záróvizsga tárgya.

 

 

A modul elemei:

 

Az egyházzeneirodalmi kurzusokon (4 félév, heti 2 kontaktóra, 4+4 kredit) a BA során nagy vonalakban megismert polifon egyházzenei stílusokból, műfajokból kiemelt témák tanulmányozásával olyan elmélyült ismereteket és készségeket kell elsajátítani, hogy a hallgató képessé váljék a továbbiakban magas színvonalú, a liturgiába szervesen beilleszkedő művészi tevékenységre, és – ha arra alkalmas –, késztetést kapjon doktori stúdiumok keretében e tárgyú kutatómunkára is. Az adott tematikus egységen belül tanulmányozni kell a repertoár összetételét; annak stilisztikai, műfaji, kompozitórikus sajátságait; elmélyült tapasztalatokat kell szerezni a művészi megvalósítás terén; meg kell ismerkedni a legfontosabb szakirodalommal; tanulmányozni kell az adott repertoár helyét a mai egyházzenei gyakorlatban és különféle liturgikus kontextusokban.

A számonkérés és ellenőrzés módja: Az 1-3. félév végén előre kiadott elméleti és gyakorlati feladatpontok alapján tartott kollokvium 5-fokozatú osztályzattal. E vizsgákon a hallgatónak a tematikus egységről mind elméleti (történeti, repertoárismereti és funkcionális) mind gyakorlati (éneklés, vezénylés, liturgikus alkalmazás) szempontból számot kell adnia. A 4. félév végén 5-fokozatú gyakorlati jegyet, majd a hallgatók a záróvizsga keretében a megszerzett ismeretekről komplex feleletükbe integráltan számolnak be.

 

A menzurális paleográfia kurzus (2 félév, heti 1 kontaktóra, 1+1 kredit), amely, amely a reneszánsz források közvetlen tanulmányozásához ad kulcsot. E témakörben meg kell ismerni legalább a fehér notáció-rendszert, és gyakorolni kell ilyen hangjegyírású dokumentumok átírását modern kottára, könnyebb kották éneklését korabeli kottából.

A számonkérés és ellenőrzés módja: A félévi munka alapján adott 5-fokozatú gyakorlati jegy.

 

Protestáns műzene (4 félév, heti 1 kontaktóra, 2+2 kredit): A protestáns hallgatóknak kötelező, a katolikusoknak fakultatív. A 16-17. századi egyházzenei gyakorlat speciális ágához vezet, és elmélyültebb ismerete a protestáns egyházzene művelőinek mind történeti, mind gyakorlati szempontból kiemelten fontos.

A számonkérés és ellenőrzés módja: Minden szemeszter kollokviummal zárul; a protestáns hallgatók esetében a tárgykör a komplex záróvizsgának is részét alkotja.

 

Válogatott irodalom:

     MGG enciklopédia,. a New Grove Dictionary, és Brockhaus-Riemann lexikon címszavai.

     Palestrina, Lassus, Monteverdi, Schütz, Bach, Mozart, Haydn, Liszt összkiadások; 19-20. századi zeneszerzők egyházi művei.

     Az égi és a földi szépről. Források a késő-antik és a középkori esztétika történetéhez. Szerk.: Redl K. Budapest, 1988.

     A. W. Atlas: Renaissance Music. New York, 1998.

     Ars nova and the Renaissance. Ed. Dom A. Hughes and G. Abraham (New Oxford History of Music   III). London, 1960.

     R. Gölz: Chorgesangbuch. Basel, é. n.

     M. Bukofzer: Music in the Baroque Era – from Monteverdi to Bach. New York, 1947.

     H. J. Schulze, Ch. Wolff: Bach Compendium, Vokalwerke I–IV. Leipzig/Dresden, 1985.

     Istvánffy B.: Church Music Works. Ed. Veronika Vavrinecz. Budapest, 1984. (Musicalia Danubiana 3.)

     A. Walker: Liszt Ferenc I-III. Budapest, 2004.

     E. W. White: Stravinsky a zeneszerző és művei. Budapest, 1976.

     R. Craft – I. Stravinsky: Beszélgetések. Budapest, 1987.

 

II. Főtárgyi modul - Egyszólamú egyházzene

 

A modul elemei:

 

Gregorián

 

A gregorián liturgikus ének a nyugati (latin) európai egyházzene kiindulópontja, mondhatni zenei anyanyelve. A második évezred kezdetéig csak a művészi egyszólamú éneket használták a liturgiában, s a következő századokban is ez vált a többszólamúság alapjává. Mint magából a liturgiából született zene máig mintája az egyházzene funkcionális tökéletességének. A protestáns egyházak nagy része is – a népének mellett – a gregoriánból fejlesztette ki saját liturgikus énekét (például Német-, Cseh-, Svédország, Anglia). Ezt az utat követte a magyar protestantizmus is, mint azt graduál-irodalmunk tanúsítja. A gregorián újraélesztése kiváltságos helyet kapott a jelenkori reformtörekvésekben.

Az MA cikluson belül biztosítani kell, hogy a hallgatók képesek legyenek közvetlen kapcsolatba kerülni a gregorián/graduál forrásokkal. Ezért valamennyi hallgató számára kötelező a gregorián paleográfia fő vonalainak megismerése. Az egyes gregorián műfajok alaposabb művészi és elméleti megismerése elsősorban a katolikus hallgatók későbbi tevékenységét segíti. Azért az MA további gregorián kurzusai csak az ő számukra kötelezőek (a protestánsok számára fakultatívak). A protestáns hallgatók ehelyett kötelezően a protestáns műzene tárgyat veszik fel (mely a katolikus hallgatóknak fakultatív).

A modul többi eleméhez hasonlóan a gregorián–graduál oktatásának is komplexitásra kell törekednie, vagyis magának a zenének és előadásmódjának magas szintű megtanulásával együtt annak történetét, stílusváltozásait, repertoárját, forrásait is, másrészről mai alkalmazásának feltételeit és kívánalmait is meg kell ismerni.

 

A gregorián műfaji kurzusok (4 félév, heti 1 kontaktóra, 4 kredit) fő tárgykörei: a melizmatikus gregorián repertoár megismerése és éneklése; a műfaji jellegzetességek; tipológia, formulák, nyelvezet; a magyarországi forrásanyag ismerete és éneklés e forrásokból; kor- és stílusrétegek; a liturgiai egységek énekrendje; a gregorián ének a mai templomi, hangverseny és hanglemez előadásban; a gregorián előadásmód irányzatai; a graduál-kurzuson: stilisztikai, műfaji és liturgiai sajátságok. – A kreditek egy részét kontaktórák helyett liturgiai vagy hangverseny előadással, arra való felkészüléssel, illetve önálló otthoni munkával (például memorizálás, kódexekből átírás) lehet teljesíteni.

A számonkérés és értékelés módja: az 1-3. szemeszter végén kollokvium, a 4. szemeszter végén 5-fokozatú gyakorlati jegy, majd a tárgy a szóbeli komplex záróvizsga részét alkotja.

 

A gregorián paleográfia kurzus (2 félév, heti 1 kontaktóra; 2 kredit) tárgykörei: A hangjegyírás kialakulása; alapneumák, kiegészítő neumák és jelentésük; a gregorián hangjegyírás három fő korszaka; a legfontosabb regionális notációk; a magyar notáció története; a átírás a fő notációtípusokról, elsősorban magyar notációból; a notáció zene- és művelődéstörténeti vonatkozásai.

A számonkérés és ellenőrzés módja: A gregorián paleográfia tárgyat az oktató a félévi munka alapján 5 fokozatú gyakorlati jeggyel osztályozza.

 

Válogatott irodalom:

     D. Hiley: Western Chant – A Handbook. Clarendon Press, Oxford, 1993.

     P. Wagner: Einführung in die Gregorianischen Melodien. Leipzig, Breitkopf & Härtel, 1911-1921.

     Az MGG enciklopédia és a New Grove lexikon címszavai

     Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve. Budapest, 1993.

     Szendrei J.– R. Rybaric: Missale Notatum Strigoniense. Musicalia Danubiana 1. Budapest, 1992.

     Szendrei J.. Graduale Strigoniense. Musicalia Danubiana 12. Budapest, 1990–1993.

     Szendrei J.: Breviarium Notatum Strigoniense. Musicalia Danubiana 17. Budapest, 1998.

     Szendrei J.: The Istanbul Antiphonal about 1360. Budapest, 2002.

     Paléographie musicale: Les principaux manuscrits de chant grégorien, ambrosien, mozarabe, gallican. Solesmes, 1889–1990.

     Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem: Egyházzenei Füzetek I/1-7. és III/1–20. Budapest, 1995–2006.

 

Népének – korál

 

A II. évezred, de különösen a 16-19. század egyházzenéjében a polifon műzene mellett kiemelkedő szerepet kapott a gyülekezetek anyanyelvű strófikus éneke. E műfaj nemcsak zenetörténeti jelentőségű, de irodalom-, eszme-, és teológiatörténetileg is az európai általános kultúra szerves része, s a mai egyházzenei gyakorlat gerincét alkotja. Míg a BA ciklus szinte kizárólag gyakorlati szempontból dolgozta fel a ma használatos népének-repertoárt, az MA ciklusban annak kulturális, zenetörténeti, hungarisztikai, teológiai, funkcionális, értékelését kell elvégezni, hogy a hallgatók nagyobb értéssel használják azt a gyakorlatban, ugyanakkor képesek legyenek annak történetében alakítólag, szükség esetén kritikailag részt venni. 

 

A népénektörténeti stúdium (4 félév, heti 1 kontaktóra, 6 kredit) a BA himnológia és népének (memoriter) tárgyaira épül. Ismeretanyaga: a magyarországi kanció és annak európai háttere; a legfontosabb hazai énektárak a 16-20. század között; a gregorián eredetű, a középkori kancióból származó, a magyarországi protestantizmus korából örökölt, a barokk és klasszicista stílusokba illeszkedő népénekek; népének-stílusok és törekvések a 19-20. században; a 20. századi reformok eszméi és teljesítményei; a néphagyomány és írott hagyomány viszonya; irodalmi és zenei stílusok, versformák a magyar népénekrepertoárban. A stúdiumok során fel kell frissíteni és gyakorlatilag használni kell a BA-során memorizált népénekállományt.

A számonkérés és ellenőrzés módja: az 1-3. szemeszter végén előre kiadott tételek alapján kollokvium¸a 4. szemeszter végén 5-fokozatú gyakorlati jegy, majd a tárgy a komplex szóbeli záróvizsga részét alkotja.

 

Népzenei terepfelvételek elemzése, összehasonlítása az írott forrásokkal. (önálló munka 2 kredit).

A számonkérés és ellenőrzés módja: A népzenei felvételek feldolgozásáról zárthelyi dolgozatban történik a számadás, melynek eredményét 3 fokozatú gyakorlati jeggyel értékeli az oktató.

 

Népzenei tanulmány készítése (1 kredit) az ide vágó irodalom megismerése, az elemző módszerek gyakorlása és fogalmazó-koncipiáló képességük fejlesztése érdekében.

A számonkérés és ellenőrzés módja: a népének tárgyköréből írt kis tanulmány elkészültét és értékét 3-fokozatú aláírással ismeri el az oktató.

 

Válogatott irodalom:

     Református énekeskönyv. Budapest, 1948.

     Evangélikus -énekeskönyv. Budapest, 1982.

     Éneklő Egyház – Római Katolikus Népénektár. Budapest, 1985.

     Csomath Tóth K.: A református gyülekezeti éneklés. Budapest, 1950.

     Csomasz Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat.

     Dobszay László: A népének. Veszprém, 1995.

     Dobszay L,.: A magyar egyházzenetörténet forrásai. Budapest, XXXX.

     Csomasz Tóth K.: Régi Magyar Dallamok Tára I. A XVI. század magyar dallamai. Budapest, 1958.

     Papp G.: Régi Magyar Dallamok Tára II. A XVII. század énekelt dallamai. Budapest, 1970.

     Szendrei J. – Dobszay L. – Rajeczky B.: XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben I-II.        Budapest, 1979.

W. Bäumker: Das Katolische deutsche Kircnehnléied in seinen Singweisen. I-IV. Freiburg 1883-1891.

J. Zahn: Die Melodien der deutschen evangelischen Kirchenlieder I-VI. Gütersloh 1888-1893.

Clauce Goudimel Zsoltárok – Szenci Molnár Albert verseivel. Magyar kiadás: Budapest, 2002.

Dobszay L. – Németh I.: A magyar népénekek népzenei felvételeken. 8 kazetta. Budapest, 1997.

 

III. főtárgyi modul: Orgona – orgonaismeret

 

Az MA orgona-moduljának keretében a cél a minden egyházzenésztől elvárt szolid orgonatudás és liturgikus orgonajáték-készség továbbfejlesztése, a hallgató előképzettségéhez mért arányban: az énekek biztos kísérete és bevezetése — a strófás kanciókon túl beleértve az adott gyülekezetben általánosan használt liturgikus énekanyagot is —, elemi készség saját intonációk és kíséretek készítésére ill. rögtönzésére, liturgikusan differenciált orgonadarab-repertoár megszerzése, könnyű darabok lapról játéka, az orgonairodalom áttekintő (passzív) és funkcionális ismerete.

Az orgona a 2. évezred eleje óta elsősorban egyházzenei hangszernek számít a zenekultúrában. Kezdeti ének-helyettesítő és szólamjátszó funkiójához a 16-17. századtól újak járultak: a népéneket bevezető és kísérő hangszerként működik, amellett önálló kompozíciók előadásával ékesíti a szertartásokat. A liturgikus keretben működő orgonista szerepe ezen összetett követelmények miatt különbözik az orgona-szakon képzett orgonaművészekétől. Az utóbbiakétól eltérő spektrumú orgona- és orgonakíséret-repertoárt kell megismernie eredeti liturgikus beágyazottságával együtt, és képesnek kell lennie annak művészi értékű, a mai liturgiához alkalmazott kivitelezésére. Egyszerűbb technikai szinten valamennyi felsőfokon képzett egyházzenésznek tudnia kell orgonálni; a bővebb és technikailag igényesebb repertoár elsajátítására és az egyéb specializációra az egyházzene–orgona szakirány ad lehetőséget.

Az MA orgona-moduljának keretében a cél: a minden egyházzenésztől elvárt szolid orgonatudás és liturgikus orgonajáték-készség továbbfejlesztése a hallgató előképzettségéhez mért arányban; az énekek biztos kísérete és bevezetése – a strófás kanciókon túl beleértve az adott gyülekezetben általánosan használt liturgikus énekanyagot is – elemi készség saját intonációk és kíséretek készítésére ill. rögtönzésére; –, liturgikusan differenciált orgonadarab-repertoár megszerzése – könnyű darabok lapról játéka – az orgonairodalom áttekintő (passzív) és funkcionális ismerete.

 

A modul elemei:

Egyéni orgonajáték (az 1-2. és a 4. szemeszterben heti 1 kontaktóra; összesen 4 kredit). Célja az alapképzésben elsajátított technika és előadói képességek továbbfejlesztése, a liturgikus szolgálatban vagy hangversenyeken alkalmazható egyéni repertoár bővítése. Az egyéni orgonaórát az 1., 2. és 4. félévben  a tanár a hallgató előrehaladását megítélve 5 fokozatú gyakorlati jeggyel osztályozza. A 3. félévet kollokvium (hangversenyszerű vizsga) zárka le, szintén 5 fokozatú minősítéssel. Ezen kívül az orgonajáték a hallgató záróvizsgájának is részét képezi. A diplomahangversenyen való orgonajáték a orgonista szakirány hallgatóinak kötelező, a többiek számára tanácsolt.

 

A liturgikus orgonajáték (2 kredit). A három félév alatt a hallgatók tapasztalt orgonajátékos felügyeletével meghatározott számú liturgikus szolgálatot teljesítenek, s arra egyéni és csoportos foglalkozásokon (1-2. szemeszter, heti 1 óra), valamint otthoni gyakorlással készülnek fel. A liturgikus orgonajátékot az 1-2. félévben 5 fokozatú gyakorlati jeggyel minősíti az oktató, a 3. félévben a stúdiumot lezáró kollokvium van, szintén 5 fokozatú osztályzással.

 

Repertoárismeret (4 x 0,5 kredit). Az ismeretek és készségek terepének szélesítése céljából a modult kiegészíti a lapról olvasásra alapozódó repertoárismeret, melynek keretében a hallgató önálló munkával meghatározott műjegyzékekből választva könnyű, de nagyobb mennyiségű orgonadarabot játszik át, s azokból az alább jelzett módon beszámol. A repertoárismeret keretében önállóan átjátszott darabokról a hallgató az év közben szervezett beszámolókon ad számot, melyre egy adott egység elvégzése után jelentkezhet. Az adott műjegyzékből a bizottság a beszámoló előtt néhány nappal jelöli ki az előjátszásra előkészítendő darabokat. A teljesítményt a bizottság 3 fokozatú gyakorlati jeggyel minősíti.

 

Orgonairodalom ismeret (2 szemeszterben heti 1 kontaktóra, 2 kredit). Tárgya az orgonairodalom (elsődlegesen a liturgikus használatra szánt orgonairodalom) fő stílusainak, műfajainak történeti-elemző áttekintése és mai használati lehetőségeinek mérlegelése (2 kredit). Mindkét félév végén 5-fokozatú gyakorlati jegy az órai munka és beszámoltatás alapján.

 

Orgonás hangfelvételek elemzése (önálló munkával, 1 kredit), a szélesebb körű műismeretet célozza.  Az elemzésre kijelölt hangfelvételeket a hallgató önállóan dolgozza fel  feldolgozása; a számonkérés módját az oktató határozza meg, s a feladatok elvégzését 3 fokozatú gyakorlati jeggyel értékeli.

 

Az ismeretek és készségek továbbfejlesztését szolgálják a szakirány keretében felvehető speciális kurzusok, mesterkurzusok.

Válogatott irodalom:

     Zalánfy Aladár: Az orgonajáték művészete. Budapest 1961.

     Jon Laukvik: Orgelschule zur historischen Aufführungspraxis I-II. Stuttgart-Kassel 1990, 2000.

     Mark Lindley–Maria Boxall (szerk.): Early keyboard fingerings. London 1982.

     G. Cavazzoni (Intabulatura d'organo I-II.), A. de Cabezón (Salmodia para el Magnificat), A. Valente (Versi spirituali), A. Gabrieli (Intonazioni), G. M. Trabaci (Centi versi), G. Frescobaldi            (Fiori Musicali), D. Zipoli (Sonate d'Intavolatura) orgonaművei

     J. Froberger, J. C. Kerll (Modulatio organica), J. Pachelbel (Magnificatfugen), G. F. Kaufmann (Harmonische Seelenlust, 1733) orgonaművei

     S. Scheidt, H. Scheidemann, D. Buxtehude, V. Lübeck orgonaművei

     J. S. Bach orgonaművei (Peters, EMB, NBA)

     Orgelspiel im Kirchenjahr I-II. Mainz 1964.

     F. Couperin: Pieces d'orgue (1690), J. Boyvin: Livre d'orgue I-II. (1690, 1700), J. N. Clérambault: Premier livre d'orgue (1710)

     C. H. Trevor (ed.): Old English organ music for manuals I–IV. London–Oxford 1966.

     Liszt F.: Sämtliche Orgelwerke I–X. Wien 1984–98.

     C. Franck (L'Organiste I-II.), L. Vierne (24 pieces en style libre), M. Reger (Choralvorspiele), Ko        dály Z. (Organoedia) orgonaművei

     O. Messiaen: Le banquet céleste, Apparition de l'Eglise éternelle, továbbá könnyebb orgonaművek a La Nativité du Seigneur és L'Ascension ciklusokból

     Evangélikus korálkönyv. Budapest 1982.

     Éneklő Egyház. Orgonakíséretek I-II. Budapest 1987.

     Szent Vagy Uram! Orgonakönyv. Budapest 1986.

     Református korálkönyv. Budapest 1992.

     E. Doll (Hrsg.): Improvisation vom Anfang an, Bd. I. Regensburg 1992.

     Trajtler G.: Orgonaismeret. Budapest 1994.

     H. Klotz (-Gergely F., ford., kieg.): Az orgonáról. Budapest 1972.

     Pécsi S.: Az orgona szerkezete és építése. Budapest 1975.

     W. Praet (szerk.): Orgonaszótár. Nieuwkerken 2000.

     W. Adelung: Einführung in den Orgelbau. Leipzig 1974.  

     A. Reichling: Orgel (MGG Prisma). Kassel […] 2001.

     P. Williams-Barbara Owen: The organ. New York 1988.

     H. Klotz: Über die Orgelkunst der Gotik, der Renaissance und des Barock. Kassel 21975."

     G. Frescobaldi: Orgel- und Klavierwerke. Kassel 1954.

     J. Cabanilles: Ausgewählte Orgelwerke I-II. Heidelberg 1977.

     N. de Grigny: Premier livre d'orgue (1699). Paris 1953.

     J. Brahms: Sämtliche Orgelwerke (Breitkopf).

     M. Reger: Zwölf Stücke Op. 59. (Peters)

     R. Schumann: Fugen über BACH Op. 60. (Peters, Henle)

     F. Mendelssohn-Bartholdy: Preludien und Fugen

     L. Vierne: Pieces de Fantaisie I-IV. Paris [é.n.].

     O. Messiaen: Orgonadarabok a Messe de la Pentecôte, Les corps glorieux, Livre du Saint Sacrament    sorozatokból

     E. Doll (Hrsg.): Improvisation vom Anfang an, Bd. II-III. Regensburg 1992.

     PMFC-sorozat egyes kötetei, Buxheimer Orgelbuch, CEKM-sorozat kötetei, EDM-, DTB- és DTÖ-sorozatok kötetei

     F. W. Riedel (szerk.): Die Orgel als sakrales Kunstwerk III. Mainz 1995.

     Willi Apel: The history of keyboard music to 1700. Bloomington - London 1972.

     Arnfried Edler: Gattungen der Musik für Tasteninstrumente, Teil 1: Von den Anfängen bis 1750. Laaber 1997.

     Arnfried Edler: Der nordelbische Organist. Kassel 1982.

     Peter Williams: The Organ Music of J. S. Bach I-III. Cambridge 1980.

     Ewald Kooiman-Gerhard Weinberger-Hermann J. Busch: Zur Interpretation der Orgelmusik J. S. Bachs. Kassel 1995."

 

IV. főtárgyi modul: liturgia

 

A mesterképzés 4 féléve alatt a hallgató 2 kredit értékben köteles liturgikus szolgálatokat ellátni (énekvezetés, orgona). A szolgálatok egy részét közös vagy a tanszék által szervezett alkalmakkor, más részét a tantárgyért felelős tanár jóváhagyása alapján külső helyszíneken látják el a hallgatók. Ide sorolható még a liturgikai gyakorlatot közvetlenül érintő tanfolyamok, liturgikus rendezvények látogatása, illetve azokon történő szakmai részvétel. A követelményrendszer a teljesítendő óraszámot szabja meg, s a tanszékvezetőre illetve a tárgyért felelős tanárra bízza annak tartalmát, megszervezését, elismerését.

A liturgia oktatás során a hallgatónak olyan ismereteket kell szereznie, melyeket később pedagógiai és zenei vezetői tevékenységében is alkalmazni tud. Ilyenek: kórus-énekesi, szólamvezetői, betanítói, kórusvezetői, szólóénekes, orgonás szolgálatokat a felekezeti szokásoknak megfelelő különféle szertartástípusokban, beleértve a rendkívüli idők (például nagyhét) liturgikus-zenei rendjét is.

 

A számonkérés és ellenőrzés módja: A liturgikus szolgálatokat a hallgató alkalmakként igazoltatja a liturgia vezetőjével vagy a tanszék kijelölt oktatójával; a 30 órás egységek végén a tárgyért felelős oktató 3 fokozatú gyakorlati jeggyel és 1-1 kredit megadásával igazolja a teljesítést. A liturgikus énekben való gyakorlati jártasságot a hallgatónak igazolnia kell záróvizsga feleletében is.

 

 

 

Válogatott irodalom:

     Református énekeskönyv.

     Evangélikus énekeskönyv

     Éneklő Egyház

     Introitusok Könyve

     Communiók Könyve

     Offertoriumok könyve

     Református Graduál

     Egyházzenei Füzetek III/1-20.

     Énekes Zsolozsma az Esztergomi Breviárium alapján: Népzsolozsmák.

     Nagyhét. Segédkönyv és szöveggyűjtemény...  (Szerkesztette Barsi Balázs OFM). Esztergom, 1992.

     Dobszay L.: A római mise énekrendje. Budapest, 2001.

     Magyar Misekönyv

     Ordo Cantus Missae

     Graduale Simplex

     Evangélikus agenda

     Református agenda.

     Dobszay L.: A nagyhét. Digitális tananyag (CD-ROM). MTA-LFZE Magyar Egyházzenei Intézet, 2003.

     Török J. – Barsi B. – Dobszay L.: Katolikus liturgika. Budapest, 1995.

     Török J.: Adoremus: az Egyház liturgiájának ismerete az egyházzenét művelő fiatalok részére. Budapest, 2000.

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár