BA zeneismeret tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Filozófia

Esztétika

Etika

Művelődési ismeretek

Általános zenetörténet

Magyar zenetörténet

Népzene

Műismeret

Akusztika

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zongora

Transzponálás és partitúrajáték

Hangszerelés

Kortárszene

Hangképzés

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet főtárgy

Szolfézs főtárgy

Zeneszerzés

Continuo-játék

Vezénylési gyakorlat

Szakdolgozat

 

 

Alapozó ismeretek

 

Filozófia

 

A képzés célja:

 

a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

- Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához

- Preszókratikusok

- Platón

- Arisztotelész

- Sztoa és szkepticizmus

- A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika

- Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon

- Descartes és a racionalizmus

- Locke és az empirizmus

- Berkeley és Hume

- Francia felvilágosodás

- Kant

- Schopenhauer

- Hegel és a német idealizmus

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

2. szemeszter

- Comte és a pozitivizmus

- Nietzsche

- Freud

- M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus

- Wittgenstein és a nyelvfilozófia

- Heidegger

- Sartre és az egzisztencializmus

- Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában

- Gadamer és a hermeneutika

- Feyerabend és a posztmodern

- Derrida és a dekonstrukció

- Rorty és a neopragmatizmus

- Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

Ajánlott szakirodalom:

 

Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)

Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)

Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)

Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)

Filozófiai kalauz (Bp., 1997)

 

Számonkérés módja:

 

Mindkét szemeszter végén kollokvium

Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

Esztétika

 

A tantárgy felépítése:

 

I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai

Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai" és az „általános művészetelméleti" felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.

 

II. Az esztétika sajátos jellege

Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,

a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.

 

III. Az esztétikum emberközpontúsága

Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.

 

IV. A különös és a tipikus

A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális" és „reális" művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.

 

V. A művészetek osztályozása

Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek" és „cselekvények": Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.

 

VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai

Az „utánzás"-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem" esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.

 

VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze

A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.

 

VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai

Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.

 

IX. A zene és külső környezete

Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.

 

X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái

A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.

 

XI. A művészet társadalmi életmódja

A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.

 

XII. A szép problematikája

Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein" és „Sollen" dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.

 

Számonkérés módja:

 

1. szemeszter végén minősített aláírás, a 2. szemeszter végén kollokvium.

Az értékelés előre megadott tételek alapján szóban történik.

 

 

Etika

 

A képzés célja:

 

Bevezetés az erkölcsfilozófia alapvető fogalmaiba.

Az erkölcsfilozófia történetének áttekintése.

Etikai dilemmák vizsgálata szépművészeti alkotásokban.

A hallgatók általános morális érzékenységének fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

- Az etika, a morál és az erkölcs fogalmának tisztázása. Leíró, normatív és metaetika. A jelenkor erkölcsi pluralizmusa/krízise
- Az erkölcsfilozófia jelenleg legerősebb áramlatai
- Az etika története. Hellén kezdetek és Arisztotelész erényetikája
- A hellenizmus individualista erényetikái (sztoa, hedonizmus, künikosz morál, epikureizmus)
- A kereszténység erkölcsteológiája I. (Szent Ágoston, Abélard)
- A kereszténység erkölcsteológiája II. (A. Szent Tamás erényfelfogása)
- Néhány erény a gyakorlati életben. Közös értelmezés (igazságosság, türelem, őszinteség stb.)
- A 16. század mint fordulópont. Reneszánsz, racionalizmus, szabadság és szubjektivizmus. (Machiavelli)
- Individuum és morál. A felvilágosodás dilemmái. (Locke, De Sade, Hume és Diderot)
- A modernitás megoldási kísérletei. Kant erkölcsfilozófiája mint deontológia (jog- és kötelességelvűség)
- Deontológia II. (J. Rawls igazságosságelmélete)
- Konzekvencionalizmus és utilitarizmus. (Bentham és J. S. Mill)
- Utilitarizmus a 20. században. (Liberális és autokrata utilitarizmusok)
- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

2. szemeszter

- Szubjektivista erkölcsfilozófia a 19. században (Sören Kierkegaard)
- Kierkegaard II.
- Friedrich Nietzsche morálfilozófiája
- Nietzsche II.
- Az erkölcs ábrázolásának lehetőségei a szépirodalomban: didaxis, dezilluzionizmus és irónia
- Kemény Zsigmond: Két boldog című beszélyének közös elemzése (otthoni olvasás után)
- Filmelemzés etikai szempontból (J. Jarmusch: Lakókocsi, éjjel)
- Gyakorlati erkölcsi dilemmák, többjelentésű morális szituációk I. Az abortusz
- Gyakorlati erkölcs II. Az eutanázia
- Gyakorlati erkölcs III. Tudomány, technológia és bioetika
- Gyakorlati erkölcs IV. Politika és morál
- Filmelemzés: F. Fellini: Zenekari próba
- Az erkölcsfilozófia kérdéseinek összefoglalása
- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

Ajánlott szakirodalom:

 

Turgonyi Zoltán: Etika (Bp., 2002)

Nyíri Tamás: Alapvető etika (Bp., 1994)

Böckle, Franz: A morálteológia alapfogalmai (Bécs, 1975)

Beran Ferenc szerk.: Emberismeret és etika (Bp., 2002)

Sebestyén Jenő: Református etika (Bp. – Gödöllő, 2000)

Comte-Sponville, André: Kis könyv a nagy erényekről (Bp., 2001)

MacIntyre, Alasdair: Az erény nyomában (Bp., 1999)

Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán: Bioetika (Bp., 2003)

 

Számonkérés módja:

 

Mindkét szemeszter végén kollokvium.

Felvételének feltétele a Filozófiat tárgy elvégzése. Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása, illetve tanulmányok otthoni feldolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

Művelődési ismeretek

 

A tárgy feladata:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

 

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:

- Magyar Értelmező Kéziszótár

- Arany János tanulmányai

- Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

- Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

- Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

- Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

- Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Számonkérés módja:

Az egyetem évente 4-5, egyenként 1 kredit értékű (heti 1 kontaktóra és 1 további munkaóra) kurzust hirdet, melyből a hallgatók (évfolyamra való tekintet nélkül) választhatnak. A hallgatónak a BA ciklusban 4 kreditet kell szereznie.

Az egyes kurzusok végén gyakorlati jegy.

 

 

Általános zenetörténet

 

Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné.

 

Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.

 

I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).

 

Ajánlott szakirodalom:

     Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

     Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

     Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

     Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

     Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

 

II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976

     Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

     Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

     Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

     Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

 

III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970

     Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

     Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987

     Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

     Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974

 

IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980

     Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986

     Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975

     Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

     Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

     Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978

 

V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

     Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

     Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959

     Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

     Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980

 

VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.

 

Ajánlott szakirodalom:

     White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976

     Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

     Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997

     Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974

     Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983

 

 

Számonkérés módja:

1-5. szemeszter során kollokvium (írásbeli teszt és szóbeli felelet, 5-fokozatú osztályzat e kettő átlaga alapján). A tanulmányok végén szigorlat.

 

 

Magyar zenetörténet

 

A magyar zenetörténet tanításakor mindenekelőtt két fogalmat kell tisztázni: a „magyar" jelző a magyarországi használatra, a történelmi Magyarország egész területére vonatkozik. A „zenetörténet" pedig nemcsak a zeneműveket és szerzőit, hanem egyes korszakok zeneéletét, intézményrendszerét öleli át. A tantárgy oktatásában a következő problémákat kell kezelni.

 

Nemcsak a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású emlékeket helyezzük előtérbe (amint az korábban, pl. Szabolcsi összefoglalásában történt), hanem az egyházi zene intenzív művelésének korszakában a latin nyelvű, a barokk korban pedig a német nyelvű zenét, valamint a Magyarországra importált zenét is.

 

Nem szabad sem túlbecsülni, sem alábecsülni egyes korszakok műveit és szerzőit, az ún. „hazai alkotásokat", hanem az ismert európai jelenségekkel párhuzamosan, lehetőleg objektív módon kell tárgyalni.

 

Fontos, hogy a magyar zenetörténet teljes vonulatába beemeljük a népzenei jelenségek történeti tárgyalását is.

Az első szemeszterben a tanárnak a honfoglalás korától nagyjából a 19. századi magyar zenéig kell eljutnia. Itt kerülhet sor Liszt magyaros műveinek tárgyalására is. E kurzus során a tanár a hallgatók aktív, gyakorlati közreműködésére is számíthat (pl. úgy, hogy felvételről való bemutatás helyett egyes műveket a hallgatók kisebb-nagyobb önkéntes együttesei szólaltatnak meg, előzetes megbeszélés alapján).

 

A második szemeszter a 20. század magyar zenéjét mutatja be. A kurzus gerincét Bartók és Kodály életművének tárgyalása képezi. E mellett feltétlenül sor kell keríteni a második világháború utáni évtizedek magyar zenéjének és zenei életének ismertetésére is.

 

Fontosabb szakirodalom:

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, II, Budapest 1959, 1961.

Dobszay László: Magyar zenetörténet, Budapest 1998.

Legány Dezső: A magyar zene krónikája, Budapest 1962.

Tallián Tibor: Bartók Béla. Bp, 1981

 

Számonkérés módja:

Az első szemeszter során kollokvium, a második végén összevont szigorlat az Általános zenetörténet tárggyal.

 

 

Népzene

 

A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:

 

1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.

 

2.)  A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.

 

A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.

 

Ajánlott irodalomjegyzék:

     Kodály Zoltán: A magyar népzene

     Bartók Béla: A magyar népdal

     Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje

     Rajeczky Benjamin Írásai

     Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei

 

Számonkérés módja:

     Mindkét szemeszter kollokviummal zárul.

 

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

 

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

 

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

 

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Akusztika

 

Az akusztikai (pszichoakusztikai) alapelvek, természettörvények megismerésével a zenével való mindenfajta foglalatoskodás teljesebb, összefüggéseiben átláthatóbb elméleti és az előadói praktikumra is kiható gyakorlati alapot kap. Korunk zeneszerzője (zenetudósa) a technika eszközeit használó alkotóművész. Kommunikációs zavarokhoz, technikai tökéletlenségekhez vezethet az akusztikai alapelvek hiányos tudása.

 

A képzés célja:

A hallgató tudja és értse a hang fogalmának bevezetésén keresztül a hangforrás- hangtér – hallás hármas egységét. Fedezze fel az anyagi világ zenei világra gyakorolt determinisztikus hatását. Ismerje meg a hangok pszichoakusztikai tulajdonságait, különös tekintettel a zenei következményekre. Képes legyen használható és bővíthető akusztikai fogalomrendszer használatára. Szerezzen alapfokú jártasságot a hangszerkesztési és felvételi technikákban. Képes legyen zenei alkotói gyakorlatában a hangszerek (énekesek) és a termek akusztikai tulajdonságairól tanultakat alkalmazni.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter:

- A hang fogalma
- Rezgéstani alapfogalmak
- A hanghullám fogalma, hangterjedés, hangelnyelés, hanggátlás és -szigetelés
- Teremakusztikai alapfogalmak
- Zenei célú termek fejlődése
- A fül szerkezete
- A hallás idegi mechanizmusa
- Pszichoakusztikai alapfogalmak: szubjektív és objektív hangparaméterek (hangmagasság, dinamika, hangszín, idő és tér), harmóniaérzet, hangrendszerek kialakulás, zenei időérzékelés, térbeli hallás
- Elektronikus hangkreációk pszichoakusztikai paradoxonjai

 

2. szemeszter:

- Hangfelvétel-technika mint kompozíció
- Hangszerkesztési technika
- Zenei előadói gyakorlat és a termek akusztikai tulajdonságai
- A kompozíció és a tér viszonya
- A hangszerek felépítése
- A hangszerek működésének akusztikai elvei
- A hangszerek hangsugárzása, ülésrendek
- Akusztikai és hangantropológiai szemléletű hangszerfejlődés-elemzés
- A hangszerelés pszichoakusztikai elvei
- A hangszerjáték akusztikai háttere

 

Ajánlott szakirodalom:

Pap János: Hang-ember-hang. Vince Kiadó, 2002

Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika. Zeneműkiadó, 1980

Pap János: Bevezetés a hangszerakusztikába. Főiskolai Jegyzet, 1994

Lakatos Gergely: Stúdiógyakorlat. Egyetemi kézirat

Benade, A. H.: Fundamentals of Musical Acoustics. Oxford Univ. Press, 1978

Rösing, H.- Oerter, R.-Bruhn, H.: Musikpsychologie. Rowohlt, 1993

Meyer, J.: Akustik und musikalische Aufführungspraxis. Verlag Erwin Bochinsky, 1999

 

Számonkérés és értékelés módja:

Kollokvium, ötjegyű osztályzat

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zongora

 

A zongora tanulása valamennyi szakirány esetében kötelező: e hangszer a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása.

 

Számonkérés:

- Bach: bármely prelúdium és fuga a Wohltemperiertes Klavier I-II. sorozatból illetve egy ciklikus mű három tétele vagy más önálló mű (például Kromatikus fantázia és fuga), esetleg egy versenymű egy tétele

- Haydn, Mozart, Beethoven, esetleg Schubert egy szonátájának egy gyors és egy lassú tétele a Beethoven szonáták nehézségi szintjén

- Három különböző stílusú mű (kivéve a fenti korokat). Közülük egy virtuóz jellegű és egy Bartók vagy Bartók kortársának darabja legyen.

A kotta nélküli játék nem követelmény a vizsgákon.

 

 

Transzponálás és partitúrajáték

 

A tárgy célja a vokális és hangszeres partitúrák átlátása, gyakorlati megismerése, és zongorán való játszása egyéni oktatás keretében. A tanulmányok anyagát alkotja továbbá a C-kulcsok és transzponáló hangszerek ismerete, valamint egyszerűbb művek laprólolvasása (részben

4-kezes játék útján) és transzponálása.

 

Tanegységi leírás

1. szemeszter: Reneszánsz kórusirodalom, 3- és 4-szólamú művek, C- és F-kulcsok olvasása

2. szemeszter: Barokk concertók, klasszikus vonósnégyesek; laprólolvasás, 4-kezes játék

3. szemeszter: Könnyebb klasszikus szimfóniák játszása; transzponáló hangszerek megismerése; Rövidebb darabok, dalok transzponálása

4. szemeszter: Zenekari művekben megjelenő fúvóshangszer-csoportok kiemelt olvasása

5. szemeszter: Romantikus zenekari művek (nyitányok, szimfónia-tételek) zongorázása; Hangszerelési kérdések

6. szemeszter: 20. századi zenekari- és kamaraművek, tételek; notációs kérdések

 

Szakirodalom

Nagy Olivér: Partitúraolvasás-partitúrajáték (Bp., 1975)

Reneszánsz kórusirodalom

Barokk concertók, klasszikus vonósnégyesek

Szimfonikus és 20. századi kompozíciók

 

Számonkérés módja:

gyakorlati feladat bemutatása zongorán, hétről-hétre

 

 

Kortárszene

 

A kortárszene célja az új társas-zenei formációkban, többnyire szabadon választott hangszerekkel (köztük ütőhangszerekkel vagy hangkeltő eszközökkel) előadott vagy szabályozottan improvizált művek megszólaltatása, valamint a kortárs zenei notáció eljárásainak megismerése. Az új társas-zenei formációk utóbbi évtizedekben kialakult speciális formációja az un. ensemble-játék, amelyre e tárgy keretében lehet felkészíteni a hangszereseket. Az egyéb, sok esetben darabról-darabra változó összetételű formációkban pedig azok a  hallgatók is alapvető gyakorlati ismeretekre tehetnek szert a kortárs zenei együttjáték tekintetében, akik a professzionális hangszeres tudást igénylő ensemble-játékban nem tudnak részt venni.

 

Szakirodalom:

ensemble-játék

bármely ensemble-ra vagy nagyobb méretű kamaregyüttesre írott mű az alábbi XX. századi klasszikus és kortárs szerzők műveiből: Berg, Berio, Boulez, Cage, Donatoni, Feldman, Kagel, Kurtág, Ligeti, Lutoslawski, Maderna, Messiaen, Reich, Schönberg, Stockhausen, Stravinsky, Varèse, Webern, Chr. Wolff

Szabad hangszeres összeállítású kamaraművek: elsősorban Cage, Cardew, Reich, Rzewski, Wolff művek; Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok

Értékelés módja:

mindkét szemeszter: gyakorlati jegy

 

 

Hangképzés

 

A kiművelt beszéd- és énekhang, a helyes énektechnika kialakítása. A képzés magában foglalja az énekléssel kapcsolatos elméleti ismeretek megszerzését (anatómiai, fiziológiai, fizikai, fonetikai, hangegészségtani ismeretek), valamint a különböző zenetörténeti korokhoz tartozó művek technikailag helyesen megvalósított, stílusos és kifejező megszólaltatásának elsajátítását. Egyéni hangképzésről lévén szó, a tantárgyi programmnak alkalmazkodnia kell a hallgató adottságaihoz, előképzettségéhez, és fejlődési üteméhez.

 

Tanegységi leírás

1. szemeszter: minimum 5 dal, lehetőleg preklasszikus stíluskörből, népdalfeldolgozások, virágénekek

2. szemeszter: minimum 5 dal, preklasszikus és klasszikus stíluskörből

3. szemeszter: minimum 5 dal, klasszikus és koraromantikus stíluskörből

4. szemeszter: minimum 5 dal, koraromantikus és romantikus stíluskörből

5. szemeszter: minimum 5 dal, későromantikus stíluskörből, könnyebb oratórium vagy kantáta-ária, vagy részlet

6. szemeszter: minimum 5 dal, kapcsolódva a záróvizsga anyagához

 

Szakirodalom

Adorján Ilona: Hangképzés, énektanítás (Bp., Eötvös kiadó, 1996)

Bruckner Adrienne: Énekelni jó(l)! (Kecskemét, Kodály Intézet, 1999)

Kerényi M. György: Az éneklés művészete és pedagógiája (Bp., 1984)

Kardos Pál: A tiszta intonálásra nevelés alapjai (1970)

 

Számonkérés és értékelés módja:

Páratlan szemeszterek végén gyakorlati jegy, páros szemeszterek végén kollokvium (legalább 3 dal, különböző stíluskörökből)

 

 

Kórus

 

A tantárgy programja:

A LFZE művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközi elismertségű, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást az énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat az énekkari irodalom különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű zeneműveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy ezek a művek hangversenypódiumon is megszólaljanak, megfelelő minőségben és stílushűségben.

 

Tanegységi program:

Az énekkar félévenként egy önálló hangversenyt ad, ezen kívül rendszeresen közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon. A műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de gyakran vállalkozik az énekkar nagyszabású, oratórikus produkciók megvalósítására is. Az Egyetem szimfónikus Zenekarával való közös produkciók az egyetemi belső zenei élet ünnepnapjai.

 

Számonkérés módja, értékelés:

Minősített aláírás az együttest vezető tanár részéről szemeszterek végén, a minősítés alapja a kórusmunkában való részvétel művészi minősége.

 

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Zeneelmélet főtárgy

 

A zeneelmélet a szakirány legfontosabb tárgya (főtárgy): sokrétegű tartalma itt lényegesen nagyobb súlyt és mélyebb feldolgozást kap, mint az előadóművészi szakon.

A tananyag magában foglalja a zenetörténeti stílusok és korszakok elméleti ismereteit, és azok gyakorlati alkalmazását.

 

Tanegységi leírások

 

1. szemeszter: Középkor és Reneszánsz

Hangsorok; ritmus és menzurálnotáció; korai többszólamúság; Palestrina disszonanciakezelése; Kromatika a 16.században

2. szemeszter: Barokk

seconda prattica; basso continuo 1600-1750; zenei retorika; figura-tan; affektus-tan; concerto-elv; da capo-elv; variáció a barokkban

3. szemeszter: Klasszikus stílus/1

A klasszikus (funkciós) harmóniai nyelv; Diatónikus, kromatikus és enharmónikus modulációk

4. szemeszter: Klasszikus stílus/2

A klasszikus formavilág; „Szonáta-elv": szonátaformák, szonátarondó

5. szemeszter: 19.század

Romantikus harmóniai jelenségek lokális és strukturális szinten; Tercrokonságok; közöstercű kapcsolatok; distanciális elv

6. szemeszter: 20.század

A tonális gondolkodás fokozatos felbomlása; 20.századi zenei irányzatok; Dodekafónia, szerializmus, és azon túl

 

Szakirodalom 

H. M. Brown: A reneszánsz zenéje (Bp., 1980)

Donington: A barokk zene előadásmódja (Bp., 1978)

Charles Rosen: A klasszikus stílus (Bp., 1977)

Schönberg: A zeneszerzés alapjai (Bp., 1971)

Lendvai Ernő: Bartók stílusa (1955); Bartók dramaturgiája (1964)

 

Számonkérés módja:

A sokrétű otthoni munka szakirodalom olvasásból, elemzési feladatokból, és zongorán bemutatott gyakorlati produkciókból áll. A kollokvium írásbeli és szóbeli vizsgát jelent.

 

Értékelés módja:

5 szemeszterben gyakorlati jegy, 6. szemeszterben kollokvium

 

 

Szolfézs főtárgy

 

A szolfézs a szakirány egyik főtárgya: szerepe és módszeres oktatása fontosabb, mint az előadóművészi szakon. Elsődleges célja a hallgatók zenei felfogókészségének és belső hallásának fejlesztése. Kívánatos az anyagnak a parallel folytatott zeneelmélet-tanulmányokkal való összehangolása: a szolfézs így a stíluskorszakok szerint tanított zeneelméletnek mintegy gyakorlati vetülete.

 

Tanegységi leírások

Mint készségfejlesztő tárgynak, a szolfézsnak minden tanegységben azonosak a célkitűzései: hallásfejlesztés diktálás utáni lejegyzéssel, ritmusérzék fejlesztése, memóriafejlesztés, egyéni és közös laprólolvasás, transzponálás, kulcsolvasás.

 

1. szemeszter: Korai többszólamúság

Egyházi és világi műfajok a középkor és a reneszánsz zenéjében: mise, motetta, madrigál

2. szemeszter: Monteverdi és Schütz vokális művei; J. S. Bach kantátái, passiói és oratóriumai

3. szemeszter: Klasszikus kánonok, dalok, oratóriumok; Készségfejlesztő feladatok a klasszikus hangszeres repertoárból

4. szemeszter: Schubert miséi, Brahms Requiem-je; Válogatás Verdi és Wagner műveiből

5. szemeszter: R.Strauss és Mahler dalok; Szemelvények Debussy vokális és hangszeres zenéjéből

6. szemeszter: Bartók, Stravinsky, Webern vokális műveiből; Kortárs zenei szemelvények

 

Szakirodalom

Bartha Dénes: A zenetörténet antológiája (Bp., 1974)

J. S. Bach kantátái

Válogatás a klasszikus és romantikus zeneirodalomból

20. századi vokális kompozíciók (szóló és kórus)

 

Számonkérés módja:

A sokrétű otthoni munka egyéni és csoportos formában megoldott zenei feladatokból, transzponálásból, memorizálásból, énekes és hangszeres produkciókból áll. A kollokvium írásbeli és szóbeli vizsgát jelent.

 

Értékelés módja:

5 szemeszterben gyakorlati jegy, 6. szemeszterben kollokvium

 

 

Zeneszerzés

 

A cél, hogy az ellenponttani és a formatani ismereteket a hallgatók elsősorban kompozíciós munka során sajátítsák el, mint ahogy ez évszázadokon keresztül - a zeneoktatás XX. századi túlzott szakosodása előtt - gyakorlat volt. A stílus és a technika elsajátítása a példaként szolgáló szerzők műveinek elemzése alapján történik modell-kompozíciók kiegészítésével, a minták utánzásával, önálló stílusgyakorlatok komponálásával.

 

Tárgykörök:

vokális és hangszeres ellenpont, korálharmonizálás, barokk és bécsi klasszikus formák

 

Tanegységek tartalma:

 

1-2. szemeszter: vokális ellenpont

Két- és három (esetleg) négyszólamú vokális ellenponttani gyakorlatok írása latin szövegre Palestrina nyomán Jeppesen könyvének felhasználásával (adott cantus firmusra: floridus, imitáció, két- és háromszólamú motetta, négyszólamú motetta illetve misetételek)

 

Szakirodalom:

Palestina illetve a klasszikus vokálpolifónia főbb mestereinek művei

Knud Jeppesen: Ellenpont

 

3. szemeszter: korál-harmonizálás (négyszólamú feldolgozás és egyszerűbb korálelőjáték írása)

 

Szakirodalom:

Bach koráok és korálelőjátékok

 

4. szemeszter: két- és háromszólamú invenció(k) (esetleg fuga) írása

 

Szakirodalom:

Bach két- és háromszólamú invenciói, valamint fugái

 

5-6. szemeszter: klasszikus stílusgyakorlat

kisformák - menüett, scherzo, kisrondó, variációs forma komponálása a bécsi klasszikus szerzők nyomán

 

Szakirodalom:

Haydn és Mozart menüettek, kisrondók, variációk, Beethoven variációk

Arnold Schönberg: A zeneszerzés alapjai

 

Számonkérés módja:

gyakorlati feladatok bemutatása hétről-hétre

 

Értékelés módja:

páratlan szemeszter: gyakorlati jegy

páros szemeszter: vizsga

 

 

Continuo-játék

 

A tantárgy célja a barokk stílus alapjának tekinthető számozott basszus játék (basso continuo) elméletének és gyakorlatának elsajátítása. Részben korabeli traktátusok tanulmányozása, részben az 1600-1750 között keletkezett vokális és hangszeres repertoárból vett szemelvények számozott basszus szólamának értelmezése, és zongorán való realizálása.

 

Tanegységi leírás

 

1. szemeszter: A basso continuo kezdetei, a basso seguente

A legkorábbi elméleti források: Viadana, Agazzari, Praetorius

Szemelvények Caccini, Monteverdi, Schütz műveiből

 

2. szemeszter: Basso continuo a 17. század második felében

Muffat és Gasparini elméleti munkái

Szemelvények Buxtehude, Purcell, Corelli műveiből

 

3. szemeszter: Az érett barokk: Bach és Handel művészete

A két szerzőtől fennmaradt, generálbasszus-játékra vonatkozó dokumentumok

Heinichen, Mattheson elméleti munkái

A recitativo műfaja

 

4. szemeszter: 1750 után: a „gáláns" kíséret

Quantz és C. P. E. Bach elméleti munkái

Meddig élt a basso continuo gyakorlata?

 

Szakirodalom

Peter Williams: Figured Bass Accompaniment, I-II (Edinburgh, 1970)

Donington: A barokk zene előadásmódja (Bp., 1978)

Zenei szemelvények a 17-18. századi repertoárból

 

Számonkérés módja:

írásbeli vagy hangszeres feladat bemutatása, hétről-hétre

 

Értékelés módja: gyakorlati jegy

 

 

Vezénylési gyakorlat

 

A vezénylés technikai alapismereteinek elsajátítása. A tempó-, a karakter-, dinamika- és a formálás-irányítás eszközrendszerének alapszintű elsajátítása. A különböző zenetörténeti korokhoz kapcsolódó műfaji és stilisztikai ismeretek alkalmazása a vezénylés során. Szemelvények a reneszánsz, barokk, bécsi klasszikus, romantikus, 20. századi és kortárs zeneirodalomból. Felkészülés a hivatásos zenei együttesek tevékenységének segítésére, az amatőr együttesek vezetésére.

 

Tanegységi leírás

 

1. szemeszter: technika: alapütemek rajzai (2/4, 3/4, 4/4), avizó fő ütemrészeken, különböző karakterek szerint; hangadás; alapkarakterek (giusto, legato és non legato) és az alapvető dinamikai különbségek ezénylése. Megszüntetés.

zenei anyag: giusto népdalok, népdalcsokrok dramaturgiája; könnyű kánonok és kétszólamú darabok; gyermekkarok (Kodály-biciniumok, Bárdos: Kicsinyek kórusa; Szőnyi, Járdányi, Kerényi, Veress gyermekkarai); könnyű Bach-korálok

 

2. szemeszter: technika: egyben ütés (3/8, 2/8, 3/4, 2/4), hatos ütemek (csak bontva) Alkalmazkodó ritmus a magyar népdalokban (nyújtott és éles ritmus változatai); fokozatos tempóváltás és fokozatos dinamikai váltás vezénylése; a balkéz önálló szerepe

zenei anyag: Lassus kétszólamú motettái; homofon madrigálok, villanellák (Azzaiolo, Regnart). Kodály: Jó gazd' asszony; Éva, szívem, Éva; Cú föl, lovam; Hajnövesztő; Nagyszalontai köszöntő (nőikar); Cohors generosa; A magyarokhoz (1 szólamban). Bartók: Ne menj el; Játék. Könnyű európai népdalfeldolgozások.

 

3. szemeszter: technika: váltakozó ütemek, ütésbeli átmenetek, aszimmetrikus ütemek. Avizó az egységnél rövidebb, hangsúlytalan ütemrészekhez. Szöveg és zene hangsúly-viszonyai; subito tempo- és dinamikai váltás; a proporciós váltás típusai.

zenei anyag: egyszerű gregorián dallamok vezénylése; könnyű 3-4-szólamú madrigálok (Weelkes, Morley, Batheson), Monteverdi-canzonetták. Könnyű klasszikus művek (Mozart: Noktürnök); 20.századi szerzők könnyű kórusművei (Balassa, Poulenc, Distler, Eben, stb). Kodály: 3 gömöri népdal; Héja; Nyulacska; Karácsonyi pásztortánc; A csikó; Ave Maria; Zöld erdőben; Villő. Bartók: Huszárnóta; Karahéjja, Ne hagyj itt.

 

4. szemeszter: technika: nehezebb parlando népdalok, gregorián dallamok. Alla breve különböző karakterű művekben; 6/8 kettőben; összetett ütemek vezénylése. Súly-érzet a különböző karakterű művekben; romantikus formálás (tempo, dinamika,agogika)

zenei anyag: Jannequin, Sermisy, Certon és Le Jeune chansonjai; Schein könnyű motettái; Schütz: Kleine geistliche Konzerte. Rövid, strófikus romantikus művek (Schubert, Mendelssohn, Brahms, Schumann, Liszt). Britten: Ceremony of carols; Virágénekek. Kodály: Süket sógor; Egyetem-begyetem; Adventi ének; Nagyszalontai köszöntő (vegyeskar). Bartók: Levél az orrhoniakhoz; Bolyongás; Leánynéző; Kánon. Kocsár gyermekkarai.

 

Szakirodalom 

Harnoncourt: A beszédszerű zene (Bp., 1988)

Párkai István: A kórusvezetés alapjai (Bp., NPI, 1960)

Párkai István: Modern kórusetüdök (Bp., NPI, 1978)

Összkiadások, európai zenei antológiák

Számonkérés és értékelés módja:

Páratlan szemeszterekben gyakorlati jegy, páros szemeszterekben kollokvium.

 

 

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár