BA Karmester és kórusvezető tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Filozófia

Esztétika

Etika

Művelődési ismeretek

Általános Zenetörténet

Magyar Zenetörténet

Népzene

Műismeret

Akusztika

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet

Szolfézs

Zeneszerzés

Zongora

Transzponálás és partitúrajáték

Kortárszene

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Vezényléstechnika főtárgy

Zenekari-/Kórusvezénylés főtárgy

Kamaraegyüttes vezénylés

Kargyakorlat

Diplomakórus

Hangszerelés

Hangképzés

Ütőhangszer

Repertoárismeret

Előadói gyakorlat

Felkészülés a diplomahangversenyre

 

 

Alapozó ismeretek

 

Filozófia

 

A képzés célja:

 

a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

     Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához. – Preszókratikusok – Platón – Arisztotelész – Sztoa és szkepticizmus – A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika – Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon – Descartes és a racionalizmus – Locke és az empirizmus – Berkeley és Hume – Francia felvilágosodás – Kant – Schopenhauer – Hegel és a német idealizmus – Konzultáció, az értékelés előkészítése.

 

2. szemeszter

     Comte és a pozitivizmus – Nietzsche – Freud – M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus – Wittgenstein és a nyelvfilozófia – Heidegger – Sartre és az egzisztencializmus – Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában – Gadamer és a hermeneutika – Feyerabend és a posztmodern – Derrida és a dekonstrukció – Rorty és a neopragmatizmus – Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése – Konzultáció, az értékelés előkészítése.

 

Ajánlott szakirodalom:

 

     Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)

     Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)

     Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)

     Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)

     Filozófiai kalauz (Bp., 1997)

 

Számonkérés módja:

 

     Mindkét szemeszter végén kollokvium

     Az értékelés előre megadott tételek kidolgozása alapján írásban és szóban történik.

 

 

Esztétika

 

A tantárgy felépítése:

 

I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai

Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai" és az „általános művészetelméleti" felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.

 

II. Az esztétika sajátos jellege

Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,

a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.

 

III. Az esztétikum emberközpontúsága

Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.

 

IV. A különös és a tipikus

A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális" és „reális" művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.

 

V. A művészetek osztályozása

Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek" és „cselekvények": Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.

 

VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai

Az „utánzás"-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem" esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.

 

VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze

A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.

 

VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai

Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.

 

IX. A zene és külső környezete

Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.

 

X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái

A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.

 

XI. A művészet társadalmi életmódja

A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.

 

XII. A szép problematikája

Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein" és „Sollen" dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.

 

 

Számonkérés módja:

 

1. szemeszter végén minősített aláírás, a 2. szemeszter végén kollokvium.

Az értékelés előre megadott tételek alapján szóban történik.

 

 

Művelődési ismeretek

 

A tárgy feladata:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

 

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:

- Magyar Értelmező Kéziszótár

- Arany János tanulmányai

- Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

- Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

- Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

- Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

- Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Számonkérés módja:

Az egyetem évente 4-5, egyenként 1 kredit értékű (heti 1 kontaktóra és 1 további munkaóra) kurzust hirdet, melyből a hallgatók (évfolyamra való tekintet nélkül) választhatnak. A hallgatónak a BA ciklusban 4 kreditet kell szereznie.

Az egyes kurzusok végén gyakorlati jegy.

 

 

Általános Zenetörténet

 

Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné.

 

Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.

 

I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).

 

Ajánlott szakirodalom:

     Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

     Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

     Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

     Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

     Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

 

II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976

     Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

     Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

     Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

     Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

 

III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970

     Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

     Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987

     Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

     Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974

 

IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980

     Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986

     Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975

     Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

     Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

     Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978

 

V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

     Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

     Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959

     Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

     Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980

 

VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.

 

Ajánlott szakirodalom:

     White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976

     Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

     Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997

     Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974

     Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983

 

 

Számonkérés módja:

1-5. szemeszter során kollokvium (írásbeli teszt és szóbeli felelet, 5-fokozatú osztályzat e kettő átlaga alapján). A tanulmányok végén szigorlat.

 

 

Népzene

 

A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:

 

1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.

 

2.)  A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.

 

A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.

 

Ajánlott irodalomjegyzék:

 

     Kodály Zoltán: A magyar népzene

     Bartók Béla: A magyar népdal

     Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje

     Rajeczky Benjamin Írásai

     Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei

 

Számonkérés módja:

 

     Mindkét szemeszter kollokviummal zárul.

 

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

 

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

 

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

 

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

 

Zeneelmélet, Szolfézs

 

A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.

 

Tanegységek:

 

     1. Reneszánsz (modális) stílus: hangsorok, hangkészlet, C-kulcsok, egyházi és világi műfajok.

     2. Barokk korszak: a tonális dúr-moll nyelv kialakulása, barokk műfajok és formák, a basso continuo

         gyakorlata.

     3. Klasszikus stílus/1: a klasszikus harmóniai nyelv, diatónikus, kromatikus és enharmónikus

         modulációk.

     4. Klasszikus stílus/2: a klasszikus formák – elemzések, a „szonáta-elv" a klasszikus gondolkodásban.

     5. 19. század: romantikus harmóniavilág; új hangnem-kapcsolatok; distanciális elv, hangszeres és

         vokális műfajok.

     6. 20. század: Bartók-elemzések, 20. századi irányzatok: dodekafónia, szerializmus, stb.

 

Számonkérés módja:

 

Gyakorlati feladatok hétről-hétre szóban, írásban, vagy zongorán; szemeszterenként legalább egy írásbeli dolgozat; az 1-5. szemeszterben gyakorlati jegy.

A 6. szemeszterben szigorlat, mely írásbeli és szóbeli részből áll; a szóbeli követelményeit tételsor, és kijelölt vizsgadarabok alkotják.

 

Zongora

 

A zongora tanulása valamennyi szakirány esetében kötelező: e hangszer a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása.

 

Számonkérés:

Bach: bármely prelúdium és fuga a Wohltemperiertes Klavier I-II. sorozatból illetve egy ciklikus mű három tétele vagy más önálló mű (például Kromatikus fantázia és fuga), esetleg egy versenymű egy tétele

Haydn, Mozart, Beethoven, esetleg Schubert egy szonátájának egy gyors és egy lassú tétele a Beethoven szonáták nehézségi szintjén

Három különböző stílusú mű (kivéve a fenti korokat). Közülük egy virtuóz jellegű és egy Bartók vagy Bartók kortársának darabja legyen.

A kotta nélküli játék nem követelmény a vizsgákon.


 

Kórus

 

A tantárgy programja:

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú zenekar illetve énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközileg elismert, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást a zenekari ill. énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.

A zenekar és énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.

Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.

 

Számonkérés módja, értékelés:

 

A szemeszterek végén az együttest vezető tanár minősített aláírással ismeri el a közös munkában való részvételt, illetve annak művészi minőségét.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

 

Vezényléstechnika főtárgy

 

a) Zenekarvezető:

 

A zenekari vezényléstechnika elsajátítása elsősorban zongorákon való partitúrajátékon keresztül illetve zenekarral (egyetemi és hivatásos) történő munka során.

 

A tanegységek tartalma

1-2. szemeszter: A dirigálási technika alapjainak lerakása, a mozgáskoordináció kialakítása. Az egyszerre több irányba történő koncentráció képességének kifejlesztése. A műelemzés, analizálás és a gyors memorizálási képesség megszerzése.

3-4. szemeszter: A technikai képesség folyamatos fejlesztése nagyobb lélegzetű ciklikus műveken keresztül. A hangszeres szólisták és az énekesekkel való munka kezdete, a kísérés alapjainak elsajátítása

5-6. szemeszter: alapvető cél a mind nagyobb és szélesebb alaprepertoár kialakítása figyelembe véve a hallgató érdeklődésének egyéni alakulását.

 

Szakirodalom:

  1. szemeszter: bécsi klasszikus, és korai romantikus nyitányok,

  2. szemeszter: kisebb bécsi klasszikus szimfóniák

  3. szemeszter: nagyobb lélegzetű ciklikus művek (szimfonikus költemények, romantikus szimfóniák)

  4. szemeszter: versenyművek, koncertáriák, kisebb operarészletek

  5. szemeszter: a hallgató egyéni érdeklődését figyelemmel kisérő repertoár kialakítása

  6. szemeszter: XX. századi és kortárs zene

 

A számonkérés és értékelés módja: az otthoni felkészülés ellenőrzése hétről-hétre; a páratlan szemeszterekben gyakorlati jegy, a páros szemeszterekben kollokvium (zenekar vezénylése)

 

b) Kórusvezető:

 

A tantárgy programja:

A vezénylés technikai alapismereteinek elsajátítása. A tempo-, a karakter-, dinamika- és a formálás-irányítás eszközrendszerének alapszintű elsajátítása. A különböző zenetörténeti korokhoz kapcsolódó műfaji és stilisztikai ismeretek alkalmazása a vezénylés során. Szemelvények a reneszánsz, barokk, bécsi klasszicista, romantikus, XX. századi és kortárs zeneirodalomból. Felkészülés a hivatásos zenei együttesek tevékenységének segítésére, az amatőr együttesek vezetésére.

 

A tanegységek tartalma:

1. szemeszter: Alapütemek rajzai (2/4, 3/4, 4/4), avizó fő ütemrészeken, különböző karakterek szerint. Hangadás. Alapkarakterek (giusto, legato és non legato) és az alapvető dinamikai különbségek vezénylése. Megszüntetés.

2. szemeszter: Egyben ütés (3/8, 2/8, 3/4, 2/4), hatos ütemek (csak bontva). Alkalmazkodó ritmus a magyar népdalokban (a nyújtott- és az éles ritmus változatai). Fokozatos tempo-váltás és fokozatos dinamikai váltás vezénylése. A bal kéz önálló szerepe.

3. szemeszter: Váltakozó ütemek, ütésbeli átmenetek, aszimmetrikus ütemek. Avizó az egységnél rövidebb, hangsúlytalan ütemrészekhez. Szöveg és zene hangsúlyviszonyai. Subito tempo- és dinamikai váltás. A proporciós váltás típusai. Klasszikus stílusjegyek.

4. szemeszter: Nehezebb parlando népdalok, gregorián dallamok. Alla breve-vezénylés különböző karakterű művekben. 6/8 kettőben. Összetett ütemek vezénylése. Súlyérzet a különböző karakterű művekben. Romantikus formálás (tempo, dinamika, agogika).

5. szemeszter: Osztott ütemek, kadenciális osztások. 4/4 és alla breve subito átmenetei, nehezebb váltakozó ütemek. Könnyű recitativo részletek, recitativós Schütz-zsoltárok. Hangszerkíséretes művek: irányítás és együttműködés. Kórusfúga klasszikus szerzők műveiben. Több részes művek kapcsolása. A drámai kifejezés eszközei.

6. szemeszter: A recitativo secco és a recitativo accompagnato. Korona a különböző ütemrészeken, kapcsolatuk a zenei folyamattal. Szélsőséges tempók vezénylési kérdései. XX. századi stílusjegyek, speciális effektusok.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

     Nicolaus Harnoncourt: A beszédszerű zene, Editio Musica, Budapest, 1988.

     Párkai István: A kórusvezénylés alapjai, NPI, Budapest, 1960.

     Összkiadások, európai zenei antológiák, zenekari partitúrák.

 

Számonkérés módja, értékelés: Ötfokozatú érdemjegy. Páratlan szemeszterekben gyakorlati jegy (a feldolgozott művek mennyiségi és minőségi elvárások alapján), páros szemeszterekben kollokvium (a tanszék által előre meghatározott tanegységi szintre épülő vizsgaanyag teljesítése alapján.

 

 

Zenekari vezénylés főtárgy

 

A zenekari vezényléstechnika óráin kialkult/kialakított készségek gyakorlati alkalmazása zenekarral történő munka során. A hallgató ekkor nemcsak a vezénylés technikai oldalával kénytelen foglalkozni, hanem a karmesteri munka legalább olyan fontos részével is találkozik: zenei instrukciókat ad, elsajátítja a zenekarral való speciális kommunikáció különféle módjait.

A szakirodalom és a tanegységek tartalma: ld. vezényléstechnika

 

Értékelés módja: gyakorlati jegy

 

Énekkari vezénylés főtárgy

 

A tantárgy programja:

A vezénylésgyakorlaton szerzett ismeretek alkalmazása és gyarapítása a kórus betanításának módszertani-, valamint az előadás gyakorlati ismereteivel. A művek szövegének értelmezése, a deklamáció kidolgozása. A kórushangzás alakítása a hangképzési- és intonáció-fejlesztési ismeretek felhasználásával. A próbafolyamat hatékony tervezése és végrehajtása, az elsajátított próbatechnikai ismeretek alkalmazása.

 

Tanegységi program:

1. szemeszter: A karvezetői testtartás és magatartás. Könnyű Bach-korálok, 2-3 szólamú gyermekkari művek vezénylése. A próbatechnikai alapfogások elsajátítása.

2. szemeszter: Homofón madrigálok, villanellák, ballettók betanítása és vezénylése. Könnyű európai népdalfeldolgozások. A vezényléstechnika tantárgy (2. szemeszter) keretében feldolgozott anyag gyakorlati megvalósítása.

3. szemeszter: Könnyű, 3-4 szólamú madrigálok (Weelkes, Morley, Tomkins), Monteverdi-canzonetták, Mozart: Noktürnök. Könnyű XX. századi kórusművek (Poulenc, Distler, Balassa).

4. szemeszter: Francia reneszánsz chansonok (Le Jeune, Sermisy, Jannequin, Certon). Rövid strófikus romantikus művek (Brahms, Mendelssohn, Schumann, Schubert). Schein könnyű motettái. Schütz: Kleine geistliche Konzerte.

5. szemeszter: Középkori zene (Du Fay, Dunstable, Okeghem). Palestrina: Canticum Canticorum. Haydn és Mozart részben fúga-szerkesztésű mise-tételei. Poulenc, Distler, Eben nehezebb motettái.

6. szemeszter:Bach kantáta-tételek. Kocsár: Évszakok zenéje; Britten: Missa Brevis; Hindemith: 6 chansons. Opera-kórusok (Mozart, Gluck, Donizetti, Muszorgszkij, Verdi).

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

     Bárdos Lajos: Karvezetés II. Zenei prozódia, Tankönyvkiadó, 1976.

     Kardos Pál: Kórusnevelés, kórushangzás

     Kardos Pál - Párkai István - Tillai Aurél: Karvezetés – főiskolai jegyzet

     Mohayné Katanics Mária: Bartók 27 egyneműkara, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.

     Szabó Miklós: Bartók Béla kórusművei, Editio Musica, Budapest, 1985.

     Váginé Gődel Hilda: Daloljatok! – A hangnevelés művészete, Budapest, 2004.

     Összkiadások, kórusantológiák (Virág és pillangó, Zengő csudaerdő)

 

Számonkérés módja, értékelés: Ötfokozatú érdemjegy. Páratlan szemeszterekben gyakorlati jegy (a feldolgozott művek mennyiségi és minőségi elvárások alapján), páros s szemeszterekben kollokvium (a tanszék által előre meghatározott tanegységi szintre épülő vizsgaanyag teljesítése alapján).

 

Kamaraegyüttes vezénylés

 

A zenekari vezényléstechnika óráin kialakult/kialakított készségek gyakorlati alkalmazása kamaraegyüttessel (ensemble) történő munka során. A nagyobb kamaraegyüttesek vezénylése különbözik a zenekarok vezénylésétől elsősorban a kommunikáció és a próbaszervezés szintjén, de részben vezényléstechnikailag is.

 

Tanegységek tartalma:

1-2. szemeszter:           bécsi klasszikusok művei

3-4. szemeszter: korai romantikus szerzők

5-6. szemeszter: XX. századi és kortárs szerzők ensemble-ra írott művei

 

Szakirodalom:

a bécsi klasszikusok és korai romantikus szerzők szeptettől nagyobb méretű formációkra írott művei, XX. századi és kortárs szerők ensemble-ra írott művei

 

Értékelés módja: gyakorlati jegy

 

Kargyakorlat

 

A tantárgy programja:

Az aktív kórus-énekesi tevékenységen túl a karvezetői munkafolyamatok összetevőinek gyakorlati és elemző megismerése, a módszertani követelmények alkalmazása. Felkészülés a hangversenyekre, közreműködés a szólambetanítási feladatok ellátásában. A tantárgy programjában feldolgozásra kerülő kórusművek éneklésében biztos technikai jártasság elérése. Folyamatos szakmai kapcsolattartás és együttműködés a vezénylő hallgatókkal.

 

Tanegységi program (1-6. szemeszter): A tárgy keretében, a próbafolyamatba illesztett repertoár igényes, stílusos megszólaltatása, aktív együttműködés a vezénylőkkel.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

     Bárdos Lajos: Tíz újabb írás

     Kodály Zoltán: Visszatekintés I-II.

     Tóth Aladár, Szabolcsi Bence, Molnár Antal cikkei, kritikái.

 

Számonkérés módja, értékelés: Minden félévben minősített aláírás.

 

Hangszerelés

 

Az egyes hangszerek technikai és hangzási adottságainak, azok kombinációinak ismerete a történeti és kortárs művek beható elemzése által; hangszerelési feladatok megoldása, írása a különféle történetileg kialakult kamarazenei és kis- és nagyzenekari hangszer-összeállításokra.

 

Tanegységek tartalma:

1. szemeszter: Vonós zenekar (Vivaldi, Bach, Mozart, Bartók, R. Strauss, kortárs zene)

2. szemeszter: a bécsi klasszika zenekara: Haydn, Mozart

3. szemeszter: Beethoven és a korai romantika zenekara (Schubert, Mendelssohn, Weber)

4. szemeszter: a romantika zenekara (Berlioz, Liszt, Wagner, Brahms, R. Strauss, Mahler)

5. szemeszter: a XX. század első felének zenekara (Debussy, Ravel, Bartók, Stravinsky, Schönberg, Webern)

6. szemeszter: a XX. század második felének zenekara: Messiaen, Boulez, Stockhausen, Berio, Ligeti, Xenakis, Nono

 

Szakirodalom:

  A leírásban felsorolt formációkra írott reprezentatív zeneművek partitúrái

  Berlioz: Hangszereléstan

  Rimszkij-Korszakov: Hangszereléstan

  Casella-Mortari: A mai zenekar technikája

  Adler, Samuel: The Study of Orchestration

  Leibowitz, René: Thinking for Orchestra

 

Számonkérés módja: gyakorlati feladatok bemutatása hétről-hétre.

Értékelés módja: páratlan szemeszterek: gyakorlati jegy, páros szemeszterek: vizsga

 

 

Diplomakórus

 

A tantárgy programja:

A kórusvezénylés, a betanítói munkafolyamatok megismerése és a diplomakoncertre történő felkészülés az aktív kórus-énekesi tevékenységek révén. A diplomakórusban éneklők biztos előadói- és anyagismerettel, valamint megfelelő hangi diszpozícióval rendelkeznek. Aktívan gyakorolják a szakmai együttműködés különböző formáit, mely elősegíti a diploma-hangversenynek a legmagasabb szintű művészi színvonalon történő megvalósítását.

A programot a mindenkori diplomahangversenyek határozzák meg.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

     A Grove zenei lexikon különböző szócikkei

     Arthur Honegger: Zeneszerző vagyok

     Nicolaus Harnoncourt: Zenei beszélgetések

 

Számonkérés módja, értékelés: Minden félévben minősített aláírás.

 

Hangképzés

 

A tantárgy programja:

A kiművelt beszéd- és énekhang, a helyes énektechnika kialakítása. A képzés magában foglalja az énekléssel kapcsolatos elméleti ismeretek megszerzését (anatómiai, fiziológiai, fizikai, fonetikai, hangegészségtani ismeretek), valamint a különböző zenetörténeti korokhoz tartozó művek technikailag helyesen megvalósított, stílusos és kifejező megszólaltatásának elsajátítását. Egyéni hangképzésről lévén szó, a tantárgyi programnak alkalmazkodnia kell a hallgató adottságaihoz, előképzettségéhez és fejlődési üteméhez.

 

Tanegységi program:

1. szemeszter: Minimum 5 dal, lehetőség szerint a preklasszikus stíluskörből, népdalfeldolgozások, virágénekek

2. szemeszter: Minimum 5 dal, lehetőség szerint a preklasszikus, klasszikus stíluskörből

3. szemeszter: Minimum 5 dal, lehetőség szerint a klasszikus, koraromantikus stíluskörből

4. szemeszter: Minimum 5 dal, lehetőség szerint a koraromantikus, romantikus stíluskörből

5. szemeszter: Minimum 5 dal, lehetőség szerint későromantikus stíluskörből, könnyebb oratórium vagy kantáta ária vagy részlet

6. szemeszter: Minimum 5 dal, lehetőség szerint a záróvizsga anyagához kapcsolódóan

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

     Adorján Ilona: Hangképzés, énektanítás, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1996.

     Bruckner Adrienne. Énekelni jó(l)!, Kodály Intézet, Kecskemét, 1999.

     Kerényi M. György: Az éneklés művészete és pedagógiája

 

Számonkérés módja: Az 1., 3., 5. szemeszter végén: gyakorlati jegy, a 2. és 4. szemeszter végén: kollokvium (minimum két dal, különböző stíluskörből), a 6. szemeszter végén: kollokvium (minimum három dal, különböző stíluskörből)

 

Értékelés módja: Ötfokozatú érdemjegy.  

 

Ütőhangszer

 

A tantárgy programja:

Az ütőhangszerek szerepe és annak jelentősége a hangszer fejlődésének során a klasszikus stílustól napjaink zenéjéig. Tempó és tempó-tartás kialakítása alapvető ütőhangszerek megszólaltatása mellett – kisdob és timpani etűdök elsajátítása közben – az egészen komplikált ritmusképletek megvalósításáig. Váltakozó kombinációk változó tempókkal, átmenetek-lassítás gyorsítás megállás-zenei illusztrációkkal, párhuzamban a vezényléssel. Az előadások egyrészt elméleti síkon másrészt nagyon is a gyakorlatban demonstratív módon a hallgatók aktív bevonásával történnek.

 

Tanegységi program:

1. szemeszter: A hangszer ismertetése. Játékmód ütéstechnika. Ütőhangszerek szerepe Haydntól napjainkig. Az ütőhangszerek jelentőségének változása a funkcióerősítéstől a repetitív zene megjelenéséig. Ritmus és jelentősége. Egyenletes és váltakozó ritmusok. Tempó. Etűdök megszólaltatása egyénileg. Hangszer-játékmódok.

2. szemeszter: A tempó jelentősége, tempó-tartás. Metrum és metronóm. Tempó és ritmus. Ritmus a vezényléstechnikában. Az avizó mint tempó. Tempó-változás a vezénylésben /szinkronban a metronómmal/. Ritmus nélkül /színek tolmácsolása ütőhangszerekkel/. Színek a vezényléstechnikában ütőhangszerek segítségével.

 

Számonkérés módja: a folyamatos munka alapján szemeszterenként 5-fokozatú gyakorlati jeggyel.

 

 

Repertoárismeret

 

1.) Zenekari repertoárismeret (zenekarvezetőknek)

 

A tantárgy programja:

A zeneirodalmi ismeretek gyarapítása, széles körű elsajátítása. A tárgy keretében rendszerező ismeretek gyűjtése a zenetörténet kiemelkedő szerzőinek életművéről. Különböző ciklikus művek megismerése. Összehasonlító stíluselemzés azonos műfajú alkotások között, egyes művek különböző előadásai között. Műelemzés partitúra és hangzóanyag felhasználásával. A repertoárismeret párhuzamosan halad a vezényléstechnika tárggyal. Tehát a barokk és korai klasszikus kor műveitől a kortárs művekig. Műfajilag pedig a rövidebb lélegzetű daraboktól egészen az operákig.

 

A repertoárt kétfelé oszthatjuk aszerint, hogy milyen akaposságú ismeretet kívánuk meg:

a) Művek, melyeket emlékezetből kell tudni és a vezényelni is meg kell tanulni

b) Művek melyeket a vezényelni megtanult művek stílusköréből párhuzamosan kell megismerni, a hasonlóságok és különbségek figyelembe vételével.

Az utóbbi repertoár ismeretének jóval szélesebbkörûnek kell lennie, ugyanakkor alkalmasnak arra, hogy az azokban felmerülô zenei és technikai problémákra a hallgató képes legyen gyors megoldást találni.

A tárgy nem keverendő a Zenetörténet tantárgy feladataival, de természetesen épülhet az ott tanultakra.

 

Ajánlott irodalom:

  Nikolai Malko: The art of conducting

  Fürst János: Felütés

  Bruno Walter: Életem

  Bruno Walter levelei

  Donington: A barokk zene előadásmódja

 

A számonkérés és értékelés módja: szemeszterenkénti beszámoló, minősített aláírás

 

2.) Kórus-repertoárismeret (kórusvezetőknek)

 

A tantárgy programja:

A zeneirodalmi, azon belül is elsődlegesen a karirodalmi ismeretek megalapozása alapvetően a különböző műfajok kialakulásának szem előtt tartásával. Világi műfajok a kora-reneszánszban, különös tekintettel az olasz villanella, frottola, canzonetta; a francia - különösképp a párizsi - chanson, a német Lied, a spanyol villancico műfajaira. A korai polifón technika, mindenekelőtt Du Fay, Binchois, Ockeghem, Bunois ill. Josquin karművészete. Az érett reneszánsz liturgikus műfajai: himnusz, magnificat, zsoltár, responsorium, offertorium, miseciklus stb. A manierizmus zenéje – Cipriano de Rore, Giaches de Wert, Claudio Monteverdi valamint Carlo Gesualdo madrigálművészete. A korai barokk liturgikus kantáta – Buxtehude és mások. A kantáta-mise műfaja a barokktól a késő klasszikáig (Johann Sebastian Bach-tól Ludwig van Beethoven-ig). A romantika kórusművészete, a Liedertafel korai korszaka (Franz Schubert, Robert Schumann), barokk elemek a romantika kóruszenéjében (Felix Mendelssohn, Johannes Brahms), postwagneriánus ill. postromantikus szerzők (Anton Bruckner, Hugo Wolf, Gustav Mahler, Max Reger, Gabriel Fauré stb.

 

Tanegységi program:

1. szemeszter: A reneszánsz világi zenéje.

2. szemeszter: A reneszánsz liturgikus zenéje, a zenei manierizmus

3. szemeszter: Barokk és klasszikus vokális műfajok

4. szemeszter: A romantika kóruszenéje a 19. század elejétől a 20. század elejéig

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

     Szabó Miklós: Bartók Béla kórusművei

     Gebhard, Hans – Allen, Heribert: Chorsimphonic Werkkunde Nr. 3, Aachen, 1995.

     Guide de la Musique Sacrée et Chorale Profane

     „L'age baroque 1600-1750", Fayard, 1992.

     „De 1750 á nous jours", Fayard, 1993.

     Szabolcsi Bence, Tóth Aladár, Molnár Antal cikkei, tanulmányai.

 

A számonkérés és értékelés módja: 1. és 3. szemeszter végén gyakorlati jegy; a 2. és 4. szemeszter végén szóbeli vizsga és házi dolgozat. 5-fokozatú gyakorlati jegy.

 

 

 

 

Előadói gyakorlat

 

A) Karmester

A karmester szakirány hallgatói számára fontos, hogy tanulmányaik során a hangversenyezéssel kapcsolatos előadói és szervezési tapasztalatokra is szert tegyenek akár saját műsoruk előadásával akár a szakirány hangversenyeinek szervezésében való közreműködéssel vagy - megfelelő hangszeres felkészültség esetén - bármely szóló és kamaramű előadásával (társas zenei és kortárszenei gyakorlat), vagy énekkarban/zenekari játékban való részvétellel.

 

A számonkérés és módja: A szemeszterek végén írásban leadott beszámoló alapján tanszékvezetői aláírás (1 kredit: 1 teljes hangverseny vagy összességében annak megfelelő szereplés)

 

B) Karvezető A vezényléstechnikai és módszertani ismeretek alkalmazása a gyakorlatban. A megszerzett előadóművészeti ismeretek nyilvános bemutatása. A hangverseny előkészületeinek következetes véghezvitele, a hangverseny művészi igényű megvalósítása. Fontos, hogy a hallgatók szert tegyenek a hangversenyszervezéssel kapcsolatos előadói és szervezési tapasztalatokra is, akár saját műsorukkal akár a szakirány hangversenyeinek szervezésében való közreműködéssel.

A tantárgy keretében évente egy hangversenyt kell adnia a hallgatónak.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

     Szabolcsi Bence, Kroó György, Molnár Antal és Tóth Aladár cikkei, tanulmányai

     Összkiadások, antológiák

 

Számonkérés módja, értékelés:

Minősített aláírás. Az értékelés alapja páratlan szemeszterekben a felkészülés, páros szemeszterekben a megvalósítás művészi színvonala.