MA karmester kurzusleírások

Alapozó ismeretek:

Művelődési ismeretek

Zenetörténet-népzene

Műismeret (hangversenylátogatás)

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zongora

Partitúraolvasás

Társas zene

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Vezénylés főtárgy

Énekkari vezénylés (oratórium)

Korrepetíció

Formatan és analízis

Hangszerelés

Ütőhangszer

Hangképzés

Mesterkurzus

Előadói gyakorlat

Angol szakmai nyelv

Felkészülés a diplomahangversenyre

 

 

Alapozó ismeretek

 

Művelődési ismeretek

 

A tantárgy anyaga:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon.

A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

 

Mintaképpen néhány alapmű:

Magyar Értelmező Kéziszótár

Arany János tanulmányai

Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

 

Zenetörténet-népzene

 

A tantárgy anyaga:

 

A BA ciklus hallgatói átfogó ismereteket kaptak e tárgykörökből. A Master-fokozaton az ismeretek kiegészítésére, részterületeken való elmélyítésére, a zenetörténeti/népzenei szemléletmód, ismeretszerzési eszköztár lés technika megszerzésére van lehetőség. Az alábbiakban tájékoztató jelleggel példákat sorolunk fel a meghirdethető kurzusokra. Az Egyetem minden félévre legalább 3 kurzust hirdet meg.

 

1.) Bartók-kurzus. Noha Bartók művészetéről a BA-kurzusok (általános zenetörténet, ill. magyar zenetörténet) során természetesen szó esik, az ott rendelkezésre álló idő kevés a zeneszerző életművének alapos megismertetésére, a Bartók zenéjéről szóló hatalmas irodalom tanulmányozására. Ez indokolja a kiegészítő jellegű egy vagy két szemeszternyi kurzus bevezetését a Master-fokozatban.

 

Főbb témakörök:

a)  Társadalmi és zenei körkép a 19. század végéről. Mit tapasztalhatott a fiatal Bartók? (Polgári – német – kamarazene, fővárosi Wagner-kultusz, magyaros zene, „negyedik nemzeti irály", a dzsentri zenéje, parasztzene a 19. század végén, a zeneakadémia tanárainak zenéje)

b)  Bartók gyermekkori és ifjúkori darabjai. Pozsonyi évek. „Béla von Bartók".

c)  A „Kossuth" időszaka. Bartók zenéje a parasztzene felfedezéséig.

d)  Parasztzene. Mit, mikor gyűjtött Bartók, milyen népek parasztzenéjét ismerte meg.

e)  Bartók, a tudós. Hogyan vált Bartók lelkes amatőrből pozitivista tudóssá.

f)   Bartók és Kodály. Közös elvek és eltérő elvek a gyűjtésnél, lejegyzésnél.

g)  Korszakok Bartók életművében.

h)  Bartók, a magánember fiai könyveinek tükrében.

i)   Bartók és Schönberg, Berg, Webern.

j)   Bartók és Stravisnky

k)  Bartók, az avantgarde szerző (Hegedű-zongora szonáták, clusterek, negyedhangok)

l)   Egy tételtípus Bartók életművében (az „éjszaka" zenéje)

m) Aranymetszés. valóság, vagy babona.

n)  Amerikai évek.

o)  Bartók, a zongorista.

A felsoroltak mellett külön téma lehet minden egyes színpadi mű, a Cantata profana, illetve külön téma lehet a Bartók-recepció története, főleg az ötvenes években. További lehetőség: Bartók hatása a magyar zenekultúrán kívül (Stockhausen, Lutoslawski)

 

2.) Bartók népzenei munkássága. A kurzus részletesen ismerteti Bartók gyűjtéseit, képet ad lejegyzési módszerének alakulásáról, változásáról, ismerteti tudományos munkáit, dallamcsoportosítási rendszereit. A legfontosabb szakirodalom: Bartók írásainak különféle gyűjteményes kiadásai és mindazok a népdal-kötetek, amelyeket Bartók összeállított. E mellett a hallgatók megismerkedhetnek a Zenetudományi Intézetben őrzött támlapokkal.

 

3.) Kodály népzenei munkássága. Az előbbi kurzus párja. A cél és a módszer hasonló.

 

4.) Roma zene. A hallgatók képet kapnak a roma társadalom tagozódásáról, a hangszeres és vokális roma zenéről. A tárgyat elsősorban óradíjas kutató, a roma kultúra alapos ismerője (pl. Kovalcsik Katalin) taníthatja.

 

5.) A Nibelung gyűrűje. A BA-kurzusok során ennek a monumentális alkotásnak a megismertetésére nehéz időt szakítani. Helyénvalónak látszik tehát, hogy ott Wagner más művei kerüljenek szóba, és a tetralógiára egy teljes szemesztert szánjunk. A szemeszter során a tanár különféle híres előadások video- vagy DVD-felvételeinek részleteivel illusztrálja az érdekesebb értelmezéseket, és nagy teret szenteljen a mitológiai háttér bemutatásának, elsősorban Kroó György kutatásai alapján.

 

6.) Zene és Biblia. A kurzus egyrészt megismerteti a hallgatót mindazzal, ami az ókori zsidó zenéről és a mai zsidó gyakorlatról tudható, majd bibliai szövegek (pl. zsoltárok) különféle feldolgozásairól ad képet, illetve bibliai történetek alapján készült műveket mutat be, lehetőleg úgy, hogy az azonos téma különféle feldolgozásait állítja egymás mellé. A kurzus lehet egy vagy két szemeszter.

 

7.) Görög drámák az európai zenében. A kurzus a Zene és Biblia kurzus párja: célja, módszere hasonló. A kurzus egy szemeszterig tart.

 

8.) Kottaírás és zene. Noha a BA-kurzusok során a tanár kitér a kottaírás változásaira, érdemes ezt a témát összefüggően is bemutatni, olyan részletekkel, amelyek a BA-kurzusok során nem kerülhettek szóba. A kurzus különösen hasznos lehet a „régi" zene helyes előadása ma divatos kérdéseinek felvetésében és megválaszolásában. A kurzuson a hallgatók árnyaltabb képet kapnak a gregorián ének és a középkori többszólamú zene lejegyzésének módozatairól, a reneszánsz kottaírásáról és mindazokról a kérdésekről, amelyeket a barokk és klasszikus zeneművek kottája a mai értelmező számára felvet. A kurzus nem feltétlenül követi a történelmi sorrendet: előre lehet venni pl. a reneszánsz-korabarokk billentyűs zene lejegyzését és a lant-tabulatúrákat, s később lehet tárgyalni az ezeknél bonyolultabb középkori-koraraneszánsz notációt (ahogy pl. a zenetudományi szakos hallgatók paleográfia-kurzusának tanmenete javasolja). A kurzus egy, vagy inkább két szemeszternyi.

 

9.) Egyházi zene, vagy zene és liturgia. A kurzus az egyházzenei tanszak hallgatóinak kivételével – akik ezt már BA szinten is tanulják -- minden más tanszak hallgatóira számít. Célja a különféle keresztény egyházak (katolikus, református, evangélikus, stb.) liturgiájának, liturgia-történetének és ahhoz kapcsolódó zenéjének bemutatása, a BA kurzusok során e téren szerzett ismeretek elmélyítése és rendszerezése. A kurzus lehet akár két szemeszternyi, ebben az esetben az első szemeszter a római katolikus egyház zenetörténetének részletes bemutatására vállalkozik (gregorián, Palestrina, stb.), a második fő témája pedig a lutheránus és református (esetleg a görög keleti) egyház zenéjének ismertetése.

 

10.) Kelet zenéje. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

11.) Régi zenei repertoár-ismeret. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon BA-fokozatban meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

12.) Gregorián. A kurzus célja az általános zenetörténet tárgy során megszerzett ismeretek bővítése, kiegészítése, a repertoár alaposabb megismertetése. Nem javasolt az egyházzenei tanszak hallgatóinak, akik már a BA-fokozat megszerzéséhez is elvégzik a megfelelő stúdiumokat. Javasolt viszont minden más szakon,. beleértve a zenetudományi szakot is.

 

13.) Liszt-kurzus. A kurzus azonos a zenetudományi szakon BA-fokozatban meghirdetett kurzussal (zenetudományi kutatás módszertana, III-IV/A).

 

14.) Színpadi zene. A kurzusok azonosak a zenetudományi tanszakon BA fokozatban meghirdetett III/B-VI/B kurzusokkal. Nem ajánlott az opera szakos hallgatóknak, akiknek tanmenetébe hasonló jellegű, de gyakorlatiasabb kurzus tartozik.

 

15.) Stravinsky-kurzus. Egy ilyen kurzus bevezetését elsősorban az indokolja, hogy rendelkezésre áll Stravisnky műveinek csaknem hiánytalan CD-összkiadása, amely javarészt a zeneszerző felügyeletével készült. A szemeszter során tehát a tanár az összes olyan művet is megismertetheti a hallgatókkal, amelyekre az általános zenetörténet kurzusok során a BA fokozatban bizonyosan nem kerül sor. Különösen nagy teret kaphatnak pl. a kései alkotások. Emellett a hallgatók megismerkedhetnek Stravinsky írásaival, nyilatkozataival (pl. a Craft-féle interjúkkal) és elemezhetnek előadási-kottaírási kérdéseket.

 

16.) Dodekafónia, szerializmus. Az általános zenetörténet során legfeljebb 4-5 alkalom nyílik a huszadik századi zene eme irányzatának tárgyalására. Itt teljes szemeszteren át a tanulók kiegészíthetik ismereteiket olyan művekkel és szerzőkkel, amelyek/akik a BA-fokozaton nem kerülhetnek szóba. Lépésről lépésre követhetik a dodekafónia kialakulását Schönberg életművében, megismerkedhetnek a gazdag vázlatanyaggal, több órát szentelhetnek Webern műveinek, szóba kerülhet Joseph Mathias Hauer, mindazok az oroszok, akik Schönberg előtt eljutottak a tizenkétfokúsághoz. És természetesen nagy teret kaphat a második világháborút követő szerializmus – pl. Stockhausen, Boulez (részben Messiaen) és mások. Különösen tanulságos lehet pl. Stockhausen zongoradarabjainak elemzése.

 

17.) Elektronikus zene. A tárgy a kezdeti kísérletektől (Trautonium, Ondes Martenot) a konkrét zenén át a kölni stúdióban kialakult zenéig, majd az azt követő évek elektronikus zenééig követi e sajátos művészeti ág alakulását. Természetesen szóba kerül Varese művészete. A tárgyat elsősorban a zeneszerzés-tanszak e művészeti ágban járatos tanára taníthatná. E tárgy elsősorban elméleti jellegű és a történeti eseményeket veszi sorra – egy másik, gyakorlati jellegű, de már nem a zenetörténet körébe tartozó tárgy ismertetheti meg a hallgatókat az elektronikus zene létrehozásának technikai részleteivel.

 

18.) Mahler. Az általános zenetörténet (BA) tárgy során Mahler művészetének tárgyalására legfeljebb egy alkalom (3 kontakt óra) jut. A 19-20. század fordulója „modern" szellemének jobb megértéséhez azonban Mahler műveinek és életútjának alaposabb tanulmányozása kiváltképp hasznos, többek közt azért is, mert Mahler a magyar zenetörténetben is szerepet játszott. A Mahler-életmű vizsgálata során az egykori Monarchia (benne Magyarország) szellemi életének számos fontos vonása kerülhet szóba. Különösen érdekes téma Mahler utóhatása, recepciója (pl. az Egyesült Államokban, vagy a Szovjetunióban – ld. Sosztakovics), illetve szerepe a 20. század végének neoromantikus-posztmodern művészetében. A kurzust a zenetudományi tanszak hallgatói is felvehetik.

 

19.) Richard Strauss. Mahleréhez hasonlóan az általános zenetörténet során röviden tárgyalt életműről van szó, amely azonban változatossága és ellentmondásossága miatt különösen tanulságos lehet.

 

20.) A zenekar és a karmesterség története. A kurzus a nagyobb zenei együttesek összeállításának és mellette az irányító szerepének változásait mutatja be, nagyjából a korabarokk időktől a 20. század második feléig.

 

21.) A „zongora". A kurzus a billentyűs hangszerek történetét vázolja fel (az orgona kivételével) a clavichordtól a virginálon, csembalón és fortepiano-fajtákon (Walter, Stein, angol zongorák, Pleyel, stb) át a modern zongoráig. Ismerteti a legfontosabb típusokat és azok irodalmát: bemutatja az egyes hangszertípusok előnyös tulajdonságait és korlátait. Igyekszik eligazítani abban a kérdésben, milyen korszak vagy komponista zenéje milyen típusú hangszeren szólaltatható meg ideálisan és miért, illetve milyen mértékben és hogyan transzponálható más („modern") hangszerekre. Elsősorban zongoristáknak, csembalistáknak ajánlott.

 

22.) MS-kurzus a zenetudományi szakon. Bartók-kurzus. E kurzus során a Bartók-kutatás egyik szaktekintélye a Bartók-kutatás részterületeibe avatja be a hallgatót. Elsősorban a kéziratok alapos tanulmányozására, Bartók kompozíciós módszerének feltárása a cél. A kurzus során a hallgatók felkészülnek egy leendő Bartók-összkiadás köteteinek megalkotására. A kurzust elvileg felvehetik más tanszakok doctorandus- hallgatói is., ha elvégezték az 1. pont alatt ismertetett MS-kurzust, vagy megfelelő előképzettségről adnak számot. A tárgy felvételének feltétele ez esetben egy írásbeli teszt sikeres – legalább 60%-os megoldása.

 

Műismeret (hangversenylátogatás)

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zongora

 

Az alapképzés zongora-tanulmányainak folytatása. Célja: a pályához szükséges magasabb fokú hangszeres készség kifejlesztése, további repertoár-bővítés, a különböző korok zenéje stilisztikai elemeinek megismerése és helyes alkalmazása, a speciális technikai készségek elsajátítása (legato-játék, polifon játékmód, dinamikai tagolások), pontos kottaolvasás, kottakép analízis, helyes játékmód, az adekvát zenei hang tónusának technikai megvalósítása, a formálás biztonsága, művészi arányérzék kifejlesztése, az egészséges gyakorlás elsajátítása. A hallgató előképzettségéhez és adottságaihoz alkalmazkodva válogatás az alábbi művekből.

 

Szakirodalom:

A hangszer világirodalmának anyagának feldolgozása a hallgatók meglévő tudása alapján: a barokk zeneszerzőktől elsősorban J. S. Bach polifonikus művei, a bécsi klasszikusoktól elsősorban J. Haydn, W. A. Mozart, L. van Beethoven szónátái, valamint a romantikus, impresszionista és XX. századi szerzők darabjai.

 

Tanegységek tartalma

szemeszterenként: alapos kidolgozásra:

2 etűd (előképzettségtől függően)

2-3 Bach kompozíció

l-2 Haydn, Mozart, vagy Beethoven szonáta

1 romantikus mű

1-2 mű magyar zeneszerzők műveiből (Liszt, Bartók, Kodály)

1-2 kompozíció kortárs szerzők műveiből

átjátszásra: stíluskorszakonként legalább 2-3, a hallgató előképzettségénél

valamivel könnyebb technikai tudást igénylő mű.

 

Partitúraolvasás

 

A tárgy sokrétű feladatot tölthet be az alapképzés során. Megalapozza a partitúrákban való tájékozódást; megismerteti a notáció elveit; eligazít a műfajok és stílusok körében. A hangszerek, hangszercsoportok szerepe kapcsán lefekteti a hangszerelés elveit is. Oktatása a zenetörténet különböző stíluskorszakinak mesterműveire támaszkodik (J. S. Bach concertói és oratórikus művei; Haydn-Mozart-Beethoven szimfóniái; 18-19. századi opera-partitúrák; a késői romantika óriás-zenekara; speciális hangszer-összeállítású együttesek a 20. században; kortárs kompozíciók lejegyzésmódja).

 

Szakirodalom

- Casella-Mortari: A mai zenekar technikája (Bp., 1978)

- Barokk és klasszikus zenekari művek partitúrái

- 19. és 20. századi művek partitúrái

 

 

Társas zene

 

A tárgy célja az, hogy a nem előadóművészi szakok (zenetudományi, zeneszerzés, más elméleti jellegű szakok) hallgatói valamilyen formában aktív zenei gyakorlat részesei legyenek. Miután e tanszakokon különböző előképzettségű hallgatókkal kell számolnunk, a gyakorlat konkrét formáit nem határozhatjuk meg mereven. Akik korábban sokéves hangszeres képzésben részesültek, s kellő jártasságot szereztek egy hangszer játékában, elsősorban a kamarazenei, vagy a zenekari előadásokban vehetnek részt. Akiknek nincs jelentős hangszeres előképzettségük, kórusokban, ének-kamaraegyüttesekben vagy kortárs zenei gyakorlaton vállalhatnak szerepet. Olyan hallgatók számára, akik nem tagjai semmilyen együttesnek, a tanszék kamara-ének órákat, kamarazene-órákat szervez. Emellett a hallgatók részt vehetnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kórusának vagy valamilyen egyéb együttesének munkájában, illetve a kamarazene-tanszak által szervezett órákban. Munkájuk eredményéről a tanszak által rendezett rendszeres házikoncerteken adhatnak számot. Azt, hogy egy hallgató teljesítette-e az elvárható követelményeket, azaz folyamatosan, kb. heti rendszerességgel részt vett valamilyen zenei együttes munkájában, az illető együttes vezetőjének tanúsítványa, a kamaratanár igazolása, vagy/és a házikoncerten mutatott teljesítmény alapján a tanszékvezető, vagy az általa kijelölt oktató jogosult elbírálni.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Vezénylés főtárgy

 

A vezénylés technikai ismereteinek bővítése. A tempó-, a karakter-, dinamika- és a formálás-irányítás eszközrendszerének művészi szintű elsajátítása. A különböző zenetörténeti korokhoz kapcsolódó műfaji és stilisztikai ismeretek alkalmazása a vezénylés során. Felkészülés a hivatásos zenekarok vezetésére.

 

Zenekari vezénylés:

A zenekari vezényléstechnika óráin kialakult/kialakított készségek gyakorlati alkalmazása zenekarral történő munka során. A hallgató ekkor nemcsak a vezénylés technikai oldalával kénytelen foglalkozni, hanem a karmesteri munka legalább olyan fontos részével is találkozik: zenei instrukciókat ad, elsajátítja a zenekarral való speciális kommunikáció különféle módjait.

 

Szakirodalom:

a zenekarra írt teljes repertoár (barokktól a kortárs zenééig) feldolgozása, a reprezentatív alaprepertoár alapos kidolgozása

 

Tanegységek tartalma:

1-2. szemeszter: a hallgató által hozott vagy a tanár által feladott művek vezénylése, megbeszélése

3-4. szemeszter: diplomahangverseny műsorának előkészítése, kidolgozása

 

 

Énekkari vezénylés (oratórium)

 

A zenekar és ensemble vezénylési gaykorlat mellett szükséges, hogy a karmester művészjelöltek gyakorlatot szerezzenek az énekkar, valamint az énekkar és zenekar együttes vezénylésében és irányításában is annak az összetett feladatnak a részeként, mellyel az egyik legösszetettebb műfaj, az oratórium vezénylése során találkoznak. Az egyházi zene igen jelentős műfajai esetében, - de világi műfajoknál is - a hangszeres együttes egészen a kortárs időszakig megtalálható a zeneszerzők eszköztárában. Misék, passiók, kantáták és más, jelentős vokális műfajok megszólaltatása esetében alapvető kérdés a teljes előadó apparátus beható ismerete, annak működésében, irányításában való jártasság megszerzése.

Ennek a tantárgynak a célja az, hogy a mester szakon tanuló hallgatókat felkészítse arra a munkára, amelyet a hangszeres együttes és énekkar, valamint szóló énekesek betanítása, részvételükkel közös zenei produkció megvalósítása megkíván.

Ez a studium magában foglalja a zenekari hangszerek, együttesek manuális irányításának technikai, zenei és stiláris jellegzetességeit, valamint a repertoár legjelentősebb műveinek elemző ismeretét.

 

Szakirodalom:

Bamberger, Carl: The Conductors'Art. McGraw-Hill, New York, 1965.

Doráti Antal: Notes of Seven Decades. Hodder and Stoughton, London, 1979.

Rudolf, Max: The Grammar of Conducting. Shirmer Books, New York, 1994.

Monteverdi, Vivaldi, Schütz, Schein, Buxtehude, Bach, Händel, Purcell, Telemann, Haydn, Mozart valamint 20. századi szerzők műveiből válogatott szemelvények.

Elsősorban kantáták, mise tételek, passiók részletei kerülnek sorra.

 

Tanegységek tartalma:

az oratórium repertoár feldolgozása,

a kiválasztott művek/műrészletek alapos kidolgozása

 

 

Korrepetíció

 

A tantárgy célja az énekes szakirodalom megismerése, megtanulása, művészi szintre emelése, az együttzenélés elsajátítása. A korrepetíciós munka során a hallgatónak módja van arra, hogy felkészüljön a karmester egyik legfontosabb betanítási munkájára, az énekesekkel, a hangszeres szólistákkal való próbálásnak a különböző módjaira.

 

Szakirodalom:

elsősorban a vokális alaprepertoár fő művei (Mozart operái; olasz, francia, német operairodalom fő művei; dalirodalom)

 

Tanegységek tartalma:

az opera és dal repertoár feldolgozása,

a kiválasztott művek szólistákkal történő alapos kidolgozása

 

 

Formatan és analízis

 

A zeneművek strukturális megközelítése az elődök és kortársak zeneműveinek és legfontosabb zeneelméleti írásainak tanulmányozásával; a BA zeneszerzés szakirány azonos elnevezésű tárgyára épülve, az elsajátított egységes terminológia alapján az európai zenetörténetből vett példák analízise, a sajátos megoldások stílusok feletti kapcsolatrendszere; az adott művek vizsgálatához legadekvátabbnak tűnő analitikus technikák megismertetése; a módszeres, önnön szabályaihoz ragaszkodó önálló gondolkodás kialakítása.

 

Szakirodalom:

a New Grove lexikon címszavai és az abban felsorolt szakirodalom

 

Tanegységek tartalma:

elemzések és a szakirodalom feldolgozása

 

Hangszerelés

 

A BA-n már megszerzett ismeretek elmélyítése olyan, elsősorban a későromantikus és XX. századi zenekari műveken alapuló gyakorlati hangszerelési feladatok által, mellyel a művészjelölt felkészülhet a napi paraxisában felmerülő legkülönfélébb és legváratlanabb helyzetek megoldására.

 

Szakirodalom:

a későromantikus és XX. századi reprezentatív zenekari művek partitúrái (Mahler, R. Strauss, Debussy, Bartók, Stravinsky, Schönberg, Boulez stb.)

Casella-Mortari: A mai zenekar technikája

Adler, Samuel: The Study of Orchestration

Leibowitz, René: Thinking for Orchestra

 

Tanegységek tartalma:

a repertoár elemzésszerű feldolgozása,

gyakorlati hangszerelési feladatok megoldása zenekarra

 

Hangképzés

 

A kiművelt énekhang, a helyes technika folyamatos fejlesztése. Az egyéni- és a különböző kórustípusokra vonatkozó kórushangképzési ismeretek bővítése. A különböző zenetörténeti korokhoz kapcsolódó éneklési módok és stiláris ismeretek további bővítése. A tárgy keretében feldolgozásra kerülő dalirodalom és egyéb műzenei szemelvények magas szintű előadását célzó készségek fejlesztése a hallgató egyéni adottságaihoz alkalmazkodva.

 

Szakirodalom:

Dr. Molnár Imre: Eufonetika

Vági Istvánné Gödel Hilda: Hangképzéselmélet.

Daloljatok (a hangnevelés művészete).

Szamosi Lajos: A szabad éneklés útja

Ramm, Andrea von: „Hogyan énekeljünk régi zenét?", in: Régi zene (szerk: Péteri Judit), Zeneműkiadó, Budapest, 1982, 144-150

 

Tanegységek tartalma:

szemeszterenként minimum 5 dal vagy ária, lehetőség szerint nagyobb vokális igénnyel bíró művek vagy kisebb ciklusok, a 2. szemeszterben kortárs művek is

 

 

Mesterkurzus

 

A vezénylés tematikájába tartozó egy szemeszteren át tartó, vagy sűrített kurzusok (ún. „tömb-kurzus") hazai, vagy külföldi szakember irányításával. Beszámítható külföldön abszolvált, vagy a Zeneakadémia doktori programjában vagy más MA szakjain rendezett zeneszerzési-zeneelméleti tárgyú kurzuson való részvétel is.

 

Szakirodalom:

A kurzus vezetője által megadott repertoár, ill. az előadandó/elemzendő művekhez kapcsolódó irodalom.

 

Tanegységek tartalma:

A mesterkurzust vezető művész által előirt feladatok

 

 

Előadói gyakorlat

 

 

A karmester MA szak hallgatói számára is különösen fontos, hogy tanulmányaik során a hangversenyezéssel kapcsolatos előadói és szervezési tapasztalatokra is szert tegyenek akár saját műveik vagy növendéktársaik darabjainak előadásában történő közreműködéssel akár a szakirány hangversenyeinek szervezésében való közreműködéssel vagy - megfelelő hangszeres felkészültség esetén - bármely szóló és kamaramű előadásával (társas zenei és kortárszenei gyakorlat), énekkarban/zenekari játékban való részvétellel.

 

 

Angol szakmai nyelv

 

A karmester tevékenységében a kiváló vezénylési technikai tudás mellett a zenekarral való jó kommunikációnak szintén alapvető jelentősége van. Mivel a karmesterek az utóbbi évtizedek nemzetközileg is legtöbbet utazó művészei, legalább a világnyelvek szakmai nyelvismerete nélkülözhetetlen számukra.

 

Tanegységek tartalma:

szemeszterenként egy-egy nyelv szakmai szókincsének elsajátítása,

egyszerűbb zenei lexikon szakcikkek megértése,

a karmesteri próbák során használatos legalapvetőbb kifejezések, utasítások használata