MA kóruskarnagy kurzusleírások

Alapozó ismeretek:

Művelődési ismeretek

Zenetörténet-népzene

Műismeret (hangversenylátogatás)

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Szolfézs

Zongora

Hangképzés

Formatan és analízis

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Vezényléstechnika főtárgy

Énekkari vezénylés főtárgy

Zenekari vezénylés (oratórium)

Diplomakórus

Repertoárismeret

Az énekkari vezénylés módszertana

Kamaraének

Mesterkurzus

Előadói gyakorlat

Olasz szakmai nyelv

Felkészülés a diplomahangversenyre

 

Alapozó ismeretek

 

Művelődési ismeretek

 

A tantárgy anyaga:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon.

A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

 

Mintaképpen néhány alapmű:

Magyar Értelmező Kéziszótár

Arany János tanulmányai

Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

 

Zenetörténet-népzene

 

A tantárgy anyaga:

 

A BA ciklus hallgatói átfogó ismereteket kaptak e tárgykörökből. A Master-fokozaton az ismeretek kiegészítésére, részterületeken való elmélyítésére, a zenetörténeti/népzenei szemléletmód, ismeretszerzési eszköztár lés technika megszerzésére van lehetőség. Az alábbiakban tájékoztató jelleggel példákat sorolunk fel a meghirdethető kurzusokra. Az Egyetem minden félévre legalább 3 kurzust hirdet meg.

 

1.) Bartók-kurzus. Noha Bartók művészetéről a BA-kurzusok (általános zenetörténet, ill. magyar zenetörténet) során természetesen szó esik, az ott rendelkezésre álló idő kevés a zeneszerző életművének alapos megismertetésére, a Bartók zenéjéről szóló hatalmas irodalom tanulmányozására. Ez indokolja a kiegészítő jellegű egy vagy két szemeszternyi kurzus bevezetését a Master-fokozatban.

 

Főbb témakörök:

a)  Társadalmi és zenei körkép a 19. század végéről. Mit tapasztalhatott a fiatal Bartók? (Polgári – német – kamarazene, fővárosi Wagner-kultusz, magyaros zene, „negyedik nemzeti irály", a dzsentri zenéje, parasztzene a 19. század végén, a zeneakadémia tanárainak zenéje)

b)  Bartók gyermekkori és ifjúkori darabjai. Pozsonyi évek. „Béla von Bartók".

c)  A „Kossuth" időszaka. Bartók zenéje a parasztzene felfedezéséig.

d)  Parasztzene. Mit, mikor gyűjtött Bartók, milyen népek parasztzenéjét ismerte meg.

e)  Bartók, a tudós. Hogyan vált Bartók lelkes amatőrből pozitivista tudóssá.

f)   Bartók és Kodály. Közös elvek és eltérő elvek a gyűjtésnél, lejegyzésnél.

g)  Korszakok Bartók életművében.

h)  Bartók, a magánember fiai könyveinek tükrében.

i)   Bartók és Schönberg, Berg, Webern.

j)   Bartók és Stravisnky

k)  Bartók, az avantgarde szerző (Hegedű-zongora szonáták, clusterek, negyedhangok)

l)   Egy tételtípus Bartók életművében (az „éjszaka" zenéje)

m) Aranymetszés. valóság, vagy babona.

n)  Amerikai évek.

o)  Bartók, a zongorista.

A felsoroltak mellett külön téma lehet minden egyes színpadi mű, a Cantata profana, illetve külön téma lehet a Bartók-recepció története, főleg az ötvenes években. További lehetőség: Bartók hatása a magyar zenekultúrán kívül (Stockhausen, Lutoslawski)

 

2.) Bartók népzenei munkássága. A kurzus részletesen ismerteti Bartók gyűjtéseit, képet ad lejegyzési módszerének alakulásáról, változásáról, ismerteti tudományos munkáit, dallamcsoportosítási rendszereit. A legfontosabb szakirodalom: Bartók írásainak különféle gyűjteményes kiadásai és mindazok a népdal-kötetek, amelyeket Bartók összeállított. E mellett a hallgatók megismerkedhetnek a Zenetudományi Intézetben őrzött támlapokkal.

 

3.) Kodály népzenei munkássága. Az előbbi kurzus párja. A cél és a módszer hasonló.

 

4.) Roma zene. A hallgatók képet kapnak a roma társadalom tagozódásáról, a hangszeres és vokális roma zenéről. A tárgyat elsősorban óradíjas kutató, a roma kultúra alapos ismerője (pl. Kovalcsik Katalin) taníthatja.

 

5.) A Nibelung gyűrűje. A BA-kurzusok során ennek a monumentális alkotásnak a megismertetésére nehéz időt szakítani. Helyénvalónak látszik tehát, hogy ott Wagner más művei kerüljenek szóba, és a tetralógiára egy teljes szemesztert szánjunk. A szemeszter során a tanár különféle híres előadások video- vagy DVD-felvételeinek részleteivel illusztrálja az érdekesebb értelmezéseket, és nagy teret szenteljen a mitológiai háttér bemutatásának, elsősorban Kroó György kutatásai alapján.

 

6.) Zene és Biblia. A kurzus egyrészt megismerteti a hallgatót mindazzal, ami az ókori zsidó zenéről és a mai zsidó gyakorlatról tudható, majd bibliai szövegek (pl. zsoltárok) különféle feldolgozásairól ad képet, illetve bibliai történetek alapján készült műveket mutat be, lehetőleg úgy, hogy az azonos téma különféle feldolgozásait állítja egymás mellé. A kurzus lehet egy vagy két szemeszter.

 

7.) Görög drámák az európai zenében. A kurzus a Zene és Biblia kurzus párja: célja, módszere hasonló. A kurzus egy szemeszterig tart.

 

8.) Kottaírás és zene. Noha a BA-kurzusok során a tanár kitér a kottaírás változásaira, érdemes ezt a témát összefüggően is bemutatni, olyan részletekkel, amelyek a BA-kurzusok során nem kerülhettek szóba. A kurzus különösen hasznos lehet a „régi" zene helyes előadása ma divatos kérdéseinek felvetésében és megválaszolásában. A kurzuson a hallgatók árnyaltabb képet kapnak a gregorián ének és a középkori többszólamú zene lejegyzésének módozatairól, a reneszánsz kottaírásáról és mindazokról a kérdésekről, amelyeket a barokk és klasszikus zeneművek kottája a mai értelmező számára felvet. A kurzus nem feltétlenül követi a történelmi sorrendet: előre lehet venni pl. a reneszánsz-korabarokk billentyűs zene lejegyzését és a lant-tabulatúrákat, s később lehet tárgyalni az ezeknél bonyolultabb középkori-koraraneszánsz notációt (ahogy pl. a zenetudományi szakos hallgatók paleográfia-kurzusának tanmenete javasolja). A kurzus egy, vagy inkább két szemeszternyi.

 

9.) Egyházi zene, vagy zene és liturgia. A kurzus az egyházzenei tanszak hallgatóinak kivételével – akik ezt már BA szinten is tanulják -- minden más tanszak hallgatóira számít. Célja a különféle keresztény egyházak (katolikus, református, evangélikus, stb.) liturgiájának, liturgia-történetének és ahhoz kapcsolódó zenéjének bemutatása, a BA kurzusok során e téren szerzett ismeretek elmélyítése és rendszerezése. A kurzus lehet akár két szemeszternyi, ebben az esetben az első szemeszter a római katolikus egyház zenetörténetének részletes bemutatására vállalkozik (gregorián, Palestrina, stb.), a második fő témája pedig a lutheránus és református (esetleg a görög keleti) egyház zenéjének ismertetése.

 

10.) Kelet zenéje. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

11.) Régi zenei repertoár-ismeret. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon BA-fokozatban meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

12.) Gregorián. A kurzus célja az általános zenetörténet tárgy során megszerzett ismeretek bővítése, kiegészítése, a repertoár alaposabb megismertetése. Nem javasolt az egyházzenei tanszak hallgatóinak, akik már a BA-fokozat megszerzéséhez is elvégzik a megfelelő stúdiumokat. Javasolt viszont minden más szakon,. beleértve a zenetudományi szakot is.

 

13.) Liszt-kurzus. A kurzus azonos a zenetudományi szakon BA-fokozatban meghirdetett kurzussal (zenetudományi kutatás módszertana, III-IV/A).

 

14.) Színpadi zene. A kurzusok azonosak a zenetudományi tanszakon BA fokozatban meghirdetett III/B-VI/B kurzusokkal. Nem ajánlott az opera szakos hallgatóknak, akiknek tanmenetébe hasonló jellegű, de gyakorlatiasabb kurzus tartozik.

 

15.) Stravinsky-kurzus. Egy ilyen kurzus bevezetését elsősorban az indokolja, hogy rendelkezésre áll Stravisnky műveinek csaknem hiánytalan CD-összkiadása, amely javarészt a zeneszerző felügyeletével készült. A szemeszter során tehát a tanár az összes olyan művet is megismertetheti a hallgatókkal, amelyekre az általános zenetörténet kurzusok során a BA fokozatban bizonyosan nem kerül sor. Különösen nagy teret kaphatnak pl. a kései alkotások. Emellett a hallgatók megismerkedhetnek Stravinsky írásaival, nyilatkozataival (pl. a Craft-féle interjúkkal) és elemezhetnek előadási-kottaírási kérdéseket.

 

16.) Dodekafónia, szerializmus. Az általános zenetörténet során legfeljebb 4-5 alkalom nyílik a huszadik századi zene eme irányzatának tárgyalására. Itt teljes szemeszteren át a tanulók kiegészíthetik ismereteiket olyan művekkel és szerzőkkel, amelyek/akik a BA-fokozaton nem kerülhetnek szóba. Lépésről lépésre követhetik a dodekafónia kialakulását Schönberg életművében, megismerkedhetnek a gazdag vázlatanyaggal, több órát szentelhetnek Webern műveinek, szóba kerülhet Joseph Mathias Hauer, mindazok az oroszok, akik Schönberg előtt eljutottak a tizenkétfokúsághoz. És természetesen nagy teret kaphat a második világháborút követő szerializmus – pl. Stockhausen, Boulez (részben Messiaen) és mások. Különösen tanulságos lehet pl. Stockhausen zongoradarabjainak elemzése.

 

17.) Elektronikus zene. A tárgy a kezdeti kísérletektől (Trautonium, Ondes Martenot) a konkrét zenén át a kölni stúdióban kialakult zenéig, majd az azt követő évek elektronikus zenééig követi e sajátos művészeti ág alakulását. Természetesen szóba kerül Varese művészete. A tárgyat elsősorban a zeneszerzés-tanszak e művészeti ágban járatos tanára taníthatná. E tárgy elsősorban elméleti jellegű és a történeti eseményeket veszi sorra – egy másik, gyakorlati jellegű, de már nem a zenetörténet körébe tartozó tárgy ismertetheti meg a hallgatókat az elektronikus zene létrehozásának technikai részleteivel.

 

18.) Mahler. Az általános zenetörténet (BA) tárgy során Mahler művészetének tárgyalására legfeljebb egy alkalom (3 kontakt óra) jut. A 19-20. század fordulója „modern" szellemének jobb megértéséhez azonban Mahler műveinek és életútjának alaposabb tanulmányozása kiváltképp hasznos, többek közt azért is, mert Mahler a magyar zenetörténetben is szerepet játszott. A Mahler-életmű vizsgálata során az egykori Monarchia (benne Magyarország) szellemi életének számos fontos vonása kerülhet szóba. Különösen érdekes téma Mahler utóhatása, recepciója (pl. az Egyesült Államokban, vagy a Szovjetunióban – ld. Sosztakovics), illetve szerepe a 20. század végének neoromantikus-posztmodern művészetében. A kurzust a zenetudományi tanszak hallgatói is felvehetik.

 

19.) Richard Strauss. Mahleréhez hasonlóan az általános zenetörténet során röviden tárgyalt életműről van szó, amely azonban változatossága és ellentmondásossága miatt különösen tanulságos lehet.

 

20.) A zenekar és a karmesterség története. A kurzus a nagyobb zenei együttesek összeállításának és mellette az irányító szerepének változásait mutatja be, nagyjából a korabarokk időktől a 20. század második feléig.

 

21.) A „zongora". A kurzus a billentyűs hangszerek történetét vázolja fel (az orgona kivételével) a clavichordtól a virginálon, csembalón és fortepiano-fajtákon (Walter, Stein, angol zongorák, Pleyel, stb) át a modern zongoráig. Ismerteti a legfontosabb típusokat és azok irodalmát: bemutatja az egyes hangszertípusok előnyös tulajdonságait és korlátait. Igyekszik eligazítani abban a kérdésben, milyen korszak vagy komponista zenéje milyen típusú hangszeren szólaltatható meg ideálisan és miért, illetve milyen mértékben és hogyan transzponálható más („modern") hangszerekre. Elsősorban zongoristáknak, csembalistáknak ajánlott.

 

22.) MS-kurzus a zenetudományi szakon. Bartók-kurzus. E kurzus során a Bartók-kutatás egyik szaktekintélye a Bartók-kutatás részterületeibe avatja be a hallgatót. Elsősorban a kéziratok alapos tanulmányozására, Bartók kompozíciós módszerének feltárása a cél. A kurzus során a hallgatók felkészülnek egy leendő Bartók-összkiadás köteteinek megalkotására. A kurzust elvileg felvehetik más tanszakok doctorandus- hallgatói is., ha elvégezték az 1. pont alatt ismertetett MS-kurzust, vagy megfelelő előképzettségről adnak számot. A tárgy felvételének feltétele ez esetben egy írásbeli teszt sikeres – legalább 60%-os megoldása.

 

 

Műismeret (hangversenylátogatás)

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Szolfézs

 

A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.

 

Szakirodalom

- Bárdos Lajos: Modális harmóniák (Bp., 1961)

- Jeppesen: Ellenpont (Bp., 1975)

- Gárdonyi Zoltán: Elemző formatan (Bp., 1979)

- J. S. Bach: 4-szólamú korálfeldolgozások

- Különböző műfajú kompozíciók az európai zenetörténetből

- Ligeti György: Klasszikus összhangzattan (Bp., 1954)

- Gárdonyi Zoltán: Elemző formatan (Bp., 1979)

- Lassus: 24 kétszólamú motetta (Bp., 1954)

- Kodály: 2- és 3-szólamú énekgyakorlatok

- Vokális műfajú szemelvények az európai zenetörténetből

 

 

Zongora

 

A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása.

 

Ajánlott irodalom:

Bach: Prelúdium és fuga a Wohltemperiertes Klavier I-II. sorozatból; egy ciklikus Bach-mű három tétele vagy más önálló mű (például Kromatikus fantázia és fuga), esetleg egy versenymű egy tétele; Haydn, Mozart, Beethoven, esetleg Schubert egy szonátájának egy gyors és egy lassú tétele a Beethoven szonáták nehézségi szintjén; három különböző stílusú mű (kivéve a fenti korokat), közülük egy virtuóz jellegű és egy Bartók vagy Bartók kortársának darabja.

 

 

Hangképzés

 

A tantárgy programja:

A kiművelt énekhang, a helyes technika folyamatos fejlesztése. Az egyéni- és a különböző kórustípusokra vonatkozó kórushangképzési ismeretek bővítése. A különböző zenetörténeti korokhoz kapcsolódó éneklési módok és stiláris ismeretek további bővítése. A tárgy keretében feldolgozásra kerülő dalirodalom és egyéb műzenei szemelvények magas szintű előadását célzó készségek fejlesztése a hallgató egyéni adottságaihoz alkalmazkodva.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Dr. Molnár Imre: Eufonetika

Vági Istvánné Gödel Hilda: Hangképzéselmélet.

Daloljatok (a hangnevelés művészete).

Szamosi Lajos: A szabad éneklés útja

Ramm, Andrea von: „Hogyan énekeljünk régi zenét?", in: Régi zene (szerk: Péteri Judit), Zeneműkiadó, Budapest, 1982, 144-150.

 

Tanegységi program:

1. szemeszter: minimum 5 dal vagy ária, lehetőség szerint nagyobb vokális igénnyel bíró művek

2. szemeszter: minimum 5 dal vagy ária, lehetőség szerint kisebb ciklusok

3. szemeszter: minimum 5 dal vagy ária, lehetőség szerint kortárs művek

4. szemeszter: minimum 5 dal vagy ária, felkészülés a záróvizsgára

 

 

Kórus

 

A tantárgy programja:

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközi elismertségű, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást az énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.

Az énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.

Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Vezényléstechnika főtárgy

 

A tantárgy programja:

A vezénylés technikai ismereteinek bővítése. A tempo-, a karakter-, dinamika- és a formálás-irányítás eszközrendszerének művészi szintű elsajátítása. A különböző zenetörténeti korokhoz kapcsolódó műfaji és stilisztikai ismeretek alkalmazása a vezénylés során. Felkészülés a hivatásos kórusok és professzionális színvonalú amatőr kórusok, énekegyüttesek vezetésére.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Párkai István: Modern kórusetűdök, NPI, Budapest, 1978.

Nicolaus Harnoncourt: Music als Klangrede, Residenz Verlag, Salzburg és Bécs, 1985; magyarul: A beszédszerű zene, ford. Péteri Judit, Editio Musica, Budapest, 1988

Összkiadások, európai zenei antológiák.

 

Tanegységi program:

 

1-2. szemeszter:

Technika: A technikai eszközök tudatos alkalmazása, kombinációja a zeneirodalom bármely korszakából és műfajából. Az egyéni zenei, előadói, vezénylési adottságok egyensúlyának tudatos fejlesztése.

 

3-4. szemeszter:

Program: Felkészülés a Diploma-hangversenyre.

Zenei anyag: A kórusirodalom jelentős alkotásai, különös tekintettel a XX. századra. Lajtha László művei, Poulenc nehezebb motettái. Petrassi: Nonsenses. Hindemith: madrigálok. Kodály: Molnár Anna; Zrínyi szózata; Árva vagyok; Két zoborvidéki népdal; Liszt Ferenchez; Balassi Bálint elfelejtett éneke. Bartók: Elmúlt időkből; Falun. Gesualdo-responzóriumok; Monteverdi késői madrigálok, Selva morale. Bach-motetták. Nehezebb recitativók (Haydn: Évszakok, Teremtés). Dvorák-, Rossini-, Verdi-, Csajkovszkij opera- és oratóriumkórusai. Kocsár: Tűzciterák, Csodafiú-szarvas; sorozat Erdélyi Zsuzsánna gyűjtésére. Csemiczky, Huszár, Ligeti, Orbán, Szőllősy, Vajda művei, Karai aleatorikus darabjai.

 

 

Énekkari vezénylés

 

1-2. szemeszter:

 

A tantárgy programja:

A vezénylésgyakorlaton szerzett ismeretek magas szintű alkalmazása és gyarapítása a kórus betanításának módszertani-, valamint az előadás gyakorlati ismereteivel. A művek szövegének értelmezése, a deklamáció művészi szintű kidolgozása. A kórushangzás alakítása a hangképzési- és intonáció-fejlesztési ismeretek felhasználásával. A próbafolyamat hatékony tervezése és végrehajtása, az elsajátított próbatechnikai ismeretek és motivációs eszközök magas szintű alkalmazása, a művészi kifejezőerő fejlesztése.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Bárdos Lajos: Karvezetés II. Zenei prozódia, Tankönyvkiadó, 1976.

Kardos Pál: Kórusnevelés, kórushangzás, Zeneműkiadó, Budapest, 1977.

Mohayné Katanics Mária: Bartók 27 egyneműkara, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.

Mohayné Katanics Mária: Válogatás Kodály kórusműveiből, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.

Váginé Gődel Hilda: Daloljatok! – A hangnevelés művészete, Budapest, 2004.

 

Tanegységi program:

 

1. szemeszter:

Romantikus motetták (Reger, Bruckner, stb.), átkomponált romantikus művek (Schubert, Mendelssohn, Schumann, Brahms, Liszt). Oratórium-tételek: Händel-, Cherubini-, Haydn- és Mozart oratórium-tételek. Scarlatti-, Marenzio- Monteverdi- és Gesualdo madrigáljai, motettái. Bárdos nagy motettái. Kodály: Vízkereszt; Pünkösdölő, Angyalok és pásztorok; Székely keserves; Este; I will do; Mátrai képek. Bartók: Cipósütés; Isten veled; Mihálynapi köszöntő; Resteknek nótája; Elment a madárka.

 

2. szemeszter:

Haydn oratórium és mise tételek. Mozart: Vesperás-tételei. Beethoven: C-dúr mise. Spanyol reneszánsz kórusművek (Flecha, Morales, Victoria, Guerrero). Kodály: An ode for music; Mátrai képek. Bartók: Isten veled; Mihálynapi köszöntő; Magyar népdalok (4 vegyeskar); Székely dalok. Fauré, Duruflé, C. Franck, Debussy, Ravel, Florent-Schmitt művei. Rachmanyinov: Vecsernye és Liturgia. Sztravinszkij: Négy orosz népdal

 

3-4. szemeszter:

 

A tantárgy programja:

A zeneszerzői szándék és a művészi szintű dikció megjelenítése. A kórushangzás alakítása a hangképzési- és intonáció-fejlesztési ismeretek felhasználásával. A próbafolyamat hatékony tervezése és végrehajtása, az elsajátított próbatechnikai ismeretek és motivációs eszközök magas szintű alkalmazása. Felkészülés a diplomahangversenyre.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Bárdos Lajos: Karvezetés II. Zenei prozódia, Tankönyvkiadó, 1976.

Donington, Robert: A Performer's Guide to Baroque Music, Faber and Faber, 1973; magyarul: A barokk zene előadásmódja, (ford. Karasszon Dezső), Zeneműkiadó, Budapest, 1978.

Sinkovics Georgette: A karénekes hangképzése I-II, Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest.

Szabó Miklós: Bartók Béla kórusművei, Editio Musica, Budapest, 1985.

 

Tanegységi program:

A diploma-hangverseny választott programjának művészi igényű betanítása.

 

 

Zenekari vezénylés (oratórium)

 

A tantárgy programja:

A régebbi zenei stílusok kórusirodalmának igen jelentős része az énekkar mellett kisebb-nagyobb hangszeres együttest, zenekart is foglalkoztat. Az egyházi zene igen jelentős műfajai esetében, - de világi műfajoknál is - a hangszeres együttes egészen a kortárs időszakig megtalálható a zeneszerzők eszköztárában. Misék, passiók, kantáták és más, jelentős vokális műfajok megszólaltatása esetében alapvető kérdés a teljes előadó apparátus beható ismerete, annak működésében, irányításában való jártasság megszerzése.

Ennek a tantárgynak a célja az, hogy - a korábbi kórusvezetői képzéssel ellentétben - a mester szakon tanuló hallgatókat felkészítse arra a munkára, amelyet a hangszeres együttes és énekkar, valamint szóló énekesek betanítása, részvételükkel közös zenei produkció megvalósítása megkíván.

Ez a studium magában foglalja a zenekari hangszerek, együttesek manuális irányításának technikai, zenei és stiláris jellegzetességeit, valamint a repertoár legjelentősebb műveinek elemző ismeretét.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Bamberger, Carl: The Conductors'Art. McGraw-Hill, New York, 1965.

Doráti Antal: Notes of Seven Decades. Hodder and Stoughton, London, 1979.

Rudolf, Max: The Grammar of Conducting. Shirmer Books, New York, 1994.

Monteverdi, Vivaldi, Schütz, Schein, Buxtehude, Bach, Händel, Purcell, Telemann, Haydn, Mozart valamint 20. századi szerzők műveiből válogatott szemelvények.

Elsősorban kantáták, mise tételek, passiók részletei kerülnek sorra.

 

Tanegységi program:

1-2. félévben kamarakórus és kamaraegyüttes rendszeres vezénylése a fentebb meghatározott zenei anyagból.

 

Repertoárismeret

 

A tantárgy programja:

A karirodalmi ismeretek gyarapítása, széles körű elsajátítása. A tárgy keretében rendszerező ismeretek gyűjtése a zenetörténet kiemelkedő szerzőinek életművéről. A rendelkezésre álló karirodalom – beleértve a teljes életműveket bemutató összkiadások – szisztematikus feldolgozása (CMM, DDT, DTÖ, DTB, EECM, MB stb.). A hozzájuk tartozó, (mindenekelőtt a CMM köteteivel párhuzamosan megjelent) szakirodalom feldolgozása. Az előadókkal szemben speciális igényeket támasztó, ritkán megszólaltatott alkotások megismerése. Összehasonlító stíluselemzés azonos műfajú alkotások között, egyes művek különböző előadásai között. Műelemzés partitúra és hangzóanyag felhasználásával. A XX. századi irányzatok és speciális technikák hatása a vokális előadásmódra. Kortárs zenei alkotások, újszerű törekvések a zenekari-, ill. a kórushangzás megújítására.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Bartha Dénes szerk.: A zenetörténet antológiája. Zeneműkiadó, Budapest, 1974.

Honegger, Artur: Zeneszerző vagyok

Hollós Máté: Az életmű fele – Zeneszerzőportrék beszélgetésekben. Akkord Könyvkiadó, Budapest, 2002.

Harnoncourt, Nikolaus: Der musicalische Dialog, Residenz Verlag, Salzburg és Bécs, 1984; magyarul: Zene mint párbeszéd, (ford. Dolinszky Miklós). Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.

 

Tanegységi program:

 

1. szemeszter:

Lajtha, Ligeti, Veress, Soproni, Szőnyi, Balassa, Kocsár, Szokolay, Petrovics, Karai, Pászti, Orbán, Vajda, Huszár, Csemiczky művei.

 

2. szemeszter:

R. Strauss, Hindemith, Distler, Milhaud, Poulenc, Petrassi, Messiaen, Britten, Tippett, M. Davies, Sztravinszkij, Eben, A. Pärt, Florent-Schmitt, Schnittke vokális művészete.

 

 

Az énekkari vezénylés módszertana

 

A tantárgy programja:

A kórusvezetés és -vezénylés módszertani alapkérdéseinek megismerése. A kórus szerkezete, szólamai, azok elhelyezésének lehetőségei. A kórushangzás fejlesztése, a hangképzés technikái. Próbatechnikai ismeretek bővítése, a módszertani kultúra fejlesztése. Kóruspedagógiai elvek alkalmazása a felkészülés és az előadás során. A műsorszerkesztés alapelvei. A hangfelvétel-készítéssel kapcsolatos kérdések (tervezés, technikai feltételek, a kórus felkészítése). Szerzői jogi kérdések, szervezési, fenntartási és financiális kérdések.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Ericson, Eric: Choral Conducting, Walton Music Corporation, New York, 1976.

Kardos Pál: Kórusnevelés, kórushangzás, Zeneműkiadó, Budapest, 1977.

Kodály Zoltán: Visszatekintés Zeneműkiadó, Budapest, 1989

Bárdos Lajos írásai

 

Tanegységi program:

 

1. szemeszter:

A kórus működésének alapjai, próbatechnikai ismeretek, pedagógiai követelmények. A kommunikáció szerepe a betanítás során.

 

2. szemeszter:

A kórus felkészítése a hangversenyre, a műsor összeállítás és bemutatás kérdései. Szervezési és egyéb technikai ismeretek.

 

 

Kamaraének

 

A tantárgy programja:

A vokális kamara-irodalom művészi szintű megszólaltatása. A kamaraénekléshez szükséges speciális ismeretek (akusztika, szólamarányok, esetleges transzpozíció, szólamok elhelyezkedése, hangképzési sajátosságok, frazeálási sajátosságok, stb.) elsajátítása és magas szintű alkalmazása. Célja az egyéni hangképzés során elsajátítottak ötvözése a társas éneklés sajátos követelményeivel. A zenei érzékenység és az együttes muzsikálásba való beilleszkedés fejlesztése. Középkori angol carolok; az angol és az itáliai reneszánsz (Weelkes, Tomkins, Morley, de Wert, Gesualdo, Monteverdi madrigáljai); Striggio, Banchieri madrigálkomédiái; Dufay, Josquin, Tallis művei; XX. századi kamarazenei művek elsajátítása és bemutatása.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

Kontra Zsuzsa: Énekeljünk tisztán, ha tudunk. Kodály Intézet, Kecskemét, 1999.

Musica Britannica gyűjtemény

Európai zenei összkiadások

 

Tanegységi program:

Azonos stíluskörből származó ciklus, vagy ciklussá szerkesztett program elsajátítása.

A kislétszámú énekegyüttes műfajához illő régi zenei és kortárs repertoárból vett szemelvények magas szintű - esetleg hangversenyszerű - megszólaltatása

 

 

Mesterkurzus

 

A tantárgy programja:

Tapasztalatszerzés alkalmilag meghívott, kiemelkedő eredményességű és nemzetközileg elismert karnagy egyéniség által irányított kórusvezetői műhelymunka révén. A kórusvezető-művész szakirány tantárgyai kapcsán megszerzett ismeretek gyarapítása, aktív részvétel a kurzusokon, kooperatív együttműködés a kurzus vezetőjével és a kurzus más résztvevőivel.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

A kurzus vezetője által megadott repertoár, ill. az előadandó művekhez kapcsolódó, a stílusos előadásmódot tárgyaló irodalmak.

 

Tanegységi program:

A mesterkurzust vezető karnagy művész által előirt zenemű, vagy zeneművek, melyeket a mesterkurzus végén hangversenyszerűen előadnak.

 

 

Előadói gyakorlat

 

A tantárgy programja:

A megszerzett előadó-művészeti ismeretek művészi igényű, nyilvános bemutatása. Önálló hangverseny, vagy koncert-közreműködés, mely az önállóan végzett felkészülést és kórus-felkészítő munkát alkalmanként legalább 10 percnyi, több zenei stílusból épített műsorral prezentálja.

 

Kötelező, ill. ajánlott irodalom:

A kórusirodalom különböző korszakaiból történő válogatás

 

Tanegységi program:

Szemeszterenként egy koncert-közreműködés

 

 

Felkészülés a diplomahangversenyre

 

A tantárgy programja:

A művész-diploma megszerzéséhez szükséges diplomahangverseny szakmai előkészítése, a hangverseny programjának magas művészi színvonalon történő bemutatása.

 

 

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár