MA zeneteoretikus tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Művelődési ismeretek

Zenetörténet-népzene

Műismeret (hangversenylátogatás)

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zongora

Zeneelméleti szakirodalom-ismeret

Kórus

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet-szolfézs főtárgy

Zeneelmélet-történet főtárgy

Vokális ellenpont

Stílustanulmányok

Mesterkurzus

Analízis

Írásbeli elemzések

Szakdolgozat

 

 

Alapozó ismeretek

 

Művelődési ismeretek

 

A tantárgy anyaga:

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon.

A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

Tantárgyfelelős:

Kovács Sándor

 

Kreditszám: 1

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Mintaképpen néhány alapmű:

Magyar Értelmező Kéziszótár

Arany János tanulmányai

Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

 

Zenetörténet-népzene

 

A tantárgy anyaga:

 

A BA ciklus hallgatói átfogó ismereteket kaptak e tárgykörökből. A Master-fokozaton az ismeretek kiegészítésére, részterületeken való elmélyítésére, a zenetörténeti/népzenei szemléletmód, ismeretszerzési eszköztár lés technika megszerzésére van lehetőség. Az alábbiakban tájékoztató jelleggel példákat sorolunk fel a meghirdethető kurzusokra. Az Egyetem minden félévre legalább 3 kurzust hirdet meg.

 

1.) Bartók-kurzus. Noha Bartók művészetéről a BA-kurzusok (általános zenetörténet, ill. magyar zenetörténet) során természetesen szó esik, az ott rendelkezésre álló idő kevés a zeneszerző életművének alapos megismertetésére, a Bartók zenéjéről szóló hatalmas irodalom tanulmányozására. Ez indokolja a kiegészítő jellegű egy vagy két szemeszternyi kurzus bevezetését a Master-fokozatban.

 

Főbb témakörök:

a)  Társadalmi és zenei körkép a 19. század végéről. Mit tapasztalhatott a fiatal Bartók? (Polgári – német – kamarazene, fővárosi Wagner-kultusz, magyaros zene, „negyedik nemzeti irály", a dzsentri zenéje, parasztzene a 19. század végén, a zeneakadémia tanárainak zenéje)

b)  Bartók gyermekkori és ifjúkori darabjai. Pozsonyi évek. „Béla von Bartók".

c)  A „Kossuth" időszaka. Bartók zenéje a parasztzene felfedezéséig.

d)  Parasztzene. Mit, mikor gyűjtött Bartók, milyen népek parasztzenéjét ismerte meg.

e)  Bartók, a tudós. Hogyan vált Bartók lelkes amatőrből pozitivista tudóssá.

f)   Bartók és Kodály. Közös elvek és eltérő elvek a gyűjtésnél, lejegyzésnél.

g)  Korszakok Bartók életművében.

h)  Bartók, a magánember fiai könyveinek tükrében.

i)   Bartók és Schönberg, Berg, Webern.

j)   Bartók és Stravisnky

k)  Bartók, az avantgarde szerző (Hegedű-zongora szonáták, clusterek, negyedhangok)

l)   Egy tételtípus Bartók életművében (az „éjszaka" zenéje)

m) Aranymetszés. valóság, vagy babona.

n)  Amerikai évek.

o)  Bartók, a zongorista.

A felsoroltak mellett külön téma lehet minden egyes színpadi mű, a Cantata profana, illetve külön téma lehet a Bartók-recepció története, főleg az ötvenes években. További lehetőség: Bartók hatása a magyar zenekultúrán kívül (Stockhausen, Lutoslawski)

 

2.) Bartók népzenei munkássága. A kurzus részletesen ismerteti Bartók gyűjtéseit, képet ad lejegyzési módszerének alakulásáról, változásáról, ismerteti tudományos munkáit, dallamcsoportosítási rendszereit. A legfontosabb szakirodalom: Bartók írásainak különféle gyűjteményes kiadásai és mindazok a népdal-kötetek, amelyeket Bartók összeállított. E mellett a hallgatók megismerkedhetnek a Zenetudományi Intézetben őrzött támlapokkal.

 

3.) Kodály népzenei munkássága. Az előbbi kurzus párja. A cél és a módszer hasonló.

 

4.) Roma zene. A hallgatók képet kapnak a roma társadalom tagozódásáról, a hangszeres és vokális roma zenéről. A tárgyat elsősorban óradíjas kutató, a roma kultúra alapos ismerője (pl. Kovalcsik Katalin) taníthatja.

 

5.) A Nibelung gyűrűje. A BA-kurzusok során ennek a monumentális alkotásnak a megismertetésére nehéz időt szakítani. Helyénvalónak látszik tehát, hogy ott Wagner más művei kerüljenek szóba, és a tetralógiára egy teljes szemesztert szánjunk. A szemeszter során a tanár különféle híres előadások video- vagy DVD-felvételeinek részleteivel illusztrálja az érdekesebb értelmezéseket, és nagy teret szenteljen a mitológiai háttér bemutatásának, elsősorban Kroó György kutatásai alapján.

 

6.) Zene és Biblia. A kurzus egyrészt megismerteti a hallgatót mindazzal, ami az ókori zsidó zenéről és a mai zsidó gyakorlatról tudható, majd bibliai szövegek (pl. zsoltárok) különféle feldolgozásairól ad képet, illetve bibliai történetek alapján készült műveket mutat be, lehetőleg úgy, hogy az azonos téma különféle feldolgozásait állítja egymás mellé. A kurzus lehet egy vagy két szemeszter.

 

7.) Görög drámák az európai zenében. A kurzus a Zene és Biblia kurzus párja: célja, módszere hasonló. A kurzus egy szemeszterig tart.

 

8.) Kottaírás és zene. Noha a BA-kurzusok során a tanár kitér a kottaírás változásaira, érdemes ezt a témát összefüggően is bemutatni, olyan részletekkel, amelyek a BA-kurzusok során nem kerülhettek szóba. A kurzus különösen hasznos lehet a „régi" zene helyes előadása ma divatos kérdéseinek felvetésében és megválaszolásában. A kurzuson a hallgatók árnyaltabb képet kapnak a gregorián ének és a középkori többszólamú zene lejegyzésének módozatairól, a reneszánsz kottaírásáról és mindazokról a kérdésekről, amelyeket a barokk és klasszikus zeneművek kottája a mai értelmező számára felvet. A kurzus nem feltétlenül követi a történelmi sorrendet: előre lehet venni pl. a reneszánsz-korabarokk billentyűs zene lejegyzését és a lant-tabulatúrákat, s később lehet tárgyalni az ezeknél bonyolultabb középkori-koraraneszánsz notációt (ahogy pl. a zenetudományi szakos hallgatók paleográfia-kurzusának tanmenete javasolja). A kurzus egy, vagy inkább két szemeszternyi.

 

9.) Egyházi zene, vagy zene és liturgia. A kurzus az egyházzenei tanszak hallgatóinak kivételével – akik ezt már BA szinten is tanulják -- minden más tanszak hallgatóira számít. Célja a különféle keresztény egyházak (katolikus, református, evangélikus, stb.) liturgiájának, liturgia-történetének és ahhoz kapcsolódó zenéjének bemutatása, a BA kurzusok során e téren szerzett ismeretek elmélyítése és rendszerezése. A kurzus lehet akár két szemeszternyi, ebben az esetben az első szemeszter a római katolikus egyház zenetörténetének részletes bemutatására vállalkozik (gregorián, Palestrina, stb.), a második fő témája pedig a lutheránus és református (esetleg a görög keleti) egyház zenéjének ismertetése.

 

10.) Kelet zenéje. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

11.) Régi zenei repertoár-ismeret. A kurzus azonos a zenetudományi tanszakon BA-fokozatban meghirdetett fakultatív kurzussal.

 

12.) Gregorián. A kurzus célja az általános zenetörténet tárgy során megszerzett ismeretek bővítése, kiegészítése, a repertoár alaposabb megismertetése. Nem javasolt az egyházzenei tanszak hallgatóinak, akik már a BA-fokozat megszerzéséhez is elvégzik a megfelelő stúdiumokat. Javasolt viszont minden más szakon,. beleértve a zenetudományi szakot is.

 

13.) Liszt-kurzus. A kurzus azonos a zenetudományi szakon BA-fokozatban meghirdetett kurzussal (zenetudományi kutatás módszertana, III-IV/A).

 

14.) Színpadi zene. A kurzusok azonosak a zenetudományi tanszakon BA fokozatban meghirdetett III/B-VI/B kurzusokkal. Nem ajánlott az opera szakos hallgatóknak, akiknek tanmenetébe hasonló jellegű, de gyakorlatiasabb kurzus tartozik.

 

15.) Stravinsky-kurzus. Egy ilyen kurzus bevezetését elsősorban az indokolja, hogy rendelkezésre áll Stravisnky műveinek csaknem hiánytalan CD-összkiadása, amely javarészt a zeneszerző felügyeletével készült. A szemeszter során tehát a tanár az összes olyan művet is megismertetheti a hallgatókkal, amelyekre az általános zenetörténet kurzusok során a BA fokozatban bizonyosan nem kerül sor. Különösen nagy teret kaphatnak pl. a kései alkotások. Emellett a hallgatók megismerkedhetnek Stravinsky írásaival, nyilatkozataival (pl. a Craft-féle interjúkkal) és elemezhetnek előadási-kottaírási kérdéseket.

 

16.) Dodekafónia, szerializmus. Az általános zenetörténet során legfeljebb 4-5 alkalom nyílik a huszadik századi zene eme irányzatának tárgyalására. Itt teljes szemeszteren át a tanulók kiegészíthetik ismereteiket olyan művekkel és szerzőkkel, amelyek/akik a BA-fokozaton nem kerülhetnek szóba. Lépésről lépésre követhetik a dodekafónia kialakulását Schönberg életművében, megismerkedhetnek a gazdag vázlatanyaggal, több órát szentelhetnek Webern műveinek, szóba kerülhet Joseph Mathias Hauer, mindazok az oroszok, akik Schönberg előtt eljutottak a tizenkétfokúsághoz. És természetesen nagy teret kaphat a második világháborút követő szerializmus – pl. Stockhausen, Boulez (részben Messiaen) és mások. Különösen tanulságos lehet pl. Stockhausen zongoradarabjainak elemzése.

 

17.) Elektronikus zene. A tárgy a kezdeti kísérletektől (Trautonium, Ondes Martenot) a konkrét zenén át a kölni stúdióban kialakult zenéig, majd az azt követő évek elektronikus zenééig követi e sajátos művészeti ág alakulását. Természetesen szóba kerül Varese művészete. A tárgyat elsősorban a zeneszerzés-tanszak e művészeti ágban járatos tanára taníthatná. E tárgy elsősorban elméleti jellegű és a történeti eseményeket veszi sorra – egy másik, gyakorlati jellegű, de már nem a zenetörténet körébe tartozó tárgy ismertetheti meg a hallgatókat az elektronikus zene létrehozásának technikai részleteivel.

 

18.) Mahler. Az általános zenetörténet (BA) tárgy során Mahler művészetének tárgyalására legfeljebb egy alkalom (3 kontakt óra) jut. A 19-20. század fordulója „modern" szellemének jobb megértéséhez azonban Mahler műveinek és életútjának alaposabb tanulmányozása kiváltképp hasznos, többek közt azért is, mert Mahler a magyar zenetörténetben is szerepet játszott. A Mahler-életmű vizsgálata során az egykori Monarchia (benne Magyarország) szellemi életének számos fontos vonása kerülhet szóba. Különösen érdekes téma Mahler utóhatása, recepciója (pl. az Egyesült Államokban, vagy a Szovjetunióban – ld. Sosztakovics), illetve szerepe a 20. század végének neoromantikus-posztmodern művészetében. A kurzust a zenetudományi tanszak hallgatói is felvehetik.

 

19.) Richard Strauss. Mahleréhez hasonlóan az általános zenetörténet során röviden tárgyalt életműről van szó, amely azonban változatossága és ellentmondásossága miatt különösen tanulságos lehet.

 

20.) A zenekar és a karmesterség története. A kurzus a nagyobb zenei együttesek összeállításának és mellette az irányító szerepének változásait mutatja be, nagyjából a korabarokk időktől a 20. század második feléig.

 

21.) A „zongora". A kurzus a billentyűs hangszerek történetét vázolja fel (az orgona kivételével) a clavichordtól a virginálon, csembalón és fortepiano-fajtákon (Walter, Stein, angol zongorák, Pleyel, stb) át a modern zongoráig. Ismerteti a legfontosabb típusokat és azok irodalmát: bemutatja az egyes hangszertípusok előnyös tulajdonságait és korlátait. Igyekszik eligazítani abban a kérdésben, milyen korszak vagy komponista zenéje milyen típusú hangszeren szólaltatható meg ideálisan és miért, illetve milyen mértékben és hogyan transzponálható más („modern") hangszerekre. Elsősorban zongoristáknak, csembalistáknak ajánlott.

 

22.) MS-kurzus a zenetudományi szakon. Bartók-kurzus. E kurzus során a Bartók-kutatás egyik szaktekintélye a Bartók-kutatás részterületeibe avatja be a hallgatót. Elsősorban a kéziratok alapos tanulmányozására, Bartók kompozíciós módszerének feltárása a cél. A kurzus során a hallgatók felkészülnek egy leendő Bartók-összkiadás köteteinek megalkotására. A kurzust elvileg felvehetik más tanszakok doctorandus- hallgatói is., ha elvégezték az 1. pont alatt ismertetett MS-kurzust, vagy megfelelő előképzettségről adnak számot. A tárgy felvételének feltétele ez esetben egy írásbeli teszt sikeres – legalább 60%-os megoldása.

 

Tantárgyfelelős:

Kovács Sándor

 

Előfeltétel:

A BA keretében e tárgyakból kötelezően előírt kreditek megszerzése és a szigorlat letétele.

 

Félévek száma: 2

 

Kreditszám: 2

 

 

Műismeret (hangversenylátogatás)

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Tantárgyfelelős:

Kovács Sándor

 

Félévek száma: 4

 

Kreditszám: 1

 

Számonkérés:

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zongora

 

A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása.

 

Ajánlott irodalom:

Bach: Prelúdium és fuga a Wohltemperiertes Klavier I-II. sorozatból; egy ciklikus Bach-mű három tétele vagy más önálló mű (például Kromatikus fantázia és fuga), esetleg egy versenymű egy tétele; Haydn, Mozart, Beethoven, esetleg Schubert egy szonátájának egy gyors és egy lassú tétele a Beethoven szonáták nehézségi szintjén; három különböző stílusú mű (kivéve a fenti korokat), közülük egy virtuóz jellegű és egy Bartók vagy Bartók kortársának darabja.

 

Félévek száma: 2

 

Kreditszám: 2

 

Tantárgyfelelős: Körmendi Klára

 

 

Zeneelméleti szakirodalom-ismeret

 

A kontakt-órát nem igénylő, önálló munkára épülő stúdium lényegében kutatás, olvasás, szövegértés, jegyzetelés. Részben kapcsolódik a zeneelmélet-történet tárgyhoz, de mindenképpen figyelemmel kíséri a kurrens szakirodalom eredményeit (cikkek, könyvek).

A tantárgyfelelőssel egyeztetett anyagról készített olvasónaplót a szemeszterek végén kell a hallgatónak bemutatnia.

 

Szakirodalom:

Történeti munkák (Zarlino, Rameau, stb.)

Magyar- és idegen nyelvű folyóiratok zeneelméleti tárgyú cikkei

Alap-lexikonok (The New Grove; MGG) szócikkei

 

Számonkérés módja:

olvasónapló bemutatása

 

Félévek száma: 2

 

Kreditszám: 2

 

Tantárgyfelelős:

Komlós Katalin

 

 

Kórus

 

A tantárgy programja:

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközi elismertségű, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást az énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.

Az énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.

Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.

 

Tantárgyfelelős: Erdei Péter

 

Kreditszám:

1., 3. félév: 1

2., 4. félév: 2

 

Számonkérés módja, értékelés:

A szemeszterek végén az együttest vezető tanár minősített aláírással ismeri el a közös munkában való részvételt, illetve annak művészi minőségét.

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

Zeneelmélet-szolfézs főtárgy

 

A szak elnevezését adó főtárgy (Zeneelmélet), és annak gyakorlati vetülete (Szolfézs) végigkíséri a mesterképzés stúdiumait is. A harmóniai és formai alapismeretek elsajátítása, a zenetörténeti korszakok és stílusok áttekintése után [=alapképzés] itt nagyobb lélegzetű művek (pl. 1-1 opera, vagy Wagner zenedráma), és 20. századi kompozíciók teljes, minden részletre kiterjedő elemzése kerül központba. A mesterképzésben nagyobb szerepet kap az egyéni munka, éppen ezért megnő a jelentősége a közös zenélést nyújtó alkalmaknak, ami a Szolfézs tárgy lényege. A felső határt nem ismerő készségfejlesztés (lapról olvasás, memorizálás) mellett az elemzett művek, vagy azokhoz kapcsolódó rövidebb kompozíciók vokális és hangszeres közreműködést egyaránt magában foglaló, minél színvonalasabb megszólaltatása a csoportos órák szép célkitűzése.

 

Szakirodalom:

Lendvai Ernő: Symmetries of Music (Kecskemét, 1993)

J. Deathridge-C. Dahlhaus: Richard Wagner (Grove monográfiák, ford. Tallián T., Bp., 1988)

Somfai László: Anton Webern (Bp., 1968)

Opera-partiturák (Verdi: Otello; Wagner: Trisztán; Parsifal)

20. századi kamaraművek

 

Számonkérés módja:

közös stúdiumok módszerét követő otthoni munka; rész-elemzések,  harmóniai kivonatok készítése; gyakorlati feladatok bemutatása

 

Kreditszám (összesen): 18

 

Tantárgyfelelős:

Komlós Katalin

 

 

Zeneelmélet-történet főtárgy

 

A musica theorica és musica practica dichotómiája végigkíséri a zenetörténetet. Előbbi teljes, szisztematikus történeti áttekintése a tárgy célja, ami az ókori görög tanoktól, és a zene

„7 szabad művészet"-ben betöltött szerepétől kiindulva átfogja az elmúlt 1000 év európai zenéjének elméleti gondolkodását, irodalmát és forrásait. Lényeges feladata, hogy kiemelje az egyes korszakok teoretikus vizsgálódásainak központi kérdéseit. Így a hangsorok és hangrendszerek történetét követik a többszólamúság kialakulásához kapcsolódó témák (ritmus, ellenpont, konszonancia/disszonancia), a zeneszerzéstan fokozatos körvonalazódása, a generálbasszus tudománya, a zenei kifejezés területe (musica poetica), majd a Rameau korszakalkotó koncepciójától kiinduló modern harmóniatan, tonalitás-elmélet, formatan.

A kronológiai rendben tárgyalt anyagot természetesen a 20. századi irányzatok elméleti indíttatása zárja.

 

Szakirodalom:

„Theory, theorists" – The New Grove Dictionary of Music (2001)

„Musiktheorie" – MGG, Band VI (1997)

The Cambridge History of Western Music Theory, szerk. Christensen (2002)

O. Strunk: Source Readings in Music History (Norton, 1965)

Handbuch der systematischen Musikwissenschaft, Band 2, Musiktheorie (Laaber, 2005)

 

Számonkérés módja:

nagyobbrészt idegen nyelvű zeneelmélet-történeti munkák olvasása, jegyzetelése, feldolgozása

 

Értékelés módja:

3 szemeszterben gyakorlati jegy, 4. szemeszterben kollokvium

 

Kreditszám:

12

 

Tantárgyfelelős:

Komlós Katalin

 

 

Vokális ellenpont

 

Az alapképzésben végzett ellenpont-tanulmányok folytatása, magasabb szinten. 3- és 4 szólamú kontrapunktikus gyakorlatok írása. Elsősorban a németalföldi reneszánsz mesterek, valamint Palestrina műveinek tanulmányozása és elemzése, lehetőség szerint összhangban a zeneelmélet-történet tárgy keretében tárgyalt egykorú elméleti munkák feldolgozásával.

 

Szakirodalom:

Jeppesen: Ellenpont (Bp., 1975)

Glareanus: Dodekachordon, 1547 (facs. MMMLF II, 1967)

Zarlino: Istitutioni harmoniche, 1558 (facs. MMMLF II, 1965)

Morley: A Plain and Easy Introduction to Practical Music, 1597 (modern kiadás, 1973)

16. századi mesterek műveinek kritikai kiadásai

 

Számonkérés módja:

a félévenként megszabott mennyiségű, önállóan írt kompozíciós gyakorlatok alapján

 

Kreditszám (összesen): 6

 

Tantárgyfelelős:

Mohay Miklós

 

 

Stílustanulmányok

 

Két szemeszterben, két különböző témájú kurzus felvétele a Muzikológus MA program-kínálatából. A stúdium lényege, hogy egyetlen zeneszerző munkássága (Liszt, Bartók, Mahler, stb.), vagy egyetlen stílus áll a középpontban, ami mélyfúrás-szerű részletességgel és intenzitással kerül feldolgozásra. Kívánatos a téma interdiszciplináris, kultúrtörténetbe ágyazott megközelítése.

 

Szakirodalom:

Alan Walker: Liszt Ferenc, 3 kötet (Bp., 1986-2003)

Somfai László: Bartók Béla kompozíciós módszere (Bp., 1999)

E. W. White: Stravinsky (Bp., 1976)

J. Carr: Az igazi Mahler (Bp., 2005)

M. Boyden: Richard Strauss (Bp., 2004)

 

Számonkérés módja:

szakirodalom-olvasás, szóbeli vagy írásbeli beszámoló

 

Kreditszám (összesen): 4

 

Tantárgyfelelős:

Kovács Sándor

 

 

Mesterkurzus

 

Aktív részvétel az Intézmény által szervezett, vagy másutt, esetleg külföldön tartott, a szakfelelős által jóváhagyott zeneelméleti tárgyú kurzusokon.

 

Kreditszám: 2

 

 

Analízis

 

A tárgy anyaga a zeneművek belső szerkezetének, formai felépítésének, és kompozíciós-technikai elemeinek a vizsgálata. Magában foglalja egyes forma-modellek több stílus-korszakon átívelő megjelenési formáit; szöveges és „abszolút" zene kategóriáit; a hangokból való organikus építkezés lehetőségeit. Az elemzésre választott művek lehetőség szerint egymástól különböző stíluskorszakokat képviselnek, az analitikus megközelítés eszközei pedig ezekhez igazodnak, a gregorián énektől 21. századi kompozíciókig.

A kurzus kitér múlt és jelen kiemelkedő teoretikusainak elemző módszerére, illetve azok megismerésére is.

 

Szakirodalom:

„Analysis" – The New Grove Dictionary of Music (2001)

„Analyse" – MGG, Band I (1994)

H.C.Koch: Versuch einer Anleitung zur Composition, 1782-93 (facs. 1969)

Riemann: System der musikalischen Rhytmik und Metrik (Lipcse, 1903)

Schenker: Der freie Satz (Bécs, 1935)

 

Számonkérés módja:

a közös munkán kívül önálló, otthon végzett elemzések; félévenként 2 zenemű írásban elkészített analízisének bemutatása

 

Kreditszám (összesen): 6

 

Tantárgyfelelős:

Tihanyi László

 

 

Írásbeli elemzések

 

A kontakt-órát nem igénylő, önálló munkára épülő stúdium részben az íráskészséget kívánja fejleszteni (mind tartalmi, mind formai értelemben), részben nagyobb lélegzetű zeneművek komplett elemzését tűzi ki célul. Félévenként legalább két, a tantárgyfelelős által jóváhagyott, különböző műfajú kompozíció (szimfónia, kamaramű, mise, dalciklus, stb.) teljes körű, írásos elemzését kell a hallgatónak elkészítenie, és a tantárgyfelelősnek benyújtania.

 

Szakirodalom:

Handbuch der musikalischen Gattungen, 15 kötet (Laaber, 1993-2005)

Bartha D.: Beethoven kilenc szimfóniája (Bp., 1975)

Somfai László: J. Haydn zongoraszonátái (Bp., 1979)

Kárpáti János: Bartók-analitika (Bp., 2003)

Peter Williams: The Goldberg Variations (Cambridge, 2001)

 

Számonkérés módja:

szemeszterenként 2 dolgozat tartalmi és formai értékelése

 

Kreditszám (összesen): 2

 

Tantárgyfelelős:

Olsvay Endre