MA muzikológus tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Művelődési ismeretek

Műismeret

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Stílusgyakorlat/zeneszerzés

Társas zene

Régi-zene előadása

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek:

20. századi magyar zene főtárgy

Magyarország zenekultúrája

A zenetudomány technikái

Mesterkurzus

Szakdolgozat

 

 

Alapozó ismeretek

 

Művelődési ismeretek

 

A tantárgy anyaga:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon.

 

A lehetséges tárgykörök:

- művészettörténet

- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

- verstan

- színháztörténet és dramaturgia

- művelődéstörténet

- egyháztörténet

- a magyar irodalmi nyelv

- irodalomtörténet és műelemzés

- néprajz

- várostörténet

- eszmetörténeti mozgalmak

- általános stílustörténet

 

Mintaképpen néhány alapmű:

Magyar Értelmező Kéziszótár

Arany János tanulmányai

Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Stílusgyakorlat/zeneszerzés

 

A tantárgy anyaga:

A cél mindkét fokozaton, hogy az ismereteket a hallgatók elsősorban kreatív, kompozíciós munka során sajátítsák el. A stílusismeret elsajátítása a példaként szolgáló szerzők műveinek elemzése alapján történik minták utánzásával, egyszerű rekonstrukciós feladatok megoldásával, esetleg kisebb méretű stílusgyakorlatok írásával.

 

1. szemeszter:

- hangszerelés: rekonstrukciós gyakorlatok (rövid partitúra részletek kiegészítése) néhány ütemnyi particella visszahangszerelése az eredeti hangszerelés többszöri meghallgatása alapján; szerzői saját átiratok elemzése

- tárgyalt időszak: a barokktól a XIX. század első fele

 

Szakirodalom:

     Casella-Mortari: A mai zenekar technikája

     Adler, Samuel: The Study of Orchestration

     Leibowitz, René: Thinking for Orchestra

 

2. szemeszter:

- XX. századi stílusgyakorlatok

- Feladatok megoldása a század kiemelkedő, iskolateremtő irányzatainak és mestereinek tanulmányozása alapján

- Bartók Mikrokozmosza alapján: etűdök, kiegészítési és rekonstrukciós feladatok

- tizenkétfokú és szeriális komponálási módszer és technika: Reihe-manipulációk, rekonstrukciós feladatok

- preformált struktúrákon alapuló kompozíciós módszerek, ütőhangszeres zene, Cage: Szonáták és interlúdiumok, egyszerű preformált struktúrák szerkesztése

- a véletlen mint kompozíciós módszer

- kisebb feladatok kidolgozása Cage műveiből vett minták alapján

 

Szakirodalom:

     Bartók: Mikrokozmosz, Harvard előadások

     Schönberg, Weber, Boulez, Stockhausen művek és teoretikus írások

     Stravinsky szeriális művei

     Boulez-Cage levelezés

     Cage művek és teoretikus írások

 

Társas zene

 

A tárgy célja az, hogy a nem előadóművészi szakok (zenetudományi, zeneszerzés, más elméleti jellegű szakok) hallgatói valamilyen formában aktív zenei gyakorlat részesei legyenek. Miután e tanszakokon különböző előképzettségű hallgatókkal kell számolnunk, a gyakorlat konkrét formáit nem határozhatjuk meg mereven. Akik korábban sokéves hangszeres képzésben részesültek, s kellő jártasságot szereztek egy hangszer játékában, elsősorban a kamarazenei, vagy a zenekari előadásokban vehetnek részt. Akiknek nincs jelentős hangszeres előképzettségük, kórusokban, ének-kamaraegyüttesekben vagy kortárs zenei gyakorlaton vállalhatnak szerepet. Olyan hallgatók számára, akik nem tagjai semmilyen együttesnek, a tanszék kamara-ének órákat, kamarazene-órákat szervez. Emellett a hallgatók részt vehetnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kórusának vagy valamilyen egyéb együttesének munkájában, illetve a kamarazene-tanszak által szervezett órákban. Munkájuk eredményéről a tanszak által rendezett rendszeres házikoncerteken adhatnak számot. Azt, hogy egy hallgató teljesítette-e az elvárható követelményeket, azaz folyamatosan, kb. heti rendszerességgel részt vett valamilyen zenei együttes munkájában, az illető együttes vezetőjének tanúsítványa, a kamaratanár igazolása, vagy/és a házikoncerten mutatott teljesítmény alapján a tanszékvezető, vagy az általa kijelölt oktató jogosult elbírálni.

 

 

Régi-zene előadása

 

1. szemeszter: Continuo-játék. A szemeszter során a hallgatók képessé válnak a barokk és klasszikus művek előadásában való részvételre, continuo-szólamok kidolgozására. A tárgy gyakorlati jellegű, az osztályzás öt fokozatú gyakorlati jegy. Elméleti szakirodalma lényegében nincs: a hallgatóknak a különféle művek kottáit kell tanulmányozniuk és a korábbi zeneelmélet-órák tanultakat alkalmazniuk.  Heti 1 óra, 1 kredit

 

2. szemeszter: ugyancsak gyakorlati jellegű. A hallgatók egy, a régi zene előadásában járatos szakember (fortepiano-játékos, karmester stb.) próbáin és előadásain vesznek részt, s a próbák vagy az előadássorán felmerült kérdéseket vitatják meg. Az osztályzás három fokozatú gyakorlati jegy. Átlagban heti 1 óra, de nagyfokú alkalmazkodással a felkért szakember próbáihoz, előadásaihoz.

NB. A szemeszterek sorrendje felcserélhető.

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

20. századi magyar zene főtárgy

 

A négy szemeszteres tárgy a XX. század legjelentősebb magyar mestereinek életművével foglalkozik. Az ellenőrzés-értékelés alapja minden esetben szóbeli kollokvium (írásos tesztfeladattal) és a Bartók kurzus első félévét kivéve valamilyen önálló, szemeszter végére benyújtandó írásbeli feladat (zenemű vagy kisebb művek közreadásra való előkészítése megfelelő bevezetővel, közreadói kommentárokkal, illetve tanulmány).

 

1-2. szemeszter:

Bartók-kurzus. A kurzus a BA-fokozatban elvégzett Bartók-kurzusra épít (ennek elvégzése előfeltétel). A szemeszterek során a hallgatók a Magyarországon hozzáférhető dokumentumanyagot (kéziratok, vázlatok, fotokópiák, stb) tanulmányozzák és megszerzik mindazokat az ismereteket, amelyek birtokában a majdan meginduló Bartók-Összkiadás munkájában részt vállalhatnak. A kurzus kezdettől fogva nagy mértékben épít a hallgatók otthoni munkájára. Heti 3 kontakt óra, 3 munka-óra, a 2 szemeszter összesen 6 kredit.

 

Szakirodalom: a BA-fokozat Bartók-kurzusánál felsoroltak mellett:

Somfai László: 18 Bartók-tanulmány. Bp, 1981

Somfai László: Bartók Béla kompozíciós módszere. Bp, 2000

 

3. szemeszter:

Kodály-kurzus. Célja a Bartók-kurzuséhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a hallgatók ez esetben kevesebb előzetes ismerettel rendelkezhetnek.  A fő feladat azonban itt is a dokumentumok (kéziratok, vázlatok, stb) tanulmányozása, a Kodály-kutatásban való aktív részvétel megalapozása. Nem célja viszont a kurzusnak a Kodály pedagógiai munkásságával (az ún. Kodály-módszerrel) való alapos ismerkedés. Ezzel a részterülettel külön, szabadon választható tárgy keretében foglalkozhatnak az érdeklődők. Heti 3 kontakt óra, 3 munka-óra, 3 kreditpont.

 

Szakirodalom:

Lendvai Ernő: Bartók és Kodály harmóniavilága. (Bp., Zeneműkiadó 1975)

Legány Dezső szerk: Kodály Zoltán levelei. (Bp., Zeneműkiadó 1982)

Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban. (Bp., Zeneműkiadó 1982)

Bereczky János, Domokos Mária [és mások]: Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai. (Bp., Zeneműkiadó 1984)

Kecskeméti István: A zeneszerző Kodály. Kistanulmányok az életmű első feléből. (Kecskemét, Kodály Intézet 1986)

Bónis Ferenc szerk.: Kodály emlékkönyv 1997.

Magyar zenetörténeti tanulmányok. (Bp. Püski 1997)

Breuer János: Kodály és kora. Válogatott tanulmányok. (Kecskemét, Kodály Intézet 2002)

 

4. szemeszter:

E szemeszter alternatívákat kínál, attól függően, hogy a magyar zenetudománynak melyek a legidőszerűbb feladatai. Az egyik lehetséges verzió Dohnányi Ernő és/vagy Weiner Leó és/vagy Lajtha László (esetleg más fontos komponista) életművének alapos megismerése. A másik: a huszadik századi magyar opera tanulmányozása. A harmadik: az ötvenes-hatvanas években jelentős szerepet játszó zeneszerzők életművének feldolgozása (kínálkozó példa: Szervánszky Endre, Maros Rudolf stb.).

 

Szakirodalom: a verziók szerint változó. Például:

Berlász Melinda: Lajtha László. A múlt nagy tudósai. (Bp., Akadémiai 1984)

Breuer János: Fejezetek Lajtha Lászlóról. (Bp., Zeneműkiadó 1992)

Berlász Melinda szerk.: Lajtha László összegyűjtött írásai. (Bp., Akadémiai 1992)

Berlász M., Demény J., Terényi E.: Veress Sándor. Tanulmányok. (Bp., Zeneműkiadó 1982)

Andreas Taub (Hrsg).: Sándor Veress. Festschrift zum 80. Geburtstag (Berlin, Haseloff 1986)

Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő (Bp., Zeneműkiadó 1971; 2. átdolg. kiadás: Bp., Nap Kiadó 2002)

Dohnányi Ernő Archívum közr.: Dohnányi Évkönyv 2002, 2003, 2004. (Bp., MTA Zenetudományi Intézet 2002, 2003, 2004)

 

 

Magyarország zenekultúrája

 

A tárgy alapvető célja a történelmi Magyarország területén élt, nem feltétlenül magyar származású zeneszerzők életművének, illetve a magyarországi zenei élet dokumentumainak feldolgozása. Az egyes szemeszterek konkrét tananyaga ezúttal is a magyar zenetudomány aktuális feladataihoz igazodik.

 

1. szemeszter:

későbarokk és klasszikus zene Magyarországon. A szemesztert vezető tanár jelentősebb mester (vagy mesterek) életművével, város(ok), főúri udvar(ok) kottatárának zenei anyagával ismerteti meg a hallgatókat. A szemeszter végén a szóbeli kollokvium mellett a hallgatók művek közreadásnak előkészítésével, vagy/és rövidebb tanulmánnyal adnak számot tudásukról.

 

Szakirodalom:

a Musicalia Danubiana sorozat eddig megjelent kötetei.

Bárdos Kornél könyvei magyar városok zenei életéről, pl. Pécs zenéje a 18. században (Bp, 1976), Győr zenéje a 17-18. században (Bp, 1980), Sopron zenéje a 16-18. században (Bp, 1982), stb

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I-II, Bp, 1959, 1961

 

2. szemeszter:

19. századi magyarországi zene (pl. Erkel, a Doppler-fivérek, Mosonyi, Mihalovich stb. zenéje). A cél, a módszer és a számonkérés módja az előző szemeszterével egyezik.

 

Szakirodalom:

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai II, Bp, 1961

Bónis Ferenc szerk.: Írások Erkel Ferencről és a magyar zene korábbi századairól. Magyar zenetörténeti tanulmányok. (Bp., Zeneműkiadó 1968)

Bónis Ferenc szerk.: Mosonyi Mihály és Bartók Béla emlékére. Magyar zenetörténeti tanulmányok. (Bp., Zeneműkiadó 1973)

Bónis Ferenc szerk.: Erkel Ferencről és koráról. Magyar zenetörténeti tanulmányok. (Bp., Püski 1995)

Bónis F. szerk.: A nemzeti romantika világából. Magyar zenetörténei tanulmányok. (Bp., Püski 2005)

 

3. szemeszter:

középkori, reneszánsz és korabarokk zene Magyarországon. A cél, a módszer és a számonkérés módja hasonló az előbbiekhez.

 

Szakirodalom:

Magyarország Zenetörténete I. Szerk: Rajeczky Benjamin. Bp, 1988

Magyarország Zenetörténete II. Szerk.: Bárdos Kornél. Bp, 1990

Dobszay László: Magyar Zenetörténet. Bp, 1984

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, Bp, 1959

 

4. szemeszter:

XIX és/vagy XX: századi magyar zeneélet. E szemeszter során a hallgatók nem művekkel, hanem a zenei élet eseményeivel, kritikai és egyéb írásokkal, együttesek (pl. zenekarok, kórusok) történetével foglalkoznak. Ennek megfelelően a számonkérés során a szóbeli kollokvium mellett kisebb tanulmányokat kell készíteniük.

 

Szakirodalom:

Mindenekelőtt a zenei szakfolyóiratok számai (Zenei Szemle, Muzsika 1929, Új Zenei Szemle, Muzsika 1957- től, stb)

Legány Dezső: A magyar zene krónikája. Bp, 1962

Zenei írások a Nyugatban. Szerk.: Breuer János. Bp, 1978

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai II, Bp, 1961

Breuer János: Harminc év magyar zenekultúrája. (Bp., Zeneműkiadó 1975)

Breuer János szerk.: A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának 125 esztendeje (1853-1978). (Bp., Zeneműkiadó 1978)

Tallián T., Berlász M.: Iratok a magyar zeneoktatás történetéhez 1945-1956. (Bp., MTA Zenetudományi Intézet 1984)

Staud Géza szerk.: A budapesti Operaház 100 éve. (Bp., Zeneműkiadó 1984)

Tallián T., Berlász M.: Iratok a magyar zeneélet történetéhez 1945-1956. (Bp., MTA Zenetudományi Intézet 1985–86)

Mona Ilona: Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867. (Bp., MTA Zenetudományi Intézet 1989)

Tallián Tibor: Magyarországi hangversenyélet (1945–1958). (Bp., MTA Zenetudományi Intézet 1991)

NB. a 3. szemeszter foglalkozhat a 19. század magyarországi zenei életével, a 4. pedig a 20. századival, ez esetben a középkori-reneszánsz és korabarokk zene tanulmányozása elmarad, vagy külön választható tárggyá válik – amennyiben ezt a magyar zenetudomány aktuális feladatai indokolják.

 

 

A zenetudomány technikái

 

A kurzus célja, hogy 

a) széleskörű áttekintést adjon napjaink zenetudományi módszertanáról;

b) önálló írásbeli munka során rávezesse a hallgatókat újonnan megismert metodológiák értő és kritikus felhasználásra;

c) megalapozott kutatási technikákkal lássa el a hallgatókat, és elősegítse tájékozódásukat a legfrissebb zenetudományi irodalomban

d) hogy tudatosítsa a hallgatókban a zenetudományi kutatás interdiszciplináris jellegét;

e) bevezessen a zene és irodalmi szöveg összekapcsolásának esztétikai problémakörébe;

f) bevezessen az alapvető zenetörténeti források (hangfelvétel és zenei lejegyzés) által felvetett elméleti kérdések körébe;

g) megismertessen a zenei előadás, mint jelenség különböző elméleti megközelítéseivel; elemezze zenetudomány és zenekritika viszonyát.

 

A kurzus eredményeként a hallgatók

a) elsajátítják a professzionális kutatásban leggyakrabban használt információforrások kezelését;

b) tudatossá válnak a zenetudományi gondolkodás új útjainak értő és kritikus megítélésében;

c) megtanulják, hogy kutatómunkájuk eredményeit miként vitassák meg magas szinten másokkal.

d) gyakorlatra tesznek szert a zenekritikában, mint magas szintű alkalmazott zenetudományi tevékenységben;

e) biztonsággal olvasnak és kommentálnak intellektuálisan kihívó, komplex szakszövegeket; képesek a szövegek fogalmi-elméleti kereteit rekonstruálni;

f) eligazodnak a zenei forráskritika és forráskiadás alapvető kérdéseiben;

g) elsajátítják a kritikus gondolkodás, a kutatás és a tudományos szövegalkotás azon készségeit, amelyek segítségével sikerrel aspirálhatnak posztgraduális tanulmányaik PhD szintű folytatására.

 

A kurzus tematikája

1. szemeszter: Kurrens zenetudományi olvasmányok: „performance studies", etnomuzikológia, esztétika, zeneelmélet és történeti zenetudomány; a „new musicology".

2. szemeszter: Zenei filológia és notáció; a hangfelvétel mint zenetörténeti forrás; a historikus előadói mozgalom; a zenei előadás.

3. szemeszter: A kánonképződés útjai; recepciótörténet; zene és politika.

4. szemeszter: Zene a társadalomban, zene a kultúrában; kulturális antropológia és zenetudomány.

 

Forma: szemináriumi munka, olvasmányok közös feldolgozása, valamennyi félév végén rövid szemináriumi dolgozat.

 

Szakirodalom:

J. Kerman, Musicology (London, 1985)

N. Cook & M. Everist (eds.), Rethinking Music (Oxford, 1999)

"Music Anthropologies and Music Histories", a Journal of the American Musicological Society tematikus száma, 48/3 (1995).

 

 

Mesterkurzus

 

Aktív részvétel az Intézmény által szervezett, vagy másutt, esetleg külföldön tartott, a szakfelelős által jóváhagyott zeneelméleti tárgyú kurzusokon.