A zenepedagógiai képzés története

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem a világ egyik legkiemelkedőbb zenei felsőoktatási intézménye, amely az előadóművész képzés mellett a zenepedagógus képzésnek is a legrangosabb intézménye Magyarországon. Már az Egyetem működésének korai szakaszában, Mihalovich Ödön több évtizedes irányítása alatt megindult a szervezett tanárképzés. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 2007-ben önálló tanszék alakult a zenepedagógiai képzés továbbfejlesztése érdekében, ez a tanszék ma a Kodály Intézet budapesti csoportjaként működik eredményesen.

 

Az elmúlt évtizedekben az Egyetem zenepedagógus képzése két oknál fogva vált igen jelentőssé mind hazai mind nemzetközi viszonylatban:

    1. Kiváló művésztanárokból álló tanári kar, akik egyaránt jelentős kitekintéssel bírnak a kezdőtől az egyetemi szintig tartó zenepedagógiai munkára;

    2. Kiváló hallgatók, akik magas színvonalú előadóművészi gyakorlattal rendelkeznek.

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem büszkén tekint vissza az elmúlt, több mint 130 év hagyományára, amelyet kiváló művész egyéniségek munkája alapozott meg. Kodály Zoltán aktív jelenlétéhez kötődő időszak ennek a hagyománynak nagyon fontos része.

 

Kodály jelenléte tanárként a Zeneakadémián, zeneszerzőként és népzenetudósként szerzett hazai és nemzetközi tekintélye, a nevével fémjelzett pedagógiai koncepció és filozófia, valamint az őt jellemző szellemiség nemzetközi mércével mérve is rendkívül fontos változást hozott az Egyetem második világháborút követő oktatási gyakorlatába.

 

A zeneelméleti képzés színvonalának radikális megemelésével Kodály az egyetemi szintű zeneoktatási programot oly módon fejlesztette tovább, hogy az ma már minden más professzionális zenészképző intézmény programjától különbözik. Hallgatóink felkészültségére ugyanis nemcsak a magas színvonalú hangszeres tudás a jellemző, hanem az azt szervesen kiegészítő, egyaránt magas színvonalon elsajátított gyakorlati jellegű elméleti ismeretanyag, a zeneelmélet és szolfézs.

 

Kodály gondolatai arról, hogy „Ki a jó zenész," erőteljesen fejezik ki, hogy milyen típusú zenészképzésre van szüksége a tehetséges, fiatal muzsikusoknak.

„…a jó zenész kellékeit négy pontban foglalhatjuk össze:

    1. kiművelt hallás,

    2. kiművelt értelem,

    3. kiművelt szív,

    4. kiművelt kéz.

Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad, vagy előreszalad, baj van."

 

Ez a típusú kiegyensúlyozott művészi, elméleti tréning jellemzi az Egyetem zenepedagógus képzését is.