Elhunyt Földes Imre Tanár Úr
Életének 92. évében távozott az Erkel-díjas zenetörténész, a Zeneakadémia nyugalmazott tanára, a magyar zenetörténet-oktatás és ismeretterjesztés nagy hatású személyisége.
Földes Imre Budapesten született 1934. március 8-án. Édesanyja felsőfokon zongorázott, ami nagy mértékben meghatározta érdeklődését és pályaválasztását. Zongoratanulmányait 1943-ban a Goldmark Zeneiskolában kezdte, 1949 és 1955 között a budapesti Zenei Gimnázium és Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés szakán tanult, majd a Zeneakadémián Viski János növendékeként 1955 és 1960-között elvégezte a zeneszerzés szakot. Nagy hatást gyakorolt rá Bárdos Lajos; diplomamunkáit (kantáta, vonósnégyes) Farkas Ferenc vezetésével készítette el (1962).
Már tanulóévei alatt rendszeresen tartott barátainak zenetörténeti, zeneelméleti órákat a lakásán, zenei ismeretterjesztő köröket, táborokat vezetett Budapesten és Gödöllőn. 1961-től 1966-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zenetörténet-, zeneirodalom-, zeneelmélet- és szolfézstanára, 1961 és 2003 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének zenetörténet- és szolfézs-zeneelmélet-tanára volt, 1971-től pedig az intézmény egyetemi ágazatán zeneelméletet, szolfézst és zenetörténetet oktatott, 1997-től már mint habilitált egyetemi tanár.
A 60-as, 70’-es években a Magyar Iparművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneelméleti alapismereteket tanított, kórust alapított, de dolgozott az ELTE-n, az Eötvös József Kollégiumban és az Országos Közművelődési Központ Karnagyi Továbbképzőjén is. Nyugalmazását követően speciális kollégiumokat tartott, zenei-művészettörténeti tanulmányutakat szervezett és vezetett Itáliába, Németországba, valamint fesztiválokra Ausztriába és Lengyelországba.
Oktatási intézményeken kívül is széles körű zenei ismeretterjesztő tevékenységet végzett Budapesten és vidéken. 1960-tól csaknem hatvan évfolyamon keresztül tartott zenetörténeti, zeneelméleti, művelődéstörténeti előadássorozatot a budapesti TIT József Attila Szabadegyetemén. A Magyar Rádióban 1972 és 1977 között Magyar zeneművek, 1976 és 1981 között Mindenki zeneiskolája, 1996 és 2001 között Zenetörténet mindenkinek címmel tartott előadássorozatokat. A hét zeneműve sorozatban 25 előadása hangzott el. Előadásokat, szakmai továbbképzéseket tartott Magyarországon kívül a világ számos helyén. Ismeretterjesztő tevékenysége során különös figyelmet szentelt a 20. századi zenének és a kortárs magyar szerzők munkásságának. Nyilvános beszélgetéseket folytatott magyar zeneszerzőkkel, amelyek jórészt nyomtatásban is megjelentek (Harmincasok, Metszet).
Széles körű társadalmi tevékenysége során számos tisztséget betöltött, többek közt volt a TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat Zenei Szakosztályának elnöke, a FÉSZEK Művészklub alelnöke, majd tiszteletbeli alelnöke, a Zenetanárok Társaságának (ZETA) tiszteletbeli választmányi tagja, a Kodály Zoltán zeneszerzői, zenetudósi, zenekritikusi ösztöndíj bizottságának tagja. Az Ifjú Zenebarátok (Jeunesses Musicales) Magyarországi Szervezete tiszteletbeli tagjának választotta. A Bárdos Lajos Társaság, a Liszt Ferenc Társaság, a Magyar Haydn Társaság, a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság tagja volt.
Életrajzféle című írásában (Megjelent: Hatvan jeles hetvenes, in: NAPÚT évkönyv 2004, 19–20. oldal) így vall magáról: „Szerencsés csillag alatt születtem. A retteneteket elkerülve muzsikus lettem. Nem zeneszerző, amiről a diplomám szól. Engem már a zeneakadémiai évek alatt az izgatott, hogy miként lehetne másoknak megmutatni, amit szépnek találok… Mindenekelőtt élőlények vagyunk, ezen belül emberek, akik (akaratunktól függetlenül!) más és más kontinensen, országban, más-más nép fiaként, különböző vallást örökölve, eltérő szokású családokba születtünk. Ez egy gúla, amelyen belül bármelyik kisebb vagy nagyobb csoport felsőbbségének hirdetése a másik rovására — képtelenség. Reménykedem, hogy mind többen és többen ismerik föl: különbözőségeinkre rácsodálkozva kell egymás mellett élnünk.”
Írott és hangzó munkásságát szinte teljes egészében közzétette honlapján, amit így ajánl olvasóinak: „Olyan mennyiségű olvasnivalót, hallgatnivalót adhatok közre, amit évek, évtizedek óta csak reméltem.”.
Halálának hírére sorra emlékeznek meg róla a magyar klasszikuszene kiválóságai, egykori tanítványai.
Melis László halálára írt nekrológját így kezdi Földes Imre: „Ha elveszítjük szeretteinket, családtagjainkat, barátainkat, jó ismerőseinket, megrendülünk.”
Mi is megrendülten állunk most Tanár Úr halálhíre előtt, és tiszta szívből jövő szeretettel emlékezünk rá.