Weiner Leóról szóló kiadványokat mutattak be a Zeneakadémián

Az egyik legjelentősebb 20. századi magyar zeneszerző, oktató, Weiner Leó (1885–1960) 141. születésnapját két, róla szóló kiadvány bemutatójával ünnepelte a Zeneakadémia, ahol több mint fél évszázadon át tanított. Néhány hete látott napvilágot a Weiner Leó és tanítványai – Ötvenkét emlékezés a zeneszerzőről és tanárról című kötet Berlász Melinda zenetörténész gondozásában, a Rózsavölgyi és Társa Kiadó és a Zeneakadémia közös kiadásában. Kusz Veronika muzikológus Weiner Leó című kötete pedig december óta érhető el a Magyar zeneszerzők kismonográfia-sorozatban, megírására a sorozat szerkesztője, Berlász Melinda kérte fel az egyetem Doktori Iskolájának oktatójaként is dolgozó szerzőt. A minap a Zeneakadémián tartott könyvbemutatón Dr. Könyves-Tóth Zsuzsanna muzikológus, a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszékének munkatársa beszélgetett velük és előbbi kötet szerkesztőjével, Gombos Lászlóval, zongorán Borbély László működött közre.

Köszöntőjében Dr. Farkas Gábor zongoraművész, az egyetem rektora személyes vonatkozásairól elmondta: a Weiner-örökség nem az egyetlen, azonban talán az egyik legszebb példája annak, amit a Zeneakadémia DNS-ének hívunk. „Ez egy tanítványi láncolatokból, mesterek és növendékek egymásba fonódó sorsából felépülő, élő organizmus, amelynek magam is büszke része vagyok: az én tanárom Némethy Attila volt, aki Kadosa Pál tanítványa, Kadosa pedig Weiner növendéke volt” – mutatott rá.

Weiner Leó több mint fél évszázadig tartó oktatói tevékenysége kapcsán a rektor felidézte: zeneszerzőként a 20. század egyik kiemelkedő magyar komponistája volt, különösen pályája elején aratott ebben sikereket, első pedagógusi éveiben zeneelméletet, illetve zeneszerzést tanított. „Azonban egy olyan korszakban alkotott, amikor a zenei modernizmus új útjai nyíltak meg, és kortársai – Bartók és Kodály – ezeken jártak, ő viszont tudatosan maradt hű klasszikus eszményeihez. Ez volt az oka, hogy abbahagyta a zeneszerzés tanítását: nem tekintette magát alkalmasnak a fiatal zeneszerzők oktatására, hisz a legújabb stílusirányzatokkal nem tudott azonosulni, így nem akarta azokat tanítani sem” – hangsúlyozta.

Amint Dr. Farkas Gábor felidézte, Weiner a kamarazene-oktatás felé fordult, amelyről viszont máig érvényes mondanivalója volt és van: generációk sorának adta át azt a szemléletet, amely a kamarazenét nem pusztán műfajnak, hanem a zenei gondolkodás egyik legtisztább formájának tekinti. „Zenéjében a mesterségbeli tudás, a formai tisztaság és a zenei arányérzék kivételes egységben jelenik meg. Talán éppen ezért válhatott olyan tanárrá, aki nem stílust, hanem gondolkodásmódot adott át. Nem irányzatokat, hanem mércét” – emelte ki. Szavai szerint Weiner tanítványai a világ számos pontján továbbvitték ezt az örökséget, így vált kamarazenei gondolkodása nemzetközi mércévé, a Zeneakadémia neve pedig így forrt egybe a kamarazenélés legmagasabb színvonalával.

A rektor Berlász Melinda kötetéről elmondta: először 1985-ben, a centenáriumra jelent meg, ez a mostani már a harmadik, bővített kiadása, és több mint 50 tanítvány mesél benne Weiner Leóról, így egyedülálló forrásként képviseli a pedagógus zseni előadóművészi gyakorlatának és sugárzó személyiségének összképét. „A mostani kiadás különös értéke, hogy ezt az összetett örökséget új fényben láttatja. Nem egyszerűen újraközöl, hanem újraértelmez, és ezzel segít bennünket abban, hogy közelebb kerüljünk Weiner Leó alakjához” – méltatta a kiadványt.

A másik könyv, Kusz Veronika tollából a Berlász Melinda által szerkesztett Magyar zeneszerzők című kismonográfia-sorozat Weiner Leó című kötete pedig a Budapest Music Center gondozásában jelent meg 2025 decemberében. Ez a Weinerről eddig megjelent emlékezésgyűjteményre és szaktanulmányokra, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kutatókönyvtárában őrzött gazdag hagyatékra épülve az első teljes összefoglalást adja a szerző életéről, pedagógiai tevékenységéről és kompozíciós életművéről – hívta fel a figyelmet a kiadvány értékeire Dr. Farkas Gábor.

A rektor szerint a kérdésre, hogy mit jelent számunkra ma Weiner Leó, a válasz nem csak a múltban keresendő, „hanem abban, ahogyan ma tanítunk, ahogyan egymásra figyelünk a kamarazenében, ahogyan a zenei igazságot keressük a párbeszéden keresztül: kompromisszumok nélkül, de nyitottan” – mutatott rá.

A könyvbemutatón a zenei szakma számos neves szakembere vett részt, a beszélgetés után pedig lehetőség volt a könyvek dedikálására, kötetlen beszélgetésre az alkotókkal. A Berlász Melinda által összeállított könyvben szereplő 52 emlékező közül a még köztünk élő Deák Ágnes hegedűművésznek, valamint Frankl Péter és Miklós György zongoraművészeknek a Zeneakadémia tiszteletpéldányokat juttat el.

Dr. Farkas Gábor, Borbély László (fotó: Lóránt Szandra)

A pódiumbeszélgetés résztvevői (fotó: Lóránt Szandra)