Martzy Johanna

Temesvár, 1924. október 26 – Rüschlikon, 1979. augusztus 13.
Martzy Johanna (Fotó: Laterveen Czuk Józsa tulajdona)
Martzy Johanna
(Fotó: Laterveen Czuk
Józsa tulajdona)
Martzy Johanna hatéves korában kezdett hegedülni tanulni, tizenhárom esztendősen már Budapesten lépett fel nyilvános hangversenyen. A fővárosban folytatott tanulmányairól nehéz pontos képet adnunk. A legtöbb forrás az 1932 és 1942 közti időszakot jelzi zeneakadémiai éveiként, másutt viszont azt olvashatjuk, hogy „már Hubay Jenő tanítványa volt, amikor tíz éves korában a Zeneakadémiára került." A Zeneakadémia hallgatóinak listáján csupán az 1938/39-es tanévben jelenik meg Martzy Johanna neve – igaz, immár a III. évfolyam növendékeként –, tanáraként pedig Gábriel Ferencet jelzik. Az az aligha minden alapot nélkülöző legenda, mely szerint Hubay a világ legjobb hegedűseinek sorába emelkedést jósolta a nyolc esztendős csodagyerek játékát hallva, mindenesetre az első találkozás (s vele a tanulmányok megkezdésének) 1932-es dátumát igazolja, még ha azok kezdetben nem is a főiskola hivatalos keretei között folytak, s ha később az ugyancsak Hubay-tanítvány Gábriel vette is át azok irányítását.
 
A „hivatalos" zeneakadémiai évek sikerei Hubay jóslatát igazolták. Martzy az 1939/40-es tanévben elnyerte a Hubay Jenő Társaság egyik száz pengős jutalmát, illetve a Reményi-díjat (egy Reményi-féle mesterhegedűt), az 1941/42-es tanévben – az állami művészi oklevéllel együtt – a székesfővárosi Hubay Jenő kétszáz pengős ösztöndíjat (tehát az „igazi" Hubay-díjat) is megkapta, 1943-ban pedig már a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával lépett fel Willem Mengelberg keze alatt. A valódi nemzetközi karrier elindulását azonban a háború egyelőre lehetetlenné tette.
 
1947-ben – első és addig egyetlen női győztesként – első díjat szerzett a genfi nemzetközi versenyen, majd óriási sikerű hangversenykörutat tett, bejárva egész Európát. 1948-ban, végleg elhagyva Magyarországot, a svájci Glarusban telepedett le – valódi világsikerének ezt követően már legfeljebb híre érhetett el hozzánk. 1953-as angliai bemutatkozásának rendkívüli sikere további turnék egész sorozatát eredményezte a következő bő évtizedben. Első amerikai fellépésein (1957-ben) éppígy újabb meghívások áradatát kapta, de eljutott Afrika és Ausztrália legjelentősebb koncerttermeibe is. A világ legjobb zenekaraival lépett fel rendszeresen, olyan karmesterek társaságában, mint Solti György, Ormándy Jenő, Otto Klemperer, Igor Markevitch, Paul Kletzky vagy Ernest Ansermet.
 
Emellett kamaramuzsikusként is nagy nevet szerzett, elsősorban a kiváló holland zongoraművésszel, Jean Antoniettivel való együttműködése idején. 1966 utáni új állandó partnerével, Hajdú Istvánnal 1969 novemberében Budapestre is ellátogatott, de ezt követően, a hetvenes években, egyre kevesebb fellépést vállalt. 1979. augusztus 13-án, mindössze ötvenöt éves korában bekövetkezett halálakor már hosszú ideje teljesen visszavonultan élt glarusi otthonában.
 
Martzy Johanna játékát szerencsére számos hangfelvétel őrzi. A kritikusok legnagyszerűbb teljesítményének a Bach szólószonáták és -partiták (kiváltképp pedig a d-moll chaconne) 1954/55-ben készített felvételét tartják, de a Fricsay Ferenc és a RIAS Szimfonikus Zenekar közreműködésével rögzített Dvorák-koncert is évtizedeken át e mű mértékadó felvételének számított. Martzy a magyar hegedűiskola legjobb hagyományainak folytatója volt, a külföldi szakemberek értékeléseiben mindenütt „szenvedélyes tónusáról", „mindig előre lendítő ritmikájáról", „technikájának sziporkázó rugalmasságáról" olvashatunk. Kezében méltó mesterre lelt Bronislaw Huberman (más források szerint Hubay Jenő) egykori Stradivarija.
 
Mikusi Balázs

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library