Pongrácz Zoltán

Diószeg, 1912. február 5. – Budapest, 2007. április 3.
Pongrácz Zoltán
Pongrácz Zoltán
Zeneszerző, tanár. Zeneszerzést gimnáziumi évei alatt magánúton, Mathia Károlynál kezdett tanulni, kamaraműveket, az iskola számára színpadi kísérőzenét szerzett, valamint népdalokat gyűjtött a Felvidéken. 1975-től tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán elektronikus zeneszerzést 1995-ig.
 
A Zeneakadémián Kodály Zoltán növendéke volt 1930-1935-ig, majd Bécsben folytatta tanulmányait 1937-38-ban Rudolf Nilius karnagyképzőjében. A berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt tanult 1940-41-ben, még 1941-ben a salzburgi Mozarteumban vezénylési technikát Clemens Krauss tanítványaként. 1939-1940-ben az Operaház korrepetitora, 1943-45-ig a Magyar Rádiónál karnagy, zenei rendező. 1946-1949-ig a Debreceni MÁV zenekart és a Szent László kórust vezette. 1949-1953-ig Csanádapácán kántor, 1954-ben a békéstarhosi zeneiskolában tanár. 1954-1964-ig Debrecenben a város több iskolájában zenetanár. Karmesterként szerepelt Budapesten, Debrecenben, Berlinben, Lipcsében.
 
A hatvanas évek közepétől érdeklődése az elektronikus zene felé fordult. 1965-66-ban Utrechtben elektronikus zenével foglalkozott Gottfried Michael Koenignél. 1975-től kezdve alkotóként és tanárként az elektronikus zenei irányzat első képviselője Magyarországon. Könyvei: Az elektronikus zene (1980), Mai zene, mai hangjegyírás (1971), A zeneművészet "harmadik korszaka" (1967), Népzenészek könyve (1965), Ének jegyzetek (1934)
Sok műfajban komponált: mise, oratóriumok, kantáták, kórusművek, zenekari művek, színpadi kísérő- és filmzenék, elektronikus és elektroakusztikus zenék találhatók művei között. 1974-ben a franciaországi Bourges-ban rendezett elektroakusztikus zenei kompozíciós versenyen elnyerte az első díjat, ezzel a mester fokozatot. A Magyar Művészeti Akadémia alelnöke 1996-2000-ig.
 
Decsényi János zeneszerző írja róla egy köszöntőjében: „A hetvenes évek elején ismertem meg őt személyesen, amikor meghívtam a Magyar Rádió akkoriban létrejött elektronikus zenei stúdiójába. […] Ötvenes éveiben járt már Pongrácz Zoltán, amikor művészi érdeklődése az elektronikuszene felé fordult, s kezdett ezirányú tanulmányokat az Utrechti Egyetem szonológiai tanszékén. […] külföldön is nagy sikert aratott műve, a szeretett felesége nevére komponált Mariphonia megalkotása óta reprezentáns alakja s egyben doyenje is a magyar elektroakusztikus zenének".
 
Díjai: Ferencz József-díj (1939), Érdemes művész (1989), Liszt Ferenc-díj (1996), Vox Electronica-díj (2000).
 
(Csanda Mária)

Notable alumni

Motto

Virtual Tour

Kodály Institute

Liszt Museum

Library