Megújul az orgona

2017. június 29.

Száztíz éves történetet járt be a Zeneakadémia Voit & Söhne orgonája. A huszadik században hányattatott sorsa jutott hangszer 2018 őszétől lesz ismét régi formájában látható és hallható. Az orgona múltját és a felújítás menetét Fassang László, a Zeneakadémia orgona tanszakvezetője foglalta össze.

A Zeneakadémia Nagytermének orgonája a karlsruhei Voit & Söhne cég műhelyében készült 1907-ben a cég 975-ös opuszaként, 4 manuállal és 74 regiszterrel. Ez a hangszer együtt épült a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületével, gazdagon díszített homlokzatát a Nagyterem elválaszthatatlan részeként ismerjük. Ez volt Magyarország első koncertorgonája és egyben az építők legnagyobb hangszere is, melynek köszönhetően komoly nemzetközi elismertségnek örvendett.

 

Fassang László

 

Voit korának kiemelkedő orgonaépítője volt, aki hangversenytermi koncertorgonák készítésére specializálta magát. Ezek a hangszerek a szimfonikus zenekar hangzásideálját követték, ahol a hangszínek rendkívül gazdag skálája szólaltatható meg a pianissimótól a fortissimóig. Az elektromos traktúrával épített színpadi játszóasztal a világon először Budapesten tette lehetővé, hogy az orgonista, a közönség és a színpadon játszó zenészek közvetlen közelében helyezkedjen el. Ily módon a hangszer szimbolikus üzenetet közvetít, miszerint az orgona több száz éves templomi szolgálat után a többi hangszerrel egyenrangúvá vált, és a pódiumon is otthonra talált.

Ha a hangszer történetét áttekintjük, négy világosan elkülönülő korszakot nevezhetünk meg: virágkor, hanyatlás, száműzetés, újjászületés. 1907 és 1925 között élte a hangszer első virágkorát, amikor olyan neves orgonisták koncerteztek rajta, mint Alexandre Guilmant – a Párizsi Conservatoire akkori igazgatója –, Enrico Bossi, korának egyik legnagyobb orgonavirtuóza, vagy Antalffy Zsiross Dezső, a Zeneakadémia orgonaprofesszora. Antalffy még egy második játszóasztalt is építtetett a karzatra, hogy növendékeivel együtt adhassanak elő nagyzenekari átiratokat.

A hanyatlás korszaka 1925 és 1967 közé esik, amikor a sorozatos átépítések következtében a hangszer egyre inkább elveszítette valódi karakterét. Az eredeti koncepciótól idegen átépítések és a hangszer karbantartásának elhanyagolása következtében működése egyre megbízhatatlanabbá vált, olyannyira, hogy 1967-ben a Zeneakadémia vezetősége egy teljesen új hangszer beszerzése mellett döntött. Ekkor némult el az eredeti homlokzat – azóta ezek a sípok csak díszítő (és hangfogó) funkciót láttak el – és a Voit orgonából még megmaradt sípok és alkatrészek száműzetésre kényszerültek. Ezzel beléptünk a hangszer történetének legsötétebb korszakába. 1967-ben a lebontott hangszer először Debrecenbe, majd az állami orgonagyár (FKMV) udvarára került, ahol mostoha körülmények között tárolták. Végül két vidéki orgonába építették be a megmaradt részeket: a soproni Liszt Ferenc terembe és a győri városháza dísztermébe.

 

Fotó: Zeneakadémia / Darabos György

 

A Csipkerózsika-álomból való ébredés első jelei 2009-ben mutatkoztak, amikor a Liszt Ferenc téri épület felújítása miatt le kellett bontani az 1967-es orgonát. Ekkor a Zeneakadémia rektora, Dr. Batta András felkérte az orgona tanszak tanárait, köztük engem is, hogy dolgozzuk ki a Zeneakadémia és az egész magyar zenei élet számára legoptimálisabb koncepciót. Dr. Ruppert István és Pálúr János kollégáim mellett ekkor kapcsolódott be a munkafolyamatba Dr. Szabó Balázs tanár úr, akit mint az ország legmagasabban kvalifikált orgonaszakértőjét kértünk fel az előkészítésben való részvételre.

A koncepció kialakítását külföldi és hazai tanulmányutak, több száz órát kitevő levéltári és helyszíni kutatómunka, valamint a nagytermi homlokzat és a mögé épített 1967-es orgona állapotfelmérő dokumentációjának elkészítése előzte meg. Végül a művészi, építészeti, műemlékvédelmi, gazdasági és orgonatörténeti szempontok együttes mérlegelése eredményeként született meg a koncepció az 1907-es Voit orgona rekonstrukciójára, melyet a Zeneakadémia szenátusa 2010. május 18-án fogadott el, és határozatot hozott a projekt megvalósításáról.

Ezzel elindult a hangszer újjászületésének korszaka. Az intézmény rektora orgonabizottságot hozott létre, melyben az orgona tanárokon kívül a gazdasági, jogi és műszaki területek szakemberei is helyet kaptak. A bizottság feladata volt a projekt szakmai előkészítése, a megvalósíthatósági és finanszírozási lehetőségek feltérképezése. A nagy áttörés 2014 novemberében történt, amikor Magyarország Kormánya határozatot hozott a projekt támogatására. A nemzetközi közbeszerzési eljárás eredményeként a kiváló referenciákkal rendelkező német Johannes Klais Orgelbau és magyarországi partnere, az AerisOrgona Kft. végzik a rekonstrukciót az Egyetem orgona tanszakának tanáraiból, műszaki szakembereiből álló szakértői bizottság felügyelete mellett. Az ünnepi avató 2018. október 22-én Liszt Ferenc születésnapján lesz.

A rekonstrukcióra rátérve, az a legfontosabb célkitűzés, hogy az örökségvédelmi szempontok figyelembe vételével megjelenésében és hangzásában is az eredeti hangszer szülessen újjá. A felkutatott alkatrészek és az analóg hangszerek szerencsére elegendő információt biztosítanak az eredeti hangszer megépítéséhez. A játszóasztal, a szélellátás, a traktúra és a sípanyag kialakítása lényegében megegyezik az eredetivel. Ugyanakkor megjelennek a modern orgonaépítészet vívmányai is, mint például a setzer kombináció, egy olyan számítógépes rendszer, mely az orgona hangszín kombinációinak kezelését könnyíti meg.

Az orgonát szólóhangszerként és a különböző kamara, vokális és zenekari formációkban is kitűnően lehet majd használni. Anyanyelvi szinten fogja megszólaltatni Liszt és Antalffy orgonaműveit, valamint a századforduló szimfonikus irodalmát. Emellett természetesen Bachtól egészen a kortárs művekig szinte minden hitelesen megszólaltatható rajta. A Zeneakadémia felkérésére Szathmáry Zsigmond kifejezetten erre a hangszerre ír nagyzenekari orgonaversenyt, melynek ősbemutatója az avató koncerten lesz.

 

Fotó: Zeneakadémia / Darabos György

 

Természetesen felmerül a kérdés, hogy a mi orgonánk miben fog különbözni a Müpáétól. A különbség talán úgy fogható meg a legjobban, ha a két hangszert párhuzamba állítjuk a két épülettel. Ahogy belépünk ezekbe az épületekbe, rögtön érzékeljük a kort, melyben épültek. Ugyanígy a Voit orgona hangja is rögtön elénk hozza majd a századforduló hangszereinek patináját, egy kiforrott stílus vívmányait. A terem méretéből és akusztikájából fakadóan a hangzás sokkal koncentráltabb és energikusabb sőt, nemesebb is lesz. Ha technikai nyelven akarjuk megfogni a különbséget, akkor azt mondhatjuk, hogy a Voit orgona 4 manuálos, 74 regiszteres nagyjából 5000 síppal. A Müpa orgonája 5 manuálos, 92 regiszteres közel 7000 síppal. A Voit orgona mindkét játszóasztala elektropneumatikus traktúrával épül. A Müpában a fenti asztal trakturája mechanikus, a színpadi asztalé pedig elektromos rendszerű. Mindkét orgona két redőnyművel rendelkezik.

Kicsit a jövőbe tekintve szeretnék kitérni arra, hogy a hangszer mennyiben fogja megváltoztatni a tanszak mindennapi életét, és egyáltalán, az oktatást. A szempontok bemutatásakor meg kell említeni, hogy a világ vezető zeneoktatási intézményei arra törekszenek, hogy stílushangszerek álljanak az orgonaoktatás szolgálatában. Olyan történelmi és kópiaorgonákról van szó, melyek Magyarországon vagy megsemmisültek, vagy meg sem épültek. Ezen hangszerek olyan alapvető információkat közvetítenek az egyes korszakok és stílusok előadói gyakorlatáról, melyek tapasztalati úton történő megismerése semmilyen más eszközzel nem pótolható.

A Voit orgona rekonstrukciója a legfontosabb lépés annak érdekében, hogy a Zeneakadémia orgonaparkja megfeleljen a modernkori orgonaoktatás követelményeinek. Ez a hangszer lehetővé teszi a romantika német-magyar vonulatának beható tanulmányozását és gyakorlati elsajátítását. Ugyanakkor a hangszer méretéből, felszereltségéből és helyzetéből adódóan lehetőséget ad a teljes orgonairodalom koncertszerű megszólaltatására, beleértve az orgonát alkalmazó zenekari, kórus- és kamara műveket. Ennek köszönhetően a zeneakadémista hallgatók a legmagasabb szinten sajátíthatják el az orgonaművészet mesterségbeli fogásait: romantikus hangszerkezelés, a regisztráció művészete, más hangszerekhez történő alkalmazkodás, pódiumon szerzett gyakorlat. A hangszer igazi művészi inspirációt fog számukra jelenteni a gyakorlások, az órák és a koncertek alatt. Minden bizonnyal megnő majd a nemzetközi érdeklődés is a tanszak iránt, hiszen hasonló kaliberű történelmi orgonával a világon mindössze két oktatási intézmény büszkélkedhet: a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium és az amerikai Yale Egyetem.


Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár