Egyházzene BA tantárgyleírások

Alapozó ismeretek:

Filozófia

Esztétika

Művelődési ismeretek

Általános Zenetörténet

Műismeret

Népzene

 

Általános szakmai ismeretek és készségek:

Zeneelmélet/Szolfézs

Zongora

Kortárszene

Kórus

Transzponálás és partitúrajáték

Zeneszerzés

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek (főtárgyi modulok)

I. Főtárgyi modul: polifon egyházzene (egyházzeneirodalom)

II. Főtárgyi modul: egyszólamú egyházzene

III. főtárgyi modul (Orgona – orgonaismeret)

IV. Főtárgyi modul: liturgia

Felmondási anyagok

 

 

Alapozó ismeretek

 

Filozófia

 

A képzés célja:

 

a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.

 

A tantárgy felépítése:

 

1. szemeszter

- Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához

- Preszókratikusok

- Platón

- Arisztotelész

- Sztoa és szkepticizmus

- A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika

- Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon

- Descartes és a racionalizmus

- Locke és az empirizmus

- Berkeley és Hume

- Francia felvilágosodás

- Kant

- Schopenhauer

- Hegel és a német idealizmus

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

2. szemeszter

- Comte és a pozitivizmus

- Nietzsche

- Freud

- M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus

- Wittgenstein és a nyelvfilozófia

- Heidegger

- Sartre és az egzisztencializmus

- Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában

- Gadamer és a hermeneutika

- Feyerabend és a posztmodern

- Derrida és a dekonstrukció

- Rorty és a neopragmatizmus

- Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése

- Konzultáció, az értékelés előkészítése

 

Ajánlott szakirodalom:

 

Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)

Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)

Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)

Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)

Filozófiai kalauz (Bp., 1997)

 

 

Esztétika

 

A tantárgy felépítése:

 

I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai

Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai" és az „általános művészetelméleti" felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.

 

II. Az esztétika sajátos jellege

Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,

a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.

 

III. Az esztétikum emberközpontúsága

Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.

 

IV. A különös és a tipikus

A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális" és „reális" művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.

 

V. A művészetek osztályozása

Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek" és „cselekvények": Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.

 

VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai

Az „utánzás"-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem" esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.

 

VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze

A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.

 

VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai

Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.

 

IX. A zene és külső környezete

Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.

 

X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái

A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.

 

XI. A művészet társadalmi életmódja

A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.

 

XII. A szép problematikája

Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein" és „Sollen" dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.

 

 

Számonkérés módja:

 

1. szemeszter végén minősített aláírás, a 2. szemeszter végén kollokvium.

Az értékelés előre megadott tételek alapján szóban történik.

 

 

Művelődési ismeretek

 

A tárgy feladata:

 

A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.

 

Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.

 

A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:

-          művészettörténet

-          szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)

-          verstan

-          színháztörténet és dramaturgia

-          művelődéstörténet

-          egyháztörténet

-          a magyar irodalmi nyelv

-          irodalomtörténet és műelemzés

-          néprajz

-          várostörténet

-          eszmetörténeti mozgalmak

-          általános stílustörténet

 

A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:

     Magyar Értelmező Kéziszótár

     Arany János tanulmányai

     Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.

     Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.

     Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.

     Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.

     Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.

 

Számonkérés módja:

 

Az egyetem évente 4-5, egyenként 1 kredit értékű (heti 1 kontaktóra és 1 további munkaóra) kurzust hirdet, melyből a hallgatók (évfolyamra való tekintet nélkül) választhatnak. A hallgatónak a BA ciklusban 4 kreditet kell szereznie.

Az egyes kurzusok végén gyakorlati jegy.

 

 

Általános Zenetörténet

 

Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként" értelmezné.

 

Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.

 

I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).

 

Ajánlott szakirodalom:

     Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981

     Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993

     Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997

     Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979

     Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981

 

II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976

     Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004

     Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989

     Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987

     Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990

 

III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970

     Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001

     Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987

     Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986

     Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974

 

IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980

     Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986

     Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975

     Kroó György: Berlioz. Bp, 1980

     Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988

     Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978

 

V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.

 

Ajánlott szakirodalom:

     Erhard, L: Brahms. Bp, 1978

     Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973

     Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959

     Batta András: R. Strauss. Bp, 1984

     Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980

 

VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.

 

Ajánlott szakirodalom:

     White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976

     Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987

     Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997

     Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974

     Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983

 

 

Számonkérés módja:

1-5. szemeszter során kollokvium (írásbeli teszt és szóbeli felelet, 5-fokozatú osztályzat e kettő átlaga alapján). A tanulmányok végén szigorlat.

 

 

Műismeret

 

Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.

Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.

A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.

 

Számonkérés:

A tárgy a zenetörténethez kapcsolódik, s annak szakfelelőse ellenőrzi a teljesítést, illetve jelöli ki az ellenőrzést végző oktatókat, akik a felelet és a napló alapján minősített aláírással zárják le az egyes szemesztereket.

 

 

Népzene

 

A tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:

 

1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.

 

2.)  A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.

 

A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.

 

Ajánlott irodalomjegyzék:

 

     Kodály Zoltán: A magyar népzene

     Bartók Béla: A magyar népdal

     Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje

     Rajeczky Benjamin Írásai

     Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei

 

Számonkérés módja:

 

     Mindkét szemeszter kollokviummal zárul.

 

 

Általános szakmai ismeretek és készségek

 

Zeneelmélet-szolfézs

 

A zenei nyelv elemeinek (harmónia, forma, ellenpont) elméleti és gyakorlati elsajátítása. Míg a zeneelmélet a zenetörténeti korszakok stílusjegyeit, az azoknak megfelelő elemzési módszereket vizsgálja, a szolfézs a zenei készségek sokirányú fejlesztésével az ezen stílusokban való gyakorlati jártasságot kívánja biztosítani.

 

Tanegységek:

     1. Reneszánsz (modális) stílus: hangsorok, hangkészlet, C-kulcsok, egyházi és világi műfajok.

     2. Barokk korszak: a tonális dúr-moll nyelv kialakulása, barokk műfajok és formák, a basso continuo gyakorlata.

     3. Klasszikus stílus/1: a klasszikus harmóniai nyelv, diatónikus, kromatikus és enharmónikus modulációk.

     4. Klasszikus stílus/2: a klasszikus formák – elemzések, a „szonáta-elv" a klasszikus gondolkodásban.

     5. 19. század: romantikus harmóniavilág; új hangnem-kapcsolatok; distanciális elv, hangszeres és vokális műfajok.

     6. 20. század: Bartók-elemzések, 20. századi irányzatok: dodekafónia, szerializmus, stb.

 

Számonkérés módja:

 

Gyakorlati feladatok hétről-hétre szóban, írásban, vagy zongorán; szemeszterenként legalább egy írásbeli dolgozat; az 1-5. szemeszterben gyakorlati jegy.

A 6. szemeszterben szigorlat, mely írásbeli és szóbeli részből áll; a szóbeli követelményeit tételsor, és kijelölt vizsgadarabok alkotják.

 

 

Zongora

 

A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása. (A zongora szakirány hallgatói számára e tárgy helyett a zongorakíséret, lapról játék kötelező.)

 

Ajánlott szintjelző műjegyzék (záróvizsga követelménye; a kotta nélküli játék nem követelmény)

 

Vonós, Fúvós, Csembaló szakirányon: Bach: egy kétszólamú invenció vagy egy darab a 18 kis prelúdium sorozatból; Haydn, Mozart vagy Beethoven kisebb szonátáiból egy tétel, vagy könnyű szonatina; Bartók zongoradarabjai legalább a Mikrokozmosz IV. szintjén; vagy Bartók kortársának darabja, egy virtuóz (allegro tempó-karakterű) darab; tetszés szerinti mű kísérete, partnerrel előadva.

 

Orgona szakirányon: Bach: Prelúdium és fuga a Wohltemperiertes Klavier I-II. sorozatból; egy ciklikus Bach-mű három tétele vagy más önálló mű (például Kromatikus fantázia és fuga), esetleg egy versenymű egy tétele; Haydn, Mozart, Beethoven, esetleg Schubert egy szonátájának egy gyors és egy lassú tétele a Beethoven szonáták nehézségi szintjén; három különböző stílusú mű (kivéve a fenti korokat), közülük egy virtuóz jellegű és egy Bartók vagy Bartók kortársának darabja.

 

Ének szakirányon: mint a hangszeres szakoknál (a kíséret értelemszerűen dal-, vagy ária). A szakmai minimummal választható: Bach: 18 kis prelúdium vagy egy kétszólamú invenció; Könnyű szonatinák; Schumann: Jugendalbum, Mendelssohn: Lieder ohne Worte, Chopin: Keringők, Prelűdök; egy Bartók mű, vagy Bartók kortársának darabja.

 

Az értékelés módja:

Gyakorlati jegy, a 6. félévben kollokvium.

 

Kortárszene

 

A kortárszenei gyakorlat célja az új társas-zenei formációkban, többnyire szabadon választott hangszerekkel (köztük ütőhangszerekkel vagy hangkeltő eszközökkel) előadott vagy szabályozottan improvizált művek megszólaltatása, valamint a kortárs zenei notáció eljárásainak megismerése. Az új társas-zenei formációk utóbbi évtizedekben kialakult speciális formációja az un. ensemble-játék, amelyre e tárgy keretében lehet felkészíteni a hangszereseket. Az egyéb, sok esetben darabról-darabra változó összetételű formációkban pedig azok a hallgatók is alapvető gyakorlati ismeretekre tehetnek szert a kortárs zenei együttjáték tekintetében, akik a professzionális hangszeres tudást igénylő ensemble-játékban nem tudnak részt venni.

 

Ajánlott irodalom:

Bármely ensemble-ra vagy nagyobb méretű kamaregyüttesre írott mű az alábbi XX. századi klasszikus és kortárs szerzők műveiből: Berg, Berio, Boulez, Cage, Donatoni, Feldman, Kagel, Kurtág, Ligeti, Lutoslawski, Maderna, Messiaen, Reich, Schönberg, Stockhausen, Stravinsky, Varèse, Webern, Chr. Wolff

Szabad hangszeres összeállítású kamaraművek: elsősorban Cage, Cardew, Reich, Rzewski, Wolff művek; Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok

 

Értékelés módja:

Mindkét szemeszterben gyakorlati jegy.

 

 

Kórus

 

A tantárgy programja:

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészképző profiljának kiemelten fontos alkotórésze a nagy létszámú zenekar illetve énekkar működtetése. Ezen együttes célja mindenekelőtt az, hogy a hallgatók egy vagy több nagyformátumú, nemzetközileg elismert, tapasztalt művésztanár irányításával kapjanak bepillantást a zenekari ill. énekkari előadó művészet szakmai és pedagógiai műhelytitkaiba.

További fontos célja a tantárgynak, hogy megismertesse a hallgatókat a zenetörténet különböző korszakainak kiemelkedő jelentőségű műveivel, és alkalmat teremtsen arra, hogy hallgatók e művek hangversenypódiumon való, megfelelő minőségű megszólaltatásában részt vegyenek.

A zenekar és énekkar rendszeres időnként önálló hangversenyt ad, közreműködik az Egyetem ünnepi eseményein, jeles magyar és külföldi zeneszerzők aktuális évfordulóin, más hazai és nemzetközi zenei rendezvényeken, fesztiválokon.

Az énekkari műsorok legnagyobb részét a cappella művek alkotják, de a zenekarral közösen megvalósított nagyszabású, oratórikus produkciók az egyetem zenei életének kiváltságos eseményei.

 

Számonkérés módja, értékelés:

 

A szemeszterek végén az együttest vezető tanár minősített aláírással ismeri el a közös munkában való részvételt, illetve annak művészi minőségét.

 

 

Transzponálás és partitúrajáték

 

A tárgy célja a vokális és hangszeres partitúrák átlátása, gyakorlati megismerése, és zongorán való játszása egyéni oktatás keretében. A tanulmányok anyagát alkotja továbbá a C-kulcsok és transzponáló hangszerek ismerete, valamint egyszerűbb művek lapról olvasása (részben 4-kezes játék útján) és transzponálása.

 

A feldolgozandó műtípusok tanegységenként:

 

     3- vagy 4-szólamú vokális és hangszeres partitúrák játszása, olvasása, transzponálása

     transzponáló hangszerek megismerése; nagyobb zenekari partitúrák megszólaltatása

 

A zenekar- és kórusvezető szakirányon:

 

     Reneszánsz kórusirodalom, 3- és 4-szólamú művek, C- és F-kulcsok olvasása

     Barokk concertók, klasszikus vonósnégyesek; lapról olvasás, 4-kezes játék

     Könnyebb klasszikus szimfóniák játszása; transzponáló hangszerek megismerése; Rövidebb darabok, dalok        

     transzponálása

     Zenekari művekben megjelenő fúvóshangszer-csoportok kiemelt olvasása

     Romantikus zenekari művek (nyitányok, szimfónia-tételek) zongorázása; Hangszerelési kérdések

     20. századi zenekari- és kamaraművek, tételek; notációs kérdések

 

Szakirodalom:

 

    Nagy Olivér: Partitúraolvasás-partitúrajáték (Bp., 1975)

     Reneszánsz kórusirodalom

     Barokk concertók, klasszikus vonósnégyesek

     Szimfonikus és 20. századi kompozíciók

 

 

Zeneszerzés

 

A cél, hogy az ellenponttani és a formatani ismereteket a hallgatók elsősorban kompozíciós munka során sajátítsák el, mint ahogy ez évszázadokon keresztül - a zeneoktatás XX. századi túlzott szakosodása előtt - gyakorlat volt. A stílus és a technika elsajátítása a példaként szolgáló szerzők műveinek elemzése alapján történik modell-kompozíciók kiegészítésével, a minták utánzásával, önálló stílusgyakorlatok komponálásával.

 

Tárgykörök:

vokális és hangszeres ellenpont, korálharmonizálás, barokk és bécsi klasszikus formák

 

Tanegységek tartalma:

 

1-2. szemeszter: vokális ellenpont

Két- és három (esetleg) négyszólamú vokális ellenponttani gyakorlatok írása latin szövegre Palestrina nyomán Jeppesen könyvének felhasználásával (adott cantus firmusra: floridus, imitáció, két- és háromszólamú motetta, négyszólamú motetta illetve misetételek)

 

Szakirodalom:

Palestina illetve a klasszikus vokálpolifónia főbb mestereinek művei

Knud Jeppesen: Ellenpont

 

3. szemeszter: korál-harmonizálás (négyszólamú feldolgozás és egyszerűbb korálelőjáték írása)

 

Szakirodalom:

Bach koráok és korálelőjátékok

 

4. szemeszter: két- és háromszólamú invenció(k) (esetleg fúga) írása

 

Szakirodalom:

Bach két- és háromszólamú invenciói, valamint fúgái

 

 

Differenciált szakmai ismeretek és készségek

 

 

 

I. Főtárgyi modul: polifon egyházzene (egyházzeneirodalom)

 

A tárgy feladata az, hogy a hallgatókat komplex módon megismertesse a műzenei típusú európai egyházzenei örökséggel. A BA fokon olyan általános áttekintést kell adni, mely elegendő az egyszerűbb feladatok ellátásához, ugyanakkor háttérként szolgál a MA-ciklus elmélyültebb és magasabb fokú specializált stúdiumai számára.

A komplexitás azt jelenti, hogy a tárgy egyesíti az elméleti (zenetörténeti, stilisztikai, funkcionális, repertoár) és gyakorlati (előadóművészeti) megközelítésmódot; megismertet az egyházzene-történetben használt alapvető terminológiával; magába foglalja a repertoár összetételére (szerzők, műtípusok), elérhetőségére (tudományos és gyakorlati igényű kiadások ismerete), műfaji és stilisztikai jellemzőire (zenei struktúrák), előadói problémakörére (együttes-összeállítás, szólamelosztás és helyettesítés, művészi megvalósításra (a stílus által adott ritmikai, harmóniai, hangzási feladatok) vonatkozó ismeretek és készségek megszerzését; részletesen kitér az egyes stílusok, műfajok egykori és mai liturgikus használatára ill. alkalmazhatóságára.

 

 

Válogatott irodalom:

     MGG enciklopédia,. a New Grove Dictionary és Brockhaus-Riemann lexikon (egyházzenei címszavak)

     Mezei J.: Korai polifónia. Budapest, 1997.

     Mezei J.: Könnyű középkori egyházi kórusok. Budapest, 1993.

     P. Gülke: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Budapest, 1979.

     H. M. Brown: A reneszánsz zenéje. Budapest, 1980.

     Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – Egyházzenei Füzetek III. sorozat 1-20.

     Örök muzsika. Zenetörténeti olvasmányok. Szerk. Barna I. Budapest, 1977.

     Homolya I.: Palestrina – Lassus. Budapest, 1969.

     C. V. Palisca: Barokk zene. Budapest, 1976.

     Várnai P.: Oratóriumok könyve. Budapest, 1975.

     Várnai P.: Heinrich Schütz. Budapest, 1959.

     Legány D.: Purcell. Budapest, 1959.

     K. Geiringer: Johann Sebastian Bach. Budapest, 1976.

     Bartha D.: J. S. Bach: Budapest, 1956.

     A. Dürr: J. S. Bach kantátái. Budapest, 1982.

     W. Kolneder: Bach-lexikon. Budapest, 1988.

     Fábián L.: Sztravinszkij. Budapest, 1963.

     Fodor A.: Igor Sztravinszkij. Budapest, 1976.

 

A számonkérés és ellenőrzés módja: az 1-5. szemeszter kollokviummal zárul, melyen a hallgatónak a korstílusok és műfajok ismeretéről mind elméleti (történeti, repertoárismereti és funkcionális) mind gyakorlati (éneklés, vezénylés, liturgikus alkalmazás) szempontból számot kell adnia. A teljesítményt a tanár 5-fokozatú osztályzattal értékeli. A 6. szemeszter végén az oktató 5-fokozatú gyakorlati jegyet ad, majd a hallgatók a záróvizsga keretében az alapképzésen tanult teljes anyagról számot adnak.

 

A modulhoz tartozó, az „általános szakmai ismeretek" tárgycsoportban felveendő tárgyak:

a) karvezetés kötelező tárgy (2 szemeszter, 1 kredit), melynek anyaga az alapvető vezénylési technika (testhelyzet, vezénylési sík, kar-érzet, ütéspont, ütésirányok, beintés, dinamika, hangképzés alakítása) gyakorlása, a műismereten alapuló zenei fantázia, a vezénylési eszköztár és a kórusra való hatóképesség közötti kapcsolat érzékeltetése; a kórushangzás és kórusformálás (ritmika, a együtténeklés feltételei, dinamikai összehangolás, időarányok) eszköztárának megismerése; továbbá

b) a magánének (4 szemeszter, 2 kredit), melynek keretében a helyes hangképzésre, a hangi adottságok szerinti fejlesztésre, a gátlásoktól mentes hangképzési mechanizmus elérésére kell törekedni a technikai feladatokat úgy megoldva, hogy a foglalkozásban a zenei anyag és a zenei indítékok vezessék a hallgató fejlődését.

A számonkérés módja mindkét tárgyban szemeszterenként 5 fokozatú gyakorlati jegy a foglalkozásokon nyújtott teljesítménynek megfelelően.

 

II. Főtárgyi modul: egyszólamú egyházzene

 

A modul elemei:

 

A. Gregorián – graduál

A gregorián liturgikus ének a nyugati (latin) európai egyházzene kiindulópontja, zenei anyanyelve. A második évezred kezdetéig csak a művészi egyszólamú éneket használták a liturgiában, a következő századokban is ez vált a többszólamúság alapjává. Mint magából a liturgiából született zene máig mintája az egyházzene funkcionális tökéletességének. A protestáns egyházak nagy része is – a népének mellett – a gregoriánból fejlesztette ki saját liturgikus énekét (Német-, Cseh-, Svédország, Anglia). Ezt az utat követte a magyar protestantizmus is, mint azt graduál-irodalmunk tanúsítja. A gregorián újraélesztése kiváltságos helyet kapott a jelenkori reformtörekvésekben.

A gregorián–graduál oktatásának is komplexitásra kell törekednie, vagyis a zenének és előadásmódjának magas szintű megtanulásával együtt annak történetét, stílusváltozásait, repertoárját, forrásait is, a mai alkalmazás feltételeit és kívánalmait is meg kell ismerni. A BA szinten a hallgatóknak átfogó (ha nem is minden részletre kiterjedő) szemléletet kell szerezniük a tárgyban, továbbá legalább vázlatosan meg kell ismerniük azt a szélesebb hátteret, melyet a zömmel szájhagyományosan megőrzött ősi monodiákban tanulmányozhatunk. Az MA módot ad arra, hogy ezt az alaptudást mind e háttéranyag, mind a gregorián–graduál műfajok tekintetében magasabb szintű, részletezőbb és tudományosan, elméletileg, liturgiailag kidolgozottabb ismeretté ill. készségekké fejlesszék.

A hallgatóknak a következő alapszintű ismereteket kell megszerezniük: Az első évezred szájhagyományos liturgikus kultúráinak általános ismerete néhány példával (zsidó, bizánci, ambrozián, beneventán, órómai liturgikus ének) illusztrálva; a gregorián története; a 8 tónus elmélete; a ritmusra és előadásra vonatkozó nézetek; a műfajok ismerete; a szájhagyományos és írásos kultúra viszonya; a tipológia jelentősége; a gregorián és a graduál legfontosabb forrástípusai; a gregorián ill. graduál a liturgiában.

A hallgatóknak a következő gyakorlati készségeket kell begyakorolniuk: A kvadrát és modern átírású gregorián kották folyamatos éneklése; egy alapvető memoriter törzsanyag megtanulása; a gregorián éneklése, vezénylése, átírás a ma használatos egyszerűbb notációk között; a műfajok alapszintű, a recitatív és antifonális műfajok beható ismerete. – Ezen túl a katolikus hallgatóknak: részletesebb ismeretek a többi gregorián műfajról; a protestáns hallgatóknak: a graduálanyag beható ismerete; annak forrásai; a dallamátírás és -javítás módszerei; a graduáltételek betanítása és liturgikus alkalmazása.

A 4 szemeszteren át közös „gregorián", majd 2 szemeszteren át felekezetileg osztott gregorián/graduál órákat (valamennyi szemeszterben heti 2 kontaktóra) kiegészítik a memorizálást, átírást, hallási elemzést szolgáló, a hallgatók önálló munkájára épülő gyakorlatok.

 

Ajánlott irodalom:

     D. Hiley: Western Chant – A Handbook. Clarendon Press, Oxford, 1993.

     Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve. Budapest, 1993.

     Szendrei Janka – Richard Rybaric: Missale Notatum Strigoniense. Musicalia Danubiana Budapest, 1992.

     Dobszay László: Bevezetés a gregorián énekbe. Budapest. 1997.

     Schmelowszky Ágoston: Rövid bevezetés a zsidó liturgiába. Budapest, 2002.

     Ferenczi I.–Dobszay L.–Bódiss T.–Farkas Z.: Protestáns graduál. Budapest, 1996.

     Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis (1635). Ed. I. Ferenczi. Musicalia Danubiana 9. Budapest, 1988.

     Graduale Ráday saeculi XVII. Ed. I. Ferenczi. Musicalia Danubiana 16. Budapest, 1997.

     Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. Bibliotheca Hungarica Antiqua XIII/2. Budapest, 1986.

     Papp Anette: A graduál-antifonák középkori kapcsolatai. Budapest, 2001. 

 

A számonkérés és ellenőrzés módja: Az előadások az 1-5. szemeszterben előre kiadott tételek és helyben kiadott gyakorlati feladatok alapján letett kollokviummal zárulnak, melyet a tanár 5 jegyű osztályzattal értékel. A 6. szemeszter végén az oktató 5 fokozatú gyakorlati jegyet ad, majd a hallgatók a záróvizsga keretében az alapképzésen tanult teljes anyagról számot adnak.

A munkáltató feladatokat (átírás, memoriter, hangfelvétel-elemzés) a gyakorlatot vezető oktató az egyes egységek teljesítésekor ellenőrzi és a teljesítést háromjegyű aláírással igazolja.

 

B. Himnológia – népének

 

A II. évezred, de különösen a 16-19. század egyházzenéjében a polifon műzene mellett kiemelkedő szerepet kapott a gyülekezetek anyanyelvű strófikus éneke. E műfaj nemcsak zenetörténeti jelentőségű, de irodalom-, eszme-, és teológiatörténetileg is az európai általános kultúra szerves része, s a mai egyházzenei gyakorlat gerincét alkotja. Fontossága és viszonylagos egyszerűsége miatt ismerete már az alsóbb képzési fokon megszerezhető és megszerzendő, de ezt az ismeretet később felsőfokú, szélesebb áttekintést nyújtó szintre kell emelni. A népének-repertoárt a legelterjedtebb történeti és mai egyházzenei könyvtípus, a gyülekezeti énekkönyv hordozza. A népének megismerése elválaszthatatlan e könyvtípus elméleti, gyakorlati és funkcionális, majd magasabb fokon történeti ismeretétől.

A modulon belül a népénekről és a gyülekezeti énekkönyvről ad alapismereteket a himnológia (2 szemeszter, heti 1 kontaktóra, 1 kredit), mely elsősorban gyakorlati jellegű kurzus. A hallgatónak elsősorban a felekezetének megfelelő énekanyag zömét) kell memorizálnia, az egyes tételeket szövegi és zenei szempontból értékelnie, liturgiai használatával tisztában lennie (az egyes tételek funkciója – az egyes funkciókhoz kapcsolódó énekek). Ehhez azonban szükséges a szövegek mögött álló himnológiai tartalom megismerése és legalább elemi ismeretek a népének zenei stílusairól. Ugyancsak elemi ismereteket kell elvárni a magyar népének fő korszakairól és az európai népének-történet alapvető mozzanatairól. A népénektörténeti képbe beletartozik annak ökumenikus dimenziója, s ezzel kapcsolatban legalább néhány énektétel tudása más felekezetek törzsanyagából. A tárgy keretében alapos és gyakorlatias ismereteket kell nyújtani a felekezeti énekkönyv tartalmáról, szerkezetéről és használatáról.

A fentiekből következőleg szükség van arra, hogy a hallgatók a népének-repertoár javát fejben tartsák, az egyes darabok értékéről, tartalmáról, stílusáról, használatától tájékozódjanak, majd azt magasabb szinten történeti perspektívából is meg tudják ítélni. Ezt biztosítja a népének memoriter feladatsor. A memoriter tételek tudásáról a hallgató a kitűzött felmondási alkalmakon előrehaladásának megfelelően a 4. szemeszter végéig számol be (2 kredit).

 

Ajánlott irodalom:

     Énekeskönyv magyar reformátusok használatára. Budapest 1948/2000.

     Csomasz Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat! Budapest 1971/1995.

     Evangélikus -énekeskönyv. Budapest, 1982.

     Éneklő Egyház – Római Katolikus Népénektár. Budapest, 1985.

     „Éneklő Egyház I-VI". Hangfelvételek a Népénektár tanításához. Budapest, 1994.

     Dobszay László: A népének. Veszprém, 1995.

     Dicsérjétek az Urat. Gyulafehérvár, 1993.

 

A számonkérés és értékelés módja: A himnológiai foglalkozásokon mutatott teljesítményt beszámolók, évközi feleletek és dolgozatok alapján az oktató mindkét szemeszter végén 5 fokozatú gyakorlati jeggyel értékeli.

A memoriter megtanulását a hallgató önállóan végzi, s azt az egyes egységek felmondása után a meghallgatást vezető tanár 3 fokozatú aláírással ismeri el.

 

III. főtárgyi modul (Orgona – orgonaismeret)

 

Az orgona a 2. évezred eleje óta elsősorban egyházzenei hangszernek számít zenekultúránkban. Kezdeti ének-helyettesítő és szólamjátszó funkciójához a 16-17. századtól újak társultak: a népéneket bevezető és kísérő hangszerként működik, amellett önálló kompozíciók előadásával ékesíti a szertartásokat. A liturgikus keretben működő orgonista szerepe ezen összetett követelmények miatt különbözik az orgona-szakon képzett orgonaművészekétől.

Az orgona a II. évezred eleje óta elsősorban egyházzenei hangszernek számít zenekultúránkban. Kezdeti ének-helyettesítő és szólamjátszó funkciójához a XVI-XVII. századtól újak társultak: a népéneket bevezető és kísérő hangszerként működik, amellett önálló kompozíciók előadásával ékesíti a szertartásokat. A liturgikus keretben működő orgonista szerepe ezen összetett követelmények miatt különbözik az orgona-szakon képzett orgonaművészekétől. Az utóbbiakétól eltérő spektrumú orgona- és orgonakíséret-repertoárt kell megismernie eredeti liturgikus beágyazottságával együtt, és képesnek kell lennie annak művészi értékű, a mai liturgiához alkalmazott kivitelezésére. Egyszerűbb technikai szinten valamennyi felsőfokon képzett egyházzenésznek tudnia kell orgonálni; a bővebb és technikailag igényesebb repertoár elsajátítására és az egyéb specializációra az 5-6. szemeszterben felvehető (majd az MA képzésben folytatható) egyházzene-orgona szakirány ad lehetőséget.

 

 

A modul elemei:

 

A. Orgonajáték

A modul központi eleme a technika elsajátítására, darabok megtanulására, egyéni repertoár kialakítására, a művészi értékű kivitelezés begyakorlására, a liturgikus feladatokat érintő hangszeres ismeretek és készségek átadására szolgáló egyéni orgonaóra (6 szemeszter, heti 1 kontaktóra).

 

A számonkérés és ellenőrzés módja: az 1., 2., 4. és 6. szemeszterben a tanár az órán mutatott teljesítményeket 5 fokozatú gyakorlati jeggyel minősíti. A 3. és 5. szemesztert kollokvium (hangversenyszerű vizsga) zárja le, melyet a bizottság 5 fokozatú minősítéssel értékel. A 6. szemeszter végén az oktató 5 fokozatú gyakorlati jegyet ad majd a hallgatók a diploma-istentisztelet keretében is számot adnak az alapképzésben szerzett tudásukról.

 

B. Liturgikus orgonajáték

 

Ennek keretében a hallgató elsajátítja az orgona liturgikus feladataira vonatkozó részletes zenei anyagot és ismereteket. A gyülekezet énekeinek kísérését önálló és ellenőrzött munkájával tanulja meg a hallgató: A orgonás könyvből kijelölt kíséreteket 4 szemeszter alatt, nagyjából kiegyenlített mennyiségű szakaszokban kell felmondania (összesen 2 kredit).

Az 5. és 6. szemesztert az órán és a tanár által ellenőrzött gyakorlatban mutatott teljesítmény szerinti 5 fokozatú tanári osztályzat zárja, majd a hallgatók a diploma-istentisztelet keretében is számot adnak az alapképzésben szerzett tudásukról.

Az 5-6. szemeszteri liturgikus orgonajáték rendeltetése az orgonakísérésben való jártasság növelése, tökéletesítése, orgonaintonációk megtanulása és készítése, továbbá felkészítés a tényleges liturgikus gyakorlatban teljesítendő orgonajátékra (2 szemeszter, heti 1 kontaktóra, összesen 2 kredit). 

 

A számonkérés és ellenőrzés módja: az önállóan megtanult orgonakíséretek felmondására a hallgató az 1-4. szemeszter során 3-4 alkalommal az erre kijelölt tanárnál jelentkezik, aki a felmondást 3 fokozatú aláírással ismeri el.

Az 5. és 6. szemesztert az órán és a tanár által ellenőrzött gyakorlatban mutatott teljesítmény szerinti 5-fokozatú tanári osztályzat zárja, majd a hallgatók a záróvizsga részeként számot adnak az alapképzésben szerzett tudásukról."

 

C. Orgonaismeret

A kurzus célja az orgona felépítésének és főbb történeti stílusainak megismerése. A hallgatók átfogó ismereteket nyernek a hangszer szerkezetéről, működésmódjáról és gondozásáról, hogy képesek legyenek azt játékosként helyesen és tudatosan használni, a rájuk bízott hangszert gondozni, s az annak megőrzésével, átépítésével, esetleges restaurálásával, vagy egy új orgona építésével kapcsolatos véleményeket megítélni és a feladatkörükből adódó teendőket ellátni. Az orgona történetéről kapott ismeretek alapján a hallgatónak fel kell ismernie, hogy mi az elsajátított orgonarepertoár kapcsolata a korabeli hangszerekkel (ill. az hogyan adaptálható a mai helyzetre), mely a stílusos előadás egyik nélkülözhetetlen feltétele.

 

A számonkérés és ellenőrzés módja: feleletek és írásbeli dolgozatok, melyet az oktató minden szemeszter végén 5 jegyű gyakorlati osztályzattal értékel.

 

Válogatott irodalom a modul három eleméhez::

     Zalánfy Aladár: Az orgonajáték művészete. Budapest 1961.

     Jon Laukvik: Orgelschule zur historischen Aufführungspraxis I-II. Stuttgart-Kassel 1990, 2000.

     Mark Lindley–Maria Boxall (szerk.): Early keyboard fingerings. London 1982.

     G. Cavazzoni (Intabulatura d'organo I-II.), A. de Cabezón (Salmodia para el Magnificat), A. Valente (Versi spirituali), A. Gabrieli (Intonazioni), G. M. Trabaci (Centi versi), G. Frescobaldi (Fiori Musicali), D. Zipoli (Sonate d'Intavolatura) orgonaművei

     J. Froberger, J. C. Kerll (Modulatio organica), J. Pachelbel (Magnificatfugen), G. F. Kaufmann (Harmonische Seelenlust, 1733) orgonaművei

     S. Scheidt, H. Scheidemann, D. Buxtehude, V. Lübeck orgonaművei

     J. S. Bach orgonaművei (Peters, EMB, NBA)

     Orgelspiel im Kirchenjahr I-II. Mainz 1964.

     F. Couperin: Pieces d'orgue (1690), J. Boyvin: Livre d'orgue I-II. (1690, 1700), J. N. Clérambault: Premier livre d'orgue (1710)

     C. H. Trevor (ed.): Old English organ music for manuals I–IV. London–Oxford 1966.

     Liszt F.: Sämtliche Orgelwerke I–X. Wien 1984–98.

     C. Franck (L'Organiste I-II.), L. Vierne (24 pieces en style libre), M. Reger (Choralvorspiele), Kodály Z. (Organoedia) orgonaművei

     O. Messiaen: Le banquet céleste, Apparition de l'Eglise éternelle, továbbá könnyebb orgonaművek a La Nativité du Seigneur és L'Ascension ciklusokból

     Evangélikus korálkönyv. Budapest 1982.

     Éneklő Egyház. Orgonakíséretek I-II. Budapest 1987.

     Szent Vagy Uram! Orgonakönyv. Budapest 1986.

     Református korálkönyv. Budapest 1992.

     E. Doll (Hrsg.): Improvisation vom Anfang an, Bd. I. Regensburg 1992.

     Trajtler G.: Orgonaismeret. Budapest 1994.

     H. Klotz (-Gergely F., ford., kieg.): Az orgonáról. Budapest 1972.

     Pécsi S.: Az orgona szerkezete és építése. Budapest 1975.

     W. Praet (szerk.): Orgonaszótár. Nieuwkerken 2000.

     W. Adelung: Einführung in den Orgelbau. Leipzig 1974. 

     A. Reichling: Orgel (MGG Prisma). Kassel […] 2001.

     P. Williams-Barbara Owen: The organ. New York 1988.

     H. Klotz: Über die Orgelkunst der Gotik, der Renaissance und des Barock. Kassel 21975."

 

IV. Főtárgyi modul: liturgia

 

Az egyházzene – bár jelentős elméleti ismereteket és művészi készségeket kíván művelőjétől –, elsődlegesen mégis gyakorlati szolgálatot követel. A harmadik főtárgyi modul mindazokat az elemeket integrálja, melyek e gyakorlati szolgálat ellátását, a zenei ismereteknek az adott feladatra való alkalmazását segítik elő.

A hallgatónak mindenekelőtt ismernie és értenie kell azt a kulturális-kultikus valóságot, melynek kontextuális közegébe a zenét helyezi (liturgika). A zenének ilyen alkalmazása számos olyan gyakorlati ismeretet és begyakorlandó technikai megoldást is megkíván, melyre annál inkább fel kell készülni, mert a szolgálathoz begyakorlott figyelemre és lélekjelenlétre van szükség (liturgikus gyakorlat). Szükséges mindenek előtt minden részletre kiterjedően ismerni azt a repertoárt és vezérkönyvet, mely az adott felekezet zenei alaptevékenységét meghatározza (himnológia). Az egyházzenében alkalmazott magyar nyelvű szövegek egy nagy retorikai hagyományt teljesítenek meg, s minthogy a különféle recitációk is az egyházzenész felelősségi körébe tartoznak, a kiejtés problémáival kiemelten foglalkoznia kell (beszédgyakorlat). Az európai egyházzenei örökség tekintélyes része azonban nem magyarul született, s ma sem feltétlenül magyarul kerül alkalmazásra, hanem a felekezet hagyományai által meghatározott liturgikus nyelven (latin, német). Az eredeti szövegek megértése még akkor is szükséges, ha történetesen magyar nyelvű fordításban használja azokat az egyházzenész által vezetett kórus (szakmai nyelv).

 

A modul elemei:

 

A. Liturgika

Az egyházzene művelőjének elmélyült liturgia-ismerettel kell bírnia nem csak azért, hogy a zenét liturgikus helyét megszabó rendelkezésekről tudjon, hanem hogy az énekelt zene kiválasztásának normáit ismerje, és zenei szolgálatát helyes lelkülettel lássa el. Emiatt a liturgika ismerete nem szorítkozhat a zenei vonatkozásokra, hanem átfogónak kell lennie. A liturgia-ismeret mindhárom dimenzióra kiterjed: a materiálisra (a liturgia tényleges elemei, szabályai, szokásai), a történetire (az egyes elemek megértését és megítélését szolgáló ismeretek) és a szellemiekre (a konkrét elemek, szövegek, szabályok értelme). A liturgia oktatásnak olyan ismereteket kell adnia, melyeket a hallgató később pedagógiai tevékenységében is alkalmazni tud.

A liturgiai stúdiumnak (2 szemeszteren át heti 4, 4 szemeszteren át heti 2 kontaktóra, összesen 7 kredit) következő tárgyköröket kell magában foglalnia: Liturgikus helyek, idők, személyek; a (felekezet szerinti) főszertartás részletes szerkezete, az egyes részek jelentése és jelentősége; az ún. mellékszertartások (pl. offícium) és kazuális szertartások (pl. esküvő, temetés) felépítése és zenei elemei; a liturgikus év felépítése, jelentése és a hozzá rendelt szöveg- és énekanyag; a különféle korú, stílusú, hangszerelésű, műfajú zenei anyagok beilleszthetősége a liturgiába tartalmi és gyakorlati szempontból; a zene szerepét szabályozó jogi rendelkezések; a liturgia és a 20. századi liturgikus reformok vázlatos története.

 

Válogatott irodalom:

     „Mediator Dei et hominum". XII. Pius pápa apostoli körlevele a szent Liturgiáról. Budapest, 1948.

     „Sacrosanctum concilium". Konstitúció a szent liturgiáról. Budapest, 1964.

     „Tra le solicitudini." X. Pius pápa Motu Propriója az egyházi ének és zene ügyében.

     Documenta musicae sacrae. Budapest 2005.

     Barsi B. - Földváry M. I.: „Belépek Isten oltárához". Sümeg, 2003.

     Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae. I-V. A MTA Zenetudományi Intézet sorozata. Budapest, 1990–2006.

     Dobszay L.: A nagyhét. Digitális tananyag (CD-ROM). MTA-LFZE Magyar Egyházzenei Intézet, 2003.

     Dobszay L.: Az esztergomi rítus. Budapest, 2003.

     Dobszay L.: Zsoltárelmélkedések, zsoltármagyarázatok. (Szent Ágoston és Maurus Wolter szövegei alapján szerkesztette Dobszay László). Budapest, 1997.

     Dobszay László: Jegyzetek a liturgiáról. Budapest, 2001.

     Gogol, Nyikolaj: Elmélkedések az isteni liturgiáról. Pannonhalma, 1993.

     Guardini, R.: A liturgia szelleme. Budapest, 1988.

     Hafenscher K.: A keresztény istentisztelet. Budapest, 1999.

     Hesbert, R. J.: Corpus Antiphonalium Officii. Roma, 1964.

     Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest, 1932.

     Luther, M.: A gyülekezeti istentisztelet rendjéről. – A német mise. (In: Luther Márton Egyházszervezői iratai). Budapest. 1908. 55-64 és 438-488.)

     Parsch, P.: Az üdvösség éve. Budapest, 1937.

     Pásztor J.: A református keresztyén egyház istentisztelete: Liturgika. Budapest, 1985.

     Pásztor J..: Kálvin és az egyház istentiszteletének megújítása. (In: Lelkipásztor, 1996/6.)

     Radó P.: Az egyházi év. Budapest, 2003.

     Ratzinger, J.: A liturgia szelleme. Budapest, 2002.

     Török J. – Barsi B. – Dobszay L.: Katolikus liturgika. Budapest, 1995.

     Török J.: Adoremus: az Egyház liturgiájának ismerete az egyházzenét művelő fiatalok részére. Budapest, 2000.

 

A számonkérés és értékelés módja: az 1., 3. és 5. szemeszterben a tanár a tanórán való részvételt és teljesítményt 5 fokozatú gyakorlati jeggyel értékeli. A 2., 4. és 6. szemeszter kiadott tételsorra alapuló kollokviumi felelettel, s annak megfelelő 5 jegyű osztályzattal zárul. 

 

B. Liturgikus gyakorlat

 

A liturgika az egyházzene szakképzés leginkább intellektuális összetevője. Mégis szoros egységben kell állnia a gyakorlatra irányuló tevékenységekkel, melynek keretében a hallgatók nem csak megismerik, hanem be is gyakorolják a liturgiába való beilleszkedést. Fel kell készülniük, hogy pályájukon úgy tudjanak alkalmazkodni az igen különböző adottságokhoz, hogy az alkalmazkodás értékvesztéssel ne járjon; vagyis hogy a komplikáltság, személyi ellátottság szempontjából eltérő zenei szolgálat ugyanannak a kultikus-kulturális tartalomnak egyszerűbb vagy professzionálisabb szintű közvetítését eredményezze. A liturgikus gyakorlatnak a következő tárgyköröket kell magában foglalnia: Különféle szertartás-típusok zenei szolgálata: repertoár, énekrend; a különféle zenei műfajok (népének, gregorián-graduál, egyszerű motetta, orgona- vagy zenekari kíséretes műzene) liturgikus kontextusa; gyakorlat a korális, szólisztikus, énekvezetői és orgonista szolgálatban; az énekes szolgálat kísérő elemei (könyvtípusok, viselkedési szabályok, a liturgikus öltözék használata); az ének és zene elhelyezése a liturgikus térben.

A gyakorlati liturgika templomi és osztálytermi foglalkozásokra oszlik. Az előbbiben kap helyet kórus- és próbagyakorlat, szólista feladatok gyakorlása, énekvezetés, orgonakísérés. Az előzetes tapasztalatok egységesítése és az alapvető elemek begyakorlása érdekében célszerű, a rendszeres heti szolgálatot és a hozzá tartozó magasabb óra- és kreditszámot az 1-2. szemeszterre koncentrálni, majd a 3-6. szemeszterben szabadabb elosztás szerint összesen 30 munkaórát biztosítani rá. (összesen 3+1 kredit).

Az osztálytermi liturgika-gyakorlat (4 szemeszter, heti 1 kontaktóra, 2 kredit) a tapasztalatok rendszerezett feldolgozását és a feladatok részletes meghatározását (pl. énekrend-készítés gyakorlata, a liturgikus szolgálat előkészítésének módja, stb.) szolgálja.

 

A számonkérés és értékelés módja: A liturgika gyakorlat minden eleme minden szemeszterében a foglalkozásokon mutatott teljesítmény alapján 3 fokozatú gyakorlati jeggyel minősítendő.

 

C. Beszédgyakorlat

 

A lektor és pszaltész funkciója a keresztény egyházzene kezdeteitől fogva közel állt egymáshoz. Az egyházzenésznek jártasnak kell lennie a hangos beszéd (felolvasás) technikájában: a) hogy helyesen és érthetően ejtse ki az énekelt művek szövegét azok előadásakor; b) hogy a recitált vagy felolvasott szövegek előadására fel tudjon készülni, vagy mást fel tudjon készíteni; és c) hogy a nagy térben elhangzó szövegek és a vokális zene megformálásának analógiáit (ritmus, periodicitás, hanghordozás) észrevegye. A beszédgyakorlatnak két szintje van: egyik a tiszta szövegejtés, a másik a szövegtagolás Mindkét célt a gyakorlással kell elérni, de a tapasztalatokat tudatosítani is kell, hogy azok mások instruálásában felhasználhatók legyenek.

Követelmény az egyes magánhangzók és mássalhangzók, a rövid és hosszú hangok jól érzékelhető, de természetes megkülönböztetése ismert, begyakorolt szöveg, később az először olvasott szöveg előadásában is; egyszerű mondatok artikulációjának kidolgozása; összetett mondatok, körmondatok grammatikai és szemantikai elemzése, majd megszólaltatása; a nagy térben, nagy tömeg előtt elmondott szöveg érthető előadásának gyakorlása (hangmagasság, egyenletes beszéddallam, tudatos szövegdinamika). A foglalkozás anyaga: szójegyzékek, versrészletek, válogatott versek és főleg a liturgikus gyakorlatban előkerülő szövegtípusok. A gyakorló órákat legalább részlegesen nagy termekben vagy templomokban kell tartani, és gonddal kell gyakorolni a liturgikus szituációban való felolvasást is.

 

Ajánlott olvasmány:

     Montágh Imre: Tiszta beszéd: Beszédtechnikai gyakorlatok. Budapest, 1976/2001.

     Károli Gáspár és Káldy György bibliafordításai

     Sermók a „Népzsolozsmák" (Budapest, 1990) c. kötetből

     versek, kisebb drámarészletek.

 

A számonkérés és értékelés módja: az oktató a foglalkozáson való folyamatos előrehaladást mindkét szemeszter végén 5 fokozatú gyakorlati jeggyel ismeri el.

 

D. Szakmai nyelv

 

Bár a mai egyházzenei gyakorlatban a magyar nyelv uralkodik, a repertoár zöme szorosan kapcsolódik valamely liturgikus nyelvhez, s előadásuk igen gyakran ma is ezeken a nyelveken történik. A hallgatóknak ennélfogva tudniuk kell ilyen nyelvi szövegeket helyesen kiejteni, az egyszerűbb szövegeket megérteni, a nehezebbet kisebb segítséggel lefordítani.

A nyugati típusú európai egyházzene parens nyelve a latin. Az ebbe való elemi bevezetést 2 szemeszteren át heti 2 kontaktóra és felkészülés biztosítja (összesen 3 kredit). Ezután a katolikus hallgatók 2 szemeszteren át heti 2, majd 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában, nagyobb mennyiségű énekszöveggel, a protestáns hallgatók ugyanebben az óra- és kreditszám keretben a protestáns pedig egyházi műzenében legjelentősebb német szövegű alkotásokkal (korálok, passiók) ismerkednek meg (összesen 5 kredit). (Abban a ritka esetben, ha a szakot egyéb – például héber, görög, ószláv nyelvi – kötöttségű hallgató kívánja felvenni, számára az egyetemen belül vagy kívül kell biztosítani a szakmai nyelv tanulását.)

Követelmény a liturgikus szakmai nyelv kiejtésének begyakorlása; az énekek nyelvhasználatának megfelelő alapvető nyelvtan megismerése; a textuális és zenei alaprepertoár tételeinek megértése, fordítása és nyelvi–tartalmi elemzése (ilyenek a latinban: az ordinárium, a legfontosabb zsoltárok, antifonák és responzóriumok, gyakran megzenésített motetta-szövegek; a németben: a legismertebb korálok, passiók, az evangéliumi motettákban, majd a Geistliche Konzerte-ben megzenésített bibliai szövegek, néhány zsoltár).

 

Ajánlott irodalom:

     Madas E.: Liturgikus latin nyelvkönyv. Budapest, 1997/1999/2003.

     Liber Usualis/Paroissien Romain. Paris, Tournai, Rome (számos kiadás) szövegei

     J. Schein (Cancionale), H. Schütz (Geistliche Konzerte), J. S. Bach (passiók, korálok) egyházi művei

     Missale és Breviarium Notatum Strigoniense. Musicalia Danubiana 1. és 17. Budapest, 1982 és 1998.

 

A számonkérés és ellenőrzés módja: a kontaktórákon készített dolgozatok és elhangzott feleletek beszámításával a hallgatók munkáját az oktató valamennyi szemeszterben 5 fokozatú gyakorlati jeggyel minősíti.

 

 

Felmondási anyagok

 

 

I. évfolyam

 

Gregorián/Graduál memoriter (BE_GRGRME-1,2) (kat. prot.)

2x1 kredit

(A lapszámok a tanszaki greg. antológiára hivatkoznak)

(Aláhúzva a memoriter anyag, a többi előadási szinten felmondandó.)

 

Ordináriumok:

Missa mundi Kyrie, Sanctus, Agnus (15. old.)

VIII. Missa de Angelis: Kyrie, Sanctus, Agnus (11-12. old.)

III. Credo (16. old.)

Asperges egyszerű dallama (6. old.)

Introitusok:

Ad te levavi (32. old.)

Rorate caeli (36. old.)

Puer natus est (49. old.)

Resurrexi (89. old.)

Requiem (111. old.)

Gradualék:

Christus factus est (65. old.)

Haec dies (89. old.)

Alleluják:

Ostende nobis (az Alleluiariumból)

Excita Domine (az Alleluiariumból)

Dies sanctificatus (az Alleluiariumból)

Sequentiák:

Victimae paschali (90. old.)

Veni Sancte Spiritus 1-2. versszak (95. old.)

Tractus:

Qui habitat 1-2. vers (57. old.)

Communiók:

Dominus dabit (33. old.)

Viderunt omnes (49. old.)

Antifonák:

Invitatorium: Christus natus est (38. old.)

a karácsonyi matutinum kilenc antifonája (38-43. old.)

Responzórium:

Hodie nobis de caelo (40. old.)

Himnuszok:

Veni Crerator 1-2. versszak (96. oldal)

Vexilla Regis 1. versszak (62. old.)

Mária-antifonák (mindkettő az egyszerű dallammal):

Regina caeli (31. old.)

Salve Regina (31. old.)

 

A katolikusoknak ezen felül:

A mise latin feleletei (Éneklő Egyház 412, 438-440, 445, 449, 454-455, 458, 462, 464. sz.)

 

További kottából éneklendő felmondási anyag (mindenkinek):

Asperges díszes dallama (6. old.)

I. mise (10. old.)

I. Credo (16. old.)

Salve Regina díszes dallama (30. old.)

Ecce lignum és Popule meus (77. old.)

Crux fidelis (787. old.)

Te Deum (117. old.)

 

 

Gregorián/Graduál dolgozatok  (kat., prot.) (BE_GRGRD_K-1,2 és BE_GRGRD_P-1,2)

Kat: félévente 1 kr, Prot: csak második félévben 1 kr.

-          Félévente egy -a tanár által megadott- lemez lehallgatása és jegyzőkönyvezése.

(Protestánsoknak csak egy lemez az évben)

-          Az első félév folyamán átírás kvadrát kottáról kötött pontokra és arról kvadrátra, 20-20 sor

(melizmatikus tételek is)

(Protestánsoknak csak kvadrát kottáról kötött pontokra 20 sor)

-          Második félévben átírás kvadrát kottáról a „modern magyar notációra" illetve arról kvadrátra, 20-20 sor (melizmatikus tételek is)
(Protestánsoknak csak kvadrát kottáról  „modern magyar notációra" 20 sor)

 

Orgonakiséret (felmondás) (BE_ORGKIS) (kat. prot.)

második félévben 1 kr.

Félévenként a saját felekezeti énekeskönyvből kijelölt 140 tétel negyed részének felmondása. Féléves lebontásban a tanártól kell kérni listát. A hallgató saját maga határozza meg a felmondás ütemét, de a teljesített anyag nem lehet esetenként 10, félévenként 35 tételnél kevesebb. A 2. félévtől részben pedállal. Előre is teljesíthető, akár az egész anyag egy félévben.

Katolikusoknak:

I. félév: Éneklő Egyház: 3, 6, 7, 22, 25, 26, 28, 37, 41, 54, 59, 63, 67, 153, 162, 169, 170, 171, 190, 200, 213, 221, 222, 226, 234, 411, 413, 415, 423, 448, 460, 501, 503, 516, 517

II. félév: 10, 11, 16-18, 30, 43, 82, 98, 100, 105, 126, 128, 142, 149, 157, 161, 165, 168, 189, 219, 224, 287, 352, 358, 695, 824, 530, 532, 540, 541, 543, 546, 548, 550, 587, 598

 

Népének memoriter (BE_NPENEKM) (kat. prot.)

második félévben 1 kr.

Félévenként a saját felekezeti énekeskönyvből kijelölt 140 tétel (és a másik két felekezeti énekeskönyvből kijelölt 10-10 "műveltségi" tétel) negyedének felmondása. Féléves lebontásban a tanártól kell kérni listát, mely megegyezik a liturgikus orgonajáték anyagával. (Katolikusoknak ld fent) A hallgató saját maga határozza meg a felmondás ütemét, de a teljesített anyag nem lehet esetenként 10, félévenként 35 tételnél kevesebb. Előre is teljesíthető.

 

 

II. évfolyam

 

Gregorián/Graduál memoriter (BE_GRGRME-3,4) (kat. prot.)

2x1 kredit

Az egyes antifonatípusok mintadallamai a kiadott füzetből (60 tétel)

Tónusok: Két lekció tónus, a 8 zsoltártónus (katolikusok: Éneklő Egyház magyar sorozat, protestánsok: Új Protestáns Graduál)

Capitulum-tónus bármely szövegre alkalmazva

 

Gregorián/Graduál dolgozatok  (-kat., prot.) (BE_GRGRD_K-3,4 és BE_GRGRD_P-3,4)

Kat: félévente 1 kr, Prot: második félévben 1 kr

-          Félévente egy -a tanár által megadott- lemez lehallgatása és jegyzőkönyvezése.

(Protestánsoknak csak egy lemez az évben)

-          Átírás kvadrát kottáról számítógépes kottagrafikába a Guido-fonttal. Félévenként 20 sor (melizmatikus tételek is)

(Protestánsoknak csak 1x 20 sor)

 

Orgonakiséret (felmondás) (BE_ORGKIS) (kat. prot.)

második félévben 1 kr.

Félévenként a saját felekezeti énekeskönyvből kijelölt 140 tétel negyedének felmondása. Féléves lebontásban a tanártól kell kérni listát. A hallgató saját maga határozza meg a felmondás ütemét, de a teljesített anyag nem lehet esetenként 10, félévenként 35 tételnél kevesebb. A 3. félévtől minden pedállal.

Katolikusoknak:

I. félév: Éneklő Egyház: 19, 20, 27, 29, 31, 33, 48, 65, 68, 69, 70, 71, 72, 84, 88, 90, 91, 93, 97, 103, 107, 109, 111, 130, 132, 553, 567, 570, 572, 580, 582, 584, 589, 590, 592

II. félév: 143, 164, 167, 176, 177, 180, 192, 206, 207, 214, 235, 236, 232, 242, 243, 244, 258, 265, 272, 284, 296, 340, 341, 343, 676, 594, 600, 643, 646, 648, 675, 802, 803, 804, 806

 

Népének memoriter (BE_NPENEKM) (kat. prot.)

második félévben 1 kr.

Félévenként a saját felekezeti énekeskönyvből kijelölt 140 tétel (és a másik két felekezeti énekeskönyvből kijelölt 10-10 "műveltségi" tétel) negyed részének felmondása. Féléves lebontásban a tanártól kell kérni listát.

(Katolikusoknak ld fent. az Orgkiséret tárgynál)                                    

 

 

III. évfolyam

 

Gregorián/Graduál memoriter (BE_GRGRME)

2. félévben 1 kr

 

Katolikusoknak:

(Csak az aláhúzottak a memoriter anyag, a többi előadási szinten felmondandó.)

Latin memoriter:

XV. Gloria

A latin Magnificat 8. tónusú canticum-dallamon

Communio: Qui manducat (Graduale Strigoniense 55. old.)

Alleluja Venite Exsultemus (MissNotStrig 188. folio)

Responzórium: Loquebantur (Népzsolozsma 283. old.)

Himnusz: Ave maris stella 1-2. vsz. (Liber Usualis, 1. tónusú.)

Himnusz: Pange lingua gloriosi 1. és 5-6. vesz. (Liber Usualis, 1. tónusú.)

4 communis himnusz-dallam (Dobszay: Latin-magyar himnárium 1* old.)

Magyar memoriter:

Introitus: Minden nemzetek (Omnes gentes)

Communio: Mondjátok, Kicsinyhitűek (Dicite pusillanimes)

Ecce lignum crucis (Éneklő Egyház 821 könnyített változat)

Responzóriumok:

Megismertetted vélem (8. tónus, Responsoria de Psalmista 4b)

Szeretlek téged (4. tónus, Resp. de Ps. 5b)

Kész az én szívem (5. tónus, Resp. de Ps. 16b)

Ha a jókat elfogadtuk (Si bona suscepimus)

Sequentiák:

Húsvét tiszta áldozatját (Éneklő Egyház 547, teljes )

Jöjj Szentlélek Isten, jöjj (Éneklő Egyház 568, teljes)

 

Protestánsoknak:

A Graduál memoriter anyagból:

1 introitus (teljes)

1-1 Kyrie (teljes), Gloria (részlet), Credo (részlet), Prefáció (részlet), Sanctus (teljes)

Prosa (egy verspár)

Antifona: tónusonként 1-1, + a hozzá tartozó zsoltárdallam a doxológia szövegével

1-1  himnusz, verzikulus, responzórium breve, Benedicamus

a passió-formulák és az Eli dallamok

Öreg graduál zsoltártónusai és Magnificat recitáció.

(Továbbá a tanár által kijelölt a katolikus magyar memoriter anyagnak megfelelő mennyiségű memoriter anyag)

 

Gregorián/Graduál dolgozatok  (kat., prot.) (BE_GRGRD_K-1,2 és BE_GRGRD_P-1,2)

Félévente 1 kr

-          Az év folyamán egy, a tanár által megadott lemez lehallgatása és jegyzőkönyvezése.

-          Átírás középkori magyar notációról, félévenként 20 sor.

(Protestánsoknak graduál faximiléről)

 

 

Nagy elődök

Mottó

Virtuális túra


Kodály intézet

Liszt Múzeum

Könyvtár