Thomán István

Thomán István

Homonna, 1862. november 4.  – Budapest, 1940. szeptember 22. 
 
...Thománnál tanulni több mint a zongorajáték mesterségét kitűnően elsajátítani, az a nevelés, amelyet Thománnál kapok, nemcsak a zongorakéznek és a muzsikus fülnek szól, hanem közvetlenül az emberi léleknek is" – írta Bartók Béla 1927-ben egykori mesteréről.
 
Thomán István a Zeneakadémia életében kimagasló jelentőségű művész-tanár, aki hitelesen adta tovább a mestereitől, elsősorban a Liszttől kapott zenei-pedagógiai örökséget. Zeneakadémiai tanulóévei alatt (1881–1885) az intézmény első tanárai oktatták: Erkel Ferenc, Nikolits Sándor és Volkmann Róbert. 1883 januárjában került Liszt osztályába és hamarosan azok közé a kiváltságos tanítványok közé tartozott, akiket a mester magával vitt Weimarba és Rómába is. Az 1882/83-as és az 1884/85-ös tanévben Liszt-ösztöndíjat is nyert. Arra, hogy később mennyire Liszt előadói és tanári szellemét továbbította tanítványainak, érdekes bizonyítékul szolgál, ha Thomán Lisztről szóló visszaemlékezéseit szembesítjük azzal a tanár-képpel, amelyet Bartók fest le róla: „Ezer szó nem képes egy zenemű előadását úgy megmagyarázni, mint annak mintaszerű előadása. Ezt megtanultam a nagy Mestertől és ez lett tanítási pályámon egyik legfontosabb vezérelvem" – írja Thomán és ugyanezt a gondolatot folytatja Bartók: „Minden tudásával és szuggeráló erejével igyekezett ugyan hatni a növendékek lelkületének költői kifejlesztésére, de vigyázott, hogy ez a hatás ne mesterséges, hanem mindig természetes legyen. Ilyen természetes hatást semmivel sem lehet jobban elérni, mint ha a tanár előjátszik a növendéknek. Ehhez természetesen szükséges, hogy a tanár maga ilyen kiváló művésze legyen hangszerének, mint Thomán István."
 
Az előjátszás, bemutatás Lisztnél is, Thománnál is ugyanannak a művészi-tanári célnak az eszköze: az, hogy a mű szellemének és az előadó zenei világának minél harmonikusabb, szorosabb kapcsolata fejlődjön ki. „Hanem ami Lisztnél, mint mesternél, utolérhetetlen volt, az a stílusérzék képzése, valamint az egyéniség megóvása és fejlesztése. És ez a kettő az, ami a művészképzésnél elsőrendű fontossággal bír" – vallja Thomán és ezt emeli ki Bartók is a kapott örökségből. ...az önálló tehetség pedig megtermékenyíthette fantáziáját a mester művészetén anélkül, hogy egyéniségén csorba esett volna. Thomán zongoraművészi pályája nem erőszakolt rá gondolatokat a tanítványra, hanem helyes gondolatokat keltett a tanítványban." Thomán ezt az elvet annyira fontosnak tartotta, hogy tanítványaitól más nagy művészek játékának tanulmányozását is megkövetelte. Bartók különösen Thomán Liszt- és Chopin-interpretációját emelte ki, amelyből sokat tanult.
 
Thomán István 1889-től 1907-ig tanított a Zeneakadémián, nyugalomba vonulása után saját zeneiskolát vezetett a fővárosban. Bartók a másik nagy tanítvány, Dohnányi Ernő közvetítésével ismerte meg személyesen 1899-ben Thománt. Ekkor Dohnányi már öt éve tanult nála. Thomán kitüntetett figyelmet szentelt a zongorista-zseni Dohnányinak: „Zenei pályám egyik legfőbb büszkesége – írja –, hogy a zenészek egyik legnagyobbja, Liszt volt a mesterem, – és a másik nagy büszkeségem, hogy a zenészek egy másik legnagyobbja, Dohnányi Ernő volt tanítványom."
 
Bartók és Dohnányi mellett olyan későbbi hírességek tanultak Thomántól, mint Székely Arnold, Reiner Frigyes, Engel Iván, Ungár Imre, tanítványai közé tartozott többek közt ifj. Ábrányi Emil, Várkonyi Béla, Radó Elek, Weigl Mária. 1906-ban megjelent hatkötetes gyűjteménye, A zongorázás technikája. Alapvető gyakorlatok egyenletes és virtuóz játék elsajátítására címmel a zeneakadémisták több generációjának vált tananyagává.
Thomán a tanári tevékenység mellett Európa-szerte ismert előadóművész is volt: szólistaként és kamarazenészként is fellépett. Kompozíciói ifjúkorából származnak, zongorára és zenekarra készültek. Nevét mégis a Zeneakadémián betöltött szerepe tette halhatatlanná, amit Bartók így fogalmazott meg:
A pedagógia hivatásának ilyen nagystílű, nagyarányú és széleskörű betöltése egy egész, önfeláldozó emberéletet jelent, tele türelemmel, fáradsággal, szakadatlan munkával. De az ilyen munkához nem elég csak a türelem és a fáradság, a nagy körültekintés, a finom tapintat, mély emberszeretet és nagy szaktudás harmonikus együttese kell ahhoz, hogy valaki olyan eredményt érjen el negyven esztendő leforgása alatt, mint Thomán István."
 
Domokos Zsuzsanna