Művészi szempontból álljon szemünk előtt, hogy a teljes technikai készség csak eszköz arra, hogy a lélek megszólalhasson...

Dohnányi Ernő főigazgatói székfoglalója

Szaxofonművészek

Nicolas Arsenijevic

Nicolas Arsenijevic generációjának egyik legtehetségesebb szaxofonosa. Claude Delangle osztályában végzett 2016-ban a párizsi Conservatoire-bean (CNSM). Előadóként játszik kortárs zenét, kalasszikus repertoárt és átiratokat is, továbbá népzenei és zenés színházi produkciókban vesz részt. Több rangos nemzetközi verseny nyertese, mint például a Gap European Saxophone Competition (Franciaország, 2008), a Nova Gorica International Saxophone Competition (Szlovénia, 2011), a Chieri International Competition (Olaszország, 2011), a Flaine Academy (Franciaország, 2012), az Andorra Sax Fest International Competition (2015) és az Adolphe Sax International Competition (Dinant, Belgium, 2014).

Rendszeresen fellép és mesterkurzusokat tart Párizsban (Musée Jacquemard-André, Salle Cortot, Théâtre du Châtelet) és Európa-szerte (Hollandia, Skócia, Szlovénia, Olaszország, Szerbia, Montenegro). Több kamaraformáció tagja (Quatuor Laloy, the Saxback Ensemble, the Kosmopolitevitch Orkestar, The Oct’opus Ensemble), illetve fontos fontos szerepet játszik életében a kortárs zene. Dolgozott fiatal zeneszerzőkkel az IRCAM-nál (Institute for Research and Coordination in Acoustics/Music) és a CNSMDP-ben (Paris Conservatoire), aminek eredményeként született meg például 2014-ben, Párizsban a “Four Bodies in Search of An Author” című darab.

2017-ben Nicolas Arsenijevic Brahms klarinét- és csellószonátáinak szaxofonátiratát vette lemezre Françoise Buffet zongoraművésszel; következő albuma 2020 júniusában jelent meg, amelyen Brahms klarinétkvintettjének szaxofonátiratát, valamint a műre reflektáló kortárs darabokat (Riccardo Nillni, Jean-Baptiste Doulcet) rögzített.

Nicolas Arsenijevic az Aulnay-sous-Bois-i Conservatoire, a Conservatoire de Versailles Grand Parc, valamint a belga Conservatoire Royal de Bruxelles szaxofontanára.

Nicolas Asenijevic a Selmer cég művésze és 2013 óta a Cziffra Alapítvány díjazottja.

 

Baptiste Herbin

Baptiste Herbin a franciaországi Chartres-ban született és először Jean-Louis Mounier-től tanult szaxofonon, majd olyan neves művészek oktatták, mint Julien Lourau, Jean-Jacques Rulhmann, Jean-Charles Richard, valamint a Conservatoire National Supérieur de Paris-ban Riccardo Del Fra. Pályájára a jazz olyan nagy óriásai voltak hatással, mint Charlie Parker, Cannonball Adderley vagy John Coltrane, de emellett a klasszikus zene nagy zeneszerzői is hasonlóan nagy befolyással voltak rá, mint például Bach, Debussy és Ravel. Meghatározó volt számára továbbá a madagaszkári, brazil, és balkáni nemzetek zenéje is.

A több irányból kapott inspirációk hatására egy pazar, finom és mégis merész előadásmód jellemző Baptiste Herbinre. Virtuozitásának köszönhetően számos díjat nyert. Első albumának (Brother Stoon) köszönhetően jelölték a 2013-as Victoires du jazz-díj „Az év felfedezettje” kategóriájában. 2019-ben elnyerte a francia jazzakadémia nagy elismertségnek örvendő Django Reinhardt „Az év művésze” díját – ezzel letette a névjegyét a jazz legnagyobbjai között.

Zenész karrierjével párhuzamosan részt vesz a szaxofonok fejlesztésében is. A Selmer céggel közös munkájának eredménye egy új szaxofon prototípus, mely 2020-ban debütált. A Vandoren céggel is dolgozott már együtt egy új fúvóka kifejlesztésén (V16S+).

A világ számos nagy nevű fesztiválján fellépett már és elismertségének köszönhetően olyan híres művészekkel dolgozott együtt, mint Stefano di Battista, Ed Motta, Charles Aznavour, Roy Hargrove, Alain Jean Marie, Mark Gross és Marcus Gilmore. A művészi pályája során már több mint 50 stúdiófelvételt készített többek között olyan elismert jazzművészekkel, mint Keith Brown (Sweet and Lovely, 2011), Aldo Romano (New Blood: the connection, 2012), a Fireworks Quartet, Jean-Charles Richard, Stéphane Guillaume és Vincent David (2015), O Brasil do saxofonequintet és Ademir Junior (2017), valamint Darryl Hall (2019).

 

Nicolas Prost

Nicolas Prost a modern és kreatív szaxofonelőadásai során improvizációval, beszéddel, gesztusokkal és elektronikus zenével vegyíti a klasszikus és kortárszenei stílusjegyeket. Prost a párizsi Conservatoire-on szerzett diplomát, emellett nemzetközi kamarazenei versenyek díjazottja, és olyan zenekarokkal játszott szólistaként, mint az Orchestre Philharmonique de Strasbourg, az Orchestre National du Capitole de Toulouse, az Ausburg Camerata, a European Camerata London, a Mexikói Filharmonikus Zenekar, a Bangkoki Szimfonikus Zenekar, a Montreal EMC, a Les Musiciens de la Prée, és a Suisse Romande Zenekar.

Nicolas Prost a párizsi Concerts Lamoureux első szaxofonosa, a illetve kamarazenészként gyakran lép fel az Ensemble Variances és a Saxiana együttes tagjaként a világ minden táján.

Lemezfelvételeit olyan neves szaklapok értékelték 5 csillagra, mint a Classica és a Diapason d’Or. Aktívan hozzájárul a kortárs szaxofonirodalom fejlődéséhez, bővítéséhez, több mint 100 új darab ősbemutatóján közreműködött (Connesson, Escaich, Pécou, Bacri, Zavaro, Hersant, Beffa, Naon, Lauba, Beytelman), és crossover művek ősbemutatóját is vállalta (Maalouf, Portal, Texier, Potter, Carter, Bojan Z, Emler, Helliwell, Tortiller, Herbin). A Saxophone Go! Method keretében (Stéphane Colin-nal közösen) több darabot is írt fiatal szaxofonosok részére. A Billaudot kiadó számára készített Saxiana című gyűjteménye, a Lemoine által kiadott Adolphe Sax Album című sorozata, valamint a Klarther által kiadott Historic Sax című gyűjteménye mellett három könyvet is írt (Saxophone et pédagogie, à vous de jouer, Saxophone à la française, Very Essential Repertoire for saxophonists).

Nicolas Prost szaxofonprofesszor a párizsi Conservatoire de Saint-Mauron. A világ minden táján tartott már mesterkurzusokat. Prost a Yamaha Musique Europe hivatalos művész képviselője.

 

Jure Pukl

Jure Pukl-t még 2015-ben kitüntették a legmagasabb szlovén díjjal, ami adományozható az ország művészetének fejlesztéséért. Ezenfelül ő az egyik legtermékenyebb és legkreatívabb szaxofonos a fiatal szlovén jazzgenerációban. Pukl egyetemi tanulmányait külföldön végezte: klasszikus és jazz szaxofonon tanult a bécsi egyetemen, valamint a hágai konzervatóriumban, ezután ösztöndíjjal tanult a Berklee College of Music-on olyan mesterektől, mint Joe Lovano és George Garzone; mesterképzését a grazi egyetemen végezte el.

Diákévei során gyakran lépett fel élő közönség előtt és készített felvételeket is. Saját projektjeivel párhuzamosan olyan elismert zenészekkel játszott együtt, mint Dave Liebman, Branford Marsalis, Esperanza Spalding, George Lewis, Maceo Parker, Vijay Iyer, Jeff „Tain” Watts, Gregory Hutchinson, Damion Reid, Darius Jones, Doug Hammond, Gerald Cleaver, Adam Rogers, Melissa Aldana, Rodney Green, Charles Altura, Joe Sanders, Aaron Goldberg, Marcus Gilmore, Johnathan Blake. Fellépett többek közt a Big Band RTV Sloveniával, a European Jazz Orchestrával, a European Movement Jazz Orchestrával és a Vienna Saxophone Quartettel. Sokat turnézott az Egyesült Államokban, Ázsiában és Európában. Ez alatt olyan legendás helyeken és fesztiválokon muzsikált, mint a Blue Note, a Smalls Jazz Club, a Jazz Gallery, a Ronnie Scott’s Jazz Club, a Vortex, a PizzaExpress Jazz Club, a Jazz Spot J Tokyo, a Club Porgy & Bess és a Stadtgarten, valamint a Winter Jazzfest, a Moers Festival, a Vienna Jazz Festival, a Pori Jazz Festival, a JazzFest Berlin, a Jazz à Vienne és a Cairo Jazz Festival.

Zenéjével számos díjat nyert, és különböző projektjeiben, mint a Doubtless, a Broken Circles, az Abstract Society, a MEAT vagy a Sound Pictures, Pukl a jazz és az improvizáció modern előadásmódjával kísérletezik.

Játékának köszönhetően egy kifejezetten egyedi modern típusú jazz született, ami tele van avantgárd, free jazz és impresszionista kortárs zenei stílusjegyekkel. Nyolc albuma a világ minden tájáról remek kritikákat kapott, többek között a Downbeat, a New York Times, a Jazzwise, a Jazz Podium és az All About Jazz is elismerően írt róluk. Több mint 50 további projektben vett részt közreműködőként.

 

Bacsó Kristóf

Bacsó Kristóf generációjának egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb szaxofonművész és zeneszerző egyénisége A Liszt Ferenc Zeneakadémia  és bostoni Berklee College of Music elvégzése után, öt és fél éven át Franciaországban, majd az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Európa számos országában fellépett már, többek között a London Jazz Fesztiválon, a Pescara és a Barcelona Jazz Fesztiválokon, valamint több neves európai jazzklubban is szerepelt (Sunset, Sunside, Porgy and Bess, Pizza Express, New Morning, Cotton Club-Tokyo stb.). A Magyar Rádió fiatal szaxofonosok számára rendezett tehetségkutató versenyén 1999-ben első helyezést ért el.

1990-es évek vége óta dolgozik Gadó Gáborral, kinek számos szerzői albumán szerepelt, olyanokon, mint a Mondern Dances, Lung-Gom-Pa, Psyché. Szólistaként közreműködött Winand Gábor – Gadó által hangszerelt – olyan nagy sikerű albumain, mint az Agent Spirituel, Different Garden.  Oláh Kálmánnal és a neves francia nagybőgőssel – Sebastian Boisseau-val – 2005-ben készítette a Fitting című albumot, azóta  szerepel szólistaként Oláh Kálmán Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band és a Return to Pangea c. nagyzenekari művében.

Saját quartetjének első lemeze 2008-ban jelent meg Alteregos címmel, a második albumukat Nocturne címmel 2012-ben hallhatta a nagyközönség. Jelenleg  főként  triójával, Oláh Kálmánnal illetve a Modern Art Orhcestrával dolgozik, amellyel 2014-ben készítette  szerzői lemezét Circular címmel, és amely a “Revelation” értékelést kapta a neves francia szaklap –  a Jazzmagazine - kritikusától. A Modern Art Orchestrával rendszeresen turnéznak az Egyesült Államokban (Symphony Space-New York, Kennedy Center – Washington), Kínában és Európa országaiban.

Nagyzenekari munkásságának egyik legjelentősebb eredménye volt, hogy 2011-ben Lunar Dance című darabjával bejutott a Brussels Jazz Orchestra által szervezett nemzetközi zeneszerző verseny döntőjébe.

2013-ban alapította a Bacsó Kristóf Triad formációt, amelynek lemeze 2016-ban jelent meg Pannon Blue címmel a világszerte ismert Lionel Loueke gitáros közreműködésével, és elnyerte a Gramofon magazin “Év Jazz Albuma” díját 2017-ben. Ezzel a formációval számos külföldi neves klubban fellépett, mint például a berlini B-flat, a bécsi Porgy and Bess, a londoni 606 Club, Belgrádi Jazz Fesztivál Sao Paolo-i SESC Jazz Fesztivál.

2017-ben meghívják a nemzetközi European Jazz Unit formációban, amellyel számos sikeres koncertet adtak a brüsszeli Jazzmarathon fesztiválon.

Oktatói tevékenysége szintén szerteágazó: a 2000-es években a Kodolányi János Főiskolán és az Egressy Béni Református szakközépiskolában végzett oktatói tevékenységet. Meghívott előadóként a Snétberger Tehetségközpontban és a prágai nemzetközi jazz táborban is dolgozott. 2012-től tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén, 2021-től tanszékvezető.

2007-ben és 2009-ben az Artisjus Zenei Alapítvány díját nyerte el kiemelkedő oktatói majd előadóművészeti tevékenységért. 2015-ben elnyerte Nocturne című darabjával Magyar Zenszerzők Egyesületének Orszáczky díját.

2017-ben beválasztották a KULT50 kiadványba, ahol az elmúlt két év legmeghatározóbb alakjait gyűjtötték össze a magyar kulturális életből.

 

Seleljo Erzsébet

Seleljo Erzsébet 1983-ban született Ungváron, családja 1994-ben költözött Magyarországra. Zeneiskolai tanulmányait zongorán kezdte, majd 13 éves korában tért át a szaxofonra, első szaxofontanára az édesapja, Seleljo Jaroszlav volt. 2000-ben a keszthelyi Heliconi Ünnepségek fesztiváldíjasa lett, a 2001-ben megrendezett I. Országos Zeneiskolai Szaxofonversenyen pedig 1. helyezést és Jeuness-különdíjat nyert. Rövid ideig a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola szakmai tagozatán tanult, ez idő alatt I. helyezést ért el az I. Országos Szakközépiskolai Szaxofonversenyen 2003-ban.

Szaxofon tanulmányait a londoni Royal College of Music-ban folytatta Kyle Horch növendékeként, ahol a bachelor és a master diplomát is megszerezte. A főiskolai tanulmányai során olyan világhírű szaxofonművészek mesterkurzusain játszott, mint Claude Delangle, Arno Bornkamp és Nobuya Sugawa, részt vett a London Sinfonietta, és a Royal Philharmonic Orchestra által szervezett iskolai workshopokon és közreműködött különféle kortárszenei projektekben. London után Erzsébet egy posztgraduális évet töltött Lars Mlekusch osztályában a Konservatorium Wien Privatuniversität hallgatójaként, 2011-ben pedig felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájába, a doktori fokozatát 2018-ban szerezte meg.

2011 óta Erzsébet többször közreműködött a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólistájaként, Glazunov és Dubois szaxofonversenyeit szólaltatták meg, 2012-ben Virágh András Gábor Concertóját mutatta be és a Győri Symphonic Band kíséretében játszotta Hidas Sax Fantasy című versenyművét. 2013 óta a szlovákiai Quasars Ensembe-el játszik együtt, itthon pedig az UMZE kamaraegyüttes, a Concerto Budapest és több más zenekar szaxofonos közreműködője. Rendszeres kamarapartnere a zongorista testvére, Seleljo Irén, akivel Európa több országában felléptek már, továbbá a Duo SeRa szaxofon-hárfa duó tagja. Számos kamarazenei fesztiválon vett részt, mint például a Vibrate! Festival (Brassó), Opus Amadeus (Isztambul) vagy Academic Festival (Szentpétervár). Repertoárja a reneszánsz és barokk átiratoktól az eredeti szaxofonműveken át a 21. századi irodalomig terjed, több ősbemutató is fűződik a nevéhez.

Seleljo Erzsébet a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szaxofontanára.