Szokolay Balázs zongoraestje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A Liszt-díjas Szokolay Balázs immáron negyven éve a magyar komolyzene állócsillaga. Pályafutásának kezdeti szakaszában sorra söpörte be a külföldi díjakat (Usti-nad-Labem, Glasgow, Zwikau, Leeds, Brüsszel, Montreal) – hol zongoristaként, hol kamarazenei társulatok tagjaként. Ma már inkább zsűritagként találkozhatunk nevével rangos nemzetközi megmérettetéseken vagy éppen mesterkurzusok főszereplőjeként, és persze – mindannyiunk örömére – személyesen is, a koncertpódiumokon. Ezerarcú tehetség, a zenei romantika korszakának avatott tolmácsolója, aki másfél évtizede a Zeneakadémia professzoraként adja tovább fölhalmozott tudását a felnövekvő művészgenerációknak. Két – a szó minden létező értelmében – korszakos darabot játszik ezen az estén: Robert Schumann C-dúr fantáziáját és Liszt Ferenc h-moll szonátáját. A programválasztás külön érdekessége a két mű közti sokrétű kapcsolat. Ez nem csupán annyiban mutatkozik meg, hogy előbbit Schumann Lisztnek ajánlotta, aki viszonzásul neki címezte az utóbbit. Szerkezetileg és tartalmilag is rokonítható a két szerzemény; mindkettőt bonyolult építkezés, kísérletező struktúra jellemzi, illetve a folytonos hangulati ingadozások, vészjósló zaklatottság és szentimentális ellágyulás indulati kettőse. Vagyis éppen az a bizonyos „fenséges mélység”, amelynek kifejezéséhez Szokolaynál kevesen értenek jobban.