A Bartók Béla Kollégium története

A fellelt dokumentumok ismeretében az alábbiakat tudjuk a kollégium történetéről:

 

Az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 1947. évi január 16-i Igazgatósági tanácsüléséről (jelen vannak: Zathureczky Ede főigazgató mint elnök, Bárdos Lajos, Dr. Böszörményi-Nagy Béla, Szabolcsi Bence, Weiner Leó tanácstagok) készült jegyzőkönyv 3. pontjában a következők olvashatók:

 

„Főigazgató tájékoztatja a Tanácsot a létesítendő zenészkollégium (internátus) ügyében.

Javaslatára a Tanács kimondja, hogy ilyen kollégium felállítását a zenész tanulóifjúság mai szociális és anyagi helyzetében égetően fontosnak tartja, s érdekében mindent el fog követni. A Tanács a házhely, illetve az épület átengedése tárgyában az orosz hatóságokhoz és az Elhagyott Javak Kormánybiztosságához fordul; felkéri a VKM-et (Vallás és Közoktatási Minisztérium٭) az ügy támogatására; ugyanilyen értelemben tesz lépéseket a pártok vezetőségeinél és a sajtó képviselőinél, végül átiratban szólítja fel az ifjúsági egyesületet, hogy az a maga iniciatívájával is járuljon hozzá a terv mielőbbi megvalósításához. A létesítendő kollégium igazgatójául a Tanács egyhangúan dr. Bartha Dénes tanárt javasolja, az ügy adminisztrációjának lebonyolítására pedig bizottság felállítását javasolja.

 

Főigazgató előadja, hogy a kollégium anyagi alapjának megteremtésére operai díszhangversenyt kezdeményezett és hogy Svéd Sándornak a magyar zenésztársadalom javára felajánlott tavaszi hangversenyét is az ügy szolgálatába kívánja állítani. Előadja továbbá, hogy a kollégium épületéül egy Benczur utcai és egy rózsadombi villa került szóba; előbbit a Tanács különösen jónak tartaná, a jelenlegi közlekedési viszonyokra tekintettel.”

 

 

Az Operaház archívumában sajnos nem találtuk sem a kollégiumért rendezendő díszelőadás, sem a Svéd Sándor zeneművészekért adott jótékonysági estről szóló dokumentumokat.

 

 

1947. február hó 24-én a főigazgató távollétében Weiner Leó, zeneművészeti főiskolai rendes tanár az alábbi kérelemmel fordult a Rádióhoz:

 

„A Magyar Központi Hiradó r.t. tekintetes Igazgatóságának.”

„Tisztelettel kérem a tekintetes Igazgatóságot, hogy a Zeneművészeti Főiskola Igazgatóságának alóli közleményét kőnyomatosában közzétenni és a rádióban több ízben bemondani szíveskedjék:

»A Zeneművészeti Főiskola Igazgatósági Tanácsának kezdeményezésére a Magyar Művészeti Tanács és a Zeneművészek Szabadszervezete támogatásával széles körű akció indult meg egy ’Bartók Kollégium’ felállítására, mely a szegény sorsú zeneművészeti főiskolai hallgatók elhelyezését és nyugodt légkörben való továbbképzését szolgálná. A közelmúltban lezajlott genfi és párizsi zeneversenyek magyar eredményei megmutatták, hogy zenészifjúságunk hivatása magaslatán áll. A nagy magyar mester neve alatt létesítendő kollégium csak abban az esetben kerülhet tető alá, ha azt az egész magyar társadalom támogatja. Ezúton kéri az Igazgatóság azokat, akik a nemes célra adakozni kívánnak, hogy adományaikat a Zeneművészeti Főiskola gazdasági Hivatalához (Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 8.) eljuttatni szíveskedjenek.«

Fogadja a tekintetes Igazgatóság őszinte tiszteletem nyilvánitását.”

 

Nem sikerült megtudnunk, elhangzott-e a felhívás a rádióban és sikerült-e anyagi támogatásra szert tenni, de azt tudjuk, hogy 1947. május 28-án Zathureczky Ede levelet intézett a Magyar Művészeti Tanácshoz.

 

A levél:

„Ismeretes a tény, hogy a ZF hallgatóinak legnagyobb része nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő életkörülmények között készülhessen el tanóráira, illetőleg gyakorolhasson. Jól tudjuk, hogy éppen a vidéktől kaptuk majd minden nagy muzsikus-tehetségünket, a vidéki főiskolai hallgatók eme rendkívül sulyos problémájának megoldása tehát egyik legfontosabb feladatunkat képezi. Többszörösen felvetődött már egy kollégium felállításának gondolata, mely Bartók Béla nevét viselné, a legelső és legnagyobb nehézség azonban mindjárt a megfelelő épület megszerzése.

A Liszt Ferenc által alapított Zeneakadémia Andrássy-úti épülete e célra alkalmasnak látszik, sajnos azonban a Főiskola épületében is tulkevés tanterem áll rendelkezésünkre, hiszen a 400 hallgató befogadására épült házban jelenleg közel 800 növendék nyer kiképzést. Tehát akkor is, ha sikerülne visszakapnunk a jelenleg a Madisz által lefoglalt helyiségeinket, azoknak legnagyobb részét tanítás céljára kellene igénybevennünk. Mégis azt hiszem, hogy e lehetőségen belül a kollégium alapját sikerülne lefektetnünk.

 

E félmegoldásnál természetszerűleg sokkal megfelelőbb volna 150-200 hallgató befogadására alkalmas épületet vagy épületrészt kapnunk. Ha nem jelentene időveszteséget, a legcélszerűbb megoldás egy nagyobbarányu művészeti kollégium felállítása volna, melyben iparművész-, képzőművész-, színművész- és zeneművész-növendékek együttesen helyeztetnének el. Tekintettel azonban arra, hogy a zeneművész-növendékek helyzete lényegesen sulyosabb más tanulmányi ágat folytató hallgatókénál – hiszen gyakorlásuk csendháborítással jár! –, ezért a mi ügyünket elkülönitve és sürgősségi alapon kérem kezelni.

 

A Zeneművészeti Főiskola igazgatósága azzal a kéréssel fordul a Művészeti Tanácshoz, hogy e nagyfontosságu tervünk keresztülvitelét, vagyis az Andrássy úti épület visszaszerzését, valamint a Bartók Béla Kollégium felállítását az illetékes tényezőknél teljes erkölcsi súlyával támogatni sziveskedjék.”

 

A Zeneművészeti Főiskola igazgatósági tanács 1947. szeptember 26-i jegyzőkönyvének tanúsága szerint ismét napirendi pont volt a kollégium felállításának ügye. Az Ifjusági Egyesület beadványára (amelyben az Ifjusági Egyesület elnöke mély tisztelettel arra kéri Kodály Zoltán professzor urat, hogy Zathureczky Ede főigazgató úrral és az Ifjusági Egyesület vezetőjével együtt személyes támogatásukkal a szovjet hatóságoknál szükséges lépések megtevését támogassák) Kodály Zoltán azt a tájékoztatást adja, hogy az oroszok, tudomása szerint már nem hajlandók foglalkozni az üggyel. A Tanács elhatározza, hogy Alexits György államtitkár úrnál lépéseket tesz a kollégium érdekében.

 

A következő dokumentum egy beadvány (1947. október 17-i keltezéssel) a Főiskola Igazgatósági Tanácsának, amelyben már az Ifjúsági Egyesületi elnök, Katona Béla arról tájékoztatja a Tanácsot, hogy a Vilma királyné út 33. szám alatt megalakult a kollégium. Létszáma (fekvőhely hiányában 38 fő, további igényjogosítottak száma 40-50 fő. Kéri e tény tudomásulvételét és a felvételi vizsgálatokra vizsgabizottság kiküldését, hogy a kollégium művészeti szempontjait biztosíthassák. Kérik továbbá, hogy neves művészpedagógusokból és a kollégiumot anyagilag támogatókból álló pártfogótestületben vegyenek részt.

 

Az Országos Magyar Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanári testületének 1947. november 14-én tartott értekezletének jegyzőkönyve 3. pontjában ezen mondatok olvashatók:

„Zathureczky Ede főigazgató, az értekezlet elnöke bejelenti a Bartók Kollégium létrejöttét, ahová a felvételek már meg is történtek.”

 

A korabeli jegyzőkönyvek szakszavai szerint is: „ÖRVENDETES TUDOMÁSUL SZOLGÁL”.