A Benkó Dixieland Band óévbúcsúztató hangversenye A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Hazai jazz együttes számára aligha képzelhető el nagyobb dicséret, mint amikor egy autentikus ragtime-on nevelődött tengerentúli a világ egyik legjobb zenekaraként hivatkozik rá. Márpedig a Benkó Dixieland Band esetében pontosan ez történt, s a méltató szavak ráadásul a néhai Ronald Reagan amerikai elnöktől valók, ami csak tovább emeli az elismerés rangját. A Benkó Sándor klarinétos vezette formáció története már számokban mesélve is kápráztató: ötvenhat aktív alkotói év, nyolcvanegynéhány lemez, tízezernél is több koncertfellépés, bő háromtucatnyi díj és kitüntetés, valamint felsorolhatatlan számú világsztár, sőt, legenda (Milt Jacksontól Buddy Tate-ig), akikkel alkalmanként kiegészült a társulat. Miután az 1960-as években meghódították a keleti blokk országait, 1970 után már London és a műfaj ikonikus városának számító Montreux következett, ahonnét a tekintélyes fesztivál győzteseként távoztak. Az 1980-as évek már a zsáner őshazájában aratott viharos sikerekről szólt, ezen időszakot egyebek közt a Sacramentói Jazzfesztivál Nagydíja fémjelzi. A formáció egyedülálló munkásságát 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével ismerték el – részint az állam, részint persze a rajongók nevében. A páratlan sikertörténet titka nem is oly talányos, ha jobban belegondolunk: a Benkó Dixieland külföldön a magyar muzsikusi talentum hírét viszi, míg a honi közönség számára minden esetben a század eleji New Orleans utánozhatatlan hangulatát hozza el.