Malcolm Bilson és az Orfeo Zenekar A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A legcsekélyebb túlzás nélkül állítható, hogy a hetvennyolc esztendős Malcolm Bilson a historikus előadásmód eleven legendája, a fortepiano megszólaltatásának alighanem leghivatottabb művésze. A magyar koncertközönség szerencsére régóta jól ismerheti az amerikai muzsikust, a Zeneakadémia Régizene Tanszékének professzorát, ám ez az ismerősség nem csökkenti, hanem éppenséggel csak növeli a Vashegyi Györgyékkel közös zeneakadémiai fellépésének jelentőségét. Két Mozart-zongoraversenyt hallhatunk ugyanis tőle ezen az estén, olyan műveket, amelyeket egykor John Eliot Gardinerrel rögzített lemezre: a második tétel egy idézetével a Mozart számára oly kedves, s épp akkor elhunyt londoni Bach, Johann Christian Bach emléke előtt tisztelgő 1782-es A-dúr versenyművet, valamint az 1784-ben komponált Esz-dúr zongoraversenyt. Vashegyi György és nagyszerű Orfeo Zenekara még egy Mozart-kompozíciót, a talán legismertebb korai szimfóniát, az 1774-es A-dúr szimfóniát is megszólaltatja majd e koncerten. S hogy az Esz-dúr hangnem is kétszer jusson szerephez a programon, hát Haydn 1771-es, azaz az Esterházyak szolgálatában szerzett 43. Esz-dúr szimfóniája is felhangzik majd, amely valamilyen rejtélyes okból a „Merkúr” melléknévvel gazdagodott a 19. században.