Bogányi Gergely a Zeneakadémián III. A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Mozart és Chopin, illetve Chopin és Debussy zenéje – számtalanszor meggyőződhettünk erről – a lehető legtermészetesebb módon kapcsolódik egymáshoz. Ahogy a tüneményes Rév Lívia fogalmazta meg egy program összeállításának dilemmáját „sokáig gondolkodtam, mivel készüljek, de a végén Mozart és Chopin maradtak. Mellettük minden más zeneszerző üres és bőbeszédű”. Japán pszichiáterek is felfigyeltek e két szerzőre, azt javasolták, hogy a vasútállomásokon Mozart és Chopin zenéjét kell sugározni, hogy csökkentsék a peronokon elkövetett öngyilkosságok számát. Bogányi Gergely is szívesen állít össze koncertműsorokat kizárólag e két szerző kompozícióból. S hogy Debussyt milyen erős szálak fűzték Chopin muzsikájához, ahhoz elég a noktürnökre vagy a prelűdökre utalni. Úgy vélte, hogy a romantika korának legnagyobb zongoristája volt, aki teljesen új utakat jelölt ki a hangszer számára. Szerinte Chopin valóban képes volt arra, hogy egyetlen hangszer segítségével fedezzen fel mindent. Chopin első nagy sikere Mozarthoz kapcsolódik, pompás variációkat írt a Don Giovanni egyik témájára; Debussy Chopin zenéjét zongorázva kötelezte el magát a muzsika mellett. A történeti ív tehát töretlen. „Minden zongorista előbb vagy utóbb, és inkább előbb, találkozik Chopinnel – mondja Bogányi Gergely. – Velem is ez történt. Csak talán a szerző iránti rajongásom volt egy picit nagyobb. De ez nem jó kifejezés, inkább azt mondanám, hogy a rajongásom olyan nagy volt a szerző iránt, hogy eldöntöttem: én ennek a zeneszerzőnek mindegyik darabját meg szeretném tanulni”.