Élesben – a Kamarazene Műhely A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A kamarazene a klasszikus zene legmagasabb rendű műfaja, amely a legkifinomultabb és legkomplexebb zenei eszközök segítségével a transzcendens szférába nyit számunkra ajtót. Beethoven és Bartók vonósnégyesei, Brahms kvintettjei, Mozart triói határozzák meg ezt a hagyományt, no meg Goethe nagyhatású kvartett-definíciója, amely szerint a vonósnégyes – s minden „valódi” kamarazene, tehetjük hozzá – tulajdonképpen nem más, mint „értelmes emberek beszélgetése”. A Zeneakadémia számára történetének kezdetétől rendkívül fontos a kamarazene, s e tekintetben vitán felül Weiner Leó a legfontosabb személyiség az intézmény történetében, aki 1923-tól tanított kamarazenét, s olyan növendékek hagyták el a Zeneakadémián belül valósággal külön intézményként működő műhelyét, mint Solti György, Doráti Antal, Varga Tibor, Kovács Dénes, Simon Albert, Starker János vagy Kurtág György, és a sor szinte a végtelenségig folytatható. Hogy Keller András vezetésével ismét működik a Zeneakadémián kamarazenei műhely, s hogy a 2013 óta koncertközpontként is működő intézmény hangversenykínálatának jelentős szeletét képviselik a kamaraestek, az bizakodásra adhat okot arra nézvést, hogy a 21. században is vannak még értelmes emberek, akik beszélgetni kívánnak egymással. A műhely bemutatkozó koncertjén a Zeneakadémia meghatározó kamarazene-tanárai közül Keller András és Csalog Gábor, valamint Fülei Balázs lépnek a Solti Terem pódiumára, hogy a Zeneakadémia hallgatóival együtt adjanak ízelítőt a színfalak mögött zajló munkából.