Petrovics Emil: Lysistrate – operafilm-vetítés A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Lysistrate alakja, Arisztofanész komédiája évezredeket átvészelve, ma is a béke legszebb és leghatásosabb szimbólumai közé tartozik, a darabot időről időre műsorra tűzik a színházak, és a téma több zeneszerzőt megihletett. Petrovics Emilt több éven át foglalkoztatta Lysistrate története, végül a mintegy egyórás koncertvígopera 1962-ben készült el. A mű szövegét a zeneszerző állította össze a Devecseri Gábor-fordította Lysistrate, Nők ünnepe és Béke című Arisztofanész-komédiából. A koncertvígopera átmeneti műfaj, előadható hangversenyteremben, de színházban is.Petrovics Emil dramatikus alkatú zeneszerző. Kiderült ez tisztán hangszeres darabjaiból, mint a vonósnégyes, vagy akár a fuvolaverseny, kitetszik számos nagysikerű filmzenéjéből, de legfőképpen operáiból. A Lysistrate hangjában, mondanivalójában mintegy ellenpárja a „C’est la guerre”-nek. Végső soron mindkettő a békéről szól, de az egyik alkotás a megrázó, véres tragédia eszközeivel mutatja meg, milyen iszonyú szenvedést hoz a háború az emberiségre, a másik a persziflázs, a bővérű humor „fegyvertárát” vonultatja fel. A Lysistrate nem a borzalmakat ábrázolja, a gúny nem kevésbé éles fegyverét szegezi a háborúnak. Ez alapjában meg is határozza a zeneszerző eszközeit. A koncertvígopera zenei anyagában helyénvaló az oldott, könnyed, szinte frivol hang, a helyenként a jazzből kölcsönzött, eleven ritmika: a gregoriánra emlékeztető, archaizáló dallamképzés, a hangszerelés sok-sok fintora. A műben három szólóénekes kap szerepet: Lysistrate (mezzoszoprán), a női karvezető (szoprán) és a férfi karvezető (tenor). Athén népét vegyes kar személyesíti meg. Zenekarában Petrovics Emil két-két fafúvós hangszert alkalmaz, a szokásos rézfúvókat és a vonóskart, hárfát, s az ütőhangszerek gazdag készletét.(Breuer János)