Zuglói Filharmónia A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Bartók II. hegedűversenyét – mely egyes kutatók szerint a variációs művészet szinte felülmúlhatatlan csúcsteljesítménye – tartotta egyetlen hegedűversenyének. A korai, kéttételes concertót, amelyet ma I. hegedűversenyként ismerünk, csak halála után adták közre. A most elhangzó versenyművet Székely Zoltán hegedűművész mutatta be Amszterdamban Willem Mengelberg vezényletév. A háromtételes mű híven őrzi Bartók érett művészetének valamennyi egyedi ismertetőjegyét. Ezek közül talán legalapvetőbb a szerkesztés következetessége és a hasonlíthatatlanul egyéni dallamok alkotása, amelyek a népzene egyszerű, tömör fordulatait megtartva is végtelenül érzékenyek, jól elkülöníthetők és kifejezőek. „Szeretnék hazamenni, de végleg” – írta halála előtt Bartók Béla, amikor pedig már tudta, hogy nincs remény az amerikai önkéntes száműzetésből való hazatérésre. Betegsége elhatalmasodott rajta, ideiglenesnek tervezett amerikai útját a világháború és anyagi ellehetetlenülése véglegesítette. Épp a legnagyobb bajban érkezett a segítség Serge Koussevitzkyval: a bostoni zenekar karmestere magas tiszteletdíjért zenekari darabot rendelt Bartóktól. A Concerto a zeneszerző életgyónása: párbeszéd a Teremtővel életről, vágyról, hazáról és háborúról; nagy számonkérés, és még nagyobb elfogadás, és mindennek ellenére hála is.