Óbudai Danubia Zenekar A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Amikor egy mélységesen komolyan kezdődő zenemű váratlanul a legbanálisabb dallamocskával folytatódik, joggal hihetjük azt, hogy a zeneszerző „szórakozik velünk”. Ám amikor kiderül, hogy nem szórakozik, hanem hallatlanul elmélyedve játszik – ahogyan csak egy gyermek tud –, az számunkra a legmagasabb rendű szórakozás. Miként egykoron Mozart zongorára írt variációsorozatában, ugyanúgy játszott halálosan komoly játékot Dohnányi Ernő is. Van úgy, hogy a játék a szó legszorosabb értelmében válik halálosan komollyá. Gondoljunk csak egy Dosztojevszkij-regényre vagy egy Csajkovszkij-operára. Stravinsky néhány művében – lám, ebben sem tagadta meg orosz származását – a játék kizárólag szerencsejátékot jelent. De óriási téttel. Az ördöggel való kártyaparti, mint például A katona történetében vagy A kéjenc útjában, nem kevesebb függ a játék kimenetelétől, mint az üdvösség vagy a kárhozat. A Jeu de cartes (Kártyajáték), a három részből álló balettzene látszólag ártalmatlan, hiszen benne a zeneszerző „csak” a póker iránti szenvedélyének állított zenei emléket.