Lukács Miklós és vendégei A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A zenész családból származó Lukács Miklós a Zeneakadémia elvégzése után a klasszikus zene mellett kezdett foglalkozni a jazz különféle irányzataival és a kortárs zenével. Különleges tehetséggel kelti életre a legkülönfélébb zenei formákat, legyen szó megírt szólamról vagy kötetlen improvizációról. Pillanatok alatt feloldódik az aktuális zenei környezetben, határozott mozdulatokkal alkotja újra a zenei matériát, könyörtelenül pontos interpretációja bámulatba ejtő. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy „kollégáimmal hosszú ideje azért küzdünk, hogy kivívjuk a cimbalomnak azt a figyelmet, amelyet megérdemel, ami kinyitja számára a teret, hogy egyenrangú hangszerként fogadják el, és bekerüljön a világ zenei vérkeringésébe”. Persze a zeneirodalom is meghatározta lehetőségeket: „Nekünk a kortárs zene az irodalmunk. Stravinsky volt az első, aki cimbalomra írt műveket. A romantika, a bécsi klasszikusok korszaka – az átiratokon kívül – nem kínál számunkra darabokat. Ezért mindig nyitottnak kell lennünk a kortárs zenére”. Végigböngészve Lukács Miklós szakmai útját, elmondható, hogy sikerült kivívnia az interjúban célul kitűzött figyelmet. Nekünk már nincs is más dolgunk, csak hátradőlni, és ízlelgetni a koncerten feltálalt zenei csemegéket.