A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A beethoveni életmű számos darabja már pusztán szokatlan formájával is feltűnést kelthetett a kortársak körében. Legyen szó szonátáról, vonósnégyesről, szimfóniáról vagy versenyműről, Beethoven bátran átrajzolta a műfaji konvenciók határait. Egy szimfóniától például senki sem várta el, hogy öt tételen át úgy meséljen valamiről, hogy a drámaiság alig-alig kapjon benne szót. Arra meg végképp senki sem számított, hogy egy oratóriumot ötvözni lehet egy zongoraversennyel. A meghökkentő látványt nyújtó kentaurt Vásáry Tamás kelti majd életre. A koncert Beethoven Goethe iránti rajongásának egyik ékes bizonyítékával indul. Pontosabban fenyegető módon nem indul el, hiszen a darab a hajósok legnagyobb ellensége, a szélcsend megidézésével kezdődik. Ebben a különös és ritkán koncertre tűzött kantátában nincs fenyegetőbb, mint a mozdulatlanság. A csend – Goethe szavával – „rettenetes”, a távolság végtelen, a célhoz érés reménytelen. S vajon 1814–1815-ben, a hangok világától már csaknem teljesen elzárt Beethoven gondolhatott-e a csendre a rettenet érzése nélkül?