2018. március 4. 16.00-17.00
Más helyszín
Concerto Budapest / Mozart-nap 6. 
A Zeneakadémia saját szervezésű programja
Haffner szerenád
Mozart
7. (D-dúr) szerenád, K. 250 („Haffner”)
7. (D-dúr) szerenád, K. 250 („Haffner”)
Mozart: 7. (D-dúr) szerenád, K. 250 („Haffner”)
A salzburgi Haffner-család és a Mozart-família között szoros barátság volt. Az idősebb Sigmund Haffner jómódú kereskedő és egyben a város polgármestere, gyakran rendezett házi koncerteket otthonában, melyeken Leopold Mozart és Wolfgang Amadeus is közreműködött. A baráti kapcsolatok a polgármester halála után sem szakadtak meg, és amikor 1776-ban Haffner lányának, Maria Elisabeth-nek az esküvőjére készültek, Mozartot kérték fel ünnepi zene komponálására. A darab a lakodalom előestéjén hangzott el. Az efféle alkalmi produkciók a városi zenekultúra mindennapjaihoz tartoztak, s hogy Mozart a mindennapiság dacára mégis nagy ambícióval látott hozzá a feladathoz részben Haffnerék iránt táplált baráti érzéseivel, részben zeneszerzői becsvágyával magyarázhatjuk. A nagyigényű, különleges felépítésű szerenád messze túllép a kor és az alkalom diktálta kereteken, nem szokványos divertimento muzsika. Az első tétel mind hangzásában, mind pedig léptékében és formájában a szimfónia műfaját idézi. A II-III-IV. tétel mintha egy vendégműfaj lenne a szerenád testében: háromtételes, komplett hegedűverseny. A két további menüettet és egy egészen különleges lassútételt felvonultató folytatásban az utóbbi egészen figyelemreméltó: mintha egy szonáta, egy rondó és a variációsorozat sajátos kombinációja lenne. A „sistergő” hangzású, fiatalos elánja miatt emlékezetes utolsó tétel emelkedett hangulatban zárja ezt az egészen kivételes zenedarabot.
A Haffner-családdal később sem szakadt meg Mozart kapcsolata. 1782-ben ifjabb Sigmund Haffner nemesi rangra emelkedése alkalmával ismét szerenádot rendeltek az ekkor már Bécsben élő zeneszerzőtől. A kompozícióból kialakított szimfónia a zeneszerző egyik legnépszerűbb darabja lett.
A salzburgi Haffner-család és a Mozart-família között szoros barátság volt. Az idősebb Sigmund Haffner jómódú kereskedő és egyben a város polgármestere, gyakran rendezett házi koncerteket otthonában, melyeken Leopold Mozart és Wolfgang Amadeus is közreműködött. A baráti kapcsolatok a polgármester halála után sem szakadtak meg, és amikor 1776-ban Haffner lányának, Maria Elisabeth-nek az esküvőjére készültek, Mozartot kérték fel ünnepi zene komponálására. A darab a lakodalom előestéjén hangzott el. Az efféle alkalmi produkciók a városi zenekultúra mindennapjaihoz tartoztak, s hogy Mozart a mindennapiság dacára mégis nagy ambícióval látott hozzá a feladathoz részben Haffnerék iránt táplált baráti érzéseivel, részben zeneszerzői becsvágyával magyarázhatjuk. A nagyigényű, különleges felépítésű szerenád messze túllép a kor és az alkalom diktálta kereteken, nem szokványos divertimento muzsika. Az első tétel mind hangzásában, mind pedig léptékében és formájában a szimfónia műfaját idézi. A II-III-IV. tétel mintha egy vendégműfaj lenne a szerenád testében: háromtételes, komplett hegedűverseny. A két további menüettet és egy egészen különleges lassútételt felvonultató folytatásban az utóbbi egészen figyelemreméltó: mintha egy szonáta, egy rondó és a variációsorozat sajátos kombinációja lenne. A „sistergő” hangzású, fiatalos elánja miatt emlékezetes utolsó tétel emelkedett hangulatban zárja ezt az egészen kivételes zenedarabot.
A Haffner-családdal később sem szakadt meg Mozart kapcsolata. 1782-ben ifjabb Sigmund Haffner nemesi rangra emelkedése alkalmával ismét szerenádot rendeltek az ekkor már Bécsben élő zeneszerzőtől. A kompozícióból kialakított szimfónia a zeneszerző egyik legnépszerűbb darabja lett.
Jegyár:
1500 ft