Purcell Kórus és Orfeo Zenekar A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A 18. század első fele a lutheránus egyházi zene olyan felvirágzásának időszaka Németországban, amely az egész európai zenetörténetben szinte páratlan nagyságú, változatosságú és gazdagságú műkincset hozott létre. Mai estünk ebből kíván ízelítőt nyújtani a kor három talán legjelentősebb német lutheránus egyházi zeneszerzője, Johann Sebastian Bach, Georg Philipp Telemann és Gottfried Heinrich Stölzel egy-egy kompozíciójának bemutatásával: Telemann és Stölzel ma hallható művei tudomásunk szerint ma este szólalnak meg először Magyarországon.Bach csodálatos, Ich bin vergnügt mit meinem Glücke című szoprán szólókantátáját Telemann páratlan szépségű „Trauer Actus”-a, azaz gyászzenéje követi: e mű „lélekharang-áriája” az egész német barokk egyik csúcsát jelenti. A koncert második felében Stölzel 1731 óta az egész világon szinte soha elő nem adott passió-oratóriuma csendül fel. E mára szinte teljesen elfelejtett zeneszerző a saját korában hatalmas népszerűségnek örvendett, és a korabeli „közvélemény” zenei színvonalban – Telemannhoz hasonlóan – őt is Bach elé sorolta. A mű előadásának alapjául szolgáló kiadást a zenekar continuo-játékosa, Szokos Augustin készítette, a Berlini Állami Könyvtárban található kéziratos partitúra alapján, melyből az este folyamán lemezfelvétel is készül.(Vashegyi György írása)