A MÁV Szimfonikus Zenekar Bach-estje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Ha a zeneművészet legnagyobb alkotásai megjeleníthetőek lennének filozófiai művekként, akkor kiderülne – érvel Kocsis Zoltán –, hogy Bach lényegesen nagyobb gondolkodó, mint Kant. Ezt nem csak zenészek mondják, Pilinszky János ugyanezt mondta. Ő úgy fogalmazott, hogy Bach egy személyben szenvedő ember, könyörtelen diagnoszta és gyógyító orvos. Ilyen filozófus még nem született. Mert bárhogy is olvasom a filozófiai műveket, nem nyugtatnak meg, viszont Bach zenéje igen”. Ő „napjaink legmodernebb szerzője” – fogalmazott Pilinszky egyik írásában. „Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk. Ebben a zenében, eszközeiben, nincs semmi romantika, semmi nosztalgia, semmi árnyék, feleselő dialektika. Semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország-érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet, sőt, az ellentétek nélküli életnek lendülete a leghatalmasabb, a legizgalmasabb”. Mintha Kocsis Zoltán utóbbi években hallott Bach-előadásai is e gondolat jegyében fogantak volna. Ellenállhatatlan sodrás, egységes sugárzás, homogén fény jellemezte valamennyit. A zenekari szviteket hallgatva egy kritikusa például „mámoros életigenlésről, a szinte állandóan jelenlévő bachi örömritmusok sugárzásról” írt. Most is erre készüljünk!