Andrej Baranov és Lajkó István A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Amilyen kurta a hegedű és zongora hangszerpárosára írt Prokofjev-darabok listája, olyan megkerülhetetlenek e szerzemények az életműben és a legújabb kori zenetörténetben egyaránt. Pedig (néhány sajátkezű balett-tétel átirat mellett) csupán egy dalciklusról és két szonátáról beszélünk a modális hangsorok tán legnagyobb 20. századi varázslójától. Az „alkotói csel”, noha jól ismert és számtalanszor leírt, mégis megunhatatlan: a kifürkészhetetlenül tekergő melódiák annak ellenére vésődnek kitörölhetetlenül az emlékezetbe, hogy sosem válnak édeskéssé. A későromantika és a korai avantgárd efféle egyidejű jelenléte pedig a mai napig hat a – hol éteri, hol borongós – líraiság és az olykor szarkazmusig fokozott zenei játékosság összefűzésének kortárs módozataira. Andrej Baranov orosz hegedűművész autentikus interpretátora Prokofjevnek, hiszen az Erzsébet Királyné Verseny 2012-es győztesének játékát is hasonló enigmatikus természetesség jellemzi, selymesség és erő kettőse. A Prima Junior-díjas Lajkó István kíséri őt zongorán; a fiatal kora ellenére máris nemzetközi elismerések sorával bíró művész elemző intellektualizmusa és érzékenysége szintúgy elengedhetetlen e darabok életre keltéséhez.